Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-27 / 167. szám

\ N 6 G S A D Az Abbázia és Cirkveni- ca felé igyekvő turisták csak egy futó pillantást vetnek a vasútállomás mö­gött zajló életre, a kikö­tőszövetség három emele­tes épületére, amely szeré­nyen húzódik meg a szí­nes lakóházak között. A látogató azonban a tiszta folyosókon mindenütt szor­gos munkával találkozik. Sárgára érett papírteker­cset rak elém Bakaric ve­zérigazgató. — Nézze, ilye­nek voltak fél évszázad­bal előbb a fiúméi bőví­tés tervei... (S tűnődöm: vajon hitt-e azoknak meg­valósításában a gyöngybe­tűkkel író Papp József mű- ' szaki főtanácsos”, a ma­gyar királyi tengerészeti catóság” műszaki osztá- .yán? Milyen változást aért, kívánt az 1912-es esz- endő?) — Akkor — mondják a ri- jekai kikötőváros vezetői — alig haladta meg az évi forgalom a 2 millió ton­nát. Harminc évi haloga­tás és egy pusztító anti­fasiszta háború- után egy méternyi rakpart sem ma­radt épségben a régi kö­vekből. A bővítés elma­radt. Ma, 1964-ben pedig az évi kapacitás elérte a 7 millió tonnát. És most vesszük elő ismét, noha csak dokumentumnak a régi, félévszázados terve­ket ... Háromszáz kilométer — a magyar határ A 120 ezer lakosú, csak­nem kétezer éves adriai kikötőváros kék vizében csak nagynéha nézhetik magukat a kedves utcák, az impozáns, magasbatörő tAronyházak, s a hegy te- ején a Frangepánok újjá­épített vára. A kikötőben ucatnyi nemzet többezer- onnás szállítóeszközei fod- ozzák a vizet. Kirakásra 'ár a Los Mines, a Pos­eidon, a Hilwi, most tá­vozik a Franko Zeta, a Theodor Lamos, a parton .erhükkel sürgetően bólo­gatnak a 3, a 45, a 100 ionnás daruk, közöttük a ól ismert Ganz-gyári szer­ezetek. Két-három mű­RIJEKA Négy ország bőrülő kikötője szakban lélekzik, zihál a a hatalmas kikötőváros és mégsem győzi a fokozódó igények kielégítését. Néha 20-25 hajó vár rakpartra vagonra, emberre. Kereske­dik, árut cserél itt szinte az egész világ. Rijeka a cseh és magyar határtól alig 300-600 kilo­méterre fekszik. Az oszt­rák határtól még ennyi sem választja el az Adria szépséges és dolgos leányát. Hogyne volna kézenfekvő, hogy a modern puarneroi város négy országot kös­sön össze a világgal! A nagy jugoszláv forgalom mellett jórészt innen bo­nyolódik le Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria tengerentúli forgalma. Mi magyarok nyolcvan­nál több ázsiai, afrikai és amerikai országba küldjük innen a szocialista orszá­gok termékeit, s ugyan­annyi országból érkezik ide a nyersanyag, hogy új iparcikk készüljön belőle. Behozatali cikkeink között egyaránt szerepel vasérc, foszfát, nyersből, nyersgu­mi, bugavas, hogy a kivi­telben gépekké szövetbá­lákká, autóbusszá, hídalkat- részekké váljanak a nem­zetközi munkamegosztás­ban. Üzenet export ügyben Magyar hajók — ma már 11 DETERT tengerjáró sze­li a beltengereket — rit­kán, inkább csak télen jár­nak a ríjekai kikötőben. A Tokaj, a Dunaújváros, a Debrecen és társai nyáron egyenesen Csepelen rakod­nak, ilyenkor az adriai ki-, kötő magyar megbízottjai bérelt hajókkal dolgoznak. Ezekben a hetekben pél­dául már tájékozódó tár­gyalások folynak az 1965- ben Indiának küldendő másfélszáz vasúti kocsi szállítási ajánlatairól. A békés külkereskedelem jó- előre tervez, hagy hajós­társaságok versenyeznek egymással a kereslet-kíná­lat piacán. A MASPED kirendeltség helyi vezetője, Ludikár Jenő azonban nem mindig elégedett. Sok vállalat ké­sőn ad rendelést. Másrészt úgy véli, a magyar export­vállalatok nem mindig ügyelnek a magyar áruk hírnevére, nem egyszer gondatlan, henye csoma­golás hátráltatja a jó kap­csolatok erősítését. El. is mond gyorsan néhány pél­dát. — Volt olyan nitrooel- lulóze szállítmány, ame­egy-két év múlva nem lesz ilyen zsúfolt a rakpart! Nagy szükségben már ma is gyakran segít a tá­voli Koper, Isztriának ez a 10 ezer lakosú, árkád«», középkori kikötővároskája. Előfordul, hogy csúcsfor­galom idején egy-egy hajó az olasz Triesztben kény­szerül kirakodni. Ilyenkor bizony eltűnik a közeli ha­tár varázsa, s jónéhány- ezer dollár többletköltség terheli a bármely ország­beli megrendelőt. De épül már Rijekától 16 kilomé­terre a festői Bakar kikö­tője, ahol egy-két éven be­lül 2—4 millió tonna áru talál rakpartra, hajóra, va­gonra — 20—30 méteres Modern raktárrészlet Levegőben az Ikarus lyet öreg hordókban szállí­tottak ki, a tengeri út ele­jén szétestek, s a rako­mányt meg kellett semmi­síteni .:. — Volt olyan vasáru fé­leség, amelyet 8—9 tonnás kötegekben küldött ki a gyár, noha a rendelő — darukapacitás miatt — ki­fejezetten 990 kilós részle­tekben kérte, s ezért ala­posan megdrágult a hely­színen átcsomagolt szállít­mány ... De — mutat a berakás előtt álló Ikarusz buszra — a gépkocsik molinová- szon ponyváját is jó lenne felváltani a korszerűbb, le­mosható gumibefújással. Jobban védené a sós, ten­geri időjárás viszontagsá­gaitól, mint a drága pony­va. Tervek == 10 millió tonnáról A berakott autóbusz mö­gött a háttérben a tavaly épített 30 ezer tonnás ga­bonatárház ágaskodik az égnek. Kivéve a teljes újjáépítést, a háború óta a legnagyobb beruházás — mondják büszkén a kikö­tőben. Körülötte terülnek el a többszázezer négy­zetméter alapterületű, ál­landóan zsúfolt raktárak, a túlterhelt kikötői vasút­állomás s a falakon kívül türelmesen várakozó, tö­mött autósor. Anton Ko- madina néphős, az antifa­siszta harcok veterán par­tizánja — most szállítási előadó — néha a kapuban csitítja *v ***relrrictleneket; vizébe akár 100 ezer ton­nás hajók is beállhatnak. Ám terjeszkedik a törzs­kikötő is. Üj rakpartok, vasúti szárnyvonalak, rak­tárak és utak keltik életre és haladják meg a félév­százados terveket. A jövő esztendőben a hátország­ban Zágrábig villamosítják a vasútvonalat, 20—30 ton­nás vagonokkal továbbít­ják a tervek szerinti évi 8—10 millió tonnát. Dél- kelet-Európa szívében, négy ország ipari vérke­ringésének lüktető ütőeré­vé válik Rijeka — állan­dóan fejlődő és szépülő létével bizonyítva a bé­kés egymás mellett élés gazdag eredményeit. J. L. Egy ifjúsági expoFt-brfgád Inkább dicsérni, mint fogyat mez ni kell éket A salgótarjáni Acélárugyárban jelenleg 15 SftaM' export-brigád dolgozik, A brigádoknak összesen tagja van. A szegcsomagoló üzemrész ifjúsági Säen. Itt dolgozik Tolmács! Márton ifjúsági export-brigád­ja. Tíz tagból álL A legfiatalabb brigád tag Kk a leg­idősebb 18 éves. hogyan vélekedik a bri­gádról az üzemi KlSZ-szer- vezet a brigádvezető, ho­gyan vélekednek a brigád­tagok és a művezető? Az üzemi KISZ: A KISZ IL kongresszu­sára készülve a legnagyobb figyelmet üzemünkben is a termelőmunkára fordítjuk. Arra nincs szükségünk, hogy új termelési mozgal­makat „találjunk ki”, ki­tünően bevált ifjúsági ter­melési mozgalmakkal ren­delkezünk. 1964-ben a kongresszusra készülés so­rán mindenekelőtt az üzem éves export-tervének telje­sítését jelöltük meg. Ex­port-brigádjaink különös gondot fordítanak a gyárt­mányok minőségére, a ha­táridők betartására, az új gyártmányok átfuttatást idejének csökkentésére. Ezért természetesen na­gyobb anyagi és erkölcsi elismerést is biztosítunk az exportbrigádokban dolgozó fiatalok számára. A szegcsomagoló üzem­részben Tolmácsi Márton ifjúsági export-brigádja dolgozik. A külföldi meg­rendeléseken kívül eseten­ként hazai piacra is cso­magolnak. Munkájukat mindig száz százalékon fe­lül teljesítik, a minőség el­len sem merült fel még ki­fogás. Tudják, hogy a kongresszusig előttünk álló öt hónap csak látszólag hosszú idő. Ügy dolgoznak.' A brigádvezető a legidő­sebb brigádtagok közé tar­tozik. Tizennyolc éves. Üzemi munkásszálláson la­kik, hetenként hazalátogat Nádujfaluba, ahol a szülei élnek. Néha elmarad ez a látogatás. Akkor a kultúr- otthonba. vagy közös mo­zilátogatásra megy a bri­gád. Három éve szegcso­magoló. 1 200 forint a havi kereset. Ennek egy részét Életbiztosítás Balesetbiztosítás TÁMASZ A BAJBAN A Biztosítási és Önsegélyező Csoport nagy összegű élet- és balesetbiztosítást nyújt tagjainak. Érdeklődjék üzeme, hivatala biztosítási megbízottjánál! hazaadta, a vásárol, esetenként vet. — A minöná» teíjeeft- mény naponta 400 csomag, azaz 40 mázsa szög beeső- magolása. Leginkább ex­portra dolgozunk. Jelenleg Kongóba csomagolunk ex­portszöget. Itt a minőségi munkán kívül roppant fon­tos a határidő pontos be­tartása, mert a hajó nem vár a kikötőben. Kongó 1« fajta 5 kilós, s ezenkívül 5 méretből 45 dekás cso­magokat rendelt Ezt a munkát augusztus" 3-én kezdtük, e héten elkészü­lünk vele. Idén körülbelüli 10 országba csomagohank, köztük legutóbb Törökor­szág és Kuba részére. Ed­dig nem volt lemaradá­sunk, a terveket túltelje­sítjük — mondja a brigád- vezető. Kómár István brigádteg. Fél éve dolgozik agyárban, tizenhat éves. A legfiata­labbak közé tartozik. Csa­pa lendület, eleven, fürge mozgású fiú. A fején koro­na, keménypapírból. Azt mondja: — A korona? Ugyan, e« porvédő. Hogy mennyi a napi teljesítmény? Nekünk napi 800 csomag. Ugyanis a barátommal ketten dol­gozunk egy gépen. A ba­rátom? Szőke Sándornak hívják. Hívom. Szőke Sándor: — Egyidősek vagyunk. Együtt dolgozunk. Hát per­sze, munka után is sok­szor vagyunk együtt Ha nincs közös brigádrendez­vény, akkor is. Olyankor moziba megyünk, vagy tán­colni a klubba. Esetleg hoz­zánk. Otthon dobolunk, ugyanis szeretem a zenét, zenekarban is játszottam. Tanítgatom dobolni a ba­rátomat. Nem mondhatnám hogy sikerrel. Szerencse, hogy a csomagoláshoz vi­szont jobban ért. A zene nem olyan fontos. nem megy exportra. A számom? Sok van. Talán az őszi eső. Vilcsek János művezető az ifjúsági üzemrész tisz­teletbeli „Ifjú” tagja. A hatvanadik éve felé köze­leg: — Fegyelmezetten, jól dolgoznak, nincs ellenük különösebb kifogás. Inkább dicsérni, mint figyelmez­tetni kell őket. Tolmácsi Márton: — Ügy dolgozunk, hogy a kongresszusra való készü­lődés során vállalt felada­tainkat maradéktalanul tel­jesítsük is. Reméljük si­kerül. • » /■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents