Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-30 / 144. szám

1961. július 30. csütörtök. NÖGS.ÍD 3 Állatállomány takarmány nélkül A MOHOEAI termelő­szövetkezetben sok hasznot várnak az állattenyésztés­ből. A községben hagyo­mányos üzemág ez. A régi világban az uradalmak, de az egyénileg gazdálkodó parasztok is országosan hí­res szarvasmarhákat te­nyészhettek. Érthető hát, hogy a termelőszövetkezet a régi jó hagyományokra támaszkodva nagy súlyt helyezett az állatállomány kialakítására. Megyei vi­szonylatban nincs is szé­gyellni valójuk, szépek az állatok, ötven törzsköny­vezett tehén, 92 növendék­marha, 500 birka, 30 koca, 180 hízó, 10 pár ló és ezenkívül rengeteg apró­jószág a közösség tulajdo­na. Joggal gondolhatja min­denki, ilyen állatállomány­ban sok öröme van a ter­melőszövetkezet tagságá­nak. Mohorán azonban nem örömet, hanem gondot okoz az állatállomány. Ugyan­is az állatállomány nyúj­totta magasabb jövedelem irányti igény megvan, de a szakszerű állattenyész­tés feltételeit nem terem­tették meg. Egy néhány példát en­nek igazolására. Az éves tervben szerepel többek között, hogy a tehénállo­mányt nyolccal növelik. Hasonlóan az anyasertése­két is. Ugyanakkor a pil­langósok betakarításával — amely egyik legfontosabb takarmánya a szarvasmar­hának — annyira megkés­tek, hogy a júniusi esőzé­sek elől csak az ötven szá­zalékát tudták betakarí­tani, a többi kint ázott ér között állatállomány fej- Ha más nem is: a tejter- lesztéséről beszélni túlzás, melés csökkenése, hiszen a annál is inkább, mert a nyugtalanul pihenő állat meglevők átteleltetése is az alacsonyabb termeléssel komoly gondot okoz. Más bosszulja meg magát, megoldás aligha marad mint pillangóst vásárolni, de ez jelentős anyagi kia­dások elé állítja a ter­melőszövetkezetet. Segített volna a helyze­ten a réti széna, de a be­takarítással itt is meg­A szövetkezeti tagok így gondolkodnak Mohorán: a termelőszövetkezetek több­sége egyenletesen fejlődik, erősödik, náluk pedig, ahol minden lehetőség adva van a fejlődéshez, nem bírnak előbbre jutni. Legtöbben a késtek. A termelőszövetke- vezetőség munkájában lót­zet tagsága ragaszkodott a harmados kaszáláshoz, amely kézzel történik és nagyon hosszadalmas mun­ka. Sem a tagság, sem azok, akik javasolták, nem gondolták meg milyen kár érheti így a közös gazda­ságot. A munka sok erőt kötött le, idejében még­sem tudtak vele végepni. A kaszálót is elöntötte a víz. Az egyébként jómi­nőségű széna zöme kár­ba veszett. Ugyanakkor a termelőszövetkezet kaszá­ló gépei a színbe marad­ták, nem használták ki. öt vagonnyi réti szénáról van szó. Az állatállomány fenntartása érdekében ezt is pótolni kell. NAGEON MEG NEHE­ZÍTI a helyzetüket, hogy a legelőterületük is szű­kült. Mintegy hetven hol­dat kihasított belőle az er­dészet, nem maradt csak harminc hold. Annyi állat­nak, mint amennyivel a ják a hibát. Minden fela­dat egyetlen emberre, az agronómusra hárul. Igazuk van a termelőszövetkezeti tagoknak. Hónapokra visz- szamenőleg nem volt köz­gyűlés, de vezetőségi ülés sem. A tagság nem tudja a véleményét elmondani. A vezetőségi üléseken, közgyűléseken kellett vol­na már megvitatni az ál­lattenyésztés helyzetét, a takarmánybetakarítást is. Akkor nem vész kárba a pillangós takarmány, a szénát is géppel vágják le és nem éri olyan károso­dás a gazdaságot, mint amilyen érte. A lehető leggyorsabban változtatni kell Mohorán a helyzeten. Amikor befejezték a csép- lést föltétlenül beszélni kell a vezetőknek, tagoknak kö­zös dolgaikról. Mert a szö­vetkezet nagy jövedelemre számít az állatállományból. Nem lehet tehát elhanya- mohorai termelöszövetke- golni az állatállomány mi- zet rendelkezik, ez nagyon nőségi fejlesztését, az ál- kevés. lattenyésztéshez szükséges feltételeket. A TERMELŐSZÖVET­KEZETI tagok az állatte­Mar most a nyár dere­kán komoly gondot okoz fenntar­tókét i-ffr—trftf & az állatallomany ... ____ e mberek véleménye sze- tósa- Két héttel ezelőtt nyésztésben gadzag tapasz- rint, ha idejében takarí- szalma hiányában az álla- tálatokkal rendelkeznek, tották volna be a takar- tok a csupasz kövön fe- ervenyre kell ezeket a ta- mányt, akkor is kevés len- küdtek, aminek az állatte- Pusztaiatokat juttatni. De ne a jelenlegi állomány- nyésztők szerint is komoly hogy ervenyre jusson nák. Ilyen körülmények következményei lehetnek. Sokat segíthet a pártszervezet A műszaki utánpótlás gondjai a Balassagyarmati Bútorgyárban Jó eredmények a hide^levegős §zénaszárítókkal Negyvenöt hideglevegős szénaszárító készült el az idén Nógrád megye közös gazdaságaiban. Így a ta­valy megépült berendezé­sekkel együtt ötvenötre nö­vekedett a termelőszövet­kezetek tulajdonában lévő szellőztetéses szénaszárító berendezések száma. A leg­több gazdaságban rendel­tetésének megfelelően a pillangós takarmányok ter­mését ezeken a berendezé­seken szárították szénává. Mintegy 600 vagon vörös­here és lucerna szénát ké­szítettek ilymódon a me­gye termelőszövetkezetei­ben. Érsekvadkerten a Magyar—Csehszlovák Ba­rátság Termelőszövetke­zetben öt ilyen berendezés van. Egy szénaszárító ta­valy készült el a termelő- szövetkezetben, a . többi négyet pedig, — hármat saját erőből, — az idén készítették el Érsekvad­kerten. Néhány termelőszövetke­zetben azonban hiába ké­szítették el ezeket a beren­dezéseket a lucerna, a vö­röshere első kaszálásának megkezdéséig, mégsem ezeken szárították a takar­mányt. Bujákon például még tavaly elkészült a két berendezés mintegy 200 ezer forintos költséggel, de még az idén sem használ­ták egyiket sem. Csécsén ugyancsak nem a korsze­rűbb szellőztetéses mód­szerrel készítették a szé­nát. Héhalomban az Üj Élet Termelőszövetkezet­ben igaz elkéstek egy kissé a szénaszárítók készítésé­vel, de a második kaszá­lásnál már használhatták volna mindkét berende­zést, ehelyett a takarmány kinn száradt szénává a mezőn. a vezetőségnek javítani kel! a kapcsolatát a tagokkal, szigorúan betartani a szö­vetkezeti domokráciát. Er­re pedig most nagy szük­ség van Mohorán. — B — Harminc kombináitszek- rényből 14-et nem vett át legutóbb a Minőségellen­őrző Részvénytársaság — a MERT — képviselője a Balassagyarmati Bútor­gyárban, mert nem volt megfelelő. Történt ez ak­kor, amikor elrendelték a gyárban is a garancialevél bevezetését. Hol hát a hiba, mi szük­séges a minőségi bútor- gyártáshoz, kinek mit kell tenni, mi a megoldás kul­csa? Ilyen és ehhez ha­sonló kérdések váltogatták egymást, míg végül is meg­állapították: a műszaki ve­zetés hatékonyságát kell növelni, hogy a duplájára nőtt termelés mennyiségi és minőségi követelmé­nyeit kielégíthessék. A gyakorlat ma már kevés A vállalatnál a műsza­kiak közül nyolcán foglal­koznak a termelés közvet­len irányításával. Többsé­gük idős. Hárman tapos­sák csak a negyedik X-et. Jó asztalosok, akik sok évi vezetői beosztásuk során megtanulták az irányítás alapvető ismereteit. S hogy nem rosszul, azt az igaz­gatói irodában látható sok élüzem kitüntetés is bizo­nyítja. Időközben azonban bonyolultabb lett a terme­lés irányítása, és ez újabb próbára tette a jelenleg tevékenykedő műszaki gár­dát. Többségük most is si­kerrel birkózik meg a rá­bízott feladattal, azonban időnként itt-ott kiütköznek az előrelátás hiányosságai, ami összefügg a kellő szakmai képzettség hiányá­val. Néhány évvel ezelőtt to­vábbképző szaktanfolyamot szervezett a vállalat veze­tősége, a művezetők és bri­gádvezetők részére. Mivel önkéntes alapon történt a jelentkezés és az előadáso­kon való részvétel, néhány óra után „elfogytak” a Házgyárak vidéki városoknak A harmadik ötéves terv lakásépítési programja kap­csán előreláthatóan Győr, Miskolc, Szeged, Budapest észak-pesti része és Debre­cen kap majd évi 3600 lakást előállító nagy szovjet házgyárat Ezen kívül tár­gyalnak nyugati panelgya- rak vásárlásáról is. így a harmadik ötéves tervben felépülő házgyárak termé­keiből már évente több mint 20 000 lakást állítanak össze mégpedig öt és főleg 11 szintes házakban. hallgatók, abbahagyták a tanulást. Hivatkoztak arra, hogy vidékről járnak be, idősek, nehezen tanulnak, nincs elég szabadidejük stb. A vállalat vezetősége en­gedve az érveknek, nem szorgalmazta a szakmai továbbképzést. Ezzel nem­csak saját, hanem a mű­szaki vezetésben lévők munkáját is megnehezítet­te. Ezt bizonyítják a je­lenlegi gondok. Ha akkor a vállalatvezetés a sarká­ra áll, ma már nem lenne olyan nagy gond egyik­másik . műszakinál az elő­relátás hiánya. A művezetők is hibásak A gyár vezetői mar ta­valy felismerték, hogy sür­gősen intézkedni kell. Szóltak' a művezetőknek, elsősorban a fiatalabbak­nak: végezzék el a faipari technikumot. — Inkább visszame­gyünk a munkapadhoz, ott is megkeressük azt a pénzt, sőt többet is, mint ebben a beosztásban — válaszol­ták. Azt viszont nem mond­ták el, hogy a jelenlegi helyzetért elsősorban ők a felelősek. És pedig azért, mert egyrészt olcsó nép­szerűségből, másrészt fel­adatok el nem végzéséből hagyták elfutni a normá­kat. Most pedig fanyalog­nak, mert hozzá kellene igazítani az élethez. Egy­szóval: nem hajtották vég­re a SZOT és a kormány munkanormák karbantar­tásáról szóló határozatát. Emiatt a vállalat az egy órára eső átlagbérét majd­nem 1 forinttal túllépte, ami azt jelenti, hogy el nem végzett munkáért is kapnak bért a munkások. S amikor ennek a mu­lasztásnak azonnali meg­szüntetését szóvá teszi a vállalat vezetősége, akkor a művezetők először elso­rolják, mit kellene tenni a vele szomszédos üzemrész művezetőjének, ha ezt nem fogadja el a vezetés, akkor ezzel hozakodnak elő: vissza megyek a munka­padhoz ... A vállalat vezetősége ahelyett, hogy teljesítene a kérést, maradásra szólít­ja a felelősséget nem vál­laló, munkáját el nem végző művezetőt, aki ily­módon próbálja palástolni vezetésének hiányosságait. Alapvető megoldást az Mintegy ötvenezer forintot jövedelmez az idén a job­bágyi Űj Otthon Termelőszövetkezetnek a baromfi­tenyésztés. Képünkön; szállítás előtt az egyik barom­ficsoport hozhat, ha a vállalat ve­zetősége a munkásokkal karöltve végrehajtja a normakarbantartást, úgy, hogy a száz százalékért valóban meg kelljen dol­gozni, mint a miskolci bú­torgyárban, ahol igen ki­váló szakmunkások is csak 1800 forintot keresnek ha­vonta. Éspedig azért, mert nincs lehetőségük a válla­lat és a művezetés gyenge­ségéből adódóan a zava­rosban halászni, jól kihasz­nálni a szervezetlenségből fakadó előnyöket. De nem árt felszámolni azt a helytelen gyakorla­tot sem, ami a művezetők besorolásánál jelenleg fennáll. Ne legyen egyen- lősdi. A legrátermettebb kapja a legtöbbet, a leg­gyakorlatlanabb, a legfia­talabb pedig a legkeveseb­bet, annyit, amennyi mun­kája után joggal megilleti. Helyből az utánpótlást Ha már itt tartunk, még egy kérdést említsünk meg. A fontosabb műszaki beosztásokba máshonnan akarnak szakembert sze­rezni. Ha mérnökökről van szó, helyeseljük, a techni­kusoknál azonban nem. Éspedig azért, mert a tech­nikus gárdát a vállalat ve­zetősége helyből is bizto­sítani tudja. A munkások között igen sok a fiatal, átlagéletkoruk 32 év. Kö­zülük a legjobbakat el kell küldeni iskolára. A műszaki vezető ezzel kap­csolatban azt mondja: pró­bálkoztunk ezzel is. Dol­gozunk, csak tanulni ne kelljen — utasították visz- sza a kérő szót. Felvetődik a kérdés, hogy a pártszervezet, S2ak- szervezet és a KISZ mit tesz, hogy megváltozzon ez a helytelen szemlélet? Keveset! Pedig telne ere­jéből. Többek között né­hány fiatal kommunistá­nak pártfeladatként jelöl­hetné meg a technikum el­végzését. A KISZ is kö­vethetné a jó példát, de a tanulási kedv feilobbantá- sában, az ezzel kapcsola­tos helyes szemlélet és gyakorlat kialakításában az eddiginél jóval többet tehet a szakszervezet is. De nem holnap, hanem már ma, hogy egyre keve­sebbszer mondja az áru átvételekor a MERT kép­viselője: nem jó ... Venesz Károly Példásan dolgoznak a cserhátsurányi asszonyok Igen összeforrott kollek­tíva a cserhátsurányi tsz- asszonyok „dohányos” bri­gádja. A szocialista címért dolgoznak, ezért ez a 25 asszony olyan munkát vé­gez, amellyel biztosítani tudja a cél elérését A bri­gád 25 holdnyi dohány termesztését vállalta. Eddig minden a legna­gyobb rendben halad Cser- hátsurányban. A dohány jól fizet, s így várható a termelési terv túlteljesíté­se is. A brigád vezetője Deska Mária, aki már ti­zennégy éve tagja a fez­nek, tapasztalt dohányter­melő. Sokat segít az asszo­nyoknak, gyakorlati ta­pasztalatait senkitől sem félti. Egyébként is jellem­ző a brigádra a kollektív munka, egymás segítése, megbecsülése. Az utóbbi jellemvonásukra bizonyí­ték az az eset, amikor az egyik brigádtag megbete­gedett. A többiek minden munkát elvégeztek helyet­te. Mindennap meglátogat­ták, megfőztek és kitaka­rítottak helyette, törődtek a gyerekekkel. Takács

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents