Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-05 / 123. szám

1964. július 5. vasárnap

NÖGRAD

U

KALDI JANOS:

A hátizsák

Ezzel Indultam egykor, ősszel, fityegett-lengett hátamon, s most, mint emléket, versbe-irva, a nagyvilágnak átadom.

Ezzel eresztett el anyácskám, öt-hat laskát is tett bele, hogy legyen az úttalan úton kis fiának eledele.

Ez volt a mindenem, a sorsom, ahogy a végtelennek én nekivágtam, sok anyacsókkal indított, vékonyka legény.

Dehogy tudtam, hogy hova megyek, csak el a messzeségbe, el, hogy legyőzzem a Sárkányt, mely hét szájából vad lángot lehel.

Réten volt ez. Szétfolyt már az a halk, poros szeptemberelő, mikor elnyelte az utat s a -fiút is egy nagy legelő.

Húsz éve elszállt már az a lomb, melyet e vers most felidéz, s mely úgy intett akkor utánam, akárcsak az anyai kéz.

A laska is elfogyott mind, nincs, csak íze-emléke, ha él, s emlék már, ami volt, ami hullt: ut, híd, hold, sok-sok faluszél.

Belül zúg a nyires s a mákszár, ami elmaradt akkor, ott, minden, minden, ami lassacskán időben-tájban elfogyott.

Már tudom, más is volt a zsákban, nemcsak a laska, az a pár, de láthatatlanul az a Szép, mely él, él, s tova sose száll, s ott volt kötelességként: a kisemberek szeretete!

S ezt is, ezt is az anyai kéz, a hétszer-szent tette bele..

S míg elfogyott a laska, sok út, nem, nem ez a láthatatlan ajándék, ez nőtt, több lett, súlyos, tartalomban és alakban.

S míg megy, most is még a fiú, a hátán ott e hátizsák.

De ez lesz most már a végtelen, s nem hova indult, — a világi

SUHA ANDOR:

••

o

N

*

£

R

I

I

KÉTSZER találkoztam vele: mindkétszer véletlenül. Először meg akart lopni, s ma sem tudnám megmondani, miért hagytam szabadon futni. Ügy látszik, erősebb volt bennem a kényelemszeretet, mind a bűnüldözési hajlam. Először: meg akart lopni. Másodszor: amikor meglátott, némi kis zavarral hozzám sietett és kérte üljünk le valahová, el szeretne mondani egy történetet.

— Nemrég jöttem Kalocsáról, a börtönből. Mégis oda kerültem, látja. Igaz, ma már nem érdekes, de elmondom a teljes történetét. — Ránéztem a beszélőre, világért sem zavartam volna. Rágyújtott egy cigarettára, s folytatta.

— Húszéves koromig nem ismertem férfit, s huszonhárom éves koromban már az utcára jártam. Amíg a Sportvendéglőben dolgoztam, bejárt oda egy társaság. Köztük volt a Sanyi is. Nagyon tetszett nekem, de én nem mutattam. ök mindig vicceltek engem, de ez a Sanyi sohasem. Csak olyan szépen. kedvesen nézett rám. Óelőtte nagyon szégyelltem, hogy takarítónő vagyok, söpröm az olajos padlót.

De Sanyi nekem egyszer kezetcsókolt, s akkor elmentem vele a lakására. Mondta, hogy beteg, de tudtam én, hogy mire gondol. Ám már ott tartottam, hogyha ő nem hív, hát én hívom öt. Sajnáltam is szegényt, hogy ilyen kedves butaságot lódított: beteg, főzzek neki hát. Vittünk fel rumot és főztem teát. Másnap ott maradtam, rendbehoztam a lakást. Egy hónap múlva elvett feleségül. Azt mondta, hogy neki még érintetlen lánnyal nem volt dolga.

Érdekes ember volt ez a Sanyi. Kevés beszédű, csendes. Ha rámnézett nagy. lázasan fénylő, fekete szemével ,remegett a lábam, volt úgy néha. hogy rögtön le kellett ülnöm. Ha munka közben az éjszakáinkra gondoltam, melegem lett és elpirultam.

Igaz, munka nélkül volt, de én szerettem. Loptam, volt amikor kaptam a konyháról ételt, vagy én

»fr»****«*--«»'■»♦»»«‘^eé***^***»**»**«-*»-**^

a taxiból kisegíti Pirit. Aztán megvacsoráznák és pezsgőt isznak. Látta a hajlongó pincért is, amint megköszöni a borravalót. Telik a pénzből. Utápa pedig ... szabad a lakás Csutiéknál. Ügy gondolta, egy ilyen este után nem szabódhat Piri. Már szinte érezte, amint a leány ruháját gombolja. Ekkor megszólalt a megafon. A recsegő hang fölijesztette az álmodozásból.

— Elvtársak, figyelem! Ma délelőtt Horváth elvtársnő, a csőszere Ivény műhely takarítónője elvesztett nyolcszáz forintot. Aki a pénzt megtalálta, vagy tud róla valamit, az...

CSUT1

elejtette, a csövet. Arca hirtelen sapadt lett, lába remegett, a satuba kapaszkodott, hogy el ne dőljön. Gyulára nézett. Gyula megdöbbent. Ez az örült még mindent elmond ijedteben, gondolta. Tenni kell valamit. Könnyed léptekkel a műhely közepére ment. Kalapáccsal rávert az egyengető asztalra. Csend lett. Senki sem mozdult.

— Szaktársak! — szólalt meg a „nagy menő”. — Szocialista kötelességünk, hogy segítsünk az öreglányon.

Kecses mozdulattal egy ötvenest húzott elő a zsebéből és az asztalra dobta.

— Lehet kérem, fafyton- folyvást. Kincses, te se bújj el! Nyisd meg pénzednek tartóját. Gál és "főni, ti is járhattok még

igy. Akkor majd jólesik a segítség, ugye?

A menet megindult. Gyűlt a pénz, Gyula meg egyre csak beszélt. Csuti is sorra került. Zsebpénzét csonkította meg egy h~r- mincas erejéig. Gyula rákacsintott.

— Így kell ezt csinálni

— súgta a fiúnak.

Háromszáznyolcvan forint gyűlt össze: Gyula megszámolta a pénzt, és átadta a művezetőnek.

— A többit majd kipótolja a szakszervezet — mondta nevetve — vagy a góré, az igazgatói alapból.

Csuti mellé szegődött és kérlelően nezett rá.

— Adjuk vissza Gyula

— súgta. — Mégis az Öreg- lanyé...

— Tűnj el!

Csuti elkullogott. A csövet odavitte a tűzhelyhez és melegítette. Magán érezte Gyula tekintetét. Zavarban volt. Szájize keserű lett, mintha sok cigarettát szívott volw. Nem tudta, mi van vele. Hirtelen otthogyta a satut. Gyula az útját állta.

— Hova?

— Ilonkához.

— Csak vigyázz, nehogy meggyűljön a bajom veled

— mondta a behemót és otthagyta.

Ilonka nem volt az irodában. Csuti gyors mozdulattal zsebrerakott egy-két borítékot és kiosont.

AZ ÖLTÖZŐBEN

remegő kézzel tette borítékba a pénzt. Azután az udvarra ment. Kint sűrű pelyhekben esett a hó. A műhely falának dőlve

megállt. Messziről az ót- tonnás kalapács dübörgését hallotta. A gyárkcmeny vastagon eregette füstjét a házak fölött. Hideg szél fújt. Erezte, amint a hátán végigfutnak a verej- tékcsöppek. Tekintete most a szerelde falára siklott. Fönt egy rozsdás hangszóró lógott. Ezen is bemond- ták, gondolta és fanyarul mosolygott. Alatta egy láda. Amolyan postiláda- féle. Csak ezüstre van festve. Nem piros, mint a kinti'k Panaszláda. A munkaügyi panaszok lada- ja. Megállt mellette, és körülnézett. Egy nő jött arra prémkucsmával a fején. Lábán kis csizma, premszegélyes. Megvárta, amíg elmegy, majd a ládához lépett. A borítékot hirtelen bedobta a nyíláson. Nagyot, szívott a friss- levegőből, azután elszaladt. Az asztalosműhelyig meg sem állt. Tudta, ott van egy nyilvános telefon. A készüléknél belelapozott a könyvbe.

Rendészet 122. — olvasta az első oldalon. Tárcsázott.

— Tessék, itt a rendészet! — szólt egy hang.

Lecsapta a k~gylót. Előkotorta zsebéből a bicskáját. Levágott egy gombot a pufajkáról. Szájába vette. Ezt egy filmben látta. Így dolgoztak a kémek. Szíve hangosan dobogott. Üjra tárcsázott. A hang ismét jelentkezett.

— Kérem — szólalt meg most a fiú furcsa, mély hangon — kérem én pénzt találtam.

— Mennyit? — kérdezte

a hang.

— Négy százhúszat.

— Hozza ide — recsegte a hang — tudja, hogy hol vagyunk?

— Nem lehet — nyögte Csuti. — Már bedobtam a munkaügyi panaszládába. Ott a szereidénél.

Lecsapta a kagylót.

Aznap este sehova sem ment. Olvasgatott otthon, majd amikor elálmosodott, lefeküdt. A vasárnap hamar elillant. Délelőtt sétálgatott a Belvárosban. Nézegette a kirakatok-t. Az ékszerbolt előtt eszébe jutott Piroska. Hosszasan szemlélt egy fülbevalót, elmosolyodott. Milyen jól állna Pirinek. Elindult hazafelé. Átaludta a délutánt. Jól érezte m"gát.

Hétfőn reggel kémény hideg volt. A gyárkapuban nekiment Gyulának. A behemót ember átkarolta, úgy mentek bélyegezni. Az öltözőben Gyula meglökte

— Mi van a pénzzel, bogárkám? — súgta.

— Elvertem — felett a fiú.

— Mind a négyet?

Csuti széttárta a húrját.

— Tudod mi az a reprezentáció? — A Royalban. apuskám, nincs mese. Vacsora, háromcsillagos konyak. A kicsike is sokat fogyasztott.

— Nővel voltai — csodálkozott Gyula. — És a Royalban?...

— Na hallod!

— Jól van. haver, latóm fejlődsz. Ember lesz belőled — mosolygott Gyula és megveregette Csuti vállát.

nem ettem, de neki mindig a legjobb falatokat vittem. Majd csak megsegít bennünket az isten — gondoltam.

EGYIK reggel azt mondja nekem: ha valamelyik pali nagyon ragad rád, hozd haza az üzletből. Vetess vele piát, a többit bízd rám. Három napig nem vittem senkit, ekkor megpofozott. Két hétig egy idős asszonynál aludtam, a Százház utcában. Ö is azt mondta, hogv miért ne vinnék haza férfit. Mindenki azt csir/ilja, az urak is! A mozik is erről szólnak.

Délután hazaszaladtam, kitakarítottam, s estére ha- zakisért egy ötvenéves ceglédi vasutas. Részeg volt az istenadta, összevissza motyogott, más semmi. Sanyi benyúlt a zsebébe, s az öt darab százasból kettőt elvett.

Aztán kitanított a férjem a zsebmetszésre. Ez már veszélyesebb volt.

Tudja, azt nem vette be a gyomrom. Mindig órákig sírtam utána. Pedig a legtöbb részeg volt, s a pénzét sem merte keresni, mert a férjem megjelent hajnal felé, s úgy tett. mintha rajtakapott volna bennünket. Legtöbb vidéki, nős ember volt, örült, ha szárazon meguszhatta. Gyakran ők kínáltak pénzt, de férjem ilyenkor nem fogadta el, csak ordított s közben rám kacsintott.

Már, hogy én fogadjam el.

A zsebtolvajlás veszélyesebb volt, de nem kellett lefeküdni.

AMIKOR maga elkapott - fogta meg ismét a kezem — megfogadtam, hogy soha többé! Sanyi újra megvert. Egy hét múlva lebuktunk, titkos, üzletszerű kéielgé- sért, a lopások is kiderültek. A férjemet a bíróságon kimentettem. Én kaptam három évet. Elvittek Kalocsára. Látott már maga őrültet? Tíz körömmel martam a falat. Mindig vele álmodtam, mindig sírva ébredtem. Azután eljött a karácsony, a látogatási engedély, Istenkém, mindösz- sze húsz perc, mi az egy szabad embernek, de mit jelent énnekem!

Látni, hallani, érezni őt.

Nem jött. Levelet és csomagot küldött. így drága, úgy drága, s a végén: ösz- szeállt egy nővel, mert ő mégiscsak férfi, s hogy ne haragudjak.

Két hónapig kezeltek a kórházban. Idegeim nem bírták ezt a borzalmas feszültséget. De meghalt bennem ő is. Hiányzott nagyon a gondolat: Sanyi. De már, ha akartam volna, sem éreztem semmit. Üres voltam, kiégett belőlem minden érzés.

Gyógyulásom után a varrodába kerültem. Egy év múlva dicséretben részesítettek.

TUDJA, mi az: gyilkosokkal versenyezni? Gallérokat készítettünk, s esetleg tíz galléron függ, hogy harmadolnak, vagy negyedelnek bennünket. Hogy elengedik büntetésünk harmad-, vagy negyedrészét. Egyetlen fegyelmim sem volt s elhagytam a gyilkosokat is! Pedig nálunk a harmad 4-5 évet jelent. Hajtottak, mint az őrült, de az én erőm nagyobb forrásból táplálkozott. Én nemcsak szabadulni akortam, de tisztulni, vezekelni is. A munka itt gyógyító balzsammá vált számomra.

Kilencezer forintom volt, amikor szabadultam. Taxival jöttem Kalocsáról Pestre, pedig egy óra múlva jött a vonat is.

— És most? - vetem közbe.

— És most - válaszolja - asszony vagyok, ha akarja, elmondom annak is rövid történetét.

Bólintok, s ő újra kezdi.

— Nem lángoló szerelemből mentem másodszor férjhez. Kerestem jobbik énemet, s azt hiszem, ez az uj házasság ebben komoly tartópillért jelent. Mert azért, most évek múlva is arra gondolok, bennem is sok rossz hajlamnak kellett lenni, hogy annyi aljasságra rávegyen a férjem. Hiába irtóztam tetteimtől, azt hiszem, ez 'nem mentség. Éreztem, hogy most már én is a férjem piszkos szemével nézem a világot. A férfiakat paliknak, az italt piának, a munka nélküli életet ügyességnek, a nőt - állatnak.

Valaki a börtönben azt mondta nekem, várjam meg idekinn. Megvártam. Könyvelő volt, s lopott egy bandával együtt. Sohasem mondta, de én tudtam hogy a feleségéért tette. Közben, amikor lebukott, az asszony otthagyta. Én, amikor szabadultam, kijártam a mamájához Kispestre. Azt hitték rólam, hogy én is olyan vagyok, mint ök, csupán gazdasági bűnért ültem. Amikor megkérte a kezemet, megmondtam a szemébe: ringyó voltam, úgy ál- jon velem szóba. Arra kérem, egy hónapig ne találkozzunk. A válásomat már együtt intéztük. Megszerettem ezt a fiút. Nem olyan vad szenvedéllyel, mint Sanyit, de szeretem.

SZAKMÁT tanult ő is, én is - elég jól élünk.

Most haragban vagyunk. Megsértett. Azt mondta nekem, hogy buta vagyok. A tv-ben néztük a műsort, s nekem más volt a véleményem, mint neki.

Engem ne butázzon le senki! Nem igaz? - néz rám, kérlelően, együttérzést keresve tekintetemben.

— De igen, igaza van - válaszolok elgondolkozva. Válaszom nem lehetett meggyőző, nem elégítette ki, mert uj érvek után kutatva még kijelentette:

— Nézze, én hozzamentem, de becsületesen bevallottam a. múltam. Tiszta, rendes vagyok. Senkivel szóba nem állok. ^Dolgozom, s a második műszakban (szóról szóra így mondta) is helytállók. Ragyog a lakásunk. A pánzt jól beosztom, ügyesen vásárolok. Vasárnapi ebéd: tejfeles

karalábéleves, zöldborsófőzelék, idei rántott csirke, sütemény. Én nem járok presszóba, moziba se. Ott a (tv, jó az nekünk. Arra is vigyázok, hogy ne a kofáktól vegyem a csirkét, mikor a tsz 30 forintért adja. hát nem igaz? - néz rám kíváncsian.

— Nem engedem, hogy

lebutázzon! - Nem akarok mégegyszer a lejtőre kerülni. Ha elfogadott feleségének, akkor tiszteljen! Buta, aztán hülye, aztán pofon, aztán... — Nem tudta

folytatni, mert tartva a rátörő érzelmi hullámoktól torka összessorult. Egy- picike könnycsepp csillogott a szemében, mégegyszer megfogta a kezemet.

— KÖSZÖNÖM az akkorit, meg azt, hogy most végighallgatott.

— Aztán még elgondolkozva hozzátette: - Ma este kibékülünk. Ma van a spanyolokkal a meccs. Viszek haza sört, behütöm, s megisszuk a békepoharat Ferivel, ügy szeretem ezt a csacsit, s azt hiszem ő is engem.