Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-04 / 122. szám
6 1964. július 4. szombat N Ö G R A D \ DIHAIJIAROS Mikor nő ki egy város a gyermekkorból? Van vársunk, amely idestova ezer esztendőt számlál — igaz, tízévszázad előtti létére jórészt csak históriás könyvek, múzeumi tárgyak, s féltve őrzött kövek emlékeztetnek. Nem ritka a négy-ötszáz esztendős korral büszkélkedő város sem, gazdag történelmi emlékekkel, s olyan dicső múlttal, amelyre polgárai ma büszkék. Dunaújváros — éveinek számát tekintve — még gyermekkorát éli. De a város rangját nem csupán évekkel mérjük. Dunaújváros, noha alig múlt tíz esztendős, „felnőtt”, rangos város már, s nem ütközik meg rajta senki, ha Székesfehérvárral vagy Egerrel említik egy sorban. Fehérvár múltját István király neve aranyozta be; Egerről Dobó és a hős várvédők jutnak eszünkbe De hol keressük Duna- újvárs történelmét? Dobóhoz mérhető hősei nem voltak, s ha építői közül néhánynak a nevét szárnyára kapta is a hír, elfeledtük már őket, hisz a lapok a rádió napi tudósításai nem az örökkévalóságnak készültek Azok, akik a dunamenti város falait emelték, az alaktalan kavics és cementtömegeket formálták most máshol ütöttek tanyát. Talán, Százhalombattán, a formálódó új lakótelepeknél. Sok építőnek lett szűkebb pátriája a város. Félretették a kőműveskalapácsot, a kubikos taligát, s a vasműben acélt vasat idomítanak az ember akarata szerint. Hanem a mű — a város —itt van, s gyárai, házai mégis csak a múltjáról is beszélnek. És hőseiről is, a névtelenekről, akik gyakran mostoha körülmények között — a falakat emelték, s elültették azokat a iákat, amelyek ma már jókora árnyékot vetnek. És itt sűrítettebbek voltak az évek, mint máshol: esztendők alatt épült fel annyi, amihez régen évtizedek kellettek. Ezért tűnik hát úgy, hogy az első ideiglenes munkásszállást a szántóföldön — talán éppen azon a helyen, ahol ma a nagykohó, vagy a bisztró áll — történelmi mértékkel mérve is nagyon régen építették a városalapítók. Kik voltak azok’ Nem tudjuk, nem kutatjuk. Nem beszél róluk az idegenvezető sem, aki túristákat, külföldieket kalauzol az új házak között. Fehérváron, Egerben vagy más öreg városunkban a múlt s a történelem ragadja meg elsősorban az idegent. Punaújvárosba — pedig itt is sűrűn fordul meg látogató, érdeklődő — a jelen vonzza az embereket. A negyvenezer embernek otthont adó vasat, acélt termelő város jelene. Vessünk egy pillantást erre az oly fiatal, s mégis rangos polisz lakóira A Vasmű út egy részlete, az SZTK-rendelő épületével Az egészségügyi ellátás sem maradhat el a város általános fejlődése mögött. A képen a Városi Tanács szülőotthonának korszerű műtője •'tel vétel Dunaújváros központjáról. Évről-évre állandóan nő, terjeszkedik is a város. A fényképezőgép ilyen magasságból már csak egy részletét tudta megörökíteni (Salí/ótaifán legfiatalabb építői között üzemlátogatás és kirándulás szerepel tervünkben. Az eddig lezajlott legsikerültebb rendezvény a vasárnapi salgói kirándulás volt, de nagy népszerűségnek örvendenek a sportversenyek, és élvezettel hallgatták, a gyerekek az MHS kiküldöttjének rádiós előadását is. Szombaton, július 4-én a megyei KlSZ-bizott- ság műsort rendez a ZIM kulturotthonában az ifjú építők tiszteletére. — És hogy megy a munka, melyik brigád a legjobb? — kérdezem ismét a diákoktól. A válasz már közel sem egyhangú. Van akinek nem nehéz a követelmény, van aíki jobban elfárad délutánra, de valamennyien dicsérik a tábor elhelyezését, mert kö2e! van a munkahely. Ami a teljesítményeket illeti, bár még hivatalos eredményhirdetés nem volt, a saját maguk felmérése alapján a gyerekek a Benedek és a Ka- zinczi-brigádra szavaztak, mint élenjárókra. AZT MONDJAK, nagyon jól érzik magukat Salgótarjánban, szívesen jönnek máskor is. Külön felhívják a figyelmet két legfiatalabb munkatársukra, akik még általános iskolások, s mégis jelentkeztek a táborba. Mindketten — Győri József és Varga Attila — a Péesíkő utcai iskola növendékei. A szerszámokat tisztogatják, vizet hordanak, de munkájuk nélkülözhetetlen. — További jó, munkát! — búcsúzom a derűs hangulatú táborlakóktól — Köszönjük, meglesz! Igyekszünk! Ráverünk.: .4 harsan a sokféle, de egyértelmű válasz. Csongrády Béla „Miért egy esztendő után?“ KÍVÁNCSIAN tekingettem jobbra-balra a Rokkant-telep útvesztőjében amikor a sporteseményekről ismerős zaj ütötte meg a fülem. Jó helyen járok — gondoltam magamban —, és néhány perc múlva kiderült: nem csalódtam. A sátrak között az önkéntes fiatal városépítők töltötték jól megérdemelt pihenőjüket, ezúttal labdajátékkal. Miután megtudták érkezésem okát, abbamaradt a játék, köréin gyűltek és kérdéseimre fiatalos hévvel, , egymást túlbeszélve igyekeztek válaszolni. Az önkéntes ifjúsági építőtábor június 21-én nyitotta meg kapuit, azzal a céllal, hogy a nyári hónapok folyamán segítséget nyújtson Salgótarján lakás- építkezésein. Jelenleg 75 fiatal, azaz hét brigád tartózkodik a táborban, jobbára balassagyarmati ipari tanulók és középiskolások. A brigádok közül hat a magasépítőknél, egy pedig az útépítőknél dolgozik. Napi hat óra a munkaidő, reggel héttől fél kettőig, közben egy félórás tízórai szünet. A tízórairól és a reggeliről azonban nem szívesen beszélnek, mert ez az egyetlen, amivel nincsenek megelégedve. Kevés mondják egyöntetűen. — Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? — fordulok a közben megérkezett Szá- szi Józsefhez, aki a városi KISZ-bizottság részéről te- vékenyekedik a diákok között. — Valóban nem kiadósak a reggelik, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a felnőtt és állandóan a szakmában dolgozó építőmunkások is ugyanezt kapják, azzal a különbséggel, hogy ők tízórai nélkül. Az ebéddel és a vacsorával azonban nincs baj. Mennyiségileg is és minőségileg is megfelelő. Igaz gyerekek? EGYETÉRTŐ zsivaj bizonyítja: valóban így van. — Milyen programot biztosít a KISZ a szabadidő kitöltésére? — Igyekeztünk változatos műsort összeállítani. Városnézés, filmelőadás, agy városi színvonalú üz- :t — ABC önkiszolgáló bolt az Űj városban IMII Foto:, Járat Rudolf felvételei) Tavaly tavasszal rajnai ludakat kapott továbbte- nyásztésre a bujáki Zöld Mező Termelőszövetkezet. Arra azonban nem gondoltak, hogy hová helyezzék ezeket a rendkívül hasznos jószágokat. A szövetkezetben nem építettek libanevelőt, s tavaly télen is a sertésfiaztató szolgált lakásul a ludaknak. A 290-es törzsállomány azonban az idén már kiszorul a sertés- fiaztatóból is és a szövetkezet vezetőinek jó ideje azon fő a fejük, hová tegyék az állatokat. Hogy hízóként értékesítsék a ludakat, azt nem engedélyezte sem a járási sem a megyei Piliny község lakosai éveken keresztül pótolták a Kalmár-gyerekek érdekében, azt amit anyjuk következetesen elmulasztott. Táplálták, gondozták őket. A szécsényi járásbíróság széleskörű nyilvánosság előtt megtartott tárgyalásán megdöbbentő részletek válak ismertté a gyermekek tragikus sorsáról. Anyjuk öt-hat napra magukra hagyta őket, rájuk zárta az ajtót. Olykor a hetvenéves nagyapa látta el élelemmel unokáit. A jó- akaratú öregember a legelemibb egészségügyi szabályokat sem . ismerte, ezért főzött a gyerekeknek babmaradéktól szennyes edényben tejbekását. A nőtanács aktívái nem egy esetben távolították el, s cserélték megfelelőbbre a kicsinyek alatt megrohadt pokrócot. A vajmi kevés megbánást mutató asszony a tár- íWálásor furcsán felelt az tanács. De segítséget sem kaptak, hogy megfelelő szállást építhessenek. A szövetkezet elnöke, megunva az egy esztendős lúdháborút, megyei tanácskozáson tette szóvá esetét. Most a megyei szervek intézkednek. Olyan gazdaságba viszik el a törzsállományt, ahol nagyobb lehetőség van az eredményes tenyésztésre, mint Bujákon. A szövetkezet vezetői megnyugodtak az intézkedésben Bennünket is csupán egy gondolat foglalkoztat: miért kellett erre az intézkedésre kerek eev esztendőt várniok a bujá- kiaknak? ügyész kérdésére, hogy miért nem vitte magával legalább legkisebb gyermekét, amikor hosszabb időre eltávozott. „Mindegyiket egyformán szerettem —, úgymond —, nem akartam kivételezni ” Nos, ez igaz is... A Kalmár Lajosné féle „szeretet- ből’ valóban egyformán jutott mindhárom gyereknek. A járásbíróság Kalmar Lajosnét ifjúság elleni bűntett miatt egyévi végrehajtható szabadságvesztésre és a közügyektől háromévi eltiltásra ítélte. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette; az elitéit és védője enyhítésért fellebbezett. Az ítélet kihirdetése után végre a járási tanács vb. igazgatási osztályának gyámügyi előadója is rá-, szánta magát arra, hogy intézkedjék a szerencsétlen gyermekek sorsáról: állami gondozásba vétette őket. Miért nem sokkal előbb? Bírósági jegyzet Mindegyiket egyformán szerette...
