Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-15 / 131. szám

1 4 NÖGRÄD 1964. július 15. szerda. Pedagógusok — vakációban Kései évzárás — Heti négy délután felnőttekkel — „Ilyen a mi szabadságunk“ A pedagógusoknak mél­tán kijáró tisztelet és meg­becsülés mellett gyakran hallani olyan megjegyzése­ket, melyek szerint könnyű nekik, hiszen a nyár folya­mán több mint két hónap szabadságuk van és a tan­év gőzben is gyakori az egy vagy többnapos szünet. Ezzel szemben, akiknek al­kalmuk van közelebbről megismerni a tanári hiva­tással járó teendőket, könnyen meggyőződhetnek, hogy valójában az évközi szünetek is javarészt mun­kával telnek el és a nyári szünettel sem úgy van, ahogyan a kívülálló gon­dolja. Ezt igazolják a nagv- bátonyi Bartók Béláról elnevezett általános isko­lában és gimnáziumban tett látogatás tapasztalatai is... Négyféle oktatás Az igazgató Pánker Lász­ló az iskola kertjében fo­gad, ahol éppen üvegházat építenek jobbára társadal­mi munkából. Az iskola előtt virágoktól pompázó tér, melynek kialakításá­ban szintén társadalmi munkában sokat segítettek a tanári kar tagjai. — De menjünk beljebb — invitál az igazgató és kedvesen berendezett iro­dájában folytatjuk meg­kezdett beszélgetésünket. — Mikor fejezték be az elmúlt tanévet? — Június 30-án volt a tanévzáró értekezlet — vá­laszolja és mivel arcomon a csodálkozás jegyeit pil­lantja meg, magyarázatul hozzáteszi: — Azért ilyen későn, mert a nappali tagozatos mintegy 1300 tanulónk mellett az iskolánkban négy típusú felnőttoktatás is folyik. A levelező álta­lános iskola és gimnázium, valamint két technikum — aknászképző és gépész — működik. Az osztályvizs­gák, az érettségik és a technikumokban a képesí­tő vizsgák egészen június végéig elnyúltak. — Ezzel befejeződött egé­szen szeptemberig a pe­dagógusok ' iskolai tevé­kenysége? — kérdezem. Munka a mosoly mögött Elmosolyodik, és vála­szából derül ki, hogy mi­ért: — Július folymán neve­lőink nagy többsége 4-6 ■napos továbbképző tan­folyamon vesz részt az ország különböző részein. Hazatérve a napközi ott­hon munkájába kell, ho^v belekapcsolódjanak. Hét nevelőnk úttörőkkel megy táborozni, három pedig építőtáborba van beosztva. — Külön elfoglaltságot jelent majd, hogy felnőtt hetedikeseink a Művelő­désügyi Minisztérium en­gedélyével a nyár folya­mán yégzik el a nyolcadik osztályt. Ez az illeték«'ta­nároknál heti négy délu­tánt vesz igénybe. Augusz­tus elsején beindul a tech­nikumokban az előkészítő tanfolyam, amely a neve­lők nagy százalékát veszi igénybe. A tanfolyamot követi a felvételi vizsga lebonyolítása. A pótvizsgá­ra bukottakat heí énként két alkalommal kell korre­petálná és természetesen vizsgáztatni. Augusztus vé­gén pedig megkezdődnek az előkészületek szeptem­berre. — Hát ilyen a mi nyá­ri szabadságunk — tárja szét a kezét Pánker Lász­ló és hozzáteszi: — E szerint két hétnél több szabadideje szinte egyikünknek sem lesz. Mégis irigylésre méltó — Kétségtelen, hogy ilyen tempó mellett jól jön a téli és tavaszi szü­net, de akkor sem pihe­nünk gondtalanul. Ilyen­kor szoktuk megcsinálni az iskolai leltárakat, a könyv­tár rendezést és a magas óraszám miatt elmaradt dolgok pótlását, többek között a dolgozat füzetek minden oldalú ellenőrzé­sét. — A kirándulások sem mindig jelentenek üdülést, hiszen azokat meg kell szervezni, elő keli készí­teni és állandó felelőssé­get jelentenek a tanár számára. Persze mindezt nem panaszképpen mon­dom, hiszen munkánkat szívesen végezzük, mert az egyik legszebb hivatás ép­pen a miénk. Igen, hiszen ha valamiért lehet, akkor ezért lehet a pedagógust irigyelni. Készülődés az új évadra Gazdag program az Acélárugyár Művelődési Házában Értekezletet tartott a na­pokban az Acélárugyári Művelődési Ház vezetősége. Részletesen értékelték az elért eredményeket, meg­vizsgálták a sikertelensé­gek okait, meghatározták a legfontosabb tennivalókat és az értekezlet végére már kirajzolódtak az új művelődési év körvonalai is. Szeptemberben tovább folytatódnak a népszerű ismeretterjesztő előadások egyrészt a színházterem­ben és a munkás szállóban, másrészt a gyár által pat­ronált községekben. A nyugdíjasok számára is­mét megindul egy elő­adássorozat, azzal a kü­lönbséggel, hogy az idén kéthetenként lesznek ren­dezvények. További érdek­lődésre számítanak a Va­sas Akadémia előadásai is. Az egész város kulturá­lis életében nagy szerepet játszik az Acélárugyári Művelődési Ház színjátszó szakosztálya, ezért különös gond előzi meg program­juk összeállítását. A Ma­dách centenárium ünnep­ségein az acélgyári színját­szók bemutatják Madách Civilizátor című művét egy műsorban a Tragédia rész­leteivel. Az ősz folyamán Salgótarjánban megrende­zésre kerülő Vasas Szín­játszó Fesztiválon a ha­zaiak — az előző évektől eltérően — zenés darabot mutatnak be: Offenbach- Fejér: Egy marék boldog­ság című háromfelvonásos komédiáját. A legközeleb­bi tervek közé tartozik egy brigádműsor összeállítása, amellyel főleg a falusi mű­velődési otthonokban fog­nak szerepelni. A közön­ségszervezés új módszerét igyekeznek meghonosítani oly módon, hogy már a próbákra is meghívnak néhány nézőt vélemény- nyilvánításra. A szakosz­tály ősszel vendégül lát­ja a losonci színjátszókat, akik a Vasas Fesztiválon mutatják be tudásukat. A művelődési ház tervei között szerepel a film- szíház korszerűsítése is. A jelenlegi látogatottságot azzal szeretnék növelni, hogy a helységet legkésőbb novemberre átalakítják szélesvásznú filmszínházzá. Üj hangszereket kapnak a zenészek akik 1965 júliusá­ban viszonozzák a hoenigs- bergi zenekar salgótarjáni látogatását. A tánczene kedvelőit az új idényben új zenekar szórakoztatja majd. Szep­tember 15-ig a megyei KISZ Bizottság zenekara tjátszik az Acélárugyári Művelődési Házban, azt követően pedig minden bi­zonnyal az üveggyári ze­nekarral kötnek szerződést. A lázas készülődés azt mutatja, hogy a patinás múltú kultúrházban az idén is változatos program fo­gadja a szórakozni és ta­nulni vágyókat. Új könyvek Salamon Pál: A TÁBORNOK LÁNYA Nagyon friss látású fia­tal író regénye, egy haj­dani ' Horty-tábornok lá­nyának „pályafutását” mu­tatja be a felszabadulás utáni időkben. A lány min­denképpen le szeretné vet­ni magáról előnytelen szár­mazása nyűgét, ezért kór­házi takarítónőnek áll be, majd ápolói tanfolyamra iratkozik, de ott elhallgat­ja családi viszonyait. Az annak idején minden osz­tályidegenben ellenséget kereső túlzó elfogultság megakadályozza, hogy be­csületes munkát végezzen, s így szinte akarata elle­nére „karrieristává válik”. Előnyös házzasságra lép egy adjunktussal, de ez a házassága is hamarosan felbomlik. Az őszinteség hiánya mérgezi meg to­vábbra is az életét, ezért nem tud megkapaszkodni sehol. A főszereplőn kívül számos kitűnően jellemzett figurát mozgat az író, fő­ként a fővárosi kórházak és az orvostársadalom vi­lágából, s érzékletesen ele­veníti meg egy elmúlt kor­szak számos tévedését, hi­báját. HORVÁTH LÁSZLÓ: felÄak az atommag 'Í'kM Einstein jóslatszerú meg­állapításai sok évvel később igazolódtak, de akkor olyan mértékben, amilyenről a képlet megalkotása idejé­ben ő sem álmodhatott. Azóta is ez a képlet, ural­kodik, illetve határozza, meg a rádióaktív bomlási folyamatokban, valamint a mesterséges magátala­kulásokban rejlő törvény- szeűségöket. Magyar villámszámláló műszer 3. EINSTEIN GONDOLATAI 4. ATOM, VAGY ATOMMAG? De vajon hogyan kell értelmezni, mi a jelentősé­ge ennek a képletnek? .Einstein korának tudósai döbbenten és leginkább hi­tetlenkedve szemlélik a formulát. Alig néhányan vannak, akik komoly tu­dományos jelentőséget tulajdonítanak Einstein gondolatainak és képleté­nek. A magyarázatot — ame- ■yet azóta gyakorlattá vált tudomány fényesen l gazolt — vegyük magától Albert Einsteintől. Híres képlete kifejezi, hogy nemcsak az anyag­nak, hanem az energiának is van súlya, vagy még pontosabban szólva: töme­ge. Az energia tulajdon­képpen maga is anyag. Hogy az eletkromosságnak súlya van, azt már eiöbb is látták a tudósok. Eh­hez most hozzájön, hogy a fény, a hő, a mozgási ener­gia is súllyal rendelkezik. Ha ezt eddig nem tudta mérni a tudomány, az leg­feljebb a tökéletlen mérő­eszközök miatt van. Mind­ez a megállapítás azt is magával hozza: minden tö­meg, anélkül, hogy mozog­na, anélkül, hogy hőt adna vagy elektromos töltése miatt valamilyen energiája lenne; egyszerűen mint tö­meg egyúttal mér bizonyos energiamennyiséget is kép­visel. Ezt a E energiát, amit az m tömeg jelent, Einstein képlete alapján tehát úgy kapjuk meg. hogy a tömeget megszoroz­zuk a fénysebesség négyze­tével. Az érthetőség kedvéért számoljunk egy keveset. Gondoljunk egy kilós vas­darabra és szorozzuk meg ezt a tömeget, tehát az egyet a fénysebesség négy­zetével. De mivel az egy kilóhoz a fénysebességnek az az egysége illik, ame­lyet a fény méterben egyetlen másodperc alatt megtesz, ezért a másod­percenkénti 300 ezer ki­lométeres fénysebességet méterre kell átszámítani. Ez 300 millió méter. En­nek a négyzete 90 ezer bil­lió. Ezzel megszorozva az egy kilogrammot, a kanntt 90 ezer billió adja a ke­resett energiát Wattse- cundumban. (Ugyanis ez a Wattseeundum az ide illő számtani egvség.l Most számoljuk ki, hogy ez mennyi energia: 90 ezer billió Wattseeundum az 90 billió Kilowattsecun- dum, vagyis 25 milliárd kilowattóra. Ha most úgy számoljuk, hogy egy kilo­wattóra háztartási áram 50 fillér, akkor kiderül, hogy egykilós vasdarab 12,5 millió forint értékű ener­giát hozdoz magában. Bi­zony ehhez viszonyítva egy ugyanekkora aranydarab világpiaci ára szinte sem­minek tűnik. És minden kiló anyag ezt a fantasz­tikus nagyságú energiát tartalmazza. Minden kiló vas, kő, víz, levegő az Einstein-féle képlet szerint 12 és fél milliárd forint értékű energiát zár magá­ba. Csak egyetlen bökkenő volt Einstein forradalmian új megálapításának idejé­ben: ezt az energiát nem lehet felhasználni. Ez az energia a század elején sem magától, sem mester­séges beavatkozással nem alakult át használható su­gárzássá. hővé, elektromos energiává ... Vagy mégis? Hiszen már ismeretesek a rádióaktív anyagok, amelyeknek ti­tokzatos , sugárzása esetleg éppen ebből az óriási bel­ső energiakészletből táp­lálkozik. Talán épnen ez a sugárzás a gyakori példa Einstein képletére? 1905-től kezdve Einstein képlete szorosan összekap­csolódik a radioaktivitás kutatásával és később a belőle kinőtt magfizikával. A régi görög természet­filozófusok azt tartották, hogy az anyag legkisebb részecskéje, amely már to­vább nem osztható, az atom. Ez a megállapítás tartotta magát évszázado­kig. És, hogy mai ismerete­ink mások, mint a régi görögöké volt, ahhoz sok köze van egy Ujzélandon született angolnák, Ernest Rutherfordnak. Rútherford már a szá­zad elején megtalálta a rádi­um rádióakív bomálssorá- nak első tagjait, méri a rádíóaktív anyagok titok­zatos felmelegedését és szá­mításokat végez a felszaba­duló óriási energiára vonat­kozóan. Egyik előadásában, St. Louisban, már 1903-ban kijelenti a csodálkozó hall­gatóság előtt, hogy egyet­len font súlyú rádium-ema- náció tízezer lóerő teljesít­ménnyel sugározna folyto­nosan energiát. Közben évek teltek el szorgalmas kutatással és amikor Hutherford a Phi­losophical Magazine 1911. évfolyamának májusi szá­mában nyilvánosságra hoz­ta arra vonatkozó számítá­sait, hogy az atom súlyos, pozitív elektromos töltésű része pontszerűen az atom közepére koncentrálódik, aligha sejtette valaki, hogy ez a tudomány az egész uj fizika egyik legjelentősebb lépése. Az ebben kifejezett nézetek minden esetre gyökeresen ellenkeztek a- zokkal az adatokkal az akkoriban kedvéit elgon­dolásokkal, amelyeket Rut­herford tanítómestere, Thomson fejtett ki az ato­mok felépítéséről. Thomson úgy képzelte el az atom szerkezetét, hogy a viszonylag nagy pozitív elektromos töltésű gömb­ben parányi elektronok vannak szétszórva, mint mazsolák a kosárban. Rutherford merészen hátat- fordított ennek a Thom- son-féle atommodelJnek, mert ezzel nem tudta meg­magyarázni: mért halad át simán az atomon az Alfa-részecskék túlnyomó többsége és mért csak egy egész kis töredékrész tér le pályájáról. Az atommag, amelynek tulajdonságaival a fiziku­sok ezidőtájt már több mint egy évtizede foglal­koznak, legelőször Ruther­ford előtt fedi fel magát, ö gondol először világosan arra, hogy a rádióaktív folyamatos oka az újonnan felfedezett atommagban keresendő. (folytatjuk.) A Villamosenergetikai Ku­tató Intézet a Meteoroló­giai Intézettel együtt or­szágos villámszámláló há­lózat kiépítését vette terv­be. A már régebben mű­ködő budapesti és siófoki állomásokon kívül kísér­letképpen egyelőre Debre­cenben, Piszkéstetőn — a Mátrában — és Pápán ál­lították üzembe a megfe­lelő berendezéseket, ame­lyeket az Országos Meteo­rológiai Intézet Műszerké­szítési Osztálya tervezett és készített el. A villámszámláló mű­szerekkel egyébként máris sok érdekes adatot szerez­tek. így állapították meg például, hogy június 24-én a fővárost 20 kilométeres körzetben délután fél egy és egy óra között kereken 100, este 9 és másnap reg­gel 7 óra között viszont 742 villámcsapás érte. Ugyanekkor Piszkéstetőn 50 kilométeres körzetben az egész nap alatt összesen 266 villámot számláltak, viszont itt június 8-án reg­gel 7 és délután 2 óra kö­zött több mint 2800-szor csapott le a villám és ezen­kívül ezernél több uff-ott át egyik felhőről a másik­ra. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents