Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-19 / 135. szám
4 NÓGRAD 1964. július 19. vasárnap HAJDÚBÖSZÖRMÉNY várja a nógrádi képzőművészeket A salgótarjáni ember előtt Ismerősiként cseng Hajdúböszörmény neve. A két város között néhány esztendeje mind erőteljesebb és rokonszenvesebb kulturális, baráti kapcsolatok szövődnek. Értékes eredménye volt a testvér- városi jakapcsolatoknak például az elmúlt esztendőben megrendezett képző- művészeti akció, amelynek keretében megismerkedhettünk a hajdúsági varos piktúrájával, ugyanakkor a salgótarjáni festőknek alkalmuk nyílt műveikkel Hajdúböszörményben, Debrecenben és több más Hajdú megyei városban bemutatkozniuk. A két város, illetve a két megye kapcsolatának most újabb formája bontakozik. Arról érkezett hír, hogy Hajdúböszörmény, amely igen jelentős képző- művészeti tradíciókkal bir, nyári ■ művésztelepet nyit, s oda szives vendégként invitálja meg a salgótarjáni, illetve a Nógrád megyei képzőművészeket is. A hajdúvárosban az idén kerül sor első ízben, hogy mintegy 20-25 képzőművésznek kéthetes időtartamra otthont ad. A nyári művésztelep létrehívásának célja, hogy a továbbiakban minden esztendőben lehetőséget nyújtson a képző- művészeti életet serkentő barátság mélyítésére. Elsősorban hajdúsági, vagy a városból elszármazott művészek időszaki otthona ez a telep, de szívesen látott vendégek más vidéken élő alkotók is, elsősorban Nógrád megyei festők, akik már szinte második otthonukra találnak a városban, hiszen Czinke Ferenc, Irányi Ödön, Mustó János és Pataki József neve már jól ismert ott. A hajdúböszörményi városi tanács a baráti invitáláson túl igyekszik a legjobb alkotási feltételeket biztosítani vendégeinek. A művészeket a zeneiskola épületében helyezi el, megfelelő munkatermeket biztosít, s a vendégművészek részére ismertetőket rendez a hajdúság sajátos világáról. A vendéglátók elviszik a művésztelep lakóit a közeli tájakra: a zeleméri nevezetes romotkhoz, a bodai szőlőskertetkbe, Pródra, ahol a Keleti Főcsatorna húzódik az új település határában, a hajdúhadházi erdőségbe, s számos szép, témát adó helyre. A böszörményi városi tanács kéthetes nyári művésztelepének bezárulta után a Hajdúsági Múzeum kiállítást rendez a festők, szobrászok hajdúböszörményi keletű, a művésztelepen született alkotásaiból. cAmatdi eJiilíLgájzat Elkészült az Uránia bemutató csillagvizsgáló átépítésének első szakasza most fejeződött be. Elkészült az új kupola, (első képünk). Az apróbb szerelőmunkák elvégzése után, a közeljövőben átadják rendeltetésének az amatőr csillagászok „fellegvárát”. (Második képünk a kitűnő csillagászati távcső összeállítását ábrázolja. Orgoványi János és Reindl János műszerész végzi a nagy szakértelmet kívánó munkát.) "Kétezereins városok Látogatás Buharában és Szamarkandban Buhara és Szamarkand, a két ősi város valóságos álomvilág mindazoknak, akik először járják Szovjet Közép-Ázsia földjét. Buhara óvárosában, a sárfalú házak között, az egy-két lépésnyi széles sikátorokban úgy érzi az ember, mintha sok évszázados mese elvenedett volna meg körülötte. Messzire elhallatszik a bazár zsivaja, illatos birkahús sül a szénparázs fölött forgó nyársakon, turbános férfiak árulják a mézédes mazsolát és a gránátalmát, s a kerek, jóízű lepényt. A sikátorok szögletein, az árnyékos zugokban idős, tarka kaftános férfiak ülnek szőnyegeiken törökülésben és igazi keleti nyugalommal szürcsölgetik teájukat. Nem zavarja őket sem a csacsiháton poroszkálók hatalmas porfelleget kavaró forgalma, sem a nyitott elejű bódéikban csörömpölő kovácsok, vagy a munka közben panaszos, elnyújtott melódiákat cifrázó fazekasok. Aki Dzsiugisz Kánt legyőzte... Első látásra minden olyan, mintha évszázadokat lépett volna vissza az ember, s ott járna az ősi Buharában. Ebben az érzéki csalódásban azonban nincs semmi meglepő. Hiszen a múlt emlékei olyan pompázatos szépséget kínálnak itt, hogy méltán elámul rajta az ember. Épségben áll a dinisztia-ala- pító nagyúrnak, Ismail Sza- maninak a mauzóleuma, mintha tegnap építették volna. Az épület vonalainak harmóniája, tömör és arányos szépsége lenyűgöző. S ugyanezt érezni a Kaljan mecset tövében, vagy a híres gyógyforrás fölött épült mecsettömb láttán, mely még Dzsingisz Kán bosszúszomj át is legyőzte, s ama kevés épülettömb közé tartozik Buharában, melyet a hódító Kán győzelme után épségben meghagyott. Szerencsénk van: nyitva állnak a mecsetek is. Péntek lévén, a próféta hívei lassú, ünnepélyes menetben indulnak imádkozni. Az egyik díszes külsejű medreszében, (ahol az iszlám papjai készülnek hivatásukra) éppen diplpma- osztás van: 40 új mullah fejezte be tanulmányait. Az épülettömb hatalmas, négy- szögletes udvart fog közre, s a pap jelöltek cellái erre az udvarra nyílnak. A cellák berendezése, régies és sívár, a felszerelési tárgyakat a legszigorúbb asz- két.izmus jellemzi. Érdekes volt viszont látnunk, hogy az intézet egy kis különálló udvarában súlyzókkal és modern tornaszerekkel felszerelt sportpálya húzódik; így párosul itt az ósdi, elavult „szellemi torna”, az iszlám tanainak magolása a korszerű testmozgással... Egyébként, amint kilépünk a tornaszerek közül a Kaljan mecset melletti zeg-zusos sikátorba, a szamárháton poroszkáló üz- bégek közé, újra visszazökkenünk a múltba. Nasz- reddin Hodzsa városába. Szinte várja az ember, hogy valamelyik szögletben felbukkan a legendák fia, a kedves, furfangos kópé. Az emír végnapjai Dzsafar már a múlttá, s az emír sincs többé. 1921- ig állt még a trón, s az utolsó zsarnok megpróbált szembe szegülni a szovjet hatalommal. Négv feleségével, sok száz rabnőiével. fegyveres szolgáival meghúzódott a város határában énült kéjlakában, a Sitoria-I Mahi-Naszszában. Naponta negyven színes fátyolba öltözött lány szolgált neki, miközben illatos saslikot evett, szörbetet iszogatott és — bosszút forralt a szovjet hatalom ellen. De 1921 szeptemberében megindultak ellene a Frunze vezette internacionalisták, közöttük a magyarok. S négy nap múlva az emír hatalma összeomlott. Még a feleségei is letépték az átkozott fágyolt, a parand- zsát, úgy ünnepelték, az elnyert szabadságot. Buhara óvárosa ma múzeum-város a szovjet nép megőrzi ősi eredetiségében. Csak éppen a város határában gazdagon feltörő földgázt és a villanyt vezették be a legrégibb házikóba is. S nagy gyárak, üzemek épülnek modern, új város emelkedik a hajdanán egetverően magasnak tűnt, karcsú mi- narettek fölé. Szamarkandi látogatásunk még . Buharánál is színesebb élmény volt. A város az iszlán roppant méretű és felmérhetetlen gazdagságú emlékeinek valóságos kincsestára. Ki tudná megmondani, melyik emlékmű a szebb. A Bibi-Ha- mim mecset, a próféta talán legnagyobb egykori temploma, vagy a város- központ, a REGISZTAN kék-fehér-sárga-ezüst és arany mozaikokkal ara- beszkekkel telehímzett oroszlánmecsetje? A Sár hi-Zinda mauzóleum-tömb egy teljes városrészt elfoglal, s színes legenda lebegi körül. Az egyik ilyen évszázadokon át tovább élő néphagyomány szerint a próféta unokaöccse imádkozott egykoron a pompás épületek helyén. Imádkozás közben ellenségei megtámadták és levágták a fejét, de a levágott fej tovább imádkozott. Kisért a múlt HORVÁTH LÁSZLÓ: W'k'iV 4* ,W<. Vk'i 6. A LÖVEDÉKEK MILLIÁ RDJAI A világon legelőször 1931-ben az Egyesült Álla- mok-beli Princetonban helyeztek üzembe ilyen részecskegyorsítót. Építőjének tiszteletére, Van de Graaff-féle generátornak nevezték el. Ez a készülék kívülről több méter magas oszlopnak látszik, amelynek felső végén nagy, fémből készült üres gömb nyugszik. Átmérője néhány méter. Az oszlop belsejében két hengeren szigetelőanyagból, többnyire selyemből készült széles szalag fut. Erre a szalagra egy viszonylag kis áramforrásból elektromosságot (vagyis elektronokat) juttatnak, amit a szalag a gömbhöz szállít. Itt az elektronokat a gömb fémfelületén elraktározzák. Minél nagyobb a gömb, annál nagyobb az ilyen módon előállítható feszültség. Többmillió voltot is elérhet. A legnagyobb gömböknek, akkora az átmérőjük, hogy belsejükben kisebbfajta megfigyelő laboratóriumot is felépítettek. A gömb felületén létrehozott nagy feszültség segítségével az anyagrészecskék igen nagy sebességre gyorsithatók fel. Sajnos, ezeknek a berendezéseknek mégis az volt a hátrányuk, hogy a bennük előállított feszültség nem bizonyult elegendőnek komolyabb méretű laboratóriumi kísérletekhez. A feszültséget még tovább kellett növelni, s ehhez óriási méretű berendezésekre volt szükség. A tudomány valóságos szenvedélye az arra hivatott embereknek. Ezért az előrehaladás olyan gyors, amilyenre pár évvel korábban még a legjobbak közül sem gondolhatott senki. 1932-re egy amerikai fizikus, Lawrence már kidolgozta a ciklotron elvét. Akkoriban ' ez a gyorsítóberendezés még nagyon kicsi volt. De az elv' ugyanaz a mai modern ciklotronoknál ife, amelyek valósággal gigantikus méretűek. A legnagyobbak egyikében olyan mágnes van, amely maga 2700 tonnás. Mágneses tekercséhez 300 tonna rézhuzalt használtak fel. A Graaff-féle generátor és a Lawrence által kidolgozott ciklotron abban különböznek egymástól, hogy az előző feszültségét egyetlen óriási , lökéssel adja át a gyorsítandó részecskéknek, viszont a ciklotronban kisfeszültséget használnak, de a részecskéknek sok kis lökést adnak mindaddig, amíg ezekek az összessége olyan sebességre nem "”orsí+ja a részecskéket, amilyenre a k’’<:érWnél szükség van. Nézzük meg röviden közelebbről a ciklotront és működésének elvét. A gvorsító kamra tulajdonképpen eev dobozból áll. amelyet két részre osztottak. Egy-egy ilyen doboz óriási méretű D-betühöz hasonlít. A két D közötti részen juttatják be a felgyorsítandó részecskéket. A két részhez egy-egy áramforrást kapcsolnak és mivel váltóárammal dolgoznak, mindegyik rész gyors váltakozásban egyszer pozitív, egyszer negatív töltésű lesz. Ez a váltakozás rendkívül gyorsan folyik le. Most kövessük a részecskék útját: először is a két D közti résbe kerülne!;. Mivel pozitív töltésnek, á váltóáram által negatívra töltött rész vonzza őket. Viszont a mágneses tér. amelyben az egész készüléket elhelyezik, a részecskéket körmozgásra kényszeríti. De amint megtettek egy félkört, újra a két rész közötti résbe kerülnek, s ebben a pillanatban változik a feszültség iránya. A két óriási doboz negatív része vonzza a részecskéket. a pozitív pedig taszítja. Ilymódon növekszik a sebesség, s ebnek megfelelően a körmozgás sugara is nagyobb lesz. Ez egészen addig fokozódik. amíg a részecskék a doboz széléhez iut- nak, ahol egy különleges berendezéssel körpályájukról letéríthetők. Így a részecskék elhagyják a gyorsítókamrát és óriási energiával zúdíthatók atommagokra. Az emberi tudomány tehát megalkotta azt a készüléket, amellyel az atommagot bombázó, eddig elképzelhetetlen gyorsasággal száguldó elemi részecskék milliárdjait állítják elő másodperc tört része alatt. Csak negyedszázad telt el attól az időtől számítva, amikor a világ rádiumlázban égett. És ahogyan a századforduló elején hatalmas berendezéseket építettek a rádium előállítására, úgy építettek a harmincas évek felében óriási méretű részecskegyorsítókat egy új tudományos vívmány elérésének reményében. Vagy mégsem csak a tiszta tudomány ösztökélte a világ minden táján a kutatóikat? Közülük sokan valóban csak a tudománynak éltek, de mások már titkon remélték, hogy az atommag bombázásával eddig soha nem ismert erejű energiát, s ezzel együtt hatalmat vesznek kezükbe. (folytatjuk) Szamarkandban, éppen úgy, mint Buharában, még az életmód is tükrözi a múltat. Az idős férfiak közül sokan ma is órák- hosszat üldögélnek szőnyegeiken a teaházában, amit itt csajhanának neveznek, s a házi munka terheit jórészt asszonyaikra hárítják. Bár a város közepén modern épületek egész sora készül, a vallásos üzbég a városszélen még sokszor régimódon, udvarra néző ablakokkal építi házát, s magas agyagfallal veszi körül a maga féltve őrzött világát. Pedig a hajdanán rejtegetett asszonyok arca nem titok többé, hanem örömökkel és gondokkal árnyalt, nyílt, emberi arc. A szovjet állam nagy türelemmel, jószóval és az új élet szépségeinek felkínálásával küzd a régi, a fejlődést gátló szokások ellen. S a szamarkandi gyárakban és kolhozokban, vagy a vasárnapi ünneplő sétányon, a feltűnően választékos módon öltöző szerény fiatalok között, már világosan látszik, hogy az új élet visszavonhatatlanul győzött. A múlt jegyeit viselő külsőségek nem téveszthetik meg a felületes szemlélőd öt sgm. Kékesdi Gyula
