Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-08 / 125. szám
I NÓGRAD 1964. július 8. szerda Madách és Eminescu A NAPOKBAN Helikon címmel megjelent a Világirodalmi Figyelő idei első száma. A formátumában is megváltozott folyóirat tartalmában főként az összehasonlító irodalomtudomány problémáival fog1- lalkozik. A Madách-cente- nárium és Eminescu halálának 75. évfordulója indokolta menden valószínűség szerint, hogy az értékes tanulmányok között szerepel Tudor Vianunak a közelmúltban elhunyt kiváló román esztétának az előadása, amely Madách és Eminescu címmel 1962 tavaszán Budapesten az Irodalomtörténeti Intézetben hangzott el. Az előadás bevezetőjében Vianu az összehasonlító irodalomtudomány feladatait körvonalazza. A feladatok között szerepel a párhuzamok megállapítása az egyes irodalmak vagy, mint Madách és Eminescu esetében, egyes művek között. A szerző Az ember tragédiája és Eminescu Memento mo"! című műve között vél felfedezni párhuzamot. Állítását a következőkkel indokolja: Mindkét mű az emberség történetének egy- egy nagy freskója. Nem újszerű ez a tematika az említett művek megírása idején, hiszen az ókorban éppúgy mint a felvilágosodás korában találhatunk példát hasonló jellegű alkotásokra. A romantika korában azonban változás állt be a probléma értelmezése terén. Vianu arra a megállapításra jpt, hogy a felvilágosodás filozofikus spekulációi helyett a romantikusok az emberi fejlődés történelmi értelmezését vezették be. Ezt az eredményt tette magáévá Eminescu és Madách is műveik megírásakor. Mindkét műben kitapintható Schopenhauer hatása is, de míg Madách ezt goethei koncepcióval egészíti ki (biblikus epizódok), addig Emi- nescunál egyrészt az un. „fortuna labilis” koncepció, másrészt a romköltészet motívumai kapcsolódnak az említett hatáshoz. Vianu szerint mindkét író esetében hatott a byronizmus is. Madách és Eminescu egymástól függetlenül alkotta művét, de hasonló történelmi feltételek szülték a történelem pesszimista felfogását. EZ A PESSZIMIZMUS Eminescunál erőteljesebb, de nem akadálya annak, hogy Az ember tragédiájához hasonlóan értékes öröksége legyen az emberi gondolkodásnak. Csongrády Béla MICHAEL HARRINGTON: cA másik cAmerikd (Kossuth Könyvkiadó, 1964.) Ötven millió ember mai sorsáról beszél a könyv: a négerek, az aggok, a munkából kiesettek, a föld- telen „farmerek” s még annyi más társukéról. Az iró csak eseteket és számokat sorol könyvében, szárazon és mégis szug- gesztíven, nem gyűlöl és alig keres megoldást, csupán megállapít. Megállapítja, hogy az Egyesült Államokban minden negyedik ember csak teng-leng családjával együtt. Számukat még szaporítja az automatizálás bevezetése a nagyüzemekben, amely fölöslegessé teszi a munkást. Harrington nem támad, csak megállapítja, hogy Amerika nem a bőség állama s a kormány is — néhány látszattörvénnyel — kénytelen ezt tudomásul venni. A segélypénzek jelentős részét azonban nem a bezárt gyárak dolgozóinak juttatják ljLCftMÍál3UOJL „ Mtutóroe t Tizenhetedik fejezet * A TÖRTÉNET LEZÁRUL. EGYELŐRE!!! ff FEL!“... ..ALLÉ. HOPP!“... Szaltó lóháton Egy új magyar világssám mesterei — Hm — vonta ráncba homlokát az orvos. — Valószínűleg Bolner kollégámmal tárgyalt. Hát rendben van, de ne fárassza ki, ne izgassa fel, és tíz percnél hosszabb ideig ne tartózkodjék nála. Csak két napja jutott túl a krízisen. Egyébként éppen ebben az egyágyas szobában találja. — Nagyon szépen köszönöm — hajolt meg a látogató, és miközben hálát adott az egek urának, hogy ezen az osztályon ■sét alorvos is van, benyitott. — Megismer? — nézett negilletődötten az ágyban lekyő öregörra. — Hogyne — fordította keservesen oldalt bepólyázott fejét a kérdezett. — Mukival mi van? Él? Válasz' helyett a nyomozó megoldotta a kötést a sportszatyor nyílásánál Tacskó kidugta okos po- fácskáját, és boldogan nézett gazdájára. — Ne ijedjen meg, amiért nem ugat. 'Nem némult meg. Egész vasárnap tanítottam, hogy amíg ebben a tarisznyában van, egy kukkot se szóljon. Másképpen mindketten lebukunk. — Ki viseli gondját? — Én. Nálam lakik. Illetve én lakom nála. Amig haza tetszik jönni. Együtt őrizzük a lakást. A lovak szilajon vágtáz- A cirkuszba besüvített a nak körbe-körbe a poron- szél. Fél hatkor, amikor dón. A manézs körül a kint még sötét volt, mi mennyezetig üres székso- már a porondon voltunk. Együtt a csoport, a cirkusz bejárata előtt. A Rikker házaspár, Tabak Béla, Donnert Antal, Baranyai Zoltán és Haubner Péter. Donnert Erzsi sérülése miatt hiányzik. rok. A publikum csak este tölti meg, „Fel!” „Állé, hopp!” ... „Szaltó!” .........Állsz!”... „Pad ité!”. Pattognak a vezényszavak. Remény széles hátára máris hárőm artista ugrik. A ló vágtat, ők még magasabbra törekednek. Egymás nyakába állnak, s közben vágtat a lo. Aztán szaltó. Pörögi az izmos test a levegőben.. Száguld a ló. Már-már azt hisszük, a földre zuhan az artista, amikor biztos lábon áll meg a ló kiszélesedő farán. Heten vannak. Szerelmük a cirkusz. Barátok jóban, rosszban. Szeretik és ismerik egymást. Nem is mehet ez másképpen. Pedig fél évvel ezelőtt... — Fél évvel ezelőtt még sehol sem volt a csoportunk. Egyedül én csináltam eddig is lovas-számot — mondta Donnert Antal, a lovas ugrócsoport vezetője. — Januárban kezdtünk. Azóta igazi barátok lettünk. A ló ebben a számban ugyanolyan artista, mint mi. Tudja a feladatát, s pontosan végre is hajtja. Persze, komoly munka eredménye ez. Tóni kitűnő idomár. S milyen eszük van a lovaknak! Rigó például az egyik fellépésénél talán az életemet mentette meg. Elhibáztam az ugrást, s a mellső lábai elé estém, őszintén szólva, megrémültem, becsuktam a szemem is. Hatan ültek a hátán, mégis átugrott... Csak kifelé nem szabad dűlni, az nagyon veszélyes. A porondon a nagy bukás is könnyebb kimenetelű. De ha a vágtató lóról a széksorok közé repül az artista, akkor... de ne is beszéljünk erről. Jelenleg három lóval dolgoznak. Remény a legtapasztaltabb cirkuszi ló Sanyi hófehér paripa, mindig pontos, megbízható. Rigó mindhármójuk közül a leggyorsabb. Ügy ismeri már a porondot, hogy minannyian a cirkusz több műfajában jártasak. A lovas szaltóban a Donnert családból ketten lépnek fel, a papa és Erzsi lánya. De már a 12 éves Tóni is készül, ő lesz a csoport nyolcadik tagja. A Rikker Szinte a kupoláig repül az artista. Közben alatta szalad a ló. Donnert Antal most idomár szerepét tölti be, hosszú ostorral. De este már ő is lovagol — Én pesti gyerek va- dig megnyugvás az artis- gyok — szól közbe Rikker táknak, ha vele dolgoznak. Ferenc, — lovat csak ko- A csoport tagjai univer- csiba fogva láttam. Elő- zális artisták. Bátran ne- ször csak ismerkedtünk, vezhetjük így őket; mind— Azt a gazembert elfogták? — kérdezte a beteg és gyengéden simogatta végig a daxli nyakát. —Még nem. De már > szorul körülötte a hurok. — Skandalum. — sóhajtott az öreg. — Az a perna- hajder fejbevágja az embert, meg akarja gyilkolni, a rendőrség meg bottal üti' a nyomát. Hallatlan. Nem találnak még egy ilyen jel- félkönyökre az öregúr. — A Veréb. — ütött homlokára a nyomozó. — így is felismerte? — tamáskodott Hókai. — Anélkül, hogy a Mukátorba bemutatnám? — Hol van az m^r? — Egyre magasabbra. Ritka nehéz mutatvány, de Tabak Béláék már tcljs biztonsággal csinálják házaspár kitűnő tornász} humoros tempó-akrobati- kus mutatvánnyal néhány évvel ezelőtt a „ki mit tud” győztesei közé került. Haubner Péter és Baranyai Zoltán az idén végezte az artista iskolát. Több hangszeren játszanak, kiválóan szteppelnek. Tabak Béla már bohóc is volt. A legveszélyesebb szaltóugráso- kat is mosolyogva, köny- nyed eleganciával végzi. Szinte önálló kis társulat, akár egy fél műsort is képesek összeállítani. Valamennyien fiatalok, tele ambícióval. Mutatványuk máris vi- lágszám. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sok szerződés — ajánlat. A világhírű amerikai Ringlin cirkusz igazgatója is előjegyezte már a mindössze fél éve alakult ugrócsoportot. Állandóan fejlesztik, csiszolják produkciójukat. Minden nap oo-j hosszú órákat töltenek a t porondon. Most is még be}. szélgpt.íink Hp már har.ian __ j szélgetünk, de már harsan szivemre, es mit nem, az^a kiáltásaz én privát ügyem. Ezt például nem veszem. Tud- í ja, kérem, kezdetleges, ki-( sérleti példány volt, kis hatósugárral, életlen képpel. Amint kikerülök innen, szakadt ki az önkéntelen nekilátok és megépítem aI sóhaj a köpcös melléből. — Mi hol van? A Muká- tor? Mi történt vele? — támaszkodott nehézkesen Mukátor Il-őt. A kapcsolási vázlata már régóta itt van a fejemben. Együtt csináljuk — lelkendezett Ditró. — Majd én is segítek. Csikordult a kilincs, de „Fel” .........,ÁUé, hopp!”... „ Nyújtsd a térded!”..-., „Szaltó!..., „Állsz”; Paditól”..., s közben körbe vágtat a ló. Regős István Harminc aranykoszorú A Művelődésügyi Mimire az ápolónő belépett, ? nisztérium első alkalommal Muki már behúzta fejét' hirdette meg a műkedvelő rejtekhelyébe. — Tessék a betegszobát ] elhagyni! Az engedélyezett: beszélgetési idő letelt. Ditró Géza felállt, vállá-i ra akasztotta a szatyrát. — Holnap is jöjjön be,1 nyújtott kezet az öregúr. \ — A tarisznyát is hozza.1 énekkarok minősítő szemléjét. A magyar kórusmozgalom eredményeinek első nagy számbavétele most befejeződött. Az elmúlt két hónapban Budapesten és húsz vidéki városban álltak zsűri elé a legjobb felnőtt énekkarok. A most lezajlott minősíAz új készülékhez hozzá-j tő szerepléseken 130 énekkezdünk, amint hazaenged- { kar vállalkozott arra, hogy legzetes alvilági alakot. A — Hát... az a csibész teste dromedár, a feje meg széttörte. Kérem, ne vegye akkora, mint az öklöm: a szivére. Megáll az ész. — Hogy mit veszek a nek. Hiszen én már tökéletesen egészséges vágyók. Miért is tartanak itt egyáltalán? Miért gátolnak szabad mozgásomban? Felháborító. Tűrhetetlen állapot. A felelőtlenség teteje. VEGE megfeleljen a hivatalos minősítéshez szükséges feltételeknek. A lezajlott találkozókon 30 kórus bizonyult érdemesnek az aranykoszorúra, a többiek teljesítményét ezüst és bronzkoszorúval jutalmazták.
