Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-18 / 160. szám

/ 4 NÓGEÁD 1964. augusztus 18. kedd Csehszlovák turné előtt Látogatás a bányász zenekarnál A propagandisták is segíthetnek Előkészületben az új pártoktatasi éy kiadványai Ütemes fúvószene ak­kordjai szűrődnek ki a salgótarjáni József Attila •nűvelődési otthonból. A lárókelők meg-megállnak, ás hallgatják. Kik játszhatnak a te­remben a zárt ajtók mö­götti próbán? A színpadon a Salgótar­jáni Bányász Művelődési Otthon fúvós zenekara. De nem Marót! Gyula, az ál­talunk is ismert karnagy, hanem „idegen” férfi ve­zényli a zenekart. Egy akkordnál leinti a próbát a karmester, és szlovákul kezd beszélni. A tolmácsnő fordít: „Kér­nénk a 12-es taktustól új­ra”. .. „Proszim”... mond­ja a zenekarvezető. Üjból elölről kezdődik a szám, aztán végre szünet. Ma- róti Gyulától tudom meg, hogy a bányász fúvószene­kar augusztus 20—24-ig Csehszlovákiába látogat. A csehszlovák vendéget Peter Eliast kérdezem az együttesről, s megtudom, hogy más alkalommal is részt vett már a zenekar próbáján. — Véleménye szerint fejlődött-e a zenekar a leg­utóbbi találkozás óta? Peter Elias így vála­szol: — Sokkal egységesebb, magabiztosabb a zenekar, mint azt előzőleg tapasz­taltam. Persze mondanom sem kell, a cél, amely előttük áll, sarkallja ze­nész kollégáimat, erőt ad a felkészüléshez. — Bizonyára több hang­verseny lesz mostanában Önöknél. — A húszéves felszaba­dulási évforduló ünnepsé­gének keretében igen vál­tozatos, színes programot adunk. A besztercebányai kerület több városában, így Handlován és Bojmi- cén nemcsak politikai jel­legű programot rendezünk, hanem kulturális és egyéb téren is számot adunk az elmúlt évtizedek fejlődé­séről. Tőlünk ez évben már volt egy zenekar Sal­gótarjánban, és akkor meg­állapodtunk, hogy az au­gusztus 23-i ünnepségekre viszontlátogatásra hívjuk meg a bányász fúvószene­kart. Mondanom sem kell a mieink is nagyon vár­ják a találkozást, és nagy lelkesedéssel készülnek az ünnepi műsorra. Ez alka­lommal a bányász zeneka­ron kívül még öt helyi fú­vószenekar lép fel és kü­lönböző helyeken ad hang­versenyt. Maróti Gyula így be­szél a vendégszereplésről: — Műsorunk: „Hősi ének”, „Koncertinduló”, Bartók: ..Este a székelyek­nél”. E. Bach: „Tavasz éb­redése”. John Won: ’’Pa­ris,,, romantikus nyitány. Csajkovszkij:' „Nemzetközi szvitt”. Farkas Ferenc: ..Régi magyar táncok”. Ezeken kívül közös elő­adásban szerepel csehszlo­vák barátainkkal az „Ün­nepi előjáték” című mű, melyet Karol Radivy is­mert zeneszerző kompo­nált, és ő is vezényel. Meg­lepetésünk az lesz, hogy csehszlovák bányász bará­taink részére az egyik ak­nánál jutalomműsort adunk. Ezenkívül közis­mert számokat játszunk a bojnicei térzene alkalmá­val. — Mióta készülnek a programra? — Négy hónapja tudtuk meg, hogy szerepelünk Csehszlovákia felszabadu­lási műsorában. Elmond­hatom, hogy a zenekar minden tagja lelkesen ké­szül a hangversenyre. Je­Hű, milyen jót fogok én most ebédelni. Kedvencem a borsófőzelék füstölt ol­dalassal. így ni, ide leü­lök, jó étvágyat... kö­szönöm...” és most lássunk hozzá. Megfogom a kana­lat és a.... ejnye elfelej­tettem kést hozni, illetve nem is felejtettem el. Nem volt. Biztosan úgy van elkészítve, hogy nem is kell hozzá. Egyszeüen megnyomom a kanállal és már el is van vágva, illet­ve nem egészen. Gondol­hattam volna, hogy kicsú­szik alóla. Technikával kell ezt kérem, techniká­val. Szépen kipasszolom a tányér széléhez és ott oda fogom szorítani a tányér oldalához és az aljához. Először csak egy kicsit szorítom., kipuhatolom, merre akar csúszni. Csak türelem; barátom, türelem. Már érzem az első falat mennyei izét. Hopp.... el­indult erre, ellenkező irányban kell nyomni, na...most meg arra csú­szik. Nem, így nem me­gyünk semmire Kipihe­nem magam. Rajtam nem fog ki ez a vacak... fenét vacak... nagyon is finom oldalas. Egyébként sem azért álltam meg, mert nem tudom elvágni, sok­kal nagyobb feladatokat oldottam már meg. Egy­szerűen azért, mert meleg, meg kell várni, míg ki­hűl egy kicsikét. Na... Most pedig fogjunk hoz­zá, nem érünk rá kukori- cázni Megnézzük, hol a lenleg heti három órát pró­bálunk, és még elutazá­sunk előtt több helyen adunk térzenét Salgótar­ján dolgozóinak, hogy ez­zel is jobban hozzászok­junk a szabadtéri játszás­hoz. Demény László közepe és egy dinamikus ütéssel könnyen szét lehet repeszteni. így ni, megcélozom a közepét és... puff. Lám, lám, egy kis darab tény­leg levált róla, hanem a nagyobbik darabja óriási sebességgel repül felém. Most mi lesz? Semmi. Va­lamiben megakadt. A tá­nyér szélében. Minden meg van mentve, csak a főzeléket nehéz letörölni a ruhámról. Nem baj, maradt még benne, elég lesz az. Hű, mi az a ke­mény a kabátom zsebé­ben, amibe úgy beleütöt­tem ma a kezem. Nézzük csak, egy radír, két ceru­za... ez egy darab szappan, hogy került ez ide... no, ez meg az öngyújtóm... mozi­jegy, mennyi vacak van ebben a zsebben, jé, itt van a bicskám is. Ezzel aztán pompásan el fogom vágni, hogy lehet, hogy eddig nem jutott eszembe. Ép­pen tegnap reszeltem meg borotvaélesre. Kár volt, tompán is be­letört volna. Most mit csi­náljak, itt állok megfüröd- ve. Ráadásul az az utála­tos Sepregi meg ott röhög rajtam. Különben én most nem is akarok ebédelni, igen, most jut eszembe, nem is vagyok éhes, ne­vetséges, úgy meg vagyok tömve, mint egy duda és még enni akarok... nem is tudnék.... vissza is viszem, adják oda valakinek. — yom — Még itt a nyár, de a Kossuth Könykiadóban már elkészülnek az új pártok­tatási év kiadványai. Nonn György igazgatóhelyettes­sel arról beszélgettünk, milyen törekvések vezetik a könyvkiadót az új anya­gok összeállításánál? — A tavalyihoz hasonló­an az idén is csaknem 700 ezer ember vesz részt a pártoktatásban. Négyszáz­húszezren szemináriumo­kon, a többiek előadásokon bővítik ismereteiket. Nagy tömeg ez. Az egyes okta­tási formákban figyelem­be keli vennünk a szín- vonalbeli különbségeket, ezért népszerű formában, érdekesen, színesen ugyan­akkor tudomAnvos igénnyel készíttetjük el brossurá- inkat. Törekszünk arra, hogy minél több ábra, gra­fikon, kép segítse az anyag elsajátítását. Az idén ké­pes anyagokat adunk ki a tudományos szocializmust hallgatók számára s hat és félív terjedelmű külön füzetben szemléltetjük a politikai gazdaságtan egész anyagát. — A propagandisták, a hallgatók általában elége­dettek az oktatási kiadvá­nyokkal. Előfordul azon­ban, hogy késnek az anya­gok, s az egyes füzetek színvonala egyenetlen. A középiskolai tankönyv szö­vegét sokan zsúfoltnak érezték. Milyen okok ját­szanak ebben közre? A késés legfőbb oka az a törekvésünk, hogy a leg­újabb politikai eseménye­ket, dokumentumokat ele­mezve tartalamzzák a füze­tek. De az események gyorsan követik egymást, a lektorálás is időt vesz igénybe. Kiadványaink nagy példányszámúak, a nyomdák teljesítőképessége pedig véges. Mindez együtt okozza a késést, amelyet persze, igyeszünk elkerül­ni. Szerzőink egy-egy terü­let legjobb szakemberei, de egyesek nem tudják még teljesen a közírói nyelvet Füstölt oldalas megtalálni. A terjengős- ség és a túlzottan tömör tudományosság — ez a két véglet amelyet igyekszünk elkerülni —, több kevesebb sikerrel. Felhívjuk azon­ban a figyelmet arra, hogy a propagandisták rendkí­vül sokat segíthetnek a hall­gatóknak, ha a szeminári­umi foglalkozásokon nem ragaszkodnak a tudomá­nyos szöveg szószerinti visszaadásához, hanem pél­dákkal és más eszközökkel igyekeznek a foglalkozást feloldani. — Milyen oktatási for­mák lesznek az idén, és milyen kérdésekkel foglal­koznak a hallgatók? — Az oktatási formák, és a részvevő hallgatók arányszáma nagyjából a tavalyi lesz. Új formaként az ipari és mezőgazdasági gazdaságpolitikai tanfo­lyamhoz csatlakozk a vi­lággazdasági, tiz- tizenöt­ezer részvevővel. Növek­szik a falusi téli tanfolya­mok, és a fejlődésnek megfelelően a marxizmus- leninizmus középfokú tan­folyamok, valamint az esti egyetemek hallgatóinak száma. Az időszerű kérdések tanfolyamán a 200 ezer részvevő nyolc előírt és négy ajálott témát tanul­mányoz. Szó lesz a nem­zetközi munkásmozgalom időszerű problémáiról, a VIII. kongresszus népgaz­dasági határozatainak vég­rehajtásáról, az osztály­harcról és a párt vezető szerepének érvényesülésé­ről a szocializmus teljes felépítésének időszakában, a szocializmus és a fegye­lem összefüggéséről, kul­túrpolitikánk kérdéseiről, stb. A gazdaságpolitikai tan­folyamok ipari tagozatán hat témával foglalkoznak: a munkaerőgazdálkodás, s az ipari export helyzeté­vel és feladataival, az életszínvonal alakulásával, a koncentráció, kooperá­ció és specializáció kérdé­seivel, az állandó állóala­pokkal és beruházásokkal, valamint az ipari szerepé­vel a mezőgazaság fejlesz­tésében. A mezőgazasági tagoza- valamint az ipar sezrepé- péről, az állattenyésztés helyzetéről és tartalékai­ról a tsz-en belüli anyagi ösztönzőkről, a mezőgaz­daság műszaki fejlesztésé­ről, a szaktudás és a kor­szerű termelés összefüg­géseiről, valamit az árú­termelés és felvásárlás kérdéseiről lesz szó. Cs. J. Érdekességek a televízió Változatos programot ígér a televízió augusztus végi, szeptember eleji film­műsora. Ebben az időszak­ban a mozikban már ját­szott alkotások, így a „Fo­tó Háber,” a „Párbeszéd” és a „Hattyúdal” mellett több külföldi filmet is mű­sorra tűz a televízió. Augusztus 23-án mutat­ják be a „Szegények, de szépek” című magyarul beszélő, kedves olasz víg­képernyőjén játékot. Két nappal ké­sőbb, 25-én Heinz Rüh- mannal a főszerepben ke­rül a képernyőre „A neve­lő” című szinkronizált nyugatnémet film. A nap­jainkban játszódó történet egy gimnázium tanárról szól. Szeptember 1-én is­mét nyugatnémet filmmel jelentkezik a televízió. Ek­kor mutatják be a Gott­fried Keller regényéből készült „A ruha teszi az embert” című filmszatírát. Mikes György: L=E = F = V­Szatirikus kisregény A pénzügyi főosztály ve­zetője — alacsony, beteges külsejű emberke, orrán ha­talmas, vastagkeretes szem­üveggel — ijedtében csuk- lani kezdett, amikor a ku­tató közölte vele: lemond a százmillióról, harminccal is megelégszik, mert taka­rékoskodni kell a nép va­gyonával. — Már megint nem kell? csodálkozott. — Épp az előbb kaptam értesítést, hogy marad a száz.,.. — Kevesebb is elég lesz. A nép vagyona nem Csáki szalmája! Midőn a főosztályvezető Csáki szalmáját hallotta emlegetni, a gyomrához kapott: kiújult a gyomor­idegessége. — Teljesen igaza van — nyöszörögte —■, teljesen igaza van... A dolog azon­ban nem olyan egyszerű... A póthitelt megszavazták... — Csak harminc kell... — Tudom... Csáki szal­ma. .. de mit fog szólni a bank? Biztos vagyok ben­ne, hogy önök pompásan el tudnák költeni azt a szalmát, illetve pénzt... — Hát persze, hogy el tudnánk költeni, de csak teljesen felesleges dolgok­ra.,. A főosztályvezető kinyi­totta a száját és jó messzi­ről belehajított három pi­rulát. — Felesleges dolgokra valóban nem adunk pénz — mondta a gyomrát si­mogatva —, de biztos, hogy nem kell a százmillió? — Biztos! — Hát ha nem kell, ak­kor nem kell... De jól gondolja meg! Hetvenmil- lió, az sok pénz... Egész biztos, hogy nem kell? — Mondom, hogy nem kell! — csapott az asztal­ra Zimányi. — Követelem, hogy csak harminc milliót adjanak! Alig ejtette ki ezeket a szavakat, volt-nincs fejfá­jás, szorongás, nyugtalan­ság. Még aznap telefonált a minisztériumba: ha nem kapják meg a százmilliót, akkor nem tudják felven­ni a versenyt a fejlett ka­pitalista országok eneloid kutatásával. 3. Zimányi egész éjjel azon törte a fejét: mi okozhatta a történteket? Lelkiismereti rohamnak nevezte el a bel­sejében lejátszódott titok­zatos folyamatot. De mi volt a kiváltó ok? Mitől ébredt fel a lelkiismerete? Mi okozta a lelkiismeret- íurdalásnak ezt a heves, robbanásszerű láncrakció- jál? Végre rájött valamire. Mindig akkor kapta a ro­hamot, amikor beleszagolt a világoskékszínű eneloid gázba. Vagy talán nincs semmi összefüggés a kettő között? Reggel a laboratórium­ban elhatározta: mégegy- szer kipróbálja önmagán a gáz hatását. Előbb azonban óvóintézkedéseket tett: ma­gához kérette Futaki F. Fe­rencet, a nagyon tehetsé­ges fiatal kutatót. Efefef — így nevezték a munkatár­sai — szép fiú volt nyú­lánk, szélesvállú, kéksze­mű, lányos arcú és min­dig elegáns. Annak idején azt mondták róla, hogy jampec, pedig nem volt az, csak mindig a legutolsó divat szerint öltözködött. Szabad idejében vívott, röplabdázott, teniszezett. Az intézetben szerették, mert mindenkihez kedves, figyelmes volt. Az utóbbi hetekben azonban — nem tudni miért — megválto­zott. Kedvetlenül felülete­sen végezte a munkáját, gyakran minden ok nélkül ingerült volt és összeve­szett a kollégáival. — Édes fiam — mond­ta az ifjú vegyésznek, vál­lára téve a kezét —, én most egy kísérletet hajtok végre önmagámon és szük­ségem van magára... Nem, nem kell megijedni... A dolog nem veszélyes, de könnyen az lehet... — Mi a teendőm? — húzta ki magát Efefef, és acélos tekintettel nézett a főnökére. — Arra kérem, álljon odakint az ajtókhoz és két óra hosszat ne engedjen ki a laboratóriumból... — Ne engedjem ki? Eny- nyi az egész? — Igen, csak ezt kérem magától.,. . De ez egy na­gyon fontos feladat... Hé­diké is vigyázzon odakinn. Az ajtót zárják be kulcs­csal. .. Amikor egyedül maradt, ezt a néhány sort jegyezte be munkanaplójába: „Né­hány pillanat és kipróbá­lom önmagámon az enelo­id gázt. Ha a hipotézisem igaznak bizonyul, akkor korszakalkotó felfedezést tettem. Véletlenül. A vé­letlen azonban mindig nagy szerepet játszott a felfede­zések történetében.” Pontot tett az utolsó mondat után, aztán forrás­ba hozta az eneloidot. A folyadék, miután elérte a forráspontot, beomlott az üvegcső-labirintusba. Egy perc, két perc es húsz má­sodperc, két perc és negy­ven másodperc... A folya­dék a szűrőn keresztül be­lecsöpögött a tartályba: egy csöppecske, kettő, három, négy, öt... „Nem várom tovább” — motyogta, és egy kávéskanál sót szórt az eneloidba. Világoskék gáz gomolygott ki az edényből, Zimányi föléje hajolt és nagyot slukkolt belőle. Amikor már nem bírta tovább, az ablakhoz támolygott. Kisvártatva je­lentkezett fejfájás, a szo­rongás, a nyugtalanság. Ügy érezte, hogy nem má- zsányi, hanem tonnányi súly nehezedik a szívére. Szinte meggörbült a látha­tatlan tehertől. „Azt hi­szem, túl sokat szívtam magamba” — villant át az agyán, mert ilyen rosszul még sohasem érezte ma­gát. Aztán megszólalt a hang: folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents