Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-18 / 160. szám
/ 4 NÓGEÁD 1964. augusztus 18. kedd Csehszlovák turné előtt Látogatás a bányász zenekarnál A propagandisták is segíthetnek Előkészületben az új pártoktatasi éy kiadványai Ütemes fúvószene akkordjai szűrődnek ki a salgótarjáni József Attila •nűvelődési otthonból. A lárókelők meg-megállnak, ás hallgatják. Kik játszhatnak a teremben a zárt ajtók mögötti próbán? A színpadon a Salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon fúvós zenekara. De nem Marót! Gyula, az általunk is ismert karnagy, hanem „idegen” férfi vezényli a zenekart. Egy akkordnál leinti a próbát a karmester, és szlovákul kezd beszélni. A tolmácsnő fordít: „Kérnénk a 12-es taktustól újra”. .. „Proszim”... mondja a zenekarvezető. Üjból elölről kezdődik a szám, aztán végre szünet. Ma- róti Gyulától tudom meg, hogy a bányász fúvószenekar augusztus 20—24-ig Csehszlovákiába látogat. A csehszlovák vendéget Peter Eliast kérdezem az együttesről, s megtudom, hogy más alkalommal is részt vett már a zenekar próbáján. — Véleménye szerint fejlődött-e a zenekar a legutóbbi találkozás óta? Peter Elias így válaszol: — Sokkal egységesebb, magabiztosabb a zenekar, mint azt előzőleg tapasztaltam. Persze mondanom sem kell, a cél, amely előttük áll, sarkallja zenész kollégáimat, erőt ad a felkészüléshez. — Bizonyára több hangverseny lesz mostanában Önöknél. — A húszéves felszabadulási évforduló ünnepségének keretében igen változatos, színes programot adunk. A besztercebányai kerület több városában, így Handlován és Bojmi- cén nemcsak politikai jellegű programot rendezünk, hanem kulturális és egyéb téren is számot adunk az elmúlt évtizedek fejlődéséről. Tőlünk ez évben már volt egy zenekar Salgótarjánban, és akkor megállapodtunk, hogy az augusztus 23-i ünnepségekre viszontlátogatásra hívjuk meg a bányász fúvószenekart. Mondanom sem kell a mieink is nagyon várják a találkozást, és nagy lelkesedéssel készülnek az ünnepi műsorra. Ez alkalommal a bányász zenekaron kívül még öt helyi fúvószenekar lép fel és különböző helyeken ad hangversenyt. Maróti Gyula így beszél a vendégszereplésről: — Műsorunk: „Hősi ének”, „Koncertinduló”, Bartók: ..Este a székelyeknél”. E. Bach: „Tavasz ébredése”. John Won: ’’Paris,,, romantikus nyitány. Csajkovszkij:' „Nemzetközi szvitt”. Farkas Ferenc: ..Régi magyar táncok”. Ezeken kívül közös előadásban szerepel csehszlovák barátainkkal az „Ünnepi előjáték” című mű, melyet Karol Radivy ismert zeneszerző komponált, és ő is vezényel. Meglepetésünk az lesz, hogy csehszlovák bányász barátaink részére az egyik aknánál jutalomműsort adunk. Ezenkívül közismert számokat játszunk a bojnicei térzene alkalmával. — Mióta készülnek a programra? — Négy hónapja tudtuk meg, hogy szerepelünk Csehszlovákia felszabadulási műsorában. Elmondhatom, hogy a zenekar minden tagja lelkesen készül a hangversenyre. JeHű, milyen jót fogok én most ebédelni. Kedvencem a borsófőzelék füstölt oldalassal. így ni, ide leülök, jó étvágyat... köszönöm...” és most lássunk hozzá. Megfogom a kanalat és a.... ejnye elfelejtettem kést hozni, illetve nem is felejtettem el. Nem volt. Biztosan úgy van elkészítve, hogy nem is kell hozzá. Egyszeüen megnyomom a kanállal és már el is van vágva, illetve nem egészen. Gondolhattam volna, hogy kicsúszik alóla. Technikával kell ezt kérem, technikával. Szépen kipasszolom a tányér széléhez és ott oda fogom szorítani a tányér oldalához és az aljához. Először csak egy kicsit szorítom., kipuhatolom, merre akar csúszni. Csak türelem; barátom, türelem. Már érzem az első falat mennyei izét. Hopp.... elindult erre, ellenkező irányban kell nyomni, na...most meg arra csúszik. Nem, így nem megyünk semmire Kipihenem magam. Rajtam nem fog ki ez a vacak... fenét vacak... nagyon is finom oldalas. Egyébként sem azért álltam meg, mert nem tudom elvágni, sokkal nagyobb feladatokat oldottam már meg. Egyszerűen azért, mert meleg, meg kell várni, míg kihűl egy kicsikét. Na... Most pedig fogjunk hozzá, nem érünk rá kukori- cázni Megnézzük, hol a lenleg heti három órát próbálunk, és még elutazásunk előtt több helyen adunk térzenét Salgótarján dolgozóinak, hogy ezzel is jobban hozzászokjunk a szabadtéri játszáshoz. Demény László közepe és egy dinamikus ütéssel könnyen szét lehet repeszteni. így ni, megcélozom a közepét és... puff. Lám, lám, egy kis darab tényleg levált róla, hanem a nagyobbik darabja óriási sebességgel repül felém. Most mi lesz? Semmi. Valamiben megakadt. A tányér szélében. Minden meg van mentve, csak a főzeléket nehéz letörölni a ruhámról. Nem baj, maradt még benne, elég lesz az. Hű, mi az a kemény a kabátom zsebében, amibe úgy beleütöttem ma a kezem. Nézzük csak, egy radír, két ceruza... ez egy darab szappan, hogy került ez ide... no, ez meg az öngyújtóm... mozijegy, mennyi vacak van ebben a zsebben, jé, itt van a bicskám is. Ezzel aztán pompásan el fogom vágni, hogy lehet, hogy eddig nem jutott eszembe. Éppen tegnap reszeltem meg borotvaélesre. Kár volt, tompán is beletört volna. Most mit csináljak, itt állok megfüröd- ve. Ráadásul az az utálatos Sepregi meg ott röhög rajtam. Különben én most nem is akarok ebédelni, igen, most jut eszembe, nem is vagyok éhes, nevetséges, úgy meg vagyok tömve, mint egy duda és még enni akarok... nem is tudnék.... vissza is viszem, adják oda valakinek. — yom — Még itt a nyár, de a Kossuth Könykiadóban már elkészülnek az új pártoktatási év kiadványai. Nonn György igazgatóhelyettessel arról beszélgettünk, milyen törekvések vezetik a könyvkiadót az új anyagok összeállításánál? — A tavalyihoz hasonlóan az idén is csaknem 700 ezer ember vesz részt a pártoktatásban. Négyszázhúszezren szemináriumokon, a többiek előadásokon bővítik ismereteiket. Nagy tömeg ez. Az egyes oktatási formákban figyelembe keli vennünk a szín- vonalbeli különbségeket, ezért népszerű formában, érdekesen, színesen ugyanakkor tudomAnvos igénnyel készíttetjük el brossurá- inkat. Törekszünk arra, hogy minél több ábra, grafikon, kép segítse az anyag elsajátítását. Az idén képes anyagokat adunk ki a tudományos szocializmust hallgatók számára s hat és félív terjedelmű külön füzetben szemléltetjük a politikai gazdaságtan egész anyagát. — A propagandisták, a hallgatók általában elégedettek az oktatási kiadványokkal. Előfordul azonban, hogy késnek az anyagok, s az egyes füzetek színvonala egyenetlen. A középiskolai tankönyv szövegét sokan zsúfoltnak érezték. Milyen okok játszanak ebben közre? A késés legfőbb oka az a törekvésünk, hogy a legújabb politikai eseményeket, dokumentumokat elemezve tartalamzzák a füzetek. De az események gyorsan követik egymást, a lektorálás is időt vesz igénybe. Kiadványaink nagy példányszámúak, a nyomdák teljesítőképessége pedig véges. Mindez együtt okozza a késést, amelyet persze, igyeszünk elkerülni. Szerzőink egy-egy terület legjobb szakemberei, de egyesek nem tudják még teljesen a közírói nyelvet Füstölt oldalas megtalálni. A terjengős- ség és a túlzottan tömör tudományosság — ez a két véglet amelyet igyekszünk elkerülni —, több kevesebb sikerrel. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a propagandisták rendkívül sokat segíthetnek a hallgatóknak, ha a szemináriumi foglalkozásokon nem ragaszkodnak a tudományos szöveg szószerinti visszaadásához, hanem példákkal és más eszközökkel igyekeznek a foglalkozást feloldani. — Milyen oktatási formák lesznek az idén, és milyen kérdésekkel foglalkoznak a hallgatók? — Az oktatási formák, és a részvevő hallgatók arányszáma nagyjából a tavalyi lesz. Új formaként az ipari és mezőgazdasági gazdaságpolitikai tanfolyamhoz csatlakozk a világgazdasági, tiz- tizenötezer részvevővel. Növekszik a falusi téli tanfolyamok, és a fejlődésnek megfelelően a marxizmus- leninizmus középfokú tanfolyamok, valamint az esti egyetemek hallgatóinak száma. Az időszerű kérdések tanfolyamán a 200 ezer részvevő nyolc előírt és négy ajálott témát tanulmányoz. Szó lesz a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémáiról, a VIII. kongresszus népgazdasági határozatainak végrehajtásáról, az osztályharcról és a párt vezető szerepének érvényesüléséről a szocializmus teljes felépítésének időszakában, a szocializmus és a fegyelem összefüggéséről, kultúrpolitikánk kérdéseiről, stb. A gazdaságpolitikai tanfolyamok ipari tagozatán hat témával foglalkoznak: a munkaerőgazdálkodás, s az ipari export helyzetével és feladataival, az életszínvonal alakulásával, a koncentráció, kooperáció és specializáció kérdéseivel, az állandó állóalapokkal és beruházásokkal, valamint az ipari szerepével a mezőgazaság fejlesztésében. A mezőgazasági tagoza- valamint az ipar sezrepé- péről, az állattenyésztés helyzetéről és tartalékairól a tsz-en belüli anyagi ösztönzőkről, a mezőgazdaság műszaki fejlesztéséről, a szaktudás és a korszerű termelés összefüggéseiről, valamit az árútermelés és felvásárlás kérdéseiről lesz szó. Cs. J. Érdekességek a televízió Változatos programot ígér a televízió augusztus végi, szeptember eleji filmműsora. Ebben az időszakban a mozikban már játszott alkotások, így a „Fotó Háber,” a „Párbeszéd” és a „Hattyúdal” mellett több külföldi filmet is műsorra tűz a televízió. Augusztus 23-án mutatják be a „Szegények, de szépek” című magyarul beszélő, kedves olasz vígképernyőjén játékot. Két nappal később, 25-én Heinz Rüh- mannal a főszerepben kerül a képernyőre „A nevelő” című szinkronizált nyugatnémet film. A napjainkban játszódó történet egy gimnázium tanárról szól. Szeptember 1-én ismét nyugatnémet filmmel jelentkezik a televízió. Ekkor mutatják be a Gottfried Keller regényéből készült „A ruha teszi az embert” című filmszatírát. Mikes György: L=E = F = VSzatirikus kisregény A pénzügyi főosztály vezetője — alacsony, beteges külsejű emberke, orrán hatalmas, vastagkeretes szemüveggel — ijedtében csuk- lani kezdett, amikor a kutató közölte vele: lemond a százmillióról, harminccal is megelégszik, mert takarékoskodni kell a nép vagyonával. — Már megint nem kell? csodálkozott. — Épp az előbb kaptam értesítést, hogy marad a száz.,.. — Kevesebb is elég lesz. A nép vagyona nem Csáki szalmája! Midőn a főosztályvezető Csáki szalmáját hallotta emlegetni, a gyomrához kapott: kiújult a gyomoridegessége. — Teljesen igaza van — nyöszörögte —■, teljesen igaza van... A dolog azonban nem olyan egyszerű... A póthitelt megszavazták... — Csak harminc kell... — Tudom... Csáki szalma. .. de mit fog szólni a bank? Biztos vagyok benne, hogy önök pompásan el tudnák költeni azt a szalmát, illetve pénzt... — Hát persze, hogy el tudnánk költeni, de csak teljesen felesleges dolgokra.,. A főosztályvezető kinyitotta a száját és jó messziről belehajított három pirulát. — Felesleges dolgokra valóban nem adunk pénz — mondta a gyomrát simogatva —, de biztos, hogy nem kell a százmillió? — Biztos! — Hát ha nem kell, akkor nem kell... De jól gondolja meg! Hetvenmil- lió, az sok pénz... Egész biztos, hogy nem kell? — Mondom, hogy nem kell! — csapott az asztalra Zimányi. — Követelem, hogy csak harminc milliót adjanak! Alig ejtette ki ezeket a szavakat, volt-nincs fejfájás, szorongás, nyugtalanság. Még aznap telefonált a minisztériumba: ha nem kapják meg a százmilliót, akkor nem tudják felvenni a versenyt a fejlett kapitalista országok eneloid kutatásával. 3. Zimányi egész éjjel azon törte a fejét: mi okozhatta a történteket? Lelkiismereti rohamnak nevezte el a belsejében lejátszódott titokzatos folyamatot. De mi volt a kiváltó ok? Mitől ébredt fel a lelkiismerete? Mi okozta a lelkiismeret- íurdalásnak ezt a heves, robbanásszerű láncrakció- jál? Végre rájött valamire. Mindig akkor kapta a rohamot, amikor beleszagolt a világoskékszínű eneloid gázba. Vagy talán nincs semmi összefüggés a kettő között? Reggel a laboratóriumban elhatározta: mégegy- szer kipróbálja önmagán a gáz hatását. Előbb azonban óvóintézkedéseket tett: magához kérette Futaki F. Ferencet, a nagyon tehetséges fiatal kutatót. Efefef — így nevezték a munkatársai — szép fiú volt nyúlánk, szélesvállú, kékszemű, lányos arcú és mindig elegáns. Annak idején azt mondták róla, hogy jampec, pedig nem volt az, csak mindig a legutolsó divat szerint öltözködött. Szabad idejében vívott, röplabdázott, teniszezett. Az intézetben szerették, mert mindenkihez kedves, figyelmes volt. Az utóbbi hetekben azonban — nem tudni miért — megváltozott. Kedvetlenül felületesen végezte a munkáját, gyakran minden ok nélkül ingerült volt és összeveszett a kollégáival. — Édes fiam — mondta az ifjú vegyésznek, vállára téve a kezét —, én most egy kísérletet hajtok végre önmagámon és szükségem van magára... Nem, nem kell megijedni... A dolog nem veszélyes, de könnyen az lehet... — Mi a teendőm? — húzta ki magát Efefef, és acélos tekintettel nézett a főnökére. — Arra kérem, álljon odakint az ajtókhoz és két óra hosszat ne engedjen ki a laboratóriumból... — Ne engedjem ki? Eny- nyi az egész? — Igen, csak ezt kérem magától.,. . De ez egy nagyon fontos feladat... Hédiké is vigyázzon odakinn. Az ajtót zárják be kulcscsal. .. Amikor egyedül maradt, ezt a néhány sort jegyezte be munkanaplójába: „Néhány pillanat és kipróbálom önmagámon az eneloid gázt. Ha a hipotézisem igaznak bizonyul, akkor korszakalkotó felfedezést tettem. Véletlenül. A véletlen azonban mindig nagy szerepet játszott a felfedezések történetében.” Pontot tett az utolsó mondat után, aztán forrásba hozta az eneloidot. A folyadék, miután elérte a forráspontot, beomlott az üvegcső-labirintusba. Egy perc, két perc es húsz másodperc, két perc és negyven másodperc... A folyadék a szűrőn keresztül belecsöpögött a tartályba: egy csöppecske, kettő, három, négy, öt... „Nem várom tovább” — motyogta, és egy kávéskanál sót szórt az eneloidba. Világoskék gáz gomolygott ki az edényből, Zimányi föléje hajolt és nagyot slukkolt belőle. Amikor már nem bírta tovább, az ablakhoz támolygott. Kisvártatva jelentkezett fejfájás, a szorongás, a nyugtalanság. Ügy érezte, hogy nem má- zsányi, hanem tonnányi súly nehezedik a szívére. Szinte meggörbült a láthatatlan tehertől. „Azt hiszem, túl sokat szívtam magamba” — villant át az agyán, mert ilyen rosszul még sohasem érezte magát. Aztán megszólalt a hang: folytatjuk)
