Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-08 / 125. szám
1964. július 8. szerda nógrAd Sok gyártmány külön gondokkal Tapasztalatok a Balassagyarmati Fémtömegcikkipari Vállalatnál Az udvar zsúfolt. A hely- kihasználásra az élet kényszerítette a Balassagyarmati Fémtömegcikkipari Vállalatot. Túlnőtte a keretet, ami szorítja minden oldalról. Nem csoda, hisz pár milliós vállalatként kezdte, ma pedig már az éves terve csaknem hatvan- millió forint. Gond, baj akad itt bőven és egy bizonyosfokú bizalmatlanság is a jövőt illetően. Vajon mi lesz a sorsa ennek a vállalatnak? Mit fog gyártani később? Lesz-e fejlesztés, lehet-e a plafont emelni? Ezekre még pontos választ nem tudnak adni, bár sürgetnek ezek a kérdések. Tatabányától Izsákig Sokféle terméket állítanak elő. Az igényeknek megfelelően mindig foglalkoztak új dolgokkal. Építőrészlegük a falu és termelőszövetkezet villamosításán dolgozik. Ez a húsz fős részleg az idén mintegy 5 milliós beruházást valósít meg. Dolgoznak ők Tatabányán, Budaörsön, Izsákon és megyénkben, összesen hetven helyen. A baromfietetőket és hatókat itt kezdték gyártani a mezőgazdasági nagyüzemek számára. Ma már a Mosonmagyaróvári Gépgyáré ez a profil. A pro- filgazda pedig a Szentgot- hárdi Gyáregység lett. A harmadik negyedévben azonban még Balassagyarmaton is gyártanak, azután végleg elbúcsúznak ettől a profiltól. — Lesz helyette más — mondják. Nem első eset, hogy egy nálunk kikisérletezett, nul- szériában legyártott új terméket másnak kell átadniuk. Olyan ez, mint az a bizonyos gesztenye, amit más kapar ki. Az ízléses, praktikus kávéfőző forma terve is ott van például hónapok óta. Kidolgozták, de hogy kigyártja majd sorozatban azt nem tudják. Ügy vélik valami társ vállalattal közösen készíthetik majd. A kilenc profilgazda A petrofor-család is megvan már. A Vulkán és Colibri nagy tetszést aratott a legútóbbi Budapesti Nemzetközi Vásáron is. Ennek viszont a ZIM a profilgazdája. Egyébként gyártmányaink után kilenc profilgazdával van kapcsolatunk, ami egy ilyen, lényegében mégiscsak kis vállalatnál nagyon sok. Az idén készül el a pet- róleumfőzők nulszériája. A sorozatgyártás megvalósításához automatizálásra lenne szükség. Ehhez azonban jó lenne tudni, hogy itt marad-e ez a profil és menyi lesz a bel- és külkereskedelem igénye? Rossz tapasztalataik ugyanis vannak már. A hidraulikus tengely- kapcsoló ügye például több évre nyúlik vissza. Lényege, hogy a motorok indításához nagyobb energiára van szükség, mint az egyenletes üzemeltetéshez. A hidraulikus tengelykapVíz 8000 holdra Az a nagyszabású építőprogram .amelyet pártunk kezdeményezésére a kormány folyamatosan végrehajt, új mérföldkővel gyarapodik. Szentes határában 8000 holdas öntözőrendszer épül, azaz 8000 holdnyi „örökké szomjas” termőföld ezután rendszeresen megkapja az éltető vizet. Ha pedig megkapja, akkor az áldott éghajlat és a televény együtt — csodatermésekkel lepi meg mezőgazdaságunkat. Tény az, hogy a 60 milliós beruházás első szakasza már a nyáron elkészül. Ez azt jelenti, hogy a Pankotai Állami Gazdaságban hamarosan 900 holdat öntözéssel serkentenek nagyobb terméshozamokra, az öntözőebrendezés a következő években épül meg teljesen. Képünk a már kész szivattyútelepet ábrázolja. Az, ami a pankotai földeken most végbemegy — az általános perspektíva. Nem kell hozzá különösebb „látnoki szem”, hogy a krónikás feljegyezhesse: „Tervszerű hadjárat folyik nálunk a vissza-visszatérő örök veszedelem ,a szárazság ellen. Ebben a hadjáratban mindenegyes győzelem — új honfoglalás. A magyar föld és vele együtt a magyar nép gazdagítása.” Megtörténhetett volna ez a régi parcellás világban? Ilyen mértékben — soha! —pt— csoló segítségével jelentős energia-megtakarítás válik lehetővé. Eddig mégsem jutottak el — éppen az érdektelenség miatt — a gyártáshoz. Az idén — bár csak remélik, még talán lehetőségük lesz a nulszéria legyártására. Uj gyártmányok, régi gondok Egy sor új terméket állítottak elő. Ilyen a mezőgazdaság részére készített zsalus szellőző berendezés, a villamos sorozatkapcsoló. Az öntödei termékek közül a kábelsarku, huzalorsó, kö- télszív. Itt készült a kombinált levélbedobó és még egy sor termék. Üj gyártmányok és régi gondok vetélkednek ennél a vállalatnál. Elsősorban az anyagellátás okoz sok bosszúságot. Az első félévben például szervezetten az anyagszükségletnek csak negyven százalékát tudták kielégíteni. Hogy mégis volt anyag? Az elsősei wn a leleményesség következménye. Felhajtották különböző helyeken, kapcsolatok és ismeretség révén. így sikerült túlteljesíteniük a féléves tervet, de bármennyire is elisme- résreméltó ez, mégsem megnyugtató. A második félévnek sem indultak nagyobb reményekkel. Igaz a folyamatos munka feltételei biztosítottak, de nem ártana az illetékes felügyeleti szervednek, a megyei tanács ipari osztályának és a szákminisztériumnak közösen tisztázni, szükséges-e, hogy ennyi profillal foglalkozzon ez a vállalat? Kevesebb gyártmánnyal, jobb üzemszervezéssel, termelékenyebben és gazdaságosabban termelhetnének. Ez az igazi népgazdasági érdek. B. J. ARATOK (Fotó: MTI. Bereth Ferenc) Száz hold a madaraké? Endrefalván az elsők között kezdték meg az aratást. Az Aranykalász Tsz őszi árpáját az utasok és a falusiak szeme láttára vágta a tsz aratógépe, a falu fölötti hegydús kévéket kötözött a gép és a szorgalmas kezek hamarosan keresztekbe is rakták. Ottjártunkor ebben az árpatáblában már az utolsó fordulót tette meg a géppel Serfőző István, a Szuper-Zetor vezetője. Aztán megállt hirtelen, leszállt a traktor fülkéjéből és megigazította a kötöző szerkezetet az Agrosztoj- tipusú kévekötő-aratógépen. — Nem a zsinórral van baj, hanem a géppel — magyarázta. A közelében ott állt és érdeklődéssel figyelt a fiatal Serfőző Imre, a traktoros névrokona és az aratógép kezelője. — Alacsony a gabona — mondta — A kalász alá kötöz a gép . . . Az idősebb traktoros, ki az alapító tagokkal egy időben lépett a tsz-be még négy évvel ezelőtt helyeselt a legénynek. Azután felénk fordult, úgy magyarázta: — Az Agráregyetemre kéri felvételét a gyerek — és barátságos tekintete körülsimogatta a legényt, aki most végzett a balassagyarmati Szántó-Kovács János Gimnáziumban. — Apám sertésgondozó — Ö, de örülök, hogy látom. — kiáltott fel Liliké, amikor a Kókuszbárba belépett egy bizonyos Savanyuházi. Savanyuházi meghajolt. — Éppen magára gondoltam — csicsergett tovább Liliké. — Arról álmodoztam, hogy hátha összetalálkozunk. Savanyuházi ismét meg- í hajolt, a hölgy pedig ma- j gyarázólag fordult hoz- (zánk: — Ennek a kartársnak | rendkívül értékes összeköt- I tetései vannak. — Roppant széles az is- ! meretségi köröm — mond- I ta szerényen Savanyuházi. — Igazán*? — érdeklő- i dött társaságunk több tagija. — Mindent el tud intézni, — kiáltott Liliké. — Megan: — Osszekötíetések Egyetlen telefonjába kerül bármi. — öt percembe — szerénykedett Savanyuházi. — Nagyon adnak a szavamra. Egy darabig elbeszélgettünk arról, hogy milyen hasznot hoz Savanyuházi a társadalomnak, aztán a tárgyra tértünk. — Szombaton utazunk és hálókocsijegyre lenne szükségünk — mondta Liliké. — Ha lenne olyan szives latbavetni a befolyását. Az utazási irodában egész éjjel sorban állnak a szombati hálókocsijegyekért. — Boldogan — ragyogott fel Savanyuházi. — Holet tsz-ben — mondta a fiú. — Bizony örülne, ha felvennének. Remélem sikerülni fog . . . Amióta megindult a gazdasági erősödés folyamata szövetkezeteinkben, megnőtt a tsz-ek tekintélye a fiatalok szemében. Mind többen választják életpályájuknak a mezőgazdasági munkát. Ki tanulónak áll be, ki szakiskolára, technikumra,. egyetemre, főiskolára iratkozik. Serfőző Imrére is szükség lesz S úgy mutatja magát, hogy ügyes fiú: hibátlanul kezeli az aratógép-asztalt. — Két aratógépe van a tsz-nek — mondta a traktoros. — A másik még nem dolgozik. Hogy miért nem, az elnök tudná megmondani. — És a kéziaratók? — Még azok is várakozó állásponton vannak. A válasz után a két Ser- föző elfoglalta helyét a gépen s elindult, hogy arassa az őszi árpát, amely szépnek ígérkezik, sok szemet mutat, nem ú§y mint a tavaszi árpa. Mi is elindultunk, hogy Deák Lajostól, a tsz-elnök- től kérjünk magyarázatot: hogyan állnak a kéziaratókkal. Szőrmentén közelítettük meg a témát. Egyelőre csak a gépekről beszélgettünk, meg a várható termésről. Azt is elmondta az elnök, hogy a szállítás nem okoz gondot a tsz-nek, mert jól nap majd felhívom XY barátomat. — Ó, — kiáltott Liliké, — mindjárt a fejnél kezdi? — Miért ne? — Savanyuházi hanyagul hátradőlt. — Holnap délben már hozom is a jegyeket. Félóra múlva Savanyuházi elment, megígérte, hogy nem feledkezik el rólunk. Kellemes utazási tervekkel töltöttük az estét. Amikor késő éjjel hazaértünk a Kókusz-bárból, az utazási iroda előtt már hosszú sor állt. Hideg szél fújt. Savanyuházi ötödik volt a sorban. — Csak meg ne unja reggelig — mondta Liliké. — Nem unja meg — nyugtattuk meg. — Nagyon ad a hírnévre. Ford: Murányi Beatrix el vannak latva univerzális traktorokkal, és 18-20 lovasfogat közreműködésére is számíthatnak. Végre csak nem kerülhettük ki a kényesebb kérdést: Biztosítva vannak-e a szükséges számú aratópárok? — Háromszáz holdat a két aratógép vág le — se-olta az elnök. — Százötven holdra kombájnt szerződtettünk. — De mennyi a kézzel aratandó terület? Nehezen mondta ki: — Száznegyven hold. — És mekkora területre van meg a vállalás? — Harminchat holdra kilenc aralópár jelentkezett. — És a fennmaradó száz hold? — kérdezem. Nehezen születik meg a válasz. — Vannak másfele is aratógépek. Fölösleges is akad. Szécsényfelfalun is van szabad gép. — Beszéltek már velük? — Még nem. Az elnök igyekszik meggyőzni: — Nem lesz itt baj, tavaly is learattunk. De egyre csak odalyukadunk ki, hogy a száz holdra, amelyet kézikaszával kellene aratni, egyelőre még nincsen elegendő ember. Pedig már a gabona mindenütt viaszérésben volt. Ezt a száz holdat aligha- 7 nem a madaraknak hagyják. Talán korábban kezdhették volna a kéziaratók szervezését. Mert ahogyan még idejében Rimócról és Gyöngyöstarjánból szerződtettek férfiakat a két cséplőcsapatba, ugyanúgy szerződtethettek volna aratót is idegenből. S akkor nem nehezítené a bizonytalanság a tsz helyzetét. — Mit szol ehhez a mezőgazdász? — érdeklődtem a tanácsházán, ahol jól ismerik a szövetkezet nehézségeit. — Mit szólna? — hangzott a válasz —- Semmit. Mert aratásra főagronómus nélkül maradt a szövetkezet. Tehát mezőgazdász is kellene. És még sokkal előbb, mint az Agráregyetemre beiratkozott Serfőző Imre végez. Lakos György
