Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-06 / 150. szám

1934. sugussfcus 3. esütőrtök NÖCEÄO 3 Gondos előrelátással MEGYÉNK legtöbb ter­melőszövetkezetében min­den esztendőben takar­mánygondokkal küzdenek az állattenyésztők. Első­sorban szemestakarmány­ból nem tudják biztosítani a közös gazdaságok az át- teleltetést, illetve az álla­tok eltartását az új takar­mányig. Ezt a helyzetet minden évben súlyosbítja az állattenyésztés egyre na­gyobb feladatainak teljesí­tése. Ezen a helyzeten változ­tatni kell, mert az igé­nyek egyre nőnek, több húst, tejet igényel a közel­látás. Takarmánytermő te­rületeinket azonban csak minimálisan lehet növelni, — egyéb feladatok megol­dása miatt —, ez az út te­hát kevésbé járható. Az utóbbi években a megyei, a járási tanácsok, a ter­melőszövetkezetek már in­tézkedéseket tettek a ter­melés rejtett tartalékainak kiaknázására, azonban ezek elsősorban a pillan­gósok nagyobb hozamú ter­melését, a rét- legelőgaz­dálkodás hatékonyságát se­gítették elő. Az abrakta­karmány termelésében ke­vés eredményt tudunk fel­mutatni. A cél tehát az, hogy a közös gazdaságok állattenyésztési, hizlalási célkitűzéseiknek megfelelő­en biztosítsák a szükséges abraktakarmány mennyisé­get. Az eddigi felmérések sze­rint mintegy 1600 vagon szemestakarmány hiánnyal lehet számolni ebben az esztendőben. Tehát ennyi abrak hiányzik a közös gazdaságok állatállomá­nyának áttelepítéséhez, el­tartásához. Az idén az idő­járás sem kedvezett túlsá­gosan a takarmánygabona termelésének. Több helyen azonban a termelőszövet­kezetek sem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy biztosítsák a szüksé­ges mennyiségű szemesta­karmány mennyiséget. Elő­fordult már az az eset, hogy a tsz betelefonált £ járási tanács mezőgazda- sági osztályára: elfogyott az abrak, amennyiben nem kap azonnal, másnap nem Ú rdekes es megszí vle- — lemdő véleményt mondott nemrégiben egy elégedetlen fiatalember a szövetkezetünkben szoká­sos bánásmódról. Elmon­dotta, hogy meglehetősen jól élnek, munkájuk van bőven, s egy-egy munka­egység az idén is többet ér majd 40 forintnál. Ezen kívül sem szűkmarkú a vezetőség. Ha valaki tisz­tességesen teljesíti minden­napi kötelességét, elvégzi a váratlan és sürgős mun­kát is, elégedett lehet a prémiummal. Egyszóval, ami az anyagiakat illeti, neki nem volna semmi pa­nasza Valahogy mégis elégedetlen és nem érzi igazán otthonának a szö­vetkezetét. Elégedetlen, mert amint mondja, ő az ember és a szövetkezeti családtag rangjára vágyik, akinek kevés az, ha egyszerűen csak megfizetik ö is örül a jó jövedelemnek, őt is jobb munkára ösztönzi minden elérhető forint, s mégis, egy-egy erőfeszítést követelő tett után úgy érzi, hogy jóval keveseb­bet kapott, mint amennyit tudnak mit adni az álla­toknak. A fenti eset kényelmes álláspont, és megbocsát­hatatlan hanyagságot árul el. Vajon milyen termelő­szövetkezeti vezetőnek tart­ja magát az az ember — arról beszélni sem merek, hogy milyen szakembernek —, aki nyugodtan megvár­ja, míg az utolsó kilóig el­fogy a takarmány, s csak azután kapkod fűhöz-fához segítségért? Az igaz, hogy az állam segít megoldani ezt a nehéz kérdést, de ez a segítség elsősorban a gyenge termelőszövetkeze­teket illeti meg. A gazda­ságilag erősebb közös gaz­daságok nem várhatják, hogy majdnem az istállóig szállítsák az illetékes szer­vek a takarmányt. Hasz­nálják ki azokat a lehető­ségeket, amelyek a takar­mány beszerzésére szolgál­nak. Az állam lehetőséget nyújt zöldhitel felhaszná­lására. Itt is csupán annyit kell tenni, hogy a bejelen­tett igény alapján, a ki­segítésként kapott kalászos abrak helyett kukoricával kell fizetni a betakarítás után. A takarmányvásár­lásra meg úgyszólván kor­látlan lehetőségük van a termelőszövetkezeteknek. Érdekes, hogy tavaly a rét­sági járás egyes tsz-eiből túlterhelt gépkocsikkal szállították el a szálasta­karmányt. Ugyanezek a tsz-ek most kevésbé törőd­nek az átteleltetéshez szük­séges abraktakarmány be­szerzésével. A TERMELÉSI, felvásár­lási tervek a későbbi évek­ben, az igényeknek megfe­lelően tovább növekszenek. A következő évben újabb 1500 darab szarvasmarhá­val. 4000 darab sertéssel 10 000 darab törzsbaromfi­val kell növelni az állatál­lományt: 3000 darabbal több hízottsertést. 14 va­gonnal több baromfit és másfélmillió literrel több tejet kell felvásárolni jövő­re, mint 1963-ban, Mind­ezek teljesítésének nagyon fontos feltétele a takar­mány biztosítása megérdemelt volna. Szö­vetkezetükben ugyanis is­meretlen a dicsőség, az el­ismerő szó; vezetőik szá­jából még nem hallotta senki, hogy ,,köszönjük, ezt jól csinálták, ez derék munka volt!” Nem csupán az említett fiatalember gondolkozik így, hanem általában mindenki, akinek önérze­te és önbecsülése van. S ha már így nézzük a dol­got, akkor a becsületesen dolgozó munkásban nem csupán azt a valakit kell látni, aki munkájával csak önmagának szerez, hanem azt is, aki, miközben ön­maga boldogul, másokért is fáradozik. Ezért pedig mindenképpen kijár a kö­szönet, az elismerés. Különös dolog, hogy né­hány vezető ember ma sem gondol arra, hogy ná­lunk már nem csak a tár­sadalmi szerkezet válto­zott meg. hanem az embe­rek is napról-napra változ­nak, fejlődnek S ennek a változó, öntudatosodó em­bernek egyik legsajátosabb fi veszteségű ellen Annak ellenére, hogy az építőipari vállalat több ebédlőjében bevezették az önkiszolgáló rendszert, s az étkezés rendjén, gyor­sabb lebonyolításán ez se­gített is, még mindig sok a panasz az ebédidő indo- latlan elhúzódása, s az en­nek következtében kárba- veszett munkaidő miatt. Munkások és munkaveze­tők egyaránt az étkeztetés jobb megszervezését sür­getik. mert ezzel értékes perceket, negyedórákat nyerhetnek a munkában. Hétfőtől, kísérletképpen új rendszert vezetnek be a Pécskö utcai önkiszolgáló étteremben, amelyben há­rom építésvezetőség több száz dolgozója ebédel nap mint nap. A különböző objektumok dolgozói más és más színű ebédjegyet kapnak. Az étkezés idő­pontját is úgy határozták meg, hogy bizonyos idő­pontban csak a megfelelő színű ebédjegyet felmutató munkások, alkalmazottak kaphatnak ebédet. Előzete­sen méréseket is végeztek. Kiszámították például, hogy a Tanácsköztársaság téri irodaház építésén dol­gozók étkezése az ebédlőig és a vsszafelé megtett út­tal együtt huszonnégy perc alatt lebonyolítható. Azokat a dolgozókat, akik az étkezés rendjét megbontják, először figyel­meztetik, ismétlődő eset­ben felelősségre vonják. Ha a módszer beválik, al­kalmazzák más építőipari önkiszolgáló étkezdékben is. Az előírtnál többet A Salgótarjáni Acéláru­gyár vezetői, nagy gondot fordítanak a kiemelt cik­kek tervének teljesítésére Ennek köszönhető, hogy egyes áruféleségekből nem­csak az előírt mennyiséget, hanem annál jóvá. többet állítottak elő. Ezek szerint a húzott rúdacélból 6.3, csavaráruból 5.3, edzetlen szalagacélból 1.1, szegből 0.5, acélhuzalból pedig 0.3 százalékkal adtak többet az előírtnál vonást éppen a közössé­gért vállalt felelősség, az a szép és magasértékű tu­dat, adja, hogy miközben fárad, verejtékezik, a kö­zösséget és annak jövőjét is szolgálja. Ezért nincs ab­ban semmi meglepő, hogy a dolgozók többségét már nem lehet csak pénzzel kifizetni. A mi embereink részt kérnek a jó szóból, az együttérzés melegéből, az elismerésből is, hiszen mindezt a szocialista tár­sadalom ismérvének tart­ják. Ezért téved az a szö­vetkezeti elnök, gyárigaz­gató és minden más fele­lős vezető, aki csak pénz­zel akarja ösztönözni be­osztottjait. Az anyagi meg­becsülés ugyan nagyov fontos .de nem elég ösz­tönző, ha nem párosul az erkölcsi elismeréssel. Csak a kettő egyiXt elégítheti ki a dolgozó ember természe­tes igényét. Mert az is rossz utón jár, aki csak az öntudat­ra apellál. Aki csupán ál­„A KISZ-nek első és legontosabb feladata a ter­melékenység emelése” — szögezte le a KISZ I. kong­resszusa. A salgótarjáni já­rás fiataljai ma is ennek szellemében végzik mun­kájukat. illetve készülnek a KISZ II. kongresszusá­ra. Ha csak az elmúlt évet vizsgáljuk a nógrádi szén­medencében. aikkor is ko­moly eredményeikről ad­hatunk számot: 1963-ban 54 ifjúsági brigádunk volt. közülük szénfal mellett 20 dolgozott. Terven felül 24 ezer tonna szenet termel­tek. Erről a tröszt veze­tősége is elismeréssel be­szélt. A bányászfiatalok vállalásai A múlt év tehát jó alapot szolgáltatott az idei vállalásokhoz, hisz’ a bá­nyászfiatalok az 1963-as eredményeikkel a szénbá- nvászat terveinek túltelje­sítésén kívül a bánvász KISZ- szervezetek tekin­télyének növeléséhez is hozzájárultak. Elősegítette a vállalások konkretizálá­sát a NIM. a KISZ Köz­ponti Bizottsága és a SZOT felhívása is. A Nógrádi Szénbánvászati Tröszthöz tartozó brigádok valameny- nyien csatlakoztak a fel­híváshoz. Vállalásaikat az adott bányaüzem sajátos viszonyaira alkalmazva tették meg. A salgótarjá­ni járási KISZ bizottság és a tröszt vezetősége áp­rilisban brigádvezetői ér­tekezleten ismertette a fel­hívást, ahol a bányászfia­talok már vállalásaik tel­jesítésének módjait és le­hetőségeit is megvitatták. A brigádok vállalásai fő­képpen a termelékenység emélésére, a gépi rakodás fokozására, a balesetek megelőzésére. illetve a szakmai továbbképzésre terjedtek ki. Jelenleg a bányaüzemek­nél 57 ifjúsági brigád dol­gozik 530 fiatallal. Az ifjúsági brigádok eddigi vállalásai 23 800 tonna szén terven felüli kitermelését jelentik. A salgótarjáni járási KISZ bizottság ép­dozat vállalásokra, lemon­dásra kész csodalénynek szeretné látni az embere­ket, olyanoknak, akiknek nem kell a pénz ,akiket csupán önzetlen lelkesedés sarkall jómunkára. Ilyen emberek leginkább csak a mesében élnek, s a mi társa * lmunk nem is kívánja senkitől sem a felesleges lemondást, sem az ok nélküli önzetlensé­get, sem az aszkétitizmust. Ami valakinek jár, ami őt megilleti, attól ne fossza meg semmiféle okoskodás. Szép és nagy dolog a fej­lett öntudat, de amint mondani szokás, a boltban mindig kiderül, hogy pénzre is szükség van. még a mi társadalmunkban is ... A közösen vállalt nagy erőfeszítések is csak ak­kor megalapozottak. ha figyelembe veszik az egyé­ni érdekeket is. Ha a kö­zösség minden tagja azt érzi, és azt tapasztalja, hogy ő is jól jár, ha a kö­zös ügyet segíti sikerre vinni. pen ezért az újító moz­galom kiszélesítésével is foglalkozik. Ez év augusz­tus 1-től szeptember 1-ig meghirdette az újítók hó­napját. A tröszti KISZ bizottsággal közösen intéz­kedéseket dolgozott ki az újítási hónap sikeres le­bonyolítására. A tröszti ifjúsági szervezet bizottsá­ga például baleseti TOTO-t hirdetett, melyet eddig négy alkalommal rendezett meg, s mintegy 50 ezer forint értékű ajándéktár­gyat sorsolt ki a helyes megfejtők közt. Az eddiginél nagyobb gondot fordított a járási és tröszti KISZ bizottság a fiatalok szakmai tovább­képzésére is. Az idén is­mételten meghirdették a fiatalok körében A szak­ma ifjú mestere mozgal­mat. Az ipari bizottság át­dolgozta és a napokban juttatta el az alapszerve­zetekhez a mozgalom mó­dosított felhívását. A moz­galom átdolgozott formá­ja jobb és reálisabb lehe­tőségeket biztosít a fiata­loknak a követelmények teljesítéséhez. Az üzemi fiatalok versenye A salgótarjáni járás bá­nyász-fiataljain kívül a megye ifjúmunkásainak jelentős része Salgótarján ipari üzemeiben dolgozik, s a város több mint öt­ezer KISZ-tagja is az ő soraikból kerül ki. A kongresszus előkészí­tésében az üzemekben is a termelés segítése az egyik legfontosabb feladat. Ket­tős célkitűzéssel folyik a munka. Az egyik: szeret­nék az 1960-as városi kül- dötértekezleten a második ötéves terv időszakára vál­lalt 350 ezer óra társadal­mi munkát, s a 25 mil­lió forint megtakarítását teljesíteni. A másik: a me­gyei párthatározatnak meg­felelően mindent elkövet­nek az 1964. évi gazdasá­gi tervek teljesítéséért. Egyik feladat, sem köny- nyű. A küldöttértekezleti vállalásból 95 ezer munka­óra és 4,8 millió forint a hátralék, s igen sok még Barátunk, akinek pana­sza e gondolatsort elindí­totta, azzal érvel, hogy sokszor lemondana egy- egy célprémiumról, ha ehelyett kezet szorítanának vele, és azt mondanák ne­ki: „Derék ember vagy, büszkék vagyunk rád!” Teljesen érthető ez a magatartás, hiszen ember nem élhet az emberi szó melege nélkül. De az is igaz, hogy fiatal barátunk akkor is elégedetlen lenne, ha szorgalmas munkáját csupán dicséretekkel, sza­vakkal jutalmaznák. Ha csupán a fényképe dísze­legne a faliújságon, az Önzetlenségét magasztaló újságcikkek közepén, de anyagi megbecsülés hiá­nyában mindennapi gon­dok kínoznák. J ó szóra, a jó munká­nak kijáró tisztelet­re és a lét megalapozott biztonságára, tehát anyagi és erkölcsi megbecsülésre, van szükség, mert a kettő együtt jár. Jó munkára, helytállásra, a jövendőért vívott kemény küzdelemre a kettő csak együtt ösztö­nöz. Kékesdi Gyula kitűzés megvalósításáért is. A célkitűzések megvaló­sítására a városban első­ként az acélárugyári fia­talok mozdultak meg. Már februárban megszületett a kezdeményezés: a szegcso­magoló ifjúsági üzem dol­gozói versenyre hívták a gyár ifjúsági brigádjait. Felhívásuk nyomán eddig öt alapszervezet tett vál­lalást. illetve kapcsolódott be a kongresszusi munka­versenybe. A vállalások konkrétak, megalapozottak, jól értékelhetőek. A ver­senypontok kidolgozásában főleg a fiatal gazdasági és mozgalmi vezetők nyúj­tottak nagy segítséget. A tervek teljesítéséért, a lejt csökkentéséért, az ex­portkötelezettségek me nyiségi és minőségi teljesí­téséért folyik a munka. A fiatalok harcolnak a mun­kafegyelem további javí­tásáért, a balesetek csök­kentéséért, megelőzéséért is. Az Öblös- es Síküveg­gyári fiatalok, a ZIM es más üzemek ifjúmunkásai hasonlóan készülnek a kongresszusra. Vállalásaik elsősorban szintén az üzem előtt álló feladatok telje­sítésére vonatkoznak, s a többi között gondoltak a gyár takarítására, a mun­kaeszközök kijavítására, a strandépítésre, a távfűtés építésének segítésére, a ter­melőszövetkezeteknek való segítség nyújtásra is. A Sík­üveggyár fiataljai például 185 katasztrális holdon vé­geztek munkát: 147 fiatal vett részt a csomózásban, s 1117 munkaórával segí­tették a zagyvapálfalvai term előszőve tkezetét. Ugyancsak a síküveggyári fiatalok 15 000 forintot ta­karítottak meg társadalmi munkájukkal a KlSZ-helyi- ség rendbehozásánál, Tőlük függ A versenyző fiatalok lel­kesek. de a verseny tö­megesebbé tételében még sok tennivalója van a nagyüzemi és a városi KISZ bizottságnak. A le­hetőségek — a személyi és tárgyi feltételek — adot­tak. Salgótarján üzemeiben 175 ifjúsági brigád tevé­kenykedik, közülük 95 a szocialista brigád címért is harcba indult. Jó mun­kájukon múlik, hogy őszi küldöttértekezletünkön mi­lyen eredményekről adha­tunk számot a város ifjú­ságát képviselő küldöttek­nek. Osvárt István Ujlaky István Import megtakarítás A Salgótarjáni Acéláru­gyár vezetői és dolgozói, keresik, kutatják azokat a lehetőségeket, melyeknek felhasználásával mód nyí­lik egyes importból szár­mazó anyagok csökkentésé­re. A dinamószalag gyártá­sának bevezetésével az el­ső félévben 1500 tonnás megtakarítást értek él. Je­lentős az az összeg, ame­lyet egyes hengerek hely­beli előállításával takaríta­nak meg. Megoldották a vulkolán törlő hazai gyártá­sát is. Az egész évre ter­vezett 132 ezer forintnyi megtakarításból mér 50 százalékot teljesíósttaki Pátiár András —— —-------------------------------------------------------------------------------------------------­C/ó szénát és anyagi uieyőeesii/ésset A termelést segítő ifjúsági munka az ipari üzemekben a tennivaló a másik dél-

Next

/
Thumbnails
Contents