Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-29 / 169. szám

1964. augusztus 29. szombat NÖGEÁD 5 HÚSZ ÉV UTÁN... „És ha kell, megteszem, újra ezt az utat, meg én!.. (Aragon) LJ úsz év telt el azóta... ” Barkánál gúlába rakják puskájukat az éhe­ző magyar katonák. Cédu­la rajta: „Baka kenyér nélkül, puska ember nél­kül.” — Átmennek a fron­ton. De ha jó a koszt, fá­sultan követik tisztjeiket. Karácsonykor Pankrátz al­ezredes szól a 3/1 hegyi- tüzér-osztály embereihez. „Csak semmi izgalom! Nyugalom, nyugalom! A németek már ripi- tyára vertek egy ame­rikai hadsereget.” A tüzér­ségi parancsnok szavát adja, csak a határig köte­lez az eskü. Éjjeli mene­teknél itt is. ott is kiválik egy-egy katona a sorból, és besurran a házak közé. A maga részéről befejezte a háborút. Az őrök beszélik éjsza- kánkint, hogy magyar par­tizánok biztatják őket, hagyják el alakulataikat, Lucantiban szállást előké­szítő tisztet figyelmeztet a lakosság, ne időzzön, ez partizánfalu. délben lejön­nek a hegyekből. De ami­kor február 16-án letértünk a Breznóbánya-Beszterce- bánya országútról jobbra a községbe vezető úton, csak hárman vagyunk, a többiek megriadtak: „Partizánok­hoz? Nem. azt nem! In­kább menjünk át a fron­ton !” Balról magas füstoszlop. Ég Prichod. Időnként ak­nák robbannak. Hirtelen terem előttünk a vörös csillagos partizán őr. Csak jelekkel magya­rázzuk: „Hozzátok jövünk, partizánok leszünk!” — Széles mosoly az arcán. Megértette. A község bejáratánál partizánok. „Most, hogy hozzánk jöttetek, mind egyformák vagyunk, nincs különbség köztünk. Mind­egy. hogy magyar vagy szlovák, vagy orosz, vagy francia. Mind egyek va­gyunk. Partizánok”! — magyaráz egyikük. Szemben ülök aztán Volchov őrnaggyal, a „Ha­lál a fasizmusra” partizán- csoport parancsnokával. Csendes beszédű, nyugodt. Tolmács fordítja szavait. Hogy volt bizalmam par­tizánokhoz jönni? — kér­dezi. — Annyi rosszat be­szélnek róluk a magyarok közt.' Elmondom neki, ho­gyan nyílt néha egy kis rés, amelyen át bepillan­tottam a szavak mögé. Egy svéd újság cikke, egy Bratislavában megjelent regény. Panait Istrati egy könyve, a magyar Vezér­kari Főnökség titkos tájé­koztatója a partizánok te­vékenységéről. Mi a fog­lalkozásom? — kérdezi. Görög-latin tanár. — Ak­kor ismeri a görög filozó­fusokat — szól mosolyog­va. S oaniol — Dolinát biz­tosítjuk két golyó­szórós rajjal. Hatalmas fa­torlaszok zárják el a Besz­tercebánya felől idevezető utat. Egyre közelebbről hallatszik az előrenyomuló szovjet csapatok tüzérsége a Garam völgyéből és Zó­lyom irányából. Itt búcsúz­tatja a német golyótól megölt kis Ludot a parti­zán fegyverek ropogása, és csendes, néma bánat ül Jánko arcán a halotti to­ron. ö a község parancsno­ka, az ő öccse a kis Ludo, Szergej, a sarratoi szovjet partizán vigasztalja: „Ne búsulj, a te öcséd halá­láért száz és száz német asszony siratja fiát, leány a jegyesét...” És isszuk a fenyőpálinkát csészéből. „Most kell innod!” — mondja nekem Jánko. — „Engem sértesz meg, ha nem iszol.” Ragyogó napsugaras idő. Néha olvadni kezd már a vastag hótakaró. Itt-ott támadnak a németek Tig­risekkel. Szomorú hír: Hlinka-gárdisták elhurcol­ják a hegy lábánál bunke­rekben meghúzódó zsidó menekülteket. Utolsót tob­zódik még az önkény. Március 18. „Fekete Va­sárnap” — így nevezték ezt a napot a magyar partizá­nok. SS-csapatok támadják a községet, és nyolc órai harc után megszállják. Másnap hajnali sötétben, néma csendben indulnak Volchov partizánjai végte­len sorban négy napos menetben át az Alacsony- Tátrán, át a Magurkán, át a fronton. Három szlovák szánon huzza maga után sebesült társát a szédítő meredeken. És mikor túl vagyunk mindenen, hátunk mögött már a front, elfogyott az élelem, egy kis szlovák fa­luban a parancsnokság vé­kony barna papírcsíkkal ragasztja le a kiürített fa­lu krumlispincéit, hogy ne nyúljon senki a szlovák tulajdonhoz. Mit gondolná­nak a partizánokról, ha megdézsmálva találnák visszajöttükkor házukat. \J olchov pedig össze- " gyűjt bennünket, magyar partizánokat, fel­áll egy útjavításhoz elő­készített zúzott kő halom­ra, elbúcsúzik tőlünk: „Mondjátok meg otthon, milyenek vagyunk mi, szovjet partizánok! A né­metek azt terjesztettt-.í, hogy ölünk és rabolunk. Meséljétek el, amit látta­tok! Amiről me""'Tőződte- tek saját szemetekkel.” És megindulunk négyes sorokban hazafelé... Orphanides Lukács BÁNYÁSZ-BARÁTSÁG A napi feladatok megbeszélése műszakkezdés előtt PRAGA HOLNAPJA §A csehszlovák-magyar országhatár közelében lé- § vő kékkői-pótori bányászok c szocialista versenyben van­s' nak a mizserfaiakkal. A Ez év áprilisában jóvá-\) hagyták Prága 1980-ig szó-K ló távlati fejlesztési tervét, c Csehszlovákia fővárosának S lakossága 1980-ig körűibe-§ lül a mai szinten marad. K A városépítészeti tervek s szerint a főváros központ- y ja a lakosság kulturális és^ társadalmi életének szűk- «• ségleteit és az igazgatásig intézmények munkáját fog-§ ja szolgálni. A külső te-5 rületeken a termelőüze- ä mek, szolgáltatási vállala- ü tok és raktárak kapnak § helyet. K A lakásprobléma megöl-í dása céljából körülbelüli 60 000 lakást építenek. A § csehszlovák főváros jelen-r légi lakásalapja 380 000 la- kás. A lakásépítés mellett § megoldják a városi közle-§ kedés problémáját. Az új p lakótelepeket autóbuszköz-i lekedés köti össze a köz-§ ponttal. C verseny eredményeit min­den csütörtökön értékelik, egyszer Pótorban, másszor Mizserfán vagy Salgótar­jánban. A vetélkedés ezévi ered­ménye jelenleg döntetlen. A pótoriak az idén a szlo­vák nemzeti felkelés 20. fordulójára tett vállalásaik­kal nagyon szép eredmé­nyeket értek el. Tizen­nyolcezer tonna szenet ter­meltek tervükön felül, 600 méter bányavágatot építet­tek, és ezzel 800 ezer ko­rona megtakarítást értek el. Végeredményben az egész évre tett vállalásu­kat négy hónappal előbb teljesítették, s így elnyerik a „Huszadik évforduló szo­cialista üzeme” megtisztelő címet. Rajtuk kívül még két munkacsapat tagjai kapnak kitüntetést, ezek közül a legjobbak Szabó Barnabás, Tóth Tibor, Brindza István, Pribisán János és mások. A kiváló termelési ered­mények eléréséhez igen sok segítséget nyújtottak a mizserfai bányászok. Átad­ták tapasztalataikat az F.5-ÖS vágókombájn hasz­nálatában, amelynek alkal­mazásával a munka ered­ménye megkétszereződött, jelentős volt a bányafa és lőszer megtakarítás . is. Ugyancsak megtanították a magyar bányászok a póto- riakat az Ursitz magyar gyártású gép kezelésére. A csehszlovák bánya­üzem dolgozói most, ami­kor átveszik a büszke ki­tüntetéseket, nem feledkez­nek meg a mizserfaiak elv­társi segítségéről. Novota Stefan Új név — új élet A Szlovák Nemzeti Felkelés harcainak színhelyén 1944. augusztus 29-én lángolt fel a Szlovák Nem­zeti Felkelés ,a második világháború fasisztaellenes küzdelmeinek egyik legna gyobb méretű katonai ak­ciója a hitlerista seregek hátországában. Közép- Szlovákia városai és fal vai, a német fasiszták és a szlovák hazafiak közötti ád áz harcok színterévé váltak. E városok közé tartozik az egykori Sväty Kriz — a mai Ziar nad Hronora vár oska. Az 1944. évi nyárvégi és őszi események úgyszólván legendás hírnevet kölcsö­nöztek nem egy szlovák városnak vagy falunak, melynek nevét mindaddig járásuk, vagy kerületük határain túl alig ismerték. Elmondhatjuk ezt Sväty Kriz-ról is, az alig 2000 la­kosú városkáról, mely a Hron folyó mentén fekszik, Banská Bystricától mintegy 30 kilométerre délnyugat irányban. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés politikai centruma volt. A városban már a felkelést megelőzően anti­fasiszta szervezetek, kör­nyékén pedig partizánosz­tagok alakultak. Ezért már a harcok első pillanatában megalakult a városban a forradalmi nemzeti bizott­ság, amely mozgósította a harcképes férfi lakosságot s két katonai segédcsapa­tot és egy önkéntes alaku­latot szervezett. Mivel Sväty Kriz a fel­kelés fő centrumai, Bans­ká Bystrica és Zvolen felé vezető felvonulási vonalon fontos stratégiai helyet fog­lalt el, a náci hadsereg a város ellen jelentős ne­hézfegyverzetű erőket össz­pontosított: harckocsizó egységeket, tüzérséget, va­lamint légierőket. Velük szemben a felkelők állásait az 1. csehszlovák parti­zánbrigád védte, melyben nagy számban harcoltak Sväty Kriz lakosai is, va­lamint a Nálepka-partizán- brigád, amely Nálepka csehszlovák százados, a Szovjetunió hőse nevét vi­selte, aki a keleti fronton katonái élén átállt a Szov­jetunió oldalára és a hit­partizánharcok során hősi halált halt. A németek támadása Sväty Kriz ellen szeptem­ber 25-én jelentős számbe­li és műszaki túlerő össz­pontosított bevetésével vet te kezdetét, melynek a ki­zárólag könnyű fegyverek­kel ellátott partizánalaku­latok egy egész héten át ellenálltak, majd október 3-án a Hron balpartjára vonultak vissza s i.tt foly­tatták a harcot. Sväty Kriz hősies védelme két hétig tartott s a szlovák hazafiak csak ezután vonultak visz- sza a hatalmas túlerő nyo­mására a hegyek közé, *1 AS' ahol a partizánháború módszereivel folytatták a küzdelmet. A bombázástól és a fa­siszta csapatok garázdál­kodásától feldúlt Garam- menti városkának még egy fél évig kellett várnia vég­ső felszabadulására, melyet a szovjet seregek hoztak meg 1945 március 31-én. A háborút követő évek során az egykori szegényes, vidéki városka helyén új, korszerű ipari város épült, melynek lakossága hamaro­san eléri a húszezret. Az új életben új nevet is ka­pott — a város neve: Ziar nad Hronom. A kilenc osztályos általános iskola tanulói fogal­Cj építmények Ziar nad Hronom városában leristák hátában folytatott mazási órán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents