Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-05 / 97. szám

1984. június 5. péntek HŐGEíD Egészséges türelmetlenség Nádújfaiu kommunistái között Ha a pártszervezet te­vékenységéről, a politikai munka hatásairól érdeklő­dik az idegen egy-egy köz­ségben, a választ csaknem mindig a konkrét gazdasá­gi helyzet, a termelés me­netének ismertetésével ad­ják meg. Ha jó a politikai munka, egészséges a légkör s egészséges légkörben kedvvel dolgoznak az em­berek, másként pedig nem is lehet eredmény, siker. Ez így is van, s Nádujfa- lu és tipikus bányász-kis­község esetében is igaz. Néhány helybeli vezetővel beszélgetünk, a lakodalom­zajtól hangos szombat dé­lután, a háromszor ilyen nagy községnek is díszére váló emeletes, művelődési ház egyik szobájában. — A férfiak, fiatalok és idősebbek egyaránt meg­állják a helyüket a szén­falnál és a bányászmunka minden területén, a mun­kaversenyben, a közösségi munkában. Az asszonyok és lányok, még a nyugdí­jasok, a bányászok hozzá­tartozói, talán még kölün- bül kitesznek magukért idehaza a termelőszövetke­zetben. — Holló Sándor mondja ezt. O a nádújfa- lusi „csúcstitkár,,, vagyis az egységes falusi párt- szervezet vezetője. Mert van egy községi alapszer­vezet huszonkilenc taggal, egy termelőszövetkezeti alapszervezet húsz taggal ' s a kettőt összefogja az egységes vezetőség. — Nem valami szerencsés megol­dás — teszi hozzá Vincze István tanácselnökhelyet­tes. — Miért? — Mert a községi párt- szervezetben a nyugdíja­sok, a tanács és a földmű­vesszövetkezet alkalmazot­tai és néhány pedagógus van, s ezeknek a pártfelada­ta szintén a termelőszö­vetkezet segítése, a mező- gazdasági munkák szerve­zése, akárcsak a termelő- szövetkezet párttagságáé. Meg a másik: a kislétszá- mú pártvezetőség munká­ja nem ütőképes, hiszen egy-egy pártszervezetnél három vezetőségi tag ugyan mire képes, különö­sen, ha — mint a legtöbb­ször — a háromból egy még hiányzik is valami miatt az üléseikről. Lénye­gében ebben a megosztás­ban is a csúcsvezetőség irányít operatíven, csak­hogy a hét, vagy kilenc helyett mindössze hárman vannak. — Magyarázza Holló Sándor. — A taggyűlések közül is azok sikerülnek, ame­lyeket a két alapszervezet közösen tart — egészíti ki Kotroczó József, a terme­lőszövetkezeti KlSZ-szer- vezet titkára. De mindjárt hozzá is teszi: — A KISZ-nél még kirí­vóbb ez a kettősség. A másik alapszervezetün­ket üzeminek nevezzük, viszont a szervezeti élet, a mozgalmi munka a köz­ségben folyik, az egész fa­lu fiatalsága itt tevékeny­kedik, együtt művelődik, tanul és szórakozik. S hiá­ba van termelőszövetkeze­ti KISZ-szervezetünk, ha a fiatalok közül mindössze ketten tagjai a termelő- szövetkezetnek. — Persze,' ez nem azt jelenti, hogy a többi fiatalok nem is dolgoznak a termelőszövetkezetben. Családtagként besegítenek, az időszaki feladatokhoz társadalmi munkát szer­veznek, s ha nagyobb és biztosabb lenne a jövede­lem, többen be is lépnének a termelőszövetkezetbe. — Hiszen elég jól fize­tett a tsz az elmúlt gaz­dasági évben. — Igen, az elszámolások szerint, prémiummal, ter­mészetbeni járandósággal együtt harmincnyolc forin­tot ért egy munkaegység. De a valóságban még min­dig sok a tavalyról maradt rendezetlen dolog. A ter­melőszövetkezet jónéhány tagjának adósa, a papíron elszámolt természetbeni já­randósággal, amit most már valószínűleg csak az idei termésből tudnak kiegyenlíteni. — Hangzik a magyarázat. — A termelőszövetkezet­nél még van mit tenni a pártszervezetnek — mond­ja Holló Sándor. — Az ottani munkában több kö­vetkezetességre lenne szük­ség. Gyakran hangzanak el olyan ígérgetések, amelyeknek nincs kézzel­fogható alapjuk,, s ezért nem valósulhatnak meg. — A pártszervezet ho­gyan próbál segíteni ezen a helyzeten? — Van pártonkivüliek- ből is aktivacsoportunk. Ezek elmagyarázzák a párthatározatokat, ismerte­tik a terveket s azután tá­jékoztatnak a dolgozók vé­leményeiről, javaslatairól, esetleg panaszairól. Mi az­tán ennek megfelelőén igyekszünk intézkedni. Kü­lönben a pártonkivüli ak­tívák között a legjobbak bekerülnek a pártszerve­zetbe is. Az elmúlt időben négy termelőszövetkezeti tagot vettünk fel a pártba. Vincze István tanácsel­nökhelyettes a pártszerve­zet és a tömegszervezetek kapcsolatát a következő­képpen jellemzi: — A párttagság létszárha kevés ahhoz, hogy minde­nütt ott legyünk, minden fontos munkát mi szervez­zünk. A tanácstagság, a nőtanács és a fiatalság a legbiztosabb támaszunk, különösen a nők. Két női szocialista brigád van a termelőszövetkezetben, ezek magukkal viszik a többieket és a férfiakat is. — Persze, azért nem mennek mindig simán a dolgok — mondja Holló Sándor. — Volt egy gaz­daságpolitikai tanfolya­munk, amelyen mezőgazda- sági témákat tárgyaltunk, ezekről legelőször hiá­nyoztak a termelőszö­vetkezetiek, a> vezetők is. A hallgatók a földműves- szövetkezet és a tanács al­kalmazottaiból tevődtek össze. A többiek elmondják, hogy jól halad az egy éve kezdett dolgozók általános iskolája s az idén már megszervezték a fiatalok az analfabéták iskoláját is. A téli háromhetes tanfo­lyamnak is állandóan 75-80 hallgatója volt. — Pedig a politikai és szakmai tudás az emberek jövedelmében életszínvona­luk alakuláséban terem ér­tékes gyümölcsöket. Ezt már tudhatnák a termelő- szövetkezet vezetői is, hi­szen itt a példa, a lakosság túlnyomórészét kitevő bá­nyászok példája. Ezzel le is zárják azt a beszélgetést. S ha úgy tű­nik is a kívülállóknak, hogy ezek az emberek, Nádújfalu kommunistái tü­relmetlenek, fáradozásaik eredménye, fokozatos elő­rehaladásuk azt mutatja, jó és szükséges az egész­séges, a lehetőségeket jó­zanul mérlegelő türelmet­lenség, az önmagukkal "»mben is meglevő elége­detlenség j£on(jorosj János Vészéi} ben a határidő Husa-vona a késxáruraktár építése korul Telik-múlik az idő. íme észre sem vettük, s a Sal­gótarjáni Acélárugyár új hideghengerműve lassacs­kán a második évforduló­jához érkezik. Második esztendeje gyártja a hide­gen hengerelt acélszalagot a két új hengersor. A korszerűsített gyáregység máris kohászati iparunk jelentős tényezője. Az acélárugyári hengerészek nemcsak belföldi, de szá­mottevő exportigényeket is kielégítenek. Mégsem mondható el, hogy ez a rekonstrukció teljesértékű, márcsak azért sem, mert nincsen befe­jezve. S befejezni valamit néha a legnehezebb... Lapunk a minap mar je­lezte, hogy ennek a befe­jezésnek meglehetősen sú­lyos szépséghibái vannak: „megindult” a rakodótér padlózata, a háromezer köbméteres víztároló me­dence — amely különben is lucaszék módjára épült — egyelőre használhatat­lan. Átereszti a vizet. Áz építők sietnek A rekonstrukció ha cár- időre való befejezésének egyéb akadályai is van­nak. Ami az idén elvégzett munkát illeti, elég jó. A beruházó és az építésve­zetőség közötti kapcsolat is jó. Kölcsönösen segítik egymást. Az építésvezető, Horváth János, - mindent elkövet, hogy az objektu­mok jó minőségben és ha­táridőre elkészüljenek. Az Acélárugyár is többször az építésvezetőség segítségére sietett: ha például mun­kaerőhiánnyal küszködött. Március—áprilisban át is adták az export raktárt, az export szegraktárt, el­készült a hűtőtorony kerí­tése. néhány hete vette birtokába a beruházó a TMK tartalékraktárt. A szalagedző üzeni klvitele­Tanáeskoiás az öntözéses gazdálkodásról A KGST államok öntö­zési szakemberei Kecske­méten az Aranyhomok szálló klubtermében meg­kezdték tíznapos tanácsko­zásukat. A megbeszélést dr. Molnár Frigyes, az áz MSZMP Bács megyei bizottságának első titkára nyitotta meg. öt vitaindí­tó előadás hangzik el az i öntözéses gazdálkodás ta­pasztalataiból és az orszá­gok közötti együttműködés további szélesítésének le­hetőségeiről, majd a kül­döttek a gyakorlatban ta­nulmányozzak a nálunk al­kalmazott öntözési módsze­reket, megtekintik többek között a balatonaligai ön- tözőíürtöt és a kalocsai rendszert. Az első referá­tumot az öntözési módsze­rek magyarországi tapasz talatairól Izinger Pál, a Földművelésügyi Miniszté­rium növénytermesztési fő­igazgatója tartotta, majd Járányi György, a Föld­művelésügyi Minisztérium osztályvezetője ismertette az öntözés fejlesztési el­gondolásokat. Tillei László és Szabó Kálmán az Egri Közúti Út­fenntartó Igazgatóság Nógrád megyei táblafestői Mintegy háromezer tábla tartozik hozzájuk a megyé­ben, amelyeket tíz év óta festenek (Koppány felv.) zéséhez is hozzálátott az építésvezetőség. Bontanak, vésik a gépalapok födém nyílásait. Az építők siet­nek, mert szeretnék, ha az osztrák szerelők július V- től zavartalanul dolgozhat­nának. S ehhez az is hoz­zájárul, hogy a beruházó, mihelyt teheti, megkezdi a gépek helyszinreszáll ita­tását. Bonyolultabb a helyzet a készáru raktár megépítését illetően, amelynek átadási határideje szerződés sze­rint 1965. február 28. S ez a szerződés csupán a csar­nok épület kivitelezésére vonatkozik. A víz, villany, távfűtés szerelésre, terep- rendezésre, s az objektum üzembehelyezéséhez szük­séges egyéb műveletek el­végzésére nem. Bizonytalanság Az építésvezető május végén még nem tudta, ho­gyan alakulnak a felada­tai a készáruraktámál, mert a vállalat nem dön­tött az idén itt beépíten­dő pénzösszegről. Kijelen­tette: ha erre módot ad­nak. a csarnok építését de­cemberre befejezik. De kö­telező erejű nyilatkozatot — éppen a vállalat ter- remtette bizonytalanság miatt — nem adott. Ehhez a bizonytalanság­hoz aztán az acélárugyári beruházási osztály vezető­jének volt néhány észrevé­tele Mulaszt a kivitelező Kuti István osztályveze­tő szerint ez a bizonyta­lanság indokolatlan. A készárú raktár dokumen­tációi tavaly augusztus óta a kivitelező vállalat birto­kában vannak. A most ész­lelhető bizonytalanságot az építőipari vállalat határo­zatlansága okozta. Jellemző példa erre, hogy bár a do­kumentációk alapján ezt megtehették volna — né­hány anyag megrendelése mégis hónapokat késett. Az idő — pénz, mondják. A beruházó felhívta az építők figyelmét arra, hogy például a darupályát tartó vasbeton oszlopok vassze­relését a tél folyamán el­végezhetik, s így már a jó idő beálltával betonoz­hatnak. Ezt á kivitelező vállalat elmulasztotta. Ami azonban a legfur­csább: a vállalat vonako­dott szerződést kötni a tel­jes munkára. Különböző kifogásokat hangoztattak ezzel kapcsolatban, holott a Beruházási Bank képvi­selője szerint a szerződés megkötésének már régen nincs semmiféle formai vagy érdembeni akadálya. Személyesen az igazgató Az építőipari vallalat vo­nakodása miatt fonák hely­zet keletkezett. A Kohó- és Gépipari Minisztérium be­ruházási osztálya erre az esztendőre 13 millió forint hitelkeret megnyitását en­gedélyezte a hideghenger- művi rekonstrukcióra. En­nek ellenére a kivitelező csupán 10,5 millió értékű munkára volt kapható. A huza-vona a készáru- raktar körül önmagában is ny ugta lanító, hiszen terv- szerütlenséget rejt; a hi­vatkozások pedig vészesen emlékeztetnék a tavaly már kárhozatra ítélt „jogi” szemléletre. Még aggasz­tóbb, hogy a rakodótér és a víztároló okozta gondot Újabb tehertétellel gyara­píthatja. Látszólag egyetlen vita­tott objuktumról van szó. Igazában azonban a re­konstrukció befejezésének határidejét kockáztatjuk. Ez pedig nemcsak a nép­gazdaság, de az építőipari vállalat sajátos érdekei el­len is fordulhat. Ügy vél­jük, elérkezett az ideje, hogy az építőipari vállalat igazgatója személyesen is vizsgálja felül a műszaki vezetők állásfoglalását. Ez már jónéhány szór ered­ményre vezetett — s az eredmény bizonyára most sem marad el. Cs. G. 7000 univerzál traktor Az utóbbi tíz év alatt a mezőgazdaság összes traktorainak száma nem egészen négyszeresére, ezen belül a korszerű trak­toroké harmincszorosára növekedett. A traktorállomany ösz- szetételének kedvező ala­kulása az idén folytatódik, elsősorban a nehéz univer­zál traktorok száma gya­rapodik. A mezőgazdaság ebben az évben csaknem 7000 ilyen gépét kap, s mi­vel a meglévők zöme is új, csak igen keveset kell se­lejtezni. Az év végére 80 százalékkal több lesz a ne­héz univerzái-traiktor. mint 1962-ben. A nehéz- és köny- nyű lánctalpasok száma .több mint ezerre! növek­szik, az eszközhordó és más kistraktoroké pedig csaknem 600-al. A korszerű traktorok számának nagy­arányú gyarapodása lehe­tővé teszi, hogy a régi vas­kerekesek számát tovább csökkentsék, mégpedig ke­reken 4000 darabbal. így az év végére mezőgazda­ságunk traktorparkjának 93 százalékát már korsze­rű eszközhordozó, univer­zális és lánctalpas gépek alkotják. (MTI) Felújítási munkák a balassagyarmati A napokban Balassa­gyarmaton a járás vezetői foglalkoztak a járás har­madik ötéves tervében sze­replő felújítási és korsze­rűsítési program kidolgo­zásával. Ügy döntöttek, a terv­időszakban elsősorban a; középületeik, kultúrottho- nok, iskolák, utak és hi­dak felújításával foglalko-- zik majd a tanács. Ezen .időszakban kívánják kia­lakítani a tsz-központokat, a kulturális központokat,; a körzeti iskolákat. A fel-, újítások és korszerűsíté­sek sorrendjében ezeket az említett létesítményeket veszik elsősorban figye­lembe. A tervezetet rövidesen gazdasági szakemberek is megvitatják, és kidolgoz­zak a költségvetést is. i

Next

/
Thumbnails
Contents