Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-27 / 167. szám

1964 augusztus 27 csütörtök 5 nögrad Bánya jár ásó n Csoportos kamrafejtés Szilváskőn A zöldség-gyümolcsellátásről, a tárolás előkészületeiről Néma csend honol a vá­gatokon, ahol elhaladunk. Sötétség mindenütt csak a karbid lámpák adnak némi világosságot. Itt-ott gombá­sodnak az ácsolatok. Hosz- szan ballagunk, mire vala­mi kis zörejt észlelünk. Szilváskőn a csoportos fej­tés utunk végcélja. — Ez a fejtés adja a na­pi 44 vagonos akna terme­lésének 60 százalékát — új­ságolják kísérőim, Farkas Béla, a Zagyvái Bányaüzem műszaki osztályvezetője és Nagyrőcei János bányames­ter. Közben az ácsolatokat vizsgálgatják. Nem várha­tó e valahol meglepetés? Rendben van-e minden? Nincs-e szükség ácsolatcse- rére? Azután elégedetten állapítják meg; minden rendben. Zörgés-kopácsolás hallik. Az emberek egycsomóba verődtek. — A kaparót rövidítjük, de ez a csapszeg nem akar passzolni — magyarázzák. Sok itt a pihenő ember. Egy dolgozik, hat meg né­zi — élcelődik egyik mér­nök. A bányászok felve­szik az eldobott kesztyűt. — Az irodában nem így van? Egy számol, kettő be­szélget. De sokszor látni ilyent. Itt is előfordul, meg ott is — vágnak vissza. Azután a kamrákra tere­lődik a szó. Kevesebb emberrel Hat kamra van itt, ame- ivekben Kóta-gépekkel dol­goznak. Eléggé gépesített ez a csoportos fejtés. — Jók-e a Kóták? — kérdeztem. — Jók ezek, csak az újak nehezek. A régieket könnyebben mozgattuk. Jó lenne, ha újítanának rajta,' hogy kevesebb ember is könnyebben mozgathassa — kapom a választ. A kamrákat nézegetjük. Kiszemelték az elsőt. A délutánosnak ácsolni és robbantani kell. A főié­ből vastag támfák lógnak. — Ez az elődök műve volt — mutatnak rá. — Itt ugyanis már a tőkésvilág­ban lefejtették a felettük lévő telepet. Ott vastagabb és jobb is volt a szén. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy nem nagyon rabolták a fát. Hagytak ott min­dent. Van amikor vasúti sínre is akadnak, de jön elő még szerszám is — újságolják. Kevés kereset és érvek A másik kamrában el­robbantottak. Ott a kész­let, de mielőtt a következő szak munkához láthat előbb meg kell igazítaniuk az ácsolatot és az előírás­nak megfelelően berakni az úgynevezett fészkeket, amelyek a tárnokát rögzí­tik. A harmadik helyen az előretűzés hiányzik. Igaz vége a délelőttös műszak­nak, mert szedelőzködnek már a bányászok, de azért mind a hat kamrát végig­járjuk és ha nincs is nagy hiba, de megszüntetésére szükség van, ezért a mun­kahelyi naplóba be is ír­ják az utasítást. A brigádvezető, Ipacs József kisér bennünket munkahelyről munkahely­re. Megragadja az alkalmat. — Hanem a múlt hónapi pénzünkkel baj van. Az em­berek elkeseredtek, keve- selték. Sok volt a szerelés. Majd megszakadtunk a ne­héz tagok alatt, de nem találtuk meg a számításun­kat. Ügy' érezzük, méltány­talanság történt — magya­rázza a 39 tagú brigád ve­zetője. A többiek is közbe­szólnak. Helyeselnek a bri­gádvezetőnek, érvelnek. — Mi nem szoktunk sír­ni. Ügy hiszem ezzel a bri­gáddal még nem volt baj, mert amit lehetett, mi min­dig megtettünk és meg­teszünk ezután is, de nem mindegy, miért mennyit ke­resünk. Meg kellene ezt a dolgot vizsgálni — javasol­ják. — Kint a szakmánylapo- kon utána nézünk és amit lehet megteszünk, bár azt maguk is tudják, törvény­telen dolgot mi sem tehe­tünk — válaszolja Farkas Béla. Biztosítjuk a téli ellátást Horváth Józsefnek, a MÉK elnökhelyettesének nyilatkozata Váltás A délelőttösök elindulnak egymás után. Lámpáik mind halványabban világí­tanak. Azután ismét fények közelednék. A délutánosok. A két mérnök arról beszél­get, hol lehetett a hiba a múlt hónapban. Azután megegyeznek abban, hogy sürgősen utána néznek a dolognak. Még a brigádot dicsérik. A bányamester fejből is tudja: az első fél­évben 105, 3 százalékra tel­jesítették a tervet, ök érnek el legnagyobb műszaktel­jesítményt. Egy emberre műszakonként 10 csille szén is jut. Még néhány szó a váltó­társakkal, azután szerszá­mot fognak. Friss erővel folytatják, ahol a délelőt­tösök abbahagyták. Bodó János Nógrád megye lakossá­gának téli zöldségellátása nagy gondot jelent a Szö­vetkezetek Megyei Értéke­sítő Központjának. Köze­ledik az idő, amikor a tá­roláshoz és a tartósításhoz szükséges cikkek felvásár­lását meg kell kezdeniök. Milyen intézkedéseket tet­tek a felvásárlásra, a tá­rolásra, mennyi árut vá­sárolnak fel, vannak-e tá­rolási gondok, erről nyi­latkozott a NÓGRÁD-nak Horváth József, a MÉK elnökhelyettese. — Előreláthatólag mennyi zöldségfélét, gyümölcsöt, és bur­gonyát vásárolnak fel, s tárolnak me­gyénkben? — Ma még csak irány­számokat tudok mondani — kezdte nyilatkozatát Horváth elvtárs. — Ezek szerint összesen 643 súly­vagon árut vásárolunk fel, amiből a burgonya 400, a zöldségféle 183, az alma 60 súlyvagon. Tervezett készletünk csak 470 súly­vagon volt, de ha figyelem­be vesszük a megyei és országos termés kilátáso­kat, akkor remélhető, hogy ezt a mennyiséget is tel­jesíteni tudjuk, s így a la­kosság folyamatos ellátá­sának nem lesz akadálya. — Milyen előké­születeket tettek a tárolásra? — A szabadtéri tárolás­hoz a földterületet Dejtá- ron és Hasznoson már bér­bevettük a termelőszövet­kezettől, és a szükséges szalmát is biztosítottuk a telepek körzetéből. Ugyan­csak biztosítottnak látszik a szabadtéri tárolásokhoz a környékbeli községekből és közös gazdaságokból a munkaerő is. Augusztus 17-én összehívtuk értekez­letre az illetékes osztály- vezetőket, kirendeltségve­zetőket, és a kijelölt és megbízólevéllel ellátott tá­rolási felelősöket, és rész­letesen megbeszéltük velük a tennivalókat. Utasításo­kat adtunk ki a tárolóhe­lyek fertőtlenítésére, és előkészítésére. Szeptember , elsejétől ezeken a telepe­ken a munkát megkezdhe­tik. — Felszólítottuk a MÉK tartósító üzemét, hogy a lehető legnagyobb mennyi­ségű uborkát, zöldpaprikát, káposztát tartósítsanak. Ehhez és a tároláshoz szük­séges technikai felszerelés részben már megvan, a hiányzó tárgyakat, gépeket pedig rövid időn belül igyekszünk beszerezni. Ezen felül a burgonya tá­rolásához a budapesti köz­pontunktól csírázást gátló szert vásároltunk. — A kilátások te­hát jók. Ügy tudjuk azonban, hogy a MÉK-en kívül más szerveknek is részt kell venniök a táro­lás-tartósítás mun­kájában? — Legnagyobb segítség­re a földművesszövetke­zetek, és termelőszövet­kezetek részéről számí­tunk. Pásztó, Szécsény, Balassagyarmat, Nádújfa­lu, Rétság, Karancslapújtő, Mátraverebély és Érsek- vadkert földművesszövet­kezetei a tervek szerint összesen 55 súlyvagon tá­rolását vállalják. Az el­múlt évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy a zöldség­boltokkal. és vendéglátó egységekkel rendelkező földművesszövetkezetek, a közületek, és az üzemi konyhák téli készletei nél­kül kielégítő élelmezés el­képzelhetetlen. K. E. JHl Ujz a whjájtjjuL... A 65. Országos Mező- gazdasági Kiállítás és Vá­sár névében sem véletle­nül van benne a vásár szó. Bizony vásár is lesz itt, sokszínű, tárka világ, tele portékával, nagyon sok hasznos vásárfiával. A vásári rész külön kis birodalom a mezőgazdasági kiállítás 33 hektáros terü­letén. Ott húzódik majd az állatbemutatók mögött, a Badacsony étterem hátá­ban, a szabadtéri színpad szomszédságában. Egészen olyan lesz. mint egy jó­— A fia? — Nem tudom. Nem is aludt idehaza — feleli a mama! — De hiszen- betegállo­mányban van! — Az lehet. Nem aludt itthon. Talán a menyasz- szonyánál. Nézzék meg ot­tan. A beteglátogatók vissza­ültek a kocsiba. Némi kér- dezősködés után megtalál­ták a menyasszony házát. S bar a menyasszony ki­kérte magának a rhólesz- tálást, az álbeteg vőlegény másnap .igyógyultan” je­lent meg a munkahelyén. Így járták sorra a be­teglátogatók a Tűzhelygyár lemezmegmunkáló üzemé­nek betegállományban lé­vő dolgozóit. Ez a művelet volt a három stratégiai feladat egyike. Amelyek­nek a következetes végre­hajtása az egyetlen kiút abból a nehéz helyzetből, amelyben ma a gyár ver­gődik. A szót: „vergődik”, nem hiszem, hogy bárki a tűz­helygyáriak közül ma túl­zónak találná. Év eleje óta sikerült hatmilliós adósságot összeszedni, s a a gyár új igazgatója sze­rint, ez az adósság — ha már nem is sokáig — még növekedni fog. Oka? A napi termelés folyamatos­sága nincs biztosítva. A raktárakban egyetlen mű­szakra elegendő alkatrésze Világos cél — következetes végrehajtás készlet sincs. Amit ma a lemezleszabó, vagy a saj­toló üzemben gyártanak, azt szinte kitépik a mun­kások kezéből, viszik zo­máncozni — hogy a szerei­dé el ne akadjon. És ezen változtatni kell. Változtatni? Könnyű azt mondani. De meg is kell keresni az útját, módját S ezekben a hetekben a gazdasági, műszaki, moz­galmi vezetők erre össz­pontosították erőiket: meg­határozni a változtatás stratégiáját, taktikáját. Három feladatot jelöltek meg a vezetők ahhoz, hogy a termelésnek ezt a kor­szakát lezárják: fokozni a zománcozó üzem teljesítő- képességét, megerősíteni a lemezmegmunkáló üzemet. És megjavítani a munka- fegyelmet. Ez utóbbihoz tartozott a már idézett „körutazás” is, melyet a szakszervezet irányított. Nyáron hallat­lanul megnövekedett a be­tegállományban lévők szá­ma. Közülük — ez volt a feltevés — sok az „álbe­teg”. Akinek eszeágában sincs ágyba feküdni, az idejét inkább a háztáji gazdaságban tölti, esetleg házat épít, maszekmunkát vállal, satöbbi: Egyszóval, arról a bizonyos rókáról igyekszik annyi bőrt le­húzni, amennyit csak le­het. — És sikerült-e tetten érni az „álbetegeket” — kérdem az igazgatót. — Nézze — mosolyod! k el Dianovszky Gyula —, részletes tájékoztatást nem kértem. Ezt a „menyasszo- nyos” esetet elmesélték, nyilván, mert ez volt a legérdekesebb. Annyi bi­zonyos, hogy a lemezleszabó műhelyben az ellenőrzést követő héten a lé+szám kiegészült. Ügy látszik, a módszer eredményes. S mert néhány esetben el­vonattuk a táppénzt, remé­lem, többi „álbetegeink egészségi állapotában is rohamos javulás követke­zik be. Az autó útra ké­szen áll, következik a zo­máncozó és a sajtoló üzem betegeinek ellenőrzése. Az igazgató persze tisz­tán látja azt is, hogy a munkafegyelem romlásá­nak — amelynek csupán egyik megnyilvánulása az „álbetegek” szaporodása — egyéb okai is vannak. A munkásoknak nem tudták biztosítani a folya­matos termelés feltételeit. A munkást bosszantja, ha szerszám, vagy alkatrész hiánya miatt kizökken a termelés egyenletes ütemé­ből. Bosszúságát fokozza, hogy az ilyen zökkenők miatt kevesebbet keres. Ha ez gyakran előfordul — csökken benne is a fele­lősségérzet feladata iránt, munkatempója már akkor is lanyhul, amikor a tel­jes lendület minden felté­tele rendelkezésére áll. S ha műszaki vezetője neta­lán szorgosabb munkára serkenti, visszavág: „Ti miért nem végzitek jobban saját munkátokat?!” Nos, azt akarják, hogy az efféle visszavágásra a jövőben senkinek se legyen sem oka, sem alkalma. A folyamatos termelés szempontjából döntő a le­mezmegmunkáló üzem megerősítése. Két nagytel­jesítményű sajtológépet várnak Diósgyőrből. Egy hatvanhárom tonnás már vasúton van, egy százton­nást október 15-re ígértek. Hogy a két gépet elhelyez­hessék. s a lemezleszabó üzem zsúfoltságában is enyhítsenek, a műhely tő- szomszédságában lévő, ed­dig raktárnak használt fé­szert körülfalazzák, új te­tőszerkezetet tesznek rá. Nagyon kéne még egy száz­hatvan tonnás excenter sajtó is, de sajnos, még nem találtak megfelelőt. A másik kulcsfontosságú üzem a zománcozó. — Itt rövidesen — mond­ja az igazgató — vasárnap és más munkaszüneti na­pokon sem fog megállni a termelés. A vasas szak- szervezet központja is hoz­zájárult ehhez. Rövidesen erre a célra összehívott bizottság fogja meghatá­rozni az átálláshoz szüksé­ges műszaki, munkásellá­tási, munkásvédelmi intéz­kedéseket. A cél az, hogy elsősorban e két legfonto­sabb üzem teljesítőképes­ségének emelésével annyi alkatrész, félkész gyárt­mány halmozódjék fel, amennyi legalább három­napi termeléshez elegendő.­Hosszú, válságos hóna­pok után a tűzhelygyár vezetőgárdája ismét vilá­gosan látja maga előtt a feladatokat. A bizonyta­lansággal teli hónapok után a munkások is tanúi — vezetőik következetesek e feladatok végrehajtásá­ban. S ahogy a műhelyek­be fokozatosan visszaköl­tözik a termelés biztonsá­ga, ahogy szűnik a kapko­dás, úgy tér vissza a biza­lom, a munkáshétköznapok kiegyensúlyozottsága. Amelyben jól érzi magát mindenki, aki a hasznos tevékenységnek látja ér­telmét. És kibírhatatlan lesz a lógósoknak és az álbetegeknek. Csizmadia Géza féle vidéki nagyvásár, csak talán gazdagabb, ren­dezettebb, de bizonyosan minden megtalálható ben­ne, amit csak a vásár látó-i gató elvárhat tőle. Lesz itt szegedi papucs a menyecskéknek, és leá­nyoknak. mézes és kürtös- kalács a gyerekeknek, és felnőtteknek. Kézipermete­zőért is ide mehetnek a szőlők és gyümölcsösök j gazdái, munkásai. S ha már I a szőlészeknek adunk hírt a vásárolni valóról, bo-' rászként is ránkfigyelhet-! nek. mert borászati mé-| rőműszerek, fokolok is itt) kaphatók a vásári pavilo-' nők között. Az Öra- és Ékszerkeres-; kedelmi Vállalat szolgál az' idén, két. pavilonban is, ] válogatott ajándéktárgyak-; kai. Gyöngyök, láncok,; karkötők, gyűrűk náluk1 kaphatók, mint töltőtollak, napszemüvegek, filmek, fényképezőgépek. Hosszú lenne elsorolni a bőrből, fémből és fából készült aj ándéktárgyakat. Itt lesznek ismét, mint annyi más alkalomma' az ország híres fazekasai: cserépedényeikkel, vázáik­kal, dísztárgyaikkal, mű­vészi portékáikkal várják a vásárlókat. Szűcsók és sapkások vásárládáiból kerülnek elő a jóféle bekecsek, kucs­mák, szőrmés-sapkák, a télben-nyárban legalkalma­sabb fe.lrevalók. Lesz itt ostor gyereknek' is. a suhogó díszes nagy ostorok mellett. Lesz nye­reg a lóháton járóknak, szerszámok, hámok a foga- tosoknak. haj toknak. A szíjgyártók és nyergesek pavilonját keresse fel, aki ebbéli igényét akarná ki­elégíteni. ám ha nincs biz­tos helye a pénzének, pénztárcát is vásárolhat, egyéb bőráruk mellett. Egyszóval nagy itt a va­sári készülődés is. hogy semmiképpen se legyen vásárfiában hiány, ha majd sereglenek az ország min­den tájáról a látogatók. s. u

Next

/
Thumbnails
Contents