Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-12 / 103. szám
4 NÓGSÁD 1964. június 12. péntek. A „Zord Idők66, az ,,Özvegy és leánya“ írója: Kfinhuj (JZiLgnwncL „Mint író és mint ember is, Kemény rendkívüli fényoldalakat szokatlan árnyoldalakkal egyesített...” Az a Gyulai Pál állapította meg ezt, aki pedig egy irodalmi csoportban — . az úgynevezett „irodalmi Deák-párt”-ban — volt , vele. De mert a nevezetes kritikus minden elfogultsága mellett is éles szemű ember volt, még ott Kemény Zsigmondról tartott emlékbeszédéből sem felejtette ki az író és publicista „sokszor riasztó különösségeit, szaggatottságait”. Kevés ellentmondásosabb alakja van a mi^lt század magyar irodalmának (és 'politikai közírásának), mint a százötven esztendeje született Kemény. Az erdélyi fejedelmek leszármazottja — gki Széchenyi István ihletésére kapcsolódott be a harmincas évek reformküzdelmeibe — szinté minden nemesi kortársnál előbb és mélyebben látta meg. hogy ,-a nyomorúsággal viaskodók, abban állandóan elmerülök valósággal más nemzetet alkotnak, mint amiről mi dispytá- lunk”. Ugyanakkor az 1848—49-ben megalkuvást hirdető, úgynevezett „Békepárt” egyik vezéregyénisége lett és 1849 és 52 között olyan röpiratokat. írt, amelyek nemcsak Kossuthot és a szabadságharc egyéb következetes vezetőit gyalázták, hanem saját múltjának haladó vonásait. Kemény Zsigmond volt az első magyar irodalmár, aki cikkeiben felhasználta Engels Frigyes több tanulmányát. Kigúnyolta azokat „a mulatságos ide- alisták”-at, akik a múlt század 50-es, 60-as éveiben kialakulni kezdő munkásosztályt az egykori hűbér- iobbágyság „egy újabb, csak éppen formailag kü- lönböző” változatának tartották. De továbbra is birtokos nemesként érzett és azt mondotta: a tőkés megvetni való' a murtkás pedig — ha mozgolódni merészel — megfékezendő. A részletekben nagyszerű megfigyelések, világnézetében viszont makacs mara- diság jellemzi Keményt, a közírót. Ezt az ellentmondást megsínylették idegei és élete utolsó évtizedében — 1865 és 1875 között — bomlott kedéllyel járta Pest utcáit. Nem dolgozott és nem is akart. már dolgozni. A társadalmakat előrevivő haladás fölismerésének és a régi, a rossz védelmezésének tragikus ellentmondása jellemzi sok regényét is. A XVI. és XVII. század Erdélyének izgalmas-mozgalmas közegében játszódó regényei többségében a történelmi környezet nem csupán díszlet — mint akár Jósika Miklósnál is —, hanem egymást. segítő és egymást gáncsoló emberek világa. A jellemek, amelyeket regényeiben fest, sokkal érdekesebbek és bonyolultabbak, mint akár az Eötvös József műveiben szereplő jellemek. Milyen összetett, önmagával is, környezetével is vívódó alak — például — a „szombatos”-sá lett Péchy Simon kancellár, a „Rajongók” hőse. Vagy a „Zord idő”-ben is milyen találóan rajzolja meg a mohácsi vészt közvetlenül követő idők jellegzetes alakjait. S felsejlenek a kor mozgató eszméi, mindazok, amelyek később katolikusok és protestánsok, Habsburg-pár- tiak és „török-pártiak” küzdelmében nyert szemléletesebb alakot. De — s ez Kemény belső tisztázatlanságát bizonyítja — realista fogantatású szép prózai alkotásaiba (legközvetlenebb példaképének Balza- cot tartotta) végül is eluralkodik a nagybetűs Végzet, amely gyakran a kiutat már-már feltaláló hősöket is a tragédia szakadékéba löki. De nemcsak világnézeti ellentmondásaiban- stílusának nehézkességében is rejlik annak oka, miért nem olvassák ma már nálunk ezt a minden ellentmondásával egyetemben is oly érdekes írót Emlékét mégis idézni kell, mert valahol azért a magvetők közé tartozott. Olyan magvakat hintett el a magyar történelmi regény termőtalajába, amelyek csak hosszú évek múltán, másoknál, az életművét alkotó kritikával tekintő utódoknál szökkentek virágba. A. G. Több szó? kis zenész vizsgázik zeneiskoláinkban Kilenc éve nyílt meg Salgótarjánban Nógrád megye első zeneiskolája, amelyben ma már több száz gyermek tanul. Nem sokkal később Balassagyarmaton, majd Nagybátony- ban. Mátranovákon alakult zenei munkaközösség az iskolásgvermekek zenei műveltségének fejlesztésére. Balassagyarmaton és Nagybátonyban az utóbbi években már önálló zeneiskola működik. A zenei iskoláztatás iránt különösen nagy az érdeklődés az ipari településeken, ahol az üzemi zenekarok is elősegítik a zene iránti érdeklődés felkeltését. Gyermekekkel is foglalkozó üzemi zenekarok működnek Kisterenyén, Salgóbányán, Salgótarjánban és néhány bányász községben. Kiste- renyén ?5 tagú önálló úttörő fúvószenekar is alakult az utóbbi években. Nógrád megye zeneiskoláiban most kezdődtek az év végi vizsgák, amelyeken kottaismeretből, zenetörténetből és a választott zeneszakból adnak számot egész évi tanulmányaikból a zeneiskolások. Szerdán a rézfúvosok álltak vizsgabizottság elé. A következő napokban több száz nógrádi „kis zenész' vizsgázik a következő napokban a megye zeneiskoláiban és munkás-zenekarainál. A fiatalok szabadidejéről I A KISZ Központi Bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalta az ifjúság szabadidejének célszerű, hasznos eltöltésére irányuló intézkedéseket. A feladatot a KISZ megyei bizottságai az állami és társadalmi szervekkel közösen valósítják meg. A KISZ-szel együtt társadalmunk minden tagjának, valamennyi szervezetnek és intézménynek elsőrendű érdeke a szocializmust felépítő új nemzedék formálása. A család, az iskola, az állami és társadalmi intézmények, a gazdasági, kulturális és sportvezetők tevékeny részvétele és támogatása nélkül az ifjúsági szövetség nem tudja betölteni szervező és nevelő hivatását. Ezért a felnövekvő nemzedék hatékonyabb nevelése érdekében kéri és várja jvalamennyi illetékes állami és társadalmi intézmény segítségét. Mit lehet, mit kell hát tenni azért, hogy megyénk fiataljai hasznosabban- célszerűbben töltsék el szabadidejüket? A számos lehetőség közül csupán néhányat említünk. Mindenekelőtt fontos lenne, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközökből épülő új művelődési és sportintézmények telepítésénél az eddigieknél is jobban vegyük figyelembe a megnövekedett igényeket. Lehetőségeinkhez mérten bővítenünk kellene elsősorban a falusi fiatalok nevelésének és tartalmas, korszerű szórakoztatásának tárgyi feltételeit. Úgy véljük. ez mindenekelőtt a klubok számának növelését jelenti. Természetesen anyagi lehetőségeink korlátozottak. Uj . klubokat egyelőre nem építhetünk minden községben. Legtöbb helyen azonban van lehetőség arra, hogy a régebbi kultúrházhoz építsenek újabb klubhelyiséget. E lehetőséggel az eddigieknél jobban élhetnénk. |a megyei tanacs a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a TIT, a művészeti vezetők ugyancsak sokat tehetnek a szabadidő célszerű felhasználásáért. Ismét az országos statisztikából idézzük: hazánkban minden negyedik iskolán kívüli fiatal könyvtári tag. Az olvasási igény kisebb a falusi, nagyobb a munkás, a diák és az ér- . telmiségi fiataloknál. A rendszeresen vagy időnként olvasók száma megyénkben is fokozatosan emelkedik, s az anyagi eszközök jobb felhasználásával, az üzemek és termelőszövetkezetek közreműködésével még emelkedni fog. Az üzemek és tsz- ek elsősorban a könyvtárak könyvállományának fejlesztéséhez adhatnának több segítséget. A művelődési autók szerepe ugyancsak fontos a szabadidő hasznos eltöltése szempontjából. Jó lenne, ha tevékenységüket fokozatosabban a fiatalok igényeinek kielégítésére fordítanák. Az ifjúsági klubok vers- és irodalombarát köreinek megszervezésében, illetve irányításában ugyancsak sokat tehetnének könyvtáraink. A fiatalok szabadidejének eltöltésében előkelő helyet foglal el a film. Jelenlegi filmállományunk csak részben elégíti ki az ifjúság és a társadalom igényét. Súlyosan érezteti hatását az ifjúság filmtörténeti és filmesztétikai nevelésének. elhanyagolása. Egyes társadalmi szervek és a KISZ-szervezetek kezdik felismerni az .ifjúság filmesztétikai nevelésének jelentőségét, 1 de távolról sem tettek még eleget a fiatalok filmízlésének fejlesztésére. A KlSZ-bizott- ságok és a megyei moziüzemi vállalat közös filmszemináriumai megyénkben is sokat tehetnének e hiányosság pótlására. A műkedvelő művészeti csoportok, szakkörök, szólisták tevékenységének fejlesztése, művészeti színvonalának emelése, világnézeti és esztétikai nevelőhatásának elmélyítése érdekében feltétlenül növelnünk kell a műkedvelő mozgalom társadalmi szerepét. Miben áll ez? Mindenekelőtt a kórusok, a zenekarok. az irodalmi színpadok, a bábcsoportok és fotó„ MOKiÍTOR Második fejezet A REJTÉLY TOVÁBB BONYOLÓDIK Ditró főhadnagy elvtárs! A Fentes ügyet átadja Ko- leszáréknak. A Televiziótól érkezett bejelentés kivizsgálását egyidejűleg magára osztom. Haladéktalanul lásson hozzá. Huszonnégy órán belül jelentést kérek. Végeztem. — Ez így mindjárt másként hangzik — jegyezte meg elismerően a köpcös nyomozó, s úgy surrant ki a szobából, mintha ott sem lett volna. Ez a különös viselkedésű fiatalember kiválóan képzett rendőrtiszt volt. Sikereihez nagymértékben járult hozzá, hogy hihetetlenül könnyen nyerte meg az emberek bizalmát. Nem szerepet játszott, valóban minden érdekelte az égvilágon. Kollégái egymásközt Csecsemőnek hívták, mert ha kérdőn emelte valakire tiszta, porcelán-kék szemeit, az illető úgy érezte, éppoly kevésbé hazudhat neki, mint ahogyan egy polyásbabát sem csaphat be az ember. Harmadik fejezet MEGLEPŐEN RÖVID, DE AZ .ÉBER OLVASÓNAK MÉGIS SOKAT ELÁRUL Disszonáns hang volt ebben a fényes, csupa üveg, csupa nikkel körúti könyvesboltban az öregúr dobogása. Másfajta üzletben, például hasonló modern berendezésű Közértben az ilyen zsémbelődés nem ritka dolog. Ott némelyik vevő rögtön kibontja a pa- pircsomagot és dühös elégtétellel állapítja meg, hogy előérzete nem csalt: az eladó csupa zsíros tö- pörtyűt mért, bár ő kifejezetten húsosat kért. Pa- táliát csap. Könyvkereskedésben egészen más a helyzet. Még utólagos reklamáció is nehezen képzelhető el. Vezető kartárs, milyen árut adnak maguk a dolgozónak? A múlt héten vettem ezt a könyvet. Elolvasom, és mit tapasztalok?! A párbeszédek unalmasak,' a konfliktus mesterkélt, a stilus pongyola! Volt szívük azért huszonöt forintot elkérni? Miért nem a jobbikból miért? Mit gondolnak, lopom én a pénzt? stb., stb... Nem, ez képtelenség. Könyvüzletben a vásárló illedelmesen viselkedik. Belép, köszön, előadja kívánságát, átveszi a blokkot, fizet, hóna alá csapja szerzeményét, köszön és távozik. Mint egy kultúr- lény. De a mostani yevő, ez a kopott felöltős, sovány öregúr már a boltba Is mérgesen jött. Köszönt, az igaz. köszönését senki sem fogadta, az is igaz. Ő ennek ellenére is harsányan követelte Budapest legújabb kiadású, nagyméretű térképét. Az egyik eiáru- sítónő meglepetésében önkéntelenül elébe tette a kívánt mappát. A furcsa vevő — se szó se beszéd — kiterítette a pultra, bőrtokból rézfogantyús régimódi lupét vett elő és a főváros utcarengetegének tanulmányozásába mélyed! Közben fennhangon düny- nyögött, dörmögött folyton. Az eladók nem értették, mi baja, nem is törődtek vele. — Mégiscsak hallatlan kérem — kiáltott fel hirtelen és ráütött a térképre. Ezt a provokációt már nem lehetett egyszerűen tudomásul venni. Az egyik elárusító segéd, sovány, ripacsos képű fiú, félbeszakítva bensőséges társalgását szőke, en- nivalóan csinos kartársnőjével, szigorú tekintettel mérte végig az okvetetlen- kedőt. — Felhívom a kedves vevő figyelmét, hogy ne verje szét nekem a szó&an- forgó kartográfiai kiadványt. Majd odahaza dá- dázza, ha már megvásárolta! Szabadna egyúttal megérdeklődnöm, mivel szolgált rá erre a bánásmódra? — Maga ehhez nem ért, fiatalember — zsörtölődött tovább a vevő. folytatjuk szakkörök fejlesztésére lenne célszerű nagyobb gondot fordítanunk. Hisz a művészet alkotásainak megismerése és tolmácsolása mindig jellemző törekvése volt az ifjúságnak. A művészeti szép megismerésének leghatékonyabb módja a műélvezettel és értéssel egyesült gyakorlat, amely a rendszeresen végzett, tartalmas műkedvelő művészeti tevékenységben ölt testet. Megyénkben is tapasztaljuk, hogy műkedvelő csoportjainknál sok kárt okozott már eddig is a, produkciós szemlélet. A művelődési otthonok és KISZ-szervezetek törekvését gyakran az a szándék vezette, hogy a műkedvelő csoport jóvoltából anyagi hasznot húzzanak, vagy jobb esetben legalábbis egyszer teljesítsék az ISZM harmadik követelményét. összefügg ez persze egy másik problémával is. Történetesen azzal, hgy a múlt évben a műkedvelő művészeti csoportok felének sem volt működési engedéllyel rendelkező vezetője. Megyénkben például az ISZM 1962. évi adatai szerint négyszáz együttes működött és kilencvennyolc bejelentett művészeti vezető közül (nindössze harminckilencnek volt állandó vagy ideiglenes működési engedélye. A vezetőképzés meggyorsítása és megjavítása nélkül ’a műkedvelő művészeti csoportok és szakkörök munkája szinte alig növelhető. | ISMERETES, hogy az ifjúság igénye megnőtt a zenés, táncos szórakozóhelyek iránt. Ha arról beszélünk, hőgy megyénkben is bővítenünk kell a fiatalok tervszerűen irányított zenés, táncos szórakozásának lehetőségeit, akkor ezt elsősorban az ízlésnevelés / érdekében tesszük. Minden fiatalnak természetes joga, hogy azt a táncot táncolja, amihez kedve van, de az már ízlés dolga: hogyan? A kultúrálatlan tánc oka minden esetben a táncosok esztétikai ízlésének fejletlensége és a szép tánchoz szükséges mozgáskultúra hiányában található. Ez pedig a megfelelő szórakozóhelyek hiányától is függ. Kívánatos lenne, ha Salgótarjánban, s egy-két járóéi székhelyen a kereskedelmi szervek vezetői zenés, táncos szórakozóhelyeket jelölnének ki a vendéglátó egységekből, ahol az illetékes KlSZ-bizottsa- gok és a vendéglátóipari vezetők megegyezése szerint hetenként egy-két napon társadalmi vezetőség által irányított szeszmentes ifjúsági zenés- táncos | programot bonyolítanának le SZÓLHATNÁNK még a sportról, a turisztikáról, az utazásokról, s még ezeken kívül is számos más lehetőségről, amelyek az ifjúság szabadidejének hasznos és célszerű ! eltöltését segítik. Rajtunk, KISZ-szervezeteinken, állami és társadalmi intézményeinken múlik, hogyan használjuk fel e lehetőségeket a fiatalok nevelésében, az új embertípus formálásában. Tóth Elemér
