Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-16 / 132. szám

1964. július 16. csütörtök N ö G E A D 3 Kényszerpihenő Sok gondot okoz a gépállomási komba jnosoknak, hogy egyes tsz-ekben nem oldják meg jól a gépek kiszolgálását. Ez a felvétel a Berceli Gépállomás két kombájno6áról készült a dejtári József Attila Tsz-ben: teli a tartály és ők pi­henni kényszerülnek, mert késik a pótkocsis vontató Cikkünk nyomán Dolgoznak a csécseiek Lapunkban cikket ir­tunk arról, hogy Csécsén a termelőszövetkezeti ta­gok nem végzik az ara­tási munkákat. A járás vezetői a helyzet megvál­toztatása érdekében rend­kívüli kibővített tsz ve­zetőségi ülést hívtak ösz- sze, ahol megvitatták a tennivalókat. A megbeszé­lésen fontos határozatokat fogadtak el a résztvevők. Az aratási munkákban jelentősebb az előrehala­dás a vezetőségi ülés óta. Több tsz-tag megjelent már a munkában — bár még mindig nem kielégítő a részvétel. Megkezdődött a kom­bájnszalma lehúzása és a kévék csomóba hordása is. Folyik a cséplőcsapat szervezése. Ilyen egyszerűen? Nagy erőpróba előtt az Acélárugyár Háromezer tonna hidegen hengerelt acélt kér az ország a második féléves terven felül A Salgótarjáni Acéláru­gyár hideghengerműve az első fél évben 200 tonna hengerelt acélszalagot adott a népgazdaságnak terven felül. Mennyiség­ben ez még egy százalékos túlteljesítést sem jelent, de értékben ennél sokkal jobb eredményt értek el, hisz mintegy 22 millió forinttal teljesítették túl a féléves tervet. Az egy főre eső mű­szak-teljesítmény is 10,5 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. Ezek a szá­mok ékesen bizonyítják, hogy jó kollektíva dolgozik ebben az üzemben, lehet az emberekre építeni. Napi tíz tonnával többet A tavaszi élüzem ün­nepségen került szóba elő­ször, hogy a hengerelt . acéligények nagyok és or­szágos gond: vajon bizto­sítani tudják-e azok kielé­gítését? Többet kérnek a második fél évben a salgó­tarjániaktól. Erről azonban sokáig csak beszélgettek, míg az első fél év végére hivatalosan is jelentkezett az igény: 3000 tonna hen­gereit acélt adjanak a má­sodik fél évben az eredeti terven felül. De hogyan? A terv az el­ső fél évben is feszített volt és igazán a hengermű dol­gozóinak helytállásán mú­lott, hogy mégis ilyen eredmények születtek. De háromezer tonna, az há­romezer tonna, napi 10 tonnával kell többet gyár­tani, mint az első fél év- bep. összeült a pártbizottság. Latolgatták a lehetősége­ket. Határozat született: meg kell teremteni a há­romezer tonna legyártá­sához a feltételeket. Alkotó javaslatok Rendkívüli termelési ta­nácskozást tartottak, amely­nek az előadója Antal Gyu­la elvtárs, a vállalat igaz­gatója volt. Tolmácsolta a minisztérium kérését és kérte a javaslatokat. Volt is felszólaló bőven. Régen volt ilyen aktív a termelé­si tanácskozás. Légköre hasonlított ahhoz, amikor tavaly a harmadik negyed­év végén már 99 vagonos elmaradás volt. Sokan most is erre gon­doltak. Aztán jöttek a ja­vaslatok. Később a taggyű­lés hangulata, de a mun­kásgyűléseké is ilyen volt. — Az ' anyagmozgatást kellene könnyebbé tenni... A szerszám ellátottságot is javítani. A kikészítőnél az asztalok számát szaporíta­ni és a többi. A párttagok azóta is na­pirenden tartják, ezt a kérdést. Egy-egy párttag­hoz 2—3 pártonkívüli tar­tozik. Ilyen kis egységek­ben és nagyobb csoportok­ban a főtéma most a há­romezer tonna termelés­többlet. Schréter Pál üzemveze­tő a következőket mondta el. — Jobb tartalék alkat­rész ellátást, jobb raktá­rozási lehetőséget és termé­szetes létszám növelést is kértünk. Vajon a vállalat vezetőség, a többi osztá­lyok, és az idegen vállala­tok, hogy segítik hozzá a hengermű dolgozóit e nagy feladat megvalósítá­sához? Erre a kérdésre Vincze János termelési fő­nök válaszolt. — Több kapacitásnövelő tényezővel számoltunk és intézkedési tervet készítet­tünk. Ebben szerepel a DEMAG hengerlőgép át­építése, ami igen nagy munka lesz, de a negyedik negyedévben üzemelnie kell. Ez napi 10 tonna ter­meléstöbbletet jelent majd. — A második a henger­csere idők csökkenése. Egy év alatt 50—60 percről, 30 percre csökkent és a to­vábbi csökkenés eredmé­nyeként mintegy 300 ton­na többlettermelés hozha­tó féléves szinten. A munkásokon múlik A feltételek biztosítása között szerepel a létszám- igény is. Igyekszünk ezt is kielégíteni, de kérünk át­meneti időre szakembere­ket a testvérvállalatoktól is. Csomagoló anyagból kender és len szövetekből pótkiutalásra van szükség. Köztudomású ugyanis, hogy ezeknek a termékeknek 30—35 százaléka exportra készül és kényes a csoma­golásuk. Ügy érzem sikerül a feltételeket biztosítanunk de én is hozzáteszem, az általunk javasolt méretek­ből tudjuk csak legyárta­ni a 3000 tonnás többletet. Mindez természetes a mun­kásokon múlik majd — fe­jezi be Vincze elvtárs. Vajon mi a véleménye erről Gaál Lászlónak, a hengermű párttitkárának? — Ügy érzem az embe­rek mindent megtesznek. A párttagok mögött ott az egész kollektíva és nem első eset, hogy többet kér­tek tőlük. Lelkesedésben nincs hiány, csak pontos menetrendre lesz szükség. A percekért kell harcol­nunk. Most leáll az üzem a szokásos évi nagyjavítás­ra. Ezt 12 napra tervezték, de szeretnénk három na­pot megtakarítani persze úgy, hogy jó minőségben végezzük el a karbantar­tást. A párttitkár szavait bi­zonyítja, hogy a második fél évet már a háromezer tonna tervesítésével kezd­ték és ezt a napi 10 ton­nával nagyobb tervet az elmúlt 9 nap alatt már kö­zel 50 tonnával túl is tel­jesítették. Bodó János Falusi arcképek ; A GYÓGYSZERÉSZ A jobbágyi gyógyszertár mindjárt az országút mel­lett áll. A gyógyszertár — vagy ahogyan faluhelyen még mondják, patika — vala­mikor az apci üzlet fiókja volt. Valamelyik vállalkozó kedvű patikárius nyitotta meg Jobbágyin. A régimó­di patikát tíz évvel ezelőtt modernizálták. Mindez Tregeie Sándor­tól, a gyógyszertár vezető­jétől tudom meg, aki 1951 óta gyógyszerész Jobbá­gyin. Érdekes dolgokat mond a gyógyszerfogyasz­tásról, a betegekről, s be­szél olyan emberekről is, akik csak képzelt betegek, kan. Pedig sok más káros mellékhatást is kiválthat­nak. Egyszerűbb és jobb — Még szerencse, hogy nem minden gyógyszert le­het recept nélkül kiadni, mert nem is tudom mek­kora forgalmunk lenne. Még így is nagy. Ugyanis manapság divat a gyógy­szert szedni. Ebben igaza van. Mindig akad valamilyen sláger­gyógyszer is. A Karill ál­talában már nem sztár, re­cept nélkül is kapható, de Jobbágyin még sokan vá­sárolják a Salvador-ral együtt. — Mi a magyarázata en­nek? . — Igen egyszerű — vá­laszol a gyógyszerész. — Ezek koffein tartamú gyógyszerek, doppingoló hatásúak. Ezért szedik so- egy feketét inni — mondja mosolyogva, s már kínál­ja is a párolgó szellemi frissítőt. Persze nemcsak a re­cept nélküli gyógyszerek divatosak. Itt van például a Corontin. Ezt a szívzava­rok ellen használatos gyógyszert mostanában elég sokan felíratják az orvo­sokkal. Nem tévedés! Fel­íratják. Tregeie Sándor és a gyógyszertár alkalmazott­ja, Kovács Márta asszisz­tens már ismerik az ügy­feleket. Számon tartják a notórius divat-gyógyszer fogyasztókat. Ezeket a leg­nehezebb a szenvedélyük­ről lebeszélni. Márpedig más eszköz nem áll ren­delkezésükre. Mielőtt elbúcsúzunk ké­rek két darab Karillt. Rosszallóan néznek rám. de megkapom. Pádár András T lyen egyszerűen azt 1 möndhatja egy negyvenötös párttag, hogy nem érdekli többé a párt­munka, hogy elég volt, hogy nem vállal több fe­lelősséget? Ilyen egysze­rűen tudomásul veheti a megfontolás nélkül tett kijelentést a pártszervezet vezetősége? Ilyen hétköz­napi dolog lenne csupán a Jakus Lajos párttagsá­ga? Megdöbbentett a hír, amit az üzemből hallat­tam. ahol csaknem egy év­tizedet töltöttem el a párt­munkában az elvtársak- Uoi. e mostani ügy szerep­lőivel. Jól emlékszem rá, hogy — különösen az el­lenforradalom után — né­ha éiszakába nyúló vitáink voltak a pártvezetőségben egy-egy párttag magatar­tásáról, botlásairól és ar­ról, hogyan segítsünk az ilyennek megtalálnia ön­magát és a közösséget. Emlékszem, mennyire vi­gyáztunk egymásra, hogy közülünk senki ne kerül­hessen téves eszmék és rosszakaratú emberek, ér­dekek befolyása alá. Szá­mon tartottunk mindenkit, aki a nép ügyét a magáé­nak vallotta akár párttag volt, akár nem. Emlékszem, hogy elmondtuk egymás­nak, ismertük egymás egyéni gondjait, problé­máit is. s ha nem ment másként, a közösség ere­jével rendeztük a dolgo­kat. Most talán nem ez a he­lyes út? Most talán nem kell az embereknek meg­becsülniük egymást? Most talán nincsen szükség a roppant nagv feladatok­hoz, a lelkesítőén szép fel­adatokhoz minden becsü­letes dolgozó egyetértésére és aktív közreműködésé­re? Most hátat lehet for­dítani kicsinyes bosszúsá­gok, kudarcok miatt a fel­adatoknak és egymásnak is? Most már egy-két em­ber nem számít? Jakus Lajos már a fron­ton rájött, hogy a fasiszta hadseregben egy igazságta­lan háború érdekeit szol­gálja, átment a szovjet csaoatokhoz. A felszabadu­lást követően hazaküldték, hogy itt építse az új tár­sadalmat. A bányába ment, egyike lett a széncsaták hőseinek. És -agitátora a pártnak, mint falujáró. Aztán 1948-ban visszake­rült a gyárba a kohóhoz, ahol a legnehezebb a munka. Tartalékos tiszti képesítést szerzett és dol­gozott tovább. ötvenhat­ban fegyvert kért és a kar­hatalmi zászlóaljban védte a proletár-érdekeket Ak­kor bemászott volna az izzó kohóba is párttagsági könyve után. jlf ikor helyreállt a '* rend, újra vissza­ment az üzembe, később munkásőr lett és az ma is. Melós, akinek egyéni sorsa összeforrott osztálya, az új társadalmi rendet építő egész nép sorsával, életével. Melós, aki három gyermeket nevelt föl és egy évtizedek óta beteg társat, asszonyát tartotta, gondozta», biztatta, hogy ne csüggedjen. Melós, aki sem párttagi mivoltával, sem a termelésben elért sikerei­vel soha nem kérkedett. Melós, aki a mozgalom­ban, a társadalomban vég­zett munkáért nem várt és el sem fogadott volna ki­vételezett előnyöket. Me­lós, aki szervezve a ter­melőszövetkezetet, azt hir­dette, hogy a kezdeti ne­hézségek ne tartsanak vissza senkit az úttól, amely biztos Jövőt jelent a mezőgazdaságban dolgo­zóknak. Ez a kommunista most önmagával került ellent­mondásba. Gyermekét csak magánkisiparosnál tudta tovább taníttatni s azután képtelen volt a szerzett szakmának meg­felelő állásba juttatni. „Maszeknál tanult, nem alkalmazzuk”, ezzel utasí­tották el. Beteges feleségé­nek alkalmas munkalehe­tőséget kutatott fel a fa­luban. de arra a munkára más, jobb összeköttetéssel rendelkezőt alkalmaztak. Gyógyfürdőbe kellene men­nie az asszonynak, de hiá­ba járkált Jakus Lajos íű- höz-fához. a beutalókat másnak adták. Ezek és egyéb kisebb, de számára lényeges kudarcok üldözik évek óta. Gondok, amelyek elkeserítik a magára ma­radt embert, olyan problé­mák, amelyek tulajdonkép­pen nem is lehetnek prob­lémák: hiszen a munkához, az egészség védelméhez alkotmányadta joga van bárkinek. Ahhoz, ami után Jakus Lajos kilincselt, nem kell protekció, nem szüksé­ges a közbenjárás. Jakus Lajos e kínos egye- dülségben oktalan követ­keztetésekre jutott. Elha­markodott kijelentéseket tett és most hátat akar fordítani a pártnak s mind­annak, amit ő a partban a közösségért végzett Esz­telenül azt képzeli, az em­ber kiöntheti a múltját, mint pohárból a vizet. Azt, hogy ezzel ő „megmu­tat” valamit és azokon áll bosszút, akik megkeserí­tették az életét. Azt hiszi, hogy így neki jobb lesz, könnyebb lesz az élete. Az emberek, a vasötvö- zetgyári kommunisták is hibások ebben, mert nem vették észre egyik társuk vergődését és nem vették észre az eltévelyedését. Bűnösek, mert most. ami­kor harcolni, küzdeni kel­lene társukért, saját magá­val szemben is és a bü­rokratikus gátakkal szem­ben is, a kényelmesebb, de mindenképpen felelőt­lenebb megoldást választ­ják. „Hadd menjen, aki erre képes, nincs rá szük­ség” mondják és nem ve­szik észre, mennyire té­vednek, milyen hazug ez az álláspont, ök, a töb­biek csaknem abba a hi­bába esnek, mint Jakus Lajos, amikor érzéketlenül túl akarnak lapozni ezen az ügyön, mint egy aktán, mint egy jelentéktelen ak­tán. Könnyelműek, mint­ha olyan gazdagok lenné­nek, hogy elpazarolhatjuk legjobb társainkat. \T em ilyen egyszerű a dolog. Jakus Lajos­nak felül kell emelkednie egyéni gondjain és meg kell oldania azokat éppen a párt, a közösség segítsé­gével. Azoknak a segítsé­gével, akiknek szüksége van Jakus Lajosra, akik­nek kommunista erköl­csük kell, hogy diktálja az egymásért való felelősséget, egymás komoly megbecsü­lését. Kondorost láno*

Next

/
Thumbnails
Contents