Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-29 / 169. szám
4 NŐGSÁD I 1964. augusztus 29. szombat Uj nevelési módszerek otthon és az iskolában L dz ah Hinti neveié síül Cikksorozatunkban a modern didaktika eredményeit és távlatait ismertetjük szülők és nevelők számára. Az elmúlt tizenkilenc esztendőben a pedagógus- képzésben mind eredményesebbé vált tanító- és tanárképző intézeteinkben az érzelmi nevelés módszereinek elsajátítása. Az értelmi nevelés alatt a gyakorló pedagógus az irányító tanmenetek, tantervek, óravázlatok által körülhatárolt tulajdonképpeni oktatómunkát értette. A szülői ház nevelő tevékenysége is érzelmi és értelmi területre korlátozódott. Megfeledkeztünk ugyanis arról, hogy az emberi lélek és így a gyermeki lélek is funkcióit tekintve három tényezőből, áll, mégpedig: értelmi, érzelmi, akarati tényezőből. Az akarati nevelés fogalmát vagy nem ismertük, vagy legfeljebb a testnevelő szakos tanárok ,,részfeladatának” tekintettük. Az értelem, érzelem, akarat nagyszérű hármas egysége bizony iskolai és otthoni nevelő tevékenységünkben korántsem volt tudatos. Ha lelkiismeret- furdalást érezhetünk szerte a világon az ifjúság nevelésében mutatkozó problémák miatt (huliganizmus, cinizmus stb.) akkor a korszerű oktatási tematika hiánya mellett, az akarati nevelés hiánya miatt érezhetjük ezt. Ha az akarati nevelésről beszélünk, két dologra gondolhatunk. -Az egyik: Amikor a szülő és a pedagógus saját idegi-lelki tevékenységében erőteljesebben érvényesülnek az akarati motívumok. Tehát nemcsak nevel általában, hanem akarati intenzitással akarva (koncentráltan akarva) nevel. Szülők, tanárok ilyesfajta nevelési mozzanataikra úgy emlékeznek vissza, mint amit nevelési sikerek, eredmények követtek, és kicsit fárasztóbb volt a szokványos (tehát akarat-koncentráció nélküli) nevelési mozzanatoknál. A másik: ami gyakorlatilag az elsőből kell következzék, amikor a szülő, a nevelő a gyermeket értelmi és érzelmi ráhatásokkal együtt akaratra, akarásra neveli. Az akarati nevelés tehát akaratra és akarva nevelést foglal magában. A felnőtt és a gyermek, tehát a szülő, pedagógus és a tanítvány lelki, idegei, élettevékenységének egy kevset l'ü'znált, de rendkívül sok energiát tartalmazó harmadát, az akaratot is állítjuk a nevelés szolgálatába. Alapjában véve szégyenletes dolog és nagy adósság az a tény, hogy az akarati nevelés nem kapta meg méltó helyét a gyakorlati didaktikában. Jóllehet az akarati nevelés, a szuggesztió és a hipnózis szerepe a pedagógiában olyan példákkal is bizonyítható, mint az űrutas Tyitov autoszuggesztióval történő elalvása és felébredése, avagy Engels a Természet dialektikájában leírt gyermekhipnózis kísérleté. Ezzel szemben például a szovjet ifjúsági irodalom nagy hősi alakjainak (Zó- ja. Matroszov, Oleg Kose- voj) ábrázolásából szinte teljességgel kimaradt a hősök akarati tevékenysége. Holott a proletárinternacionalizmusra való nevelésben ezeket a hősöket emberközelben láttuk volna inkább, ha cselekvéseikből (a leírásban) nem hiányzott volna az akarati faktor.. Hogy mégsem „satnyult el” a gyermekiélek akarati harmada, arról valljuk be az iskola és a szülői ház keveset tehet. Azok a kis játékos versenyek, amelyeket egymás között rendeznek a gyerekek, hogy pl. meddig bírod ki levegő nélkül; meddig bírod ki pillantás nélkül; meddig bírsz mozdulatlanul állni stb. sajátítják ki szinte egyedül az úgynevezett akarati edzés-terveket. Pedig egy pillanatig sem kétséges, hogy a fent említett passzív, a vegetatív idegrendszert foglalkoztató akarati edzés-terrénumok mellett vannak aktív területei is az akarati edzés nek. Sőt, az sem kétséges, hogy a gyermek lelki-idegi alkatának hármas tényező- jűségét felismerve az akarati edzést nem az általános iskola felső tagozatában, hanem a pólyában kell már kezdeni. (Végtére az a kép, amelyet 12 fokos hidegben látunk Londonban, hogy a gyermekek, csecsemők természetesen jól felöltöztetve hosz- szú órákat vannak az erkélyen, nem egyéb, mint a gyermekek akarati szoktatása, edzése.) Van hát tennivaló az akarati nevelés területén. Szülők, pedagógusok, ifjúsági mozgalmi vezetők közös munkája eredményezheti, hogy az úttörő próba-rendszerben például az individuális irányelvek jobban érvényre jussanak. De még ezelőtt a szülők és az osztályfőnökök feladata lenne, hogy élére álljanak a spontán gyermeki kívánságnak, s a gyermek iránti mérhetetlen tisztelettől áthatva feladatukul tűznék ki, hogy minden gyermeknek otthon és az osztályban legyen akarati edzés-terve. Kolozsvári Gyula Következik: Didaktika — autodidaktika. Kellemesebb a külföldi utazás is** Nyelvtanfolyamok a TIT-ben KÖZHELY LESZ lassan, hogy soha annyi magyar nem járt külfödön turistaként, rokoni látogatáson, tanulmánytúon, vagy hivatalosan, mint a mostani nyáron. A külföldre áramlás egyik leglényegesebb követelményének hiányáról idegen nyelvekben való járatlanságunkról, az ebből adódó sok kellemetlenségről annál kevesebbet hallani. Pedig nagy, nemzetek közötti mozgásunknak ilyen tanulságai is vannak. Sokan jöttek haza azzal a szilárd elhatározással, hogy jövőre csak olyan országba mennek, ahol meg is tudják értetni magukat. Vagyis, hogy haladéktalanul hozzá kezdenek a áyelvtanuláshoz, egy év múlva már valamilyen idegen nyelven legalábbis beszélgetni tudnak. Van is rá lehetőség, azt mondják a TIT-ben. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat német nyelvtan- foyamainak vezetője, Só- lyomi József már több éves tapasztalattal rendelkezik a nyelvtanításban. — Sok embernek rossz emlékei vannak a régebbi iskolai nyelvtan tanításáról, mások minden ok nélkül kijelentik, nincs nyelvérzékük, ismét mások a nélkül, hogy ismernék a nyelvtanfolyamok tanítási anyagát, eleve megijednek az elképzelt nehézségektől. — Pedig a tanítási módszerek nem elvont szabályok biflázásából állnak. A szabályok a gyakorlati példák során megfogalmazás nélkül is megrögződnek az agyban. Az idegen nyelvben való jártasságot szorgalommal, átlagos tehetséggel meg lehet szerezni, persze a tanulásnak rendszeresnek, folyamatosnak kell lenni. — Egy-egy kurzus négy hónapig tart s a kurzusok között fokozatok vannak. A hatodik négyónapos kurzus után a hallgató legtöbb esetben olyan ismeret- anyaggal rendelkezik, amivel állami nyelvvizsgára, tolmácsvizsgára is jelentkezhet. A MOSTANI oktatási év elején a német nyelven kívül angol, orosz és francia tanfolyamokat is szer- kedv is hasonlóan nagy vez a TIT, bár más nyel- lesz. Legalábbis a jövő vek tanulására is van nyárra tervezett külföldi igény. Az érdeklődés nagy, utak a tanulásban való kiremélhető, hogy a tanulási tartást indokolják. Az első tanítási napon Edzőtáborban az ország 2 legjobb traktorosa Mikes Gvörnv: — l — i: II Szatirikus kisregény 12. Az íróasztalon ventillátor zümmögött, a mosdóban autoszifonra csurgott a víz, az írógépben pedig elkezdett levél várta, hogy befejezzék. A lány lustán, nyújtózkodva felállt és lomha léptekkel a mosdóhoz ment. Leemelt a polcról egy poharat és szódavizet engedett bele. A víz hideg volt, tele szénsavval. Három pohárral ivott egymásután. A harmadik pohár csak félig lett tele, kiürült a palack. Hédiké előszedte a patronos dobozt: már csak egy jó volt benne. Éppen hozzá akart kezdeni a patroncseréhez, midőn berobogott a főnöke. Azért sietett, mert fut- balljegye volt. Fradi-MTK rangadó! Ezen a mérkőzésen szándékozott kinyitni a második számú palackot. Az első palack kinyitása óta már több mint tíz nap telt el: a Lefu 156-os gáz már nem hatott. — Minden rendben? — Minden rendben. — Keresett valaki? — Többen keresték — ásított a lány. — Itt volt a Verebes, a Kovács, a Zimmermann és a Palán- kai... ő többször járt itt... — Mit akart? — Nem tudom... A vegyész álment a laboratóriumába. Hédiké kedvetlenül leült az írógépéhez és leütött néhány billentyűt. Kisvártatva Zimányi visszajött. Falfehéren, üveges tekintettel állt az ajtóban, a szája széle remegett. — Végem van... — suttogta. — Eltűnt... — Mi tűnt el? — A második számú palack! Ha a titkárnő oda nem ugrik, Zimányi elvágódik a padlón. * Midőn magához tért, nehezen forgó nyelvvel, reszkető hangon azt kérdezte: — Jártak ma itt idegenek? — Senki... Csak az intézetből... A Verebes, a Kovács, a Zimmermann és a Palánkai... Palánkai legalább tízszer keresett. — Más senki? — Más senki. — Légy szíves, küldd be hozzám Verebest, aztán Kovácsot, aztán sorban a többieket... — Gondolod, hogy valaki közülük... — Nem gondolok semmit... Csináld, amit mondtam!... Mindenkit sorra vett, mindenkivel beszélt, — már csak Palánkai volt hátra, a kettes labor vezetője, — de eredménytelenül. Egyik kolléga sem járt a laboratóriumban és mindenki tiltakozott az ellen, hogy ők elvittek volna valamit. Palánkai, a szakállas, nagyhasú vegyész gondterhelt arccal lépett be az ajtón: — Már többször kerestem Önt, igazgató úr... — Igen, tudom... Foglaljon helyet... — Megmondom, miért akartam beszélni... önnel Efefef miatt... Nekem lelki- ismeretfurdalásom van... — Micsoda? — kapta fel a fejét Zimányi. — Mije van? — Lelkiismeretfurdalá- som... Azt hiszem, mi nem törődünk eleget ezzel a fiúval... — Tehát lelkiismeretfur- dalás... Nagyon érdekes... Folytassa, kérem, folytassa! — Efefef iszik. Tegnap is részegen jött be az intézetbe. Kár érte, mert nagyon tehetséges. Amikor idejött, tele volt energiával, lelkesedéssel... Most tessék megnézni: teljesen megváltozott... — És mit érez? — szólalt meg a kutató, fürkésző tekintetet vetve a laborvezető gömbölyű arcára. — Kicsoda? i — ön! ( — Mikor? — Amikor lelkisimeret- furdalása van. — Nem értem a kérdést... Hogy mit érzek? Azt érzem, hogy sürgősen tennem kell valamit Efefefért, mielőtt teljesen elzüllik. — Stimmel! És hangot nem hall? Szorongása nincs? Nem érzi, hogy valami nyomja a lelkét? — Hangot nem hallok, de ez az ügy valóban nyomja a lelkemet, mert én felelősnek érzem magam Efefefért... Nem hagyhatjuk magára... — Furcsa... Nagyon furcsa... Tehát felébredt a lelkiismerete... — így is mondhatjuk. Nagyon kérem önt, beszéljen a fiúval, mondja meg neki: hagyja abba az ivást... Bízza meg valami feladattal... (folytatjuk) Szeretnek olvasni a szécsényi járásban) 75,5 ezer könyvet kölcsönöztek hat hónap alatt Szinte naponként gyarapodik az olvasók száma ai szécsényi járás könytárai-, ban. Jelenleg csaknem ötezer olvasót tartanak nyilván. Az év első felében 75,5! ezer kötetet kölcsönöztek ki a könyvtárakból az olvasók. Legtöbb olvasója a! szépirodalomnak van, csaknem harmincezren kölcsönöztek ilyen műfajú könyveket. Ugyanennyit olvastak a gyermek és ifjúsági kiadványokból. Jsmereter- jesztő műveket kétezren olvastak egy félév alatt a járásban.
