Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-07 / 151. szám
Iflöt assgossfcus 7. péntek NÓGSAO 5 BALASSAGYARMAT vasúti csomópont Megkezdték a komló szedését Üzembehelyezték az északi országrész korszerű négyszintes komlószárítóüzemét Szirákon Alaposan megnőtt a dolga tavaly óta a balaasa- gy ara ma ti vasútállomás személy zetének. — A tavaszi idény olyan „erős” volt — mondja az állomásfőnök, So- mogyvári Lajos —, mint máskor az őszi. Úgy látszik, a vállalatok komolyan vették a felszólítást, hogy előszállításokkal vegyék elejét a csúcsforgalmi torlódásnak. Sőt, az az igazság, hogy a vontatás gyakran nem is tudott lépést tartani a nagyarányú tüzelő, építőanyag és a talajjavítást szolgáló selypi mésziszap szállítás szükségleteivel. Gyors számolás, a mene tirányító irodában s kiderül, hogy tavaly februárban például 106,701 tonna árut szállítottak, az idén ennek kevés híján háromszorosát, az első félévben pedig több, mint ötszázezer tonnával továbbítottak több árut, mint tavaly ugyanennyi idó alatt. Mindezen felül há- rorő esztendő leforgása alatt a kétszeresére növekedett az utasforgalom is. — Még tavaly is, például az olyan szerelvényhez, amely tanulókat hoz Gyarmatra, vagy fuvaroz visz- sza lakóhelyükre, elegendő volt egy diák vagon. Most már a kettőben is éppen csak, hogy elférnek. így éllomasfonok, oki diesérí az utasokat,.. Egyébként, a napi öthatezer utas közlekedését azért tudják zökkenőmentesen lebonyolítani, mert a régi 30-40 személy befogadására képes kocsik helyett sok 50-60 férőhelyest kaptak. — Az utasainkról pedig csak elismeréssel szólhatok — fűzi hozzá Somogy- vári elvtárs. — Végre, egy állomás- főnök, aki meg van elégedve az utasokkal. Errefelé talán nem ismerik a napraforgómagot? — kérdem. — Miért ne ismernék. De ha valaki megfeledkezik magáról és a kocsiban szétszórja a mag héját, társai figyelmeztetik. Hallottam, hogy más vonalakon feltépték a bőrülést, letörik a kilincseket Ilyesmi nálunk nem fordul elő. Igaz, hogy ami tőlünk telik, elkövetjük. Hetenként poroljuk, porszívózzuk az üléseket-, mielőtt a szerelvény az állomás elé áll a vagonokat kitakarítjuk, letörüljük a port. Tiszta kocsit kapnak az utasok. Érthető, ha vigyáznak rá. Tizenhatezer forint kötbérre Néhan-v vállalat-ügyfelétől már koránt sincs ennyire elragadtatva az állomásfőnök. — Áprilisban a TÜZÉF 16 ezer forint kocsi ai- láspénzt fizetett, késedelmes rakodás miatt. A balassagyarmati nyomdával is eleget vesződtünk. Legutóbb harmincnyolc órát vesztegelt miattuk egy vagon. Már olyan is előfordult, hogy az AKÖV elszállította a rakományt, de vissza is fordult vele, s újra be kellett rakni a vagonba, mert a nyomdában nem volt aki fogadja az árut. Szerencsére, a többi vállalattal nincsenek ilyen gondok, mert akkor másképp festenének az állomás féléves eredménvei is. Az élüzem szint követelményei közül csupán a kocsikihasználás nem érte el a kíyánt szintet. Amelyhez viszont hozzájárult az is, hogy a leggyakrabban előforduló rakományaik térfogata nagy, súlya viszont kicsi. S erre, az országosan megszabott szintnél nincsenek tekintettel. A személyvonatok menetrendszerűsége viszont csaknem száz százalékos és a vagonok tartózkodási idejével kapcsolatos tervelőírásokat is túlszárnyalták. Nagyon dicsérte az állomásfőnök Ádám József. Kilián Lajos, Szentkúti Mihály tolatás- vezetőket és embereiket, kiknek fegyelmezett, szorgalmas és hozzáértő munkája döntő szerepet játszott ebben. Mintegy kétseázhaévan kilométernyi sínpáron futó személy és tehervanatok forgalmának zavartalan lebonyolításéért becsülettel munkálkodnak a balassagyarmati és a csomóponthoz tartozó állomások vasutas dolgozói. Rekonstrukció kellene Érdemeiket öregbíti, hogy a megnövekedett feladatoknak lényegében évek óta változatlan berendezéssel és azonos létszámmal is megfelelnek. Jókedvvel végzik mindennapi munkájukat, amely fölé árnyékot csupán az vet, hogy bizony a vágányokra, talpfákra és az alapépítményekre ráférne a rekonstrukció. De az utóbbi időben már ez . is mind gyakrabban szóbake- rül különböző fórumokon. Remélik, hogy a harmadik ötéves tervben — tekintettel Nyugat-Nógrád növekvő ipari és mezőgazdasági jelentőségére, az élénkülő idegenforgalomra. Balassagyarmat nekilendülő fejlődésére — ezek a szavak valósággá válnak. Cs. G. Néhány évvel ézelőtt a hagyományos növény- és állattenyésztés mellett, csak a márkás fajtákkal vetek- vő borok hívták fel a Szi- ráki Állami Gazdaságra a figyelmet. Ma új növény- kultúra honosodik meg ebben a hegyháti gazdaságban: a komló. Amikor a gazdaság vezetői az első számításokat végezték, az ország sör- fogyasztásának alakulását vették alapul. Ha az 1938- as 3 literről 1950-ben 8, 1958-ban már 30 literre nőtt idehaza az egy személyre jutó fogyasztás, akkor az egyébként külföldről vásárolt alapanyagnak, a komlónak a termesztése jó üzlet lehet a gazdaság számaira. Ez mázsa komlóért ma is 300 dollár körül fizetnek, s a hazai szükséglet fedezésére vásárolt külföldi komlóért mi is tízezer forint körüli árat adunk. (A sörgyártás szükségletének mintegy 70 százalékát termeljük meg hazánkban.) A komlótelepítés tehát kecsegtető volt a gazdaság számára. 1962 tavaszán kezdődött a komló telepítése Szirákon. Az egyik 43 holdas déli fekvésű dombháton néhány hónap alatt több mint harminc kilométer hosszú acélkötelet feszítették ki a 8 méteres vasbetonoszlopokra. Ősszel mintegy kétszázezer dugvány is a földbe került. Múlt év nyarán már be is mutatkozott a 43 holdas telep. 30 mázsát várták, 59 mázsa szárított komlót értékesítettek az ország egyébként legmagasabban fekvő fiatal komlótelepéről. 150 leány és fiatalasszony csipegeti a zöld tobozokat, s előreláthatóan szeptember közepéig tart a betakarítás. 'Csütörtökön avatták a Szilák: Állami Gazdaság és egyben az északi országrész korszerű négyszintes komlószárító üzemét is. A két és félmilliós beruházással épült szárítóüzemben azönnaí begyújtották az egyes sze mű kokszkemencét, am- » a komlószaritasáhoe szv séges forrolevegöt fúvat a a négy emeletnvi magas toronyrész szaritószitaira. Az frószer KTSZ salgótarjáni gyáregysége közel egy éve üzemel és a kezdeti kis üzemből nagy üzemmé vált rövid idő alatt A főleg asszonyokat foglalkoztató üzem egy éves fennállása alatt kétmillió darab töltőtollat készített (Koppány felv) Társadalmi és egyéni érdek, anyagi és erkölcsi ösztönzés ''^“termelőszövetkezeteink munkaerő-gondjainak megoldása, fejlődésük meggyorsítása szükségessé teszi a munkadíjazási rendszerében rejlő serkentő erők minél teljesebb kihasználását. Ma a szövetkezeteknek nagy önállóságuk van a többtermelésre és közös munkára ösztönző munkák és módszerek kiválasztásában. A munkaegység-rendszert és annak kiegészítőit a tervtúlteljesítésért járó premizálást, az eredményességi munkaegység jóváírást, az előlegfizetést, a pénzdíjazást és a többi formát azonban ma még — sokszor kényelmességből — nem mindenütt alkalmazzák a helyi lehetőségek mértékében és a helyi feltételeknek megfelelően. Állami iparunkban is jócskán akad még tennivaló a személyes anyagi ösztönzés fejlesztése tekintetében. Ezért hasznos, ha elméletileg is megvizsgáljuk: hogyan egyeztethető össze a társadalmi és az egyéni érdek, s milyen szerepük van nálunk az anyagi és az erkölcsi ösztönzőknek? Abból kell kiindulnunk, hogy a haza minden polgárának érdeke: minél hamarabb valósuljon meg a szocializmus teljes felépítése, amely együtt jár az életszínvonal rendszeres, megalapozott emelésével. A társadalom érdeke, hogy tagjai sokoldalúan fejlődjenek, s szükségleteiket végzett munkájuk mennyisége és minősége szerint elégítsék ki. Ez az érdekegység a gazdasági alapja a szocialista nemzeti egység politikájának, amely viszont a dolgozók valamennyi rétegének az alapvető ideológiai kérdésekben való véleményazonosságát is megköveteli. A társadalmi és egyéni érdek egységét minden szinten tudatosan kell megvalósítani. Erre szolgálnak a tervek, az állami jogszabályok, a rendelkezések, a| utasítások, az irányítás szervezete, az anyagi ösztönzés különféle formái. Az egyéni érdek csak akkor kerül ellentmondásba a társadalmi érdekkel,' ha hiba csúszik $ népgazdaság tervszerű szabályozásának menetébe, ha az anyagi ösztönzés iránya nem helyes. A gazdaságvezetés módszereinek állandó tökéletesítése biztosítja a hibák kiküszöbölését. A szocializmus az egyeni szükségletek mind teljesebb kielégítésére törekszik, olymódon, hogy ezáltal a társadalmi szükségletek kielégítését, a társadalom feladatainak elvégzését, érdekének tiszteletben- tartását segítse elő. Valójában itt ugyanazon dolog két oldaláról van szó. Hosszabb távon például nem lehet növelni az életszínvonalat anélkül, hogy ehhez ne teremtenénk meg a termelési-gazdasági feltételeket és nem lehet növelni a termelést az életszínvonal rovására. indjobban fontos szerepet játszik a társadalom rendelkezésére álló javak elosztása. Ez akkor biztosítja legjobban a társadalmi és egyéni érdek összhangját, ha a társadalmi munkatermelékenység emelésére irányuló ösztönzést tartja szem előtt> A jövedelmek felosztásánál tehát az anyagi ösztönzés elve érvényesül, amely a munka mennyiségén kívül figyelembe veszi a minőségi tényezőket, a gazdaságosságot, a nehéz és könnyű munka, a szakképzett és szakképzetlen munka különbségeit, a munkaerőgáz- dálkodás érdekeit. A szocializmus teljes felépítésének időszakában, s még sokáig azután, anyagi ösztönzés nélkül nem lehet megteremteni a társadalmi és az egyéni érdek összhangját. Éppen ezért ez a törvényszerűség a szó- banforgó érdekegység felismerésének, tudatosításának is egyik legfontosabb feltétele. Az anyagi érdekeltség hatalmas nevelő tényező is. Ahogy mondani szokás, saját zsebükön keresztül tanítja meg az embereket a társadalmi érdek tiszteletbentartására. A szocializmus építésében e tényezőnek komoly szerepe van; mind lebecsülése, mind túlbecsülése súlyos hibák forrása. A nemzetközi munkásmozgalom kalandor elemei ugrásokkal akarták helyettesíteni a megalapozott építőmunkát, saját országuk nemzeti sajátosságait túlhangsúlyozva elvetették a személyes anyagi ösztönzést, aminek felhasználása pedig általános szükségszerűség minden szocializmust és kommunizmust építő országban. Ez a seektas. a reális feltételekkel, a szocializmus építésének általános szükségleteivel, a tömegek válságos igényeivel nem számoló stratégia, amely nem vette figyelembe a termelőerők fejlettségi színvonalát, a gyakorlatban kudarcot vallott, ha kiagyalói ezt elméletileg még nem is ismerik el. (Ugyanakkor a töröl fakadt, mint a nemzetközi munkásmozgalom stratégiájára vonatkozó, az erőviszonyok félreértésén, ae imperializmus erőinek lebecsülésén alapuló ultraforradalmí kakaskodás). Van egy másik nézet is, amely mérhetetlen«! túlbecsüli az anyagi ösztönzést, nem számol a politikai, az erkölcsi, a világnézeti tényezőkkel. Ez a nézet az anyagiasság „ideológiája”, amely a szociabsta építést az adom-veszem polgári, kispolgári elvére alapozza, lebecsüli a társadalom erkölcsi tényé tolt. Bnnek képviselői a párt humanista politikájában Hberalizmust. a polgári és kispolgári életforma, ízlés, eszmevilág rehabilitációját látják. Tagadhatatlan, hogy ma nálunk nem az esztétikus, az anyagi kérdésekben megnyilvánuló túlzott puritánság, hanem ez a liberalizmus a nagyobb veszély. Félreértés ne essék: nem a szakképzettebb, felelősségteljesebb miinkával megérdemelten járó magasabb életszínvonal a káros, hanem az a szemlélet, amely mindent kizárólag az anyagiakon keresztül ítél meg. A vállalati kollektívák tevékenysegere re sok anyagi ösztönző hat, amely valamilyen formában befolyásolja a személyes jövedelmeket is. A társadalom, a vállalat és az egyén érdekelnek összehangolása igen bonyolult folyamat. Ezért állandóan tökéletesíteni kell az anyagi ösztönzés mechanizmusát. Ugyanakkor annak is tudatában kell lenni, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek abszolút egybeesését ezen az úton nemigen lehet elérni. Mindig lesznek olyan feladatok, amelyeknek elvégzésében a vállalatok kevésbé érdekeltek, de amelyeket tőlük mégis meg kell követelni. Ugyanez a helyzet a vállalatokon belül is. Itt jelentkezik újra az eszmei-erkölcsi tényezők szerepe. szocialista tudatosságra apelláló agitacióí és propagandát természetesen nem az anyagi ösztönzés helyett, annak ellenére, hanem azzal észszerűen társítva kel! alkalmazni. Föídee Eámíy
