Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-08 / 152. szám

1964. augusztus 8. szombat. NÓGRAD 5 Szeli difik T)iszát Kiszesek, traktoristák, klubtagok Katonák között a Hunyadi János laktanyában Hatalmas fák haragos­zöld üstökét cibálja a morcoskedvű nyári szél. Porfelleg kavarog; s amint meghalványul, kisebb-na- gyobb zárt egységek tűn­nek fel. Katonák. Mára vége az edzettséget, helyt­állást, fegyelmet követelő kiképzésnek, kezdődik a szabad foglalkozás. Kis­vártatva kimenőbe öltözött harcosok, tiszthelyettesek igyekeznek a kapu felé. Valamennyiük zsebében ott az állandó kimaradás­ra jogosító engedély. Az értékes papír megszolgálá- sáért semmi rendkívülit nem kell cselekedni. Bő­ven elég, ha a reá áhítozó eleget tesz a katonai eskü­ben fogadottaknak. Há­rom-négy kimenőruhás ka­tona megtorpan a parancs­noki épület előtt, majd rö­vid tanakodás után visz- szafordul. Ma különösen jó filmet játszik a heten­ként hat alkalommal ve­títő laktanya-mozi. A pit­varolás ráér holnap is . .. I Nagy forgalom a könyvtárban társ, jelentem a traktoros­tanfolyam foglalkozása megkezdődött! — így a KISZ-szervezet titkárára hosszas keresés után rá­bukkant őrvezető. Szakmát is tanulhatnak — Köszönöm. Eltávoz­hat, — válaszol Homola Csaba, majd meginvitál: — Jöjjön velem, ha ked­ve tartja. A gyakorlótér peremén nyitott műhelvszín. Az erőgépek körül nyolc—tíz, nekigyűrkőzött katona s két, overálos, polgári elő­adó. Mindketten a Péter- vásári Mezőgazdasági Gé­pészképző Szakiskolából jöttek a négyhónapos tan­folyam idejére a laktanyá­ba. Szántó Gusztáv a kar­burátor rejtelmeiről ma­gyaráz valamit éppen Ka- zinczki Tibor és Bérces János honvédnak. Büdi László tizedes — a polgá­ri világban növénytermesz­tési technikus — egy töm­lő ragasztásával bajlódik. — Több tízezer trakto­ros munkábalépését igény­li az ország, — említi Mol­nár Sándor előadó. — Meg­győződésem, hogy három- tucatyni hallgatónk kivétel nélkül sikerrel vizsgázik majd. Okos, ügyes dolog ez, hogy a fiúk a katonai szolgálat ideje alatt meg­szerzik a honvédelmi is­mereteket, s ha akarják, szakmához is juthatnak. — És segédmunka he­lyett válogatnak gépállo­másban, tsz-ben, — kap­csolódik a beszélgetésbe Deres István szakaszvezető, a Néphadsereg kiváló ka­tonája. Ez az érettségizett fiatalember bevonulása előtt egy budapesti pálya­udvaron emelgette a lá­dákat. Igaz, havi ezernyolc­százért, de mégsem mint szakember. Visszafelé benézünk a laktanya számos KISZ- klubjánafc egyikébe. Ko­vácsoltvas berendezés, ipar­művész készítette lámpák, presszógép. Az akvárium mellett egy százados és eg^ őrvezető diskurál halkan, s olykor jóízűen felnevet­nek. Valószínűleg rosszul lep­leztük csodálkozásunkat, mert Homola Csaba főtör­zsőrmester szükségesnek Itt már kevesebb kárt tehet a viz. MTI Foto, Újlaki Vilmos felv. Hétszázezer forint munkásszállókra Néhány hónappal ezelőtt lapunk cikket közölt, amelyben egyebek között kifogásoltuk, hogy a Nóg- rád megyei Építőipari Vál­lalatnál a munkások szo­ciális ellátásra előirány­zott összeg felhasználása nem mindenben felel meg a követelményeknek. A vállalat munkásellátá­si osztályának vezetője tá­jékoztatta szerkesztőségün­ket, hogy a cikk elérte a célját. Megjelenése után a vállalat igazgatója is fe­lülvizsgálta a munkahelyi öltözők, mosdók és a mun­kásszállások helyzetét, ál­lapotát s több intézkedés meghozatalára adott utasí­tást. A többi között, a kö­zelmúltban befejezték a vállalat tizenegy munkás- szállásának tatarozását, fel­újítását, mintegy hétszáz­ezer forintos költséggel. r~< sendesen ül Mari néni a legelő szé­lén. Körülötte füvei a jó­szág, nagytestű, fekete l anyadisznók. Közeledésünk­re a puli felemeli a fe­jét és beleszimatol a le­vegőbe. Vakkant. — Nyughass te! — szól a kutyára. Mikor feláll látom, vé­kony, egyenestartású öreg­asszony Mari néni, azaz Borsos Antalné. Magyar- gécen ő a kanász. — Bizony, már tíz esz­tendeje csinálom. Járok a disznó után reggeltől estig, kora tavasztól késő őszig. Kérdezem tőle hogyan lett sertéspásztor nő lé­tére, mikor ezt a beosztást manapság a férfiak sem szívesen vállalják. Elmoso­lyodik. Még a mélyen ülő apró szemei is nevetnek. — Világéletemben sze- ’ gény asszony voltam. Olyan munkát kellett vállalni, amit jobban megfizetnek. Itt meg fizetnek — mond­ja. — Próbálkoztam én előzőleg több helyen is. Falusi arcképek A kanász mert megszoktam a mun­kát, summáslány voltam valamikor. Ami igaz az igaz, Mari néni elég szépen keres. Havonta rendszeresen elő­leg, prémium. Ugyanis minden húsz választásig kifogástalanul felnevelt malac után egyet kap Ma­ri néni. Az idén már ka­pott eddig tizenhárom „prémium” malacot. Ezeket nagyobbrészt eladja, mert van neki elég gondja a közös jószággal. Míg beszélgetünk szét­széled a falka. Mari néni szétnéz, aztán rászól a kutyára. — Eriggy Bogár! Hajtsd az elejét. Még a cifranyelű kari­kást is meglóbálja a nyo­maték kedvéért. — Menne már a vízre a koca, de nincs víz. — magyarázza nekünk. Nem csodálkozunk azon, hogy szeretettel beszél a serté­sekről, hiszen már úgy j hozzá tartoznak mint a mindennapjaihoz az alvás. Mari néni hatvanöt éves. i Már nyugdíjba mehetne, de sehogyan sem akarja itt hagyni a kocákat. Azt mondják más nem is tud-1 ja olyan jól ellátni a jó­szágot, mint ő. Egyszer 1 beteg lett és öt napra ki- ( írta az orvos. De már az J első napon felkelt, mert j minden a feje tetejére állt í a sertésszálláson. A lányá-) vál él együtt. A ve je gu- J lyás, a fia meg juhász. Ugylátszik, hogy a család- j ban hagyomány az állat- tenyésztés szeretete. Kér-) dezzük tőle, hogy van-e i utánpótlás, kire hagyja ] majd a falkát. — Nem tudom. Egyik 1 fiatalnak sem tetszik — \ válaszolja csendesen. Elbúcsúzunk. Elfordul tő- J lünk, nagyot pattint a ka­rikással. Tereli a kondát { hazafelé. Alkonyodik. P. A. Mi mindent mondtak már a Tiszáról! nősen a múlt század má­sodik feléig. Mert akkor­ra — sokévtizedes mun­kával — a „sallangok” jó részét levágták. 1420 kilo­méterről 977-re rövidült a folyó, erős gátak kísérik kétoldalt. Hanem azért szemmel kell tartani most is. Mert mind igaz, s ér­vényes mindmáig az a sokféle jelző, amivel il­lették eleddig. Hisz van még pántlikája, elég, ezért aztán — különösen fent Szabolcsban, Szatmárban, ahol nagyobb a sodrása — sok bajt okoz ma is. Szaggatja, rongálja a par­tokat a kanyarokban, sok­száz hold jó föld, kert, gyümölcsös vált a mar­talékává. Követ Tokaj ad a munka hoz. Daru rakja meg a hatalmas uszályt. De, ha meg tudták zabo­lázni annakidején, legva­dabb korában, a:kkor most ne tudnának elbánni ve­le!? Hogy szeszélyes. mint egy menyecske, szélsőséges, szelíd, vad, kiszámíthatat­lan, tomboló, csöndes. Rá­ragadt a szőke jelző is, meg az, hogy kanyargós. Hanem ezt az utóbbit Mik­száth szebben fogalmazta. „Máslija” van a Tiszának, „kanyarog, mint a kibon­tott pántlika”. A csónakot, amiről Tokajban lemaradt az utas, — Mikszáth ír­ja — könnyen utóiéit gya- logszerrel, még várnia is kell. Mert gyalog egyenes úton mehet, de a ladik megjárja a pántlika min­den hajlását. Sok bajt okoztak már ezek a „pántlikák”. Külö­"**?'*?*'■ A katonák egyik leg­kedvesebb szórakozása az olvasás. Gazdag választék áll rendelkezésükre, hiszen a Honvédelmi Miniszté­rium nem sajnálja a pénzt a kultúrára. — Jaj, éppen most, ek­kora felfordulásban . .. ! — ! ijedezik háziasszonyos pi- ! ronkodással Tóth Islván- 1 né könyvtáros. — Költöz­tünk, rendezkedünk ... Könyvek hosszú glédája áll a fehérre sikált padlón. Ez az állománynak csak egy töredéke; a többit a laktanya majdnem tucat­nyi fiókkönyvtárában for­gatják. Gyorsan forgat­ják ... Az oklevéllel kitün­tetett könyvtáros félannyi időnként cseréli a fiókok állományát, mint ahogy az utasítás előírja. Így min­den | érdeklődő számára el­érhető a Zrínyi Kiadó va­lamennyi kiadványa s a világirodalom rengeteg re­meke. Az örök-derűs könyvtáros — a polgári életben tisztfeleség — vá­sárlás előtt honvédtől, tiszttől egyaránt tudakozó­dik: mit olvasna legszíve­sebben. — Főtörzsőrmester elv­ürül az uszály, épül az erős partfal. A sodrását persze nem lehet csendesíteni. Mégis kifognak rajta: kövezik a legveszélyesebb partrésze­ket, pajzsot emelnek a víz elé. Követ Tokaj ad a nagy munkához, amit a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság végeztet, több­millió forintos költséggel. Fent dolgoznak most, Ti- szabezdéd határában, kő­vel rakják ki a „pántli­kákat”. Szelídítik a Ti­szát, lefogják erejét, hogy kevesebb bajt okozzon ez­után. lát tán erősen fehéredó ha­junkra is tekintettel — egy kis eligazítást: —így a természetes! A tiszt elvtárs is, a őrvezető elvtárs is KISZ-tag. A ki­képzés idején az egyik pa­rancsol, a másik engedel­meskedik. Mint elvtársak, miért ne szórakozhatnának szabad időben együtt? ]ól dolgozik a KISZ A televíziós készülék1 nemcsak márkával, de be­cézőnévvel is bír: tsz-tv- nek hívják szépen alliterá- lóan. Azért nevezik így, mert a termelőszövetkezet­ben nyújtott segítség anya­gi ellenértékének egy ré­széből vásárolták. A másik laktanyaépület KlSZ-klub- jában már magnóra is fu­totta a serénykedésből. E percekben a „Zász­lónk az ifjúság” kezdetű induló szól a szalagon. A tiszti rendfokozat váromá­nyosai, a növendékek tar­tanak alapszervezeti veze­tőségi beszámolót és — ké­szülődve a KISZ második kongresszusára — küldött­választó értekezletet. — Egységünk elnyerte ugyan a kiváló címet, — hangzik a beszámoló, — mégis még többre kell tö­rekednünk. Mennyivel eredményesebbnek tekint­hetnénk munkánkat, ha az a bizonyos egyetlen elvtár­sunk sem vétett volna (bár csekély mértékben) a ka­tonai fegyelem ellen... A vizsgák előtt állunk. Ja­vasolom, agitátornak vá­lasszuk meg a korábban szintén jól dolgozó kiváló' növendékeket: Kiss és Végvári elvtársat. A javaslatot a vezetőség egyhangúan elfogadja. A laktanya KISZ-titkára né­hány hasznos tanáccsal se­gíti az alapszervezeti veze­tőket, majd jutalomköny­veket ad át. Az utolsónak szólított növendék nem je­lentkezik. — Fogorvoshoz ment, —! hangzik a tájékoztatás. — Jobbulást kívánok! —1 szól Homola Csaba. — Kérlek, helyettem ti ad­játok majd át jutalmát. A főtörzsőrmester ma­gasra emeli a kötetet. Szív- bőljövő nevetés... Az „Af­rikai tábortüzek” borító­lapján két hatalmas ele­fántagyar fehérük. .. — borváró — Javult a munkaszervezés A Salgótarjáni Banya-i gépgyárban a különbözöl műszaki szervezési intézke-' dések nyomán szervezet­tebbé vált a munka, nyelynek következtében1 növekedett az egy mun­kásra jutó termelési ér­ték, még pedig 2.1 száza­lékkal, ami az előző év azonos időszakához viszo­nyítva 10.5 százalékos fej­lődést jelent. Az előbb említett túl-' teljesítésnek 50 százalékai valóban a jobb munkából fakad, amit bizonyít az átlagteljesítmény alaku­lása is. Míg 1963 első fe­lében 104.6 százalékot szá­moltak el, addig ez év azonos időszakában már 111.2 százalékra növeke­dett az átlagteljesítmény.

Next

/
Thumbnails
Contents