Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-05 / 123. szám

4 NÖGRÄD 1964. július á. vasárnap I Ezüst fokozatot ért el a Salgótarjáni Bányász Kórus (jlvtfU&y betegágyon.. Beszélgetés Marót! Gyula karnaggyal A - napokban érkezett meg a miskolci Országos Dalosversenyről a Salgó­tarjáni Bányász Művelő­dési Otthon férfi kórusa. Beszélgettünk Maróthi Gyulával, a kórus karna­gyával; hogyan is sikerült szereplésük, milyen ered­ményeket értek el a ta­lálkozón? Az országos minősítő da­losversenyen 14 kórus je­lent meg, köztük budapesti, szolnoki és más városok vegyes- és férfiegyüttesei, melyek körfii tizen léptek zsűri elé és versenyeztek azért, hogy eldöntsék: arany- ezüst, vagy bronz fokozatot érdemelnek-e? A hangverseny megnyitóját Lillafüreden tartották, ahol a Miskolci Városi Ta­nács képviselője üdvözöl­te a megjelent kórusokat. A zsűribizottságban helyet foglaltak: Forrai Miklós, Makrai József, Turcsányi József. A versenyen a Bartók Béla Zeneiskola termében régi múltú, nagy kórusok vetélkedtek. Legtöbbjük szocialista kultúráért ki­tüntetéssel dicsekedhet,, de itt volt' a Vasas Központi együttes énekkara a Duna­keszi MÁV férfi kórusa is. melyek külországokban is elismertek. — A zsűri rangsorolása szerint a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szak­iskola leánykórusa, a szol­noki Kamarakórus, a Du­nakeszi MÁV férfi kórus, a Magyar-Szovjet Barátság kórusa, valamint a Köz­ponti Vasas kórus 'nyerte el az arany fokozatot. Ezüstérmes lett egy mis­kolci, egy budapesti kó­rus és a Salgótarjáni Bá­nyász Művelődési Otthon ■ férfi kara. Hogy milyen komoly teljesítmény ez, mi sem bizonyítja jobban, ■ mint az, hogy az igen ré­gen ismert Újpesti Munkás Kórus csupán bronzérmet tudott szerezni. — , Milyen művekkel ér­ték el ezt a sikert? — Általában ma élő ze­neszerzők műveit tűztük műsorunkra. Gulyás: „Gaz­dag ország hazánk”, Kado­sa Pál: „Elvetettem”, Be- hár: „Lakodalmas” és Dvorzsák: „Leányka az er­dőben” cimű műveket ad­tuk elő. Őszintén megmon­dom: a verseny egyes idő­szakában a visszalépés gon­dolatával foglalkoztam, mert feszült volt az ideg­állapot. Szinte egész idő alatt becsukott ajtók mö­gött volt kórusunk. Kellett a nyugalom. Nagyon ide- gesítően hatott, hogy a Vasas Központi Művész- együttes után léptünk szín­tehát padra. Nem volt könnyű. — Mint ezüstérmesek most két évig működünk, akkor újra színre kell. lép­nünk, vizsgáznunk kell, hogy ha lehetséges egy fo­kozattal feljebb juthassunk minősítés tekintetében. A zsűri különben megállapí­totta: a kórusnál kiegyen­súlyozott a hangzás és szakmailag jól elöképzett. Bízunk benne, hogy két év múlva az arany fokozatot is megszerezzük —, fejezte be szavait Maróthi Gyula. Demény László Ankét a szabadidő helyes felhasználásáról Az utóbbi időben a KISZ-szervezetek, a taná­csok- és szakszervezetek művelődési osztályai, egyre többet foglalkoznak azzal, hogy a fiatalok miképp töl­tik szabadidejüket művelő­dés, pihenés és szórakozás terén. E kérdéssel foglalkoztak ankét keretében a salgó­tarjáni ZIM kulturotthoná- ban is. Vitaindítót Ujlaky István városi KISZ titkár mondott. Hangsúlyozta, hogy a KISZ feladata se­gítséget nyújtani az ifjú­ságnak a szabadidő hasz­nos eltöltéséhez. A vitaindítóban szó volt arról is, hogy a város dol­gozó fiataljainak nagy lét­száma vesz részt állami, vagy^^litikai oktatásban. Sokan törzstagjai az egyes könyvtáraknak, a rádió, TV különféle adásait ked- kedvelik. Hiányosságként vetődött fel, hogy Salgó­tarján ifjúsága elmaradt a zene- és dalkultúra, az öntevékeny művészeti ágak fejlődésétől. Hiányosság tapasztalható a különféle színházi előadások látoga­tásánál is. A városi KISZ bizottság ismertette a fiatalokkal, hogy a Karancs Szálló a közeljövőben ötórai teákat rendez. Az elképzelés he­lyes, mert a Karancs Szál­ló sokat tehet a fiatalok szabadidejének helyes fel- használása érdekében. Az ankéten felszólaló fi­atalok számos hasznos ja­vaslatot tettek. Tőámni év után.,, A portugáliai Pazaré vá­roskában ezelőtt három évvel egy Rainba nevű kereskedőnek ellopták a pénztárcáját. Nemrégiben a posta kézbesítette a pénztárcát: benne voltak az iratok és a pénz. De a pénz más címletekből állt. A mellékelt néhány sor szerint igénybevevőjének sürgősen pénzre volt szüksége és ezért folyamo­dott ehhez a „kényszer- kölcsönhöz”. Most köszö­nettel visszaszolgáltatta a „kölcsönvett” pénztárcát. FIATAL EMBER. Alig 33 éves. Érdekes arc, in­kább kisfiús, mint mar­káns. Mégis az őszülő haj, amely sápadt arcát övezi, valami különös kifejezést kölcsönöz neki, Rómeónak. 'Halvány arccal a be­tegágyban, . kicsit különös. Azt mondják rá, hogy a lányok kedvence. A bakfi­sok, mint szerte a világon, mindig bálványozi/iak egy színészt. Most ő is az „el­ső számú” kedvencek közé tartozik. Pozsony legszebb, leg­korszerűbben felszerelt klinikáján fekszik, csupa- fériy szobában. A kertben énekesmadarak, az ablak előtt csúcsosan magasod­nak az ég felé a jegenyék, A szemben lévő erkélyen csöpp gyerek játszik, hosszú szőrű pulikutyával, s közben nagyokat vison- gat jókedvében. Az ab­laknyi égen olykor sötét felhők úsznak át. Ezt lát­ja most Látinovics Zoltán, a felemelt párnákról. Ezt látja, és nem többet, mint amit az ablak látóköre en­ged. De lelki szemével a színházat, kollégáit, a dísz­leteket kutatja. Látja a jö­vőt, a sok eljövendő sze­repet. Látja a Romeo és Júlia előadását, és nagyon szomorú, hogy a pozsonyi közönség előtt nem mu­tathatták be. .. .A baj már a vonaton kezdődött. Szédült, kari­kák táncoltak a szeme előtt, aztán, a pozsonyi pá­lyaudvaron minden elsöté­tült ellőtte. A mentőautó szirénája — szomorú zene, nem ilyen érkezésre gon­dolt — felverte a várost. Vizsgálat vizsgálatot kö­vetett, súlyos gyanú: szív- infarktus. A pozsonyi orvo­sok konzíliumot hívtak össze. Tegnap megérkezett édesanyja és nevelőapja, Dr. Freinreisz István szív­specialista, a budapesti Ko­rányi kórház főorvosa is, és részt vett a konzíliu­mon. — S MINT ORVOS — válaszol érdeklődésünkre —, csak annyit mondha­tok: a gyanú sajnos beiga­zolódott, szívinfarktus! Teljes pihenés, csak így gyógyulhat meg. Szinte mozdulatlan, hetekig tartó fékvés szükséges. Mint apa — hisz pici kora óta én nevelem Zolit, — tisz­ta szívből reménykedem. Erős szervezete, kisportolt fizikuma biztosan legyőzi a betegséget. Örülök, hogy az első válságos állapoton már túl jutott. Kitűnő kol­légák kezelik, Dr. Lipták András főorvos, és dr. Rusznyák János igazgató főorvos mindent elkövet­nek a gyógyulásáért. Az édesanya kisírt szem­mel, nagyon fáradtan ül a folyosón. Mégis, amikor bemegy a kórterembe és leül fia ágya mellé, mo­solyog, tréfálkozik. Hiá ba, ilyen erő csak az anyákban van! EGYMÁSNAK ADJAK a kilincset a kollégák. Á beteg érdekében nem me­hetnek be hozzá, így hát csak hosszú íveket írnak, mindenféle jókívánságok­kal. — Sokkal jobban ér­zem magam — mondja Látinovics Zoltán. — Most, hogy tudom már, mi a baj, meg is nyugodtam. Látom, az orvosok mindent meg­tesznek, nekem segíteni csak az akarással kell... Pozsony, 1964 július 2. Regős István ÚJ KÖNYV: NAGY MIKLÓS: Két hét egy horgásztanyán Hazánk egyik legkevés­bé ismert vidékén, a Szi­getköz lakatlan rengetegé­ben tölti két heti szabad­ságát négy horgász. Be­járja a megszámlálhatatlan Duna-ágak útvesztőit és több-kevesebb sikerrel megpróbálnak halat fogni. Csúkák, süllők, balinok, vi­lága, kőzárások, zugok) vízbe szakadt faóriások titJ ka tárul fel a könyv ha­sábjain. A szerző nem­csak a halfogást, hanem azt a táj okozta áhítatot, örömet is közvetíti, amit a természet nyújt a nyitott szemű és lelkű embernek. „ MVKÉ Tizenhatodik fejezet ÖRÖM — BANAT — REMÉNY — Ilyen hírrel mindig szívesen látott vendég vagy rázta meg az őrns'y Ditró kezét. — Sherlock Holmes k^náíska hozzád! -Arorh:. — kiáltott a fe­leségének. — Géza van itt. Főzzél nekünk egy jó erős feketét. Jó? És hozd be légy szíves, a névnapi dári- dóból megmaradt törkölyt is. Ünnepelünk. \ Aztán izgatottan fordult ismét a köpcös nyomozó­hoz. — Eszerint az öregúr nem is sejtette, hogy mek­kora port vert fel a Muká­’ torával? És hogyan jött rá erre a biórezgésre, vagy micsodára? Mi a ma­gyarázata a testnélküli alakoknak? Miként tudja meg‘élezni azt a pontot, ahová a televíziós készü­lékekre bevetiti a Muka- torképeket? Miért nem szabadalmaztatta a talál­mányát? Ditró — szokásától elté­rően — röviden, tömören tájékoztatta felettesét. Még a tacskóról is mindössze annyit mesélt, hogy csoda­szép, okos kis állat, a koto- rékborzebek csoportjába tartozik, és a lábai is csak azért görbék, hogy ügyeseb­ben áshassa ki a rókát odú­jából. Ettől a kitérőről el­tekintve, a friss élmény ha­tása alatt, valóban a lénye­ges dolgokra korlátozta be­számolóját. Nem feledkezett meg az opálfényű rudacs­kákról sem. — De hiszen az óriási! — ugrott fel székéből az őrnagy, és lelkesülten ro­hant fel s alá a szobában. — Lomtárba kerül az egész daktiloszkópia... Ha csak a mi szakmánk szemszögé­ből nézzük... Mondd, milyen ember ez a Hó kai Felicián? — Én nagyon megszeret­tem. Azon tűi, hogy láng­ész, minden tekintetben olyan, mint akármilyen más bogaras öregúr, akit sok keserű csalódás ért az életben, aki elvesztette va­lamennyi hozzátartozóját, nincs rendben a gyomra, magas a vérnyomása, és senki sem viseli gondját. Magányos fa. Nem iszik, nem dohányzik, nem kár­tyázik. Egyetlen szenvedé­lye a híradástechnika ... Négy világnyelvet tanult meg, hogy lépést tarthasson a szakirodalommal. Gye­rekkora óta rádióamatőr, a megszállottaknak abból a rtemes fajtájából, ame­lyik saját gyönyörűségére barkácsol, és még csak eszébe sem jut, hogy újí­tásait, találmányait érté­kesítse. Ami pedig a ter­mészetét illeti... Nézd, egy óra hosszat beszélget­tünk, ezalatt háromszor utasított ki a lakásából. Felfortyan, csapkod, kiabál minden apróság miatt. Nem tűr semmiféle ellenvetést. Azt állította példáu,l, hogy nem szereti az embereket, mert. azok egymás farka­sai. Még idézte is a latin közmondást. Közbevetet­tem, hogy a Mukátor te­vékenysége nem ezt bizo­nyítja. Rámkiabált, hogy ne oktassam, kikéri magá­nak, kész skandalum, szép kis nevelést kapnak ná­lunk a rendőrök, hogyan kell viselkedni az időseb­bekkel, tűrhetetlen maga­tartás, de ő majd megmu­tatja, stb. stb. A végén persze szépen összemele­gedtünk, mert amilyen ha- ,mar dühbegurul, : olyan gyorsan lé is csillapodik. — Mit is mondtál, — szólt közbe elgondolkozva az őrnagy —, hol lakik? ... A Kokilla utcában, ugye? A Lánchíd budai hídfőjé­Könyvtárak helyzete a szécsényi járásban Teremtsük meg a feltételeket Hogy halad és milyen könyvvel. Négyszáz könyv utat tett meg a1 könyvtár pedig elhelyezésre vár, társadalmi megbecsülése, mert abban a „könyvtár­milyen az objektív feltété- ban” már több szekrényt lek biztosítása? A társa- elhelyezni nem lehet, dalmi szervek mennyire Dénes Sándorral, a ta­tették magukévá a kultúra nács vb-elnökének egy fontosságát, a kulturális hasznos megoldásról be- forradalmat? Ezekkel a szélgetünk. kérdésekkel kerestük fel a — Megoldjuk a hosszú' szécsényi járás néhány köz- idő óta vájúdó problémát, ségi könytárát. A bányatröszt átadta a' Ságúj falun az orvosi községi tanácsnak az áutó- rendelő várótermében ka- garázst, ezt alakítjuk át pott helyet a könyvtár. Két községi könyvtárrá és or- agyontömött szekrény, 1100 vosi rendelővé — mondta a vb-elnök. Karancsságon ugyanez i a probléma. Farkas Károly nél? .. . Te! Az egyes au- ? vb-elnök a ságúj falusihoz tóbusz tíz perc alatt oda- V hasonló megoldást talált. visz. Még ma meg akarok ismerkedni vele. Hókai Feí liciánpal is, meg a Muká- torral is. Nehogy azt hidd, hogy puszta kíváncsiság, Varsányban a könyvtár ) nagyon mostoha körülmé- f nyék között volt elhelyezve, ) s talán ezzel magyarázható,! í hogy döcögött a könyvtári1 bár a jelen esetben még ez.'munka- A község lakói is érthető lenne. Nemcsak í valami nagy igyek­erről van szó! Koleszárék ■ vésel látogatták a könyv­teljesen csődbe jutottak a n tárat. Az idén a községi Ppotes üeevel Pista énn í tanács vb-elnöke, a kuitúr­ma délután jelentette, hogv könyvtáros közös valamennyi felszedett szá] 5 os«f fval egy elhanya­megszakadt. Pokoli ügyesen t folt ^pu ,hoztak konspirálnak ezek a csirJ oda költözött a konyv- kefogók! De ha az öreg ff Mtg .tavaly Halasi An­varázslót meekérném hoev Vtal’ a község könyvtarosa varázslót megkeinem, hogyVa mostoha körülmények kö­kolcsnnozzon nekünk egyet- zött elég enerváltan dolgo­st0} azokból az opálos|2ott addi az idén az Süj fényű gyufákból?! Négy- könyvtárban komoly lendüí vennyolc óra alatt megtud- ? lettel, végzi munkáját. Egy nank, hogy ki az orgazda- hjólsikerült irodalmi ankét.i juk. . .. Vedd a kabátod, ?a dolgozók könyvtári látó-1 gyerünk! vgatottsága mind azt nyug­Hová rohantok? — xtázza, hogy a könyvtáros szaladt ki utánuk az őr- X eredményes munkát végez nagy felesége a folyosó-? Hasonlóan a varsányi ra" _ ? példához, a község vezetői Sürgősen meg keli j a jó feltételeket biztosítják látogatnunk egy jó bará-wa könyvtár részére, tunkat. ? Természetesen feltételek — De hiszen kész a kávé ? biztosítása mellett meg — csapta össze kezeit az A kell szerettetni a község asszony. — Legalább azt ? lakóival a könyvet, az igyátok meg. X olvasást. (folytatjuk.) —szén—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents