Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-24 / 113. szám

1984. Június 24. szerda NÖGRAD 5 Hollókőn nem lehet meglepetés Aratás előtti beszélgetés a tanácselnökkel TV-közvetítés csillagsugáron Vételzavarok — Jobb a kékesi — Ne a kontárokkal Hollókő magaslaton te­lepült község, de két ma­gasabb csúcs, két vár köze ékelődik. Az egyik, a ki­sebbik vár a Szatmári bé­ke óta romokban hever, a második, a szövetekezet gazdasági majorja még mindig épül, de az a na­gyobbik az erősebbik vár. A jelenlegi romvár védel­mét ép korában a hódító "örök huszonnégy harcosá­ra bízta, a tsz „vámépe” riszont száznegyven dolgos agot számlál. Jelkép egy ácsit tehát, hogy a szövet­kezet majorja úgy magaso- lik a hétszázéves község fölé, mint egy erődítmény. Asszonyok a gáton A hollókői Petőfi Tsz- ben, mint az egri vár tör­ténetében, ugyancsak az asszonyok helytállása, bá­tor segítsége fokozza az erőt. Majorban, szántóföl­dön, kapálásban és széna­betakarításban egyaránt helytállnak. S, bizonyára helyt fognak állani a fér­fiak oldalán az aratásban is, amelyre az előkészüle­tet nagy előrelátással, jó- előre megtették. Amikor mégis a tanácsházára me­gyek, hogy Kovács Pál vb-elnöktől érdeklődjem az aratási és cséplési felké­szülés üteme után, akkor elsősorban az a kíváncsi­ság vezet, hogy vajon mi­lyen mértékben sikerült az egész falu ügyévé tenni az aratás és cséplés gyors, veszteségmentes végrehaj­tását. Az elnök mindenben tá­jékozott és így egészen biz­tos a dolgában. A tájékoz­tatás kedvéért éppen a me­zőgazdasági állandó bizott­sági ülés jegyzőkönyvének gépelését hagyta félbe. — Tegnap este mégegy- szer, újból megtárgyaltuk az aratást, és a betakarí­tást — mondja. — Szeret­nénk, ha minden úgy men­ne, mint a karikacsapás. Nem akarjuk, hogy megle­petés érjen bennünket, mint tavaly, amikor learat­tuk ugyan a termést, de egy része a keresztekben ment tönkre ... — Mit tesznek ennek ér­dekében? Aratáshoz, esépléshez férfi kell A tanácselnök félretolja az írógépet, mintegy jelez­ve,- hogy ez nem kétperces téma, meg hogy ehhez úgyis elő kell venni az ira­tokat, kimutatásokat. — A legnagyobb gond — mondja — minden évben: a megfelelő lésztám bizto­sítása. Hiába, az aratás és a cséplés olyan munka, amelyhez férfi is kell, nem bízható egyedül az asszo­nyokra. Márpedig férfiak­ban nem bővelkedik a téesz. Negyven férfi tagot tartunk nyilván, de ezek nagyobbára a majorban, a iószágok mellett, vagy a fogatokon kaptak állandó munkát. Kevés a férfi. Ta­valy is az okozta a bajt. Hiába kértük ki az üze­mekből a férfiakat, mert a cséplés időszakában beál­lott az esős idő, s mire aratni lehetett, az ipari munkásoknak már letelt a szabadságuk. Lehetett vol­na csépelni, de nem volt kivel. Ezért gondoltunk most a legtöbbet a Kézi munkákhoz szükséges mun­kaerő megszervezésére . .. — Hogyan védekeznek a „meglepetések” ellen? — Először is számvetést csináltunk. Beosztottuk az asszonytagokat az általuk végezhető munkákra s utá­na megszámoltuk, mennyi férfira lenne még szükség. Ezek után a családtagok körében elkezdtük az arató­párok toborzását. Hetven­hat holdon terveztünk ké­zikaszálást és jelenleg már 86 hold kaszálására írták alá a vállalási lapokat. Segítenek a rimáé iák — És a cséplés? — Azzal sem lesz baj. A cséplőmunkacsapatok tag­jai is leszerződtek. Két cséplőgép dolgozik majd a községben. Az egyikhez a faluból adjuk a kiszolgáló személyzetet, a másik mun­kacsapatot pedig Rimócról kértük kölcsön, ahol a me­zőgazdaság sokkal jobban áll emberanyaggal. Mint­hogy 406 hold aratásához és betakarításához rendel­kezünk. a szükséges gépka­pacitással, nyugodtan meg­ismételhetem: meglepetés­től nem tartunk. — Hol és hogyan csépel­nek? Kinéz az ablakon és te­kintete a házak fölött a tsz- major korszerű, nagy gaz­dasági épületeit kutatja. — Lesz egy szérűnk a központi majorban, előre­láthatólag mindent itt csé­pelünk majd. A cséplést a tavalyival ellentétben nem szekerekről, hanem asztag- ból végezzük. Ösztönző premizálás — Okozott-e különösebb nehézséget a kéziaratás és a cséplőcsapatok megszer­vezése? — Természetesen az ilyen munka csak akkor lehet eredményes, ha sze­mélyesen beszélgetünk a téesz-taggal, családtaggal, ipari munkással. Ezenkívül különösebb fáradságunkba nem került az aratópárok és az egy eséplőcsapat ki­állítása. Megkönnyítette helyzetünket, hogy még a tavasz idején, a . tervtár­gyaló közgyűlés alkalmá­val elfogadta a tagság az aratási és cséplési premi­zálás nálunk legösztönzőbb módszerét: téesz-tag vagy ipari munkás egyformán száz kiló természetbeni prémiumot kap egy hold dőlt gabona levágása után, álló gabona után pedig nyolcvan kiló a prémium. De természetbeni prémium­ban részesülnek a cséplők és az aratással, csépléssel kapcsolatos, járulékos mun­kákat végző tsz-tagok is. Hollókőn tehát körülte­kintően felkészültek a ke­nyérnek való betakarítására s az különösen megnyugta­tó, hogy a tanácselnök is teljesen tájékozott a legki­sebb részletkérdésben is, mintha legalábbis tsz-me- zőgazdász lenne. Viszont csak így lehet az aratás az, aminek lennie kell: társa­dalmi ügy ... Lakos György — MAGÁNAK TETSZIK a norvég tv monoszkópja? —Hogyne. Csak nem focimeccs közvetítése köz­ben. . 1 A beszélgetés nem két Karin thy-kedvelő halan­dzsázó között hangzott el; a Karancs presszójában hallottuk, ahová a ma­holnap megszokottá váló délutáni zápor elől szalad­tunk be. A diskurzusra felfigyelt Bocskai Zoltán, az MHS megyei rádióklubjának vezetője is. — Ez sajnos velejárója a nyárnak, — sóhajtott. — A múltkor a kecskeméti színházi , közvetítést egy francia sanzonéit, váratlan beugrása zavarta meg. — Mi okozza nyáridőben a tv-vétel zavarait? — Az északi félgömbön, ahol mi is élünk, a Nap nyári sugárzása nemcsak a meleg fokozásában érez­teti hatását. A mágneses hatás következtében egyes légrétegek ionizálódnak, azaz: vezetővé válnak. A tv-adók sugárzása — kép­letesen szólva — felpattan ezeknek az ionizált léé- rétegeknek hátára, s oda is eljut, ahol nem látják szívesen. Ha az ilyen be­szökött tv-sugárzás eléggé erős, kiszoríthatja a kép­ernyőről azt az adóállo­mást, melyre a készüléket beállították. A zavarokat olykor meteorrajok idézik elő, melyek szintén ioni­zálják a levegőt. — Ügy tudjuk, a tv- közvetítésre használt suga­rak hullámhosszát nemzet­közi egyezmények szabá­lyozzák. Miként lehet mégis, hogy az említett je­lenségek gyakran élvezhe­tetlenné teszik a vételt? AZ EGYEZMÉNYEK csak arról beszélnek, hogy milyen hullámhossz-hatá­rokon belül dolgozhatnak egy-egy ország tv-adói; az egyes adók hullámhosszát azonban konkrétan nem határozzák meg. Ezért le­hetséges, hogy két, hul­lámhosszban csekély elté­résű adó egymástól cse­kély távolságban sugá­rozza műsorát. Könnyű belátni, hogy minél ki­sebb a két hullámhossz különbség, annál köny- nyebben bekövetkezik a zavar. —■ Milyen módszerrel lehet megelőzni azt? — Legfontosabb a he­lyi adottságoknak megfele­lő csatorna és antenna ki­választása. Nem értem például, hogy számos sal­gótarjáni tv-tulajdonos miért ragaszkodik a pesti adóhoz, holott a kékesi Tarjánban és környékén sokkal jobb vételt biztosít. — Nem mindenki tv- szakértő, mint Bocskai elv­társ ... Honnan sejthetné az. egyszerű halandó, me­lyik csatorna a megfelelő? — Tessék jegyezni! MHS Itt az ideje a lucerna és a vöröshere magkártevői ellen a védekezésnek mert a magkártevők ellen csak az igen korai zöldbimbós állapotban elvégzett, ideg­mérges porozás eredmé­nyes. Különösen a vörös­herére vonatkozik ez. Vö­rösherénél ugyanis akkor kell a porozást elvégezni, amikor az úgynevezett „pálhalevelek” között meg­jelenik a bimbó. A megké­sett védekezés eredményte­len, mert a kártevő tojása, megyei rádiósklub, Salgó­tarján, Vörös Hadsereg út 66. Annak, aki felbélyeg­zett válaszborítékot küld, szívesen és díjmentesen adunk szaktanácsot. — Máris köszönjük az érdeklődők nevében! A csíkokat, hullámvonalká- kat el lehet-e kergetni sa­játkezűig a képernyőről? — A készülékeken kívül elhelyezett szabályozó gom­bok segítségével némelyi­ket lehet. Olykor segít, ha a készüléket egy pilla­natra ki-, majd visszakap­csoljuk. A tv biztos halá­lát eredményezi ellenben a belekontárkodás. Felfog­hatatlan, miért próbálnak sokan azzal megtakarítani néhány forintot, hogy szakember helyett fusizóra bízzák készüléküket. — AZ A GYANÜNK. hogy a kontároknak mi­hamar elszáll a ked­vük a fuserálást.ól. Majd­nem húsz ilyen egyén el­len indult szabálysértési eljárás. A néhány száz fo­rintos bírságolás híre majd­nem a fény sebességével terjed... lárvája már a bimbókon van, így a vegyszer nem pusztítja. Védekzésül zöldbimbós korban a tízszázalékos DDT és a HCH egy-egy arányú keverékéből hol­danként 15 kilót porozunk ki! A porozást az esti és éjszakai órákban kell el­végezni. Ezek a szerek a méhekre veszélyesek feltét­lenül fontos tehát, hogy a méhészeket még előre, idejében értesítsék. Növényvédelmi tanácsadó Cbqz&vi&muj fi zép hivatás az ag- ^ ronómusé. A mai fejlődő falu küzdelmes életének ő az egyik leg­fontosabb alakja. Ö a ter­vek kovácsolója, a jókedv ébresztője, a korszerű szakismeret letéteményese. Ha jól felkészült tenni­valóira, ha gazdag képze­letű és meleg szivű em­ber, széppé, tartalmassá teheti a gondjaira bízott falu életét. Milliárdokat fordítunk a korszerű nagyüzemi gaz­daság megteremtésére. Az egész ország figyelme ki­séri féltőn fejlődését, vá­roson falun kíváncsian várják a nagy erőfeszítés eredményét. S hogy mikép­pen gyümölcsözik majd ez a hatalmas áldozat- vállalás? Ez elsősorban a szakemberektől függ. A felelősségtudat, s a hivatás más ezer követel­ménye bizonyára már a fel­készülés éveiben gyakran foglalkoztatja a jövendő agronómust. Tanul, gyűjti a korszerű ismereteket, színes terveket, elképzelé­seket forgat a fejében, hogyan fog majd övéi elé állni,' hogyan fogja okos szóval, a szakem­ber magabiztosságával magával ragadni embereit és átformálni a maga kis világát. A fiatalság álmai szép és hasznos álmok, s a mi életünk nagyon al­kalmas arra. hogy a szí­nes, változatos, de reális álmokat valóra váltsa. A fiatal mezőgazdász elkép­c/Lz zelései is mind megvaló­sulhatnak, ha kitart mel­lettük, ha erős és határo­zott ember, ha nem retten vissza a küzdelemtől. Harcolni annak is kell, aki a jót akarja. Igaz, hogy a mai falu új úton jár. A - régi megkötöttsé­gek, az egyhelyben topo- gás, a megkövült maradi- ság már erősen foszlado-l zik, de azért még ott la­pul némelyek fejében. Az új élet lépésről lépésre aratja győzelmeit, de sok eldugott kis faluban még keményen meg kell vere­kednie az agronómusnak, ha korszerűen akar szán­tani, vetni, ha a tudomány parancsa szerint követeli meg a tőszámot, vagy eteti a jószágot. C okán makacskodnak ^ még a régi mel­lett: „Az én apám más­képp csinálta s mégis ne­ki volt a legszebb búzája és a legjobb lova.,, Ilyen kifakadásokkal még ma is találkozik az újat aka­ró szakember és elmond­ják okvetetlenkedőnek és betűrágónak is, ha nem enged. A korszerűség, a tudomány legújabb ered­ményeinek az alkalmazása ugyanis csak azok számára pofon egyszerű, akik már megismerkedtek vele, ismerik hatását, eredmé­nyeit. De az a régi vágá­sú parasztember, aki éven­te háromszor is verejté- kes kapálással tette zöl­dellő rengeteggé kukoricá­ját, nehezen hisz abban, hogy a számára ismeret­len vegyszer nálánál job­ban és gyorsabban elvég­zi ezt a tengernyi mun­kát. Mit tudom én, mi lesz abból — mondja jó- néhány újdonsült szövet­kezeti gazda is, amikor a vegyszeres gyomirtásról hall. Csoda-e, ha ellen­kezik? De csak addig el­lenkezik, amíg meg nem győződik az újdónság jó hatásáról. Ha látja,- hogy bevált, elfogadja szívesen. S éppen az a legnagyobb szerep, amely az agronö- musra várhat: elfogadtat­ni és megszerettetni az újat. Ezt is elérheti a jó szakember, ha megbecsü­lést szerez önmagának, ha ki tudja vívni, hogy a falu központi alakja le­gyen. Ha magabiztos szak­tudással, helyes emberi magatartással és jó szó­val bírja, sok szép ered­ményt elérhet akár egyik évről a másikra is. T gaz, akad még jó- ■*- néhány dolog, mely ideig-óráig elveheti a hi­vatását állhatatosan sze­rető jó szakember kedvét is. Van még olyan tsz. amelyben nem becsülik meg eléggé a jó szakem­bert. Néhol a konok vas­kalaposság, a maradiság is pálcát tör még a nad- rágos ember, a tanult em­ber felett. S van, ahol lakásgondokkal, otthon- talansággal küszködik a falura került szakember. Sok bajjal, teherrel bir­kózó szövetkezeteink még nem mindenütt tudnak egyik napról a másikra agronómusHakást bizto­sítani. De a felsorolt gon­dok mind előbb-utóbb megoldódnak, ha az ag- ronómus hivatása magas­latán áll. és be tudja bi­zonyítani, hogy nála nél­kül nem teljesednek be a tagság reményei. Szép hivatás az agrenó- musé, de nehéz is nagyon. Ilyenkor tavasszal, de nyáron éá ősszel is ez a pálya nem tűr el sem fáradságot, sem megállást. Ilyenkor niiics nyolcórai munkaidő és nincs tizen- hatőrás pihenés; az az agronómus, aki megreked az íróasztal mellett, eleve csatát vesztett. Az agro- nömus szép hivatása sa­játos életformát is köve­tel: állandó tettrekész állapotot, gyors elhatáro­zást, határozott döntést. Más foglalkozásoknál, ha, elront valamit az. ember, később nekiáll és kijavít­ja. Az agronómus rímre' ilyen szerencsés helyzet­ben. Ha az ő szénáját szétszórja a vihap, elveri az eső, abból már nem igen lehet jó takarmányt csinálni. Ha a szőlőben nem füstölnek idejében, s a fürtöket /leveszi a fagy, azon sem lehet segíteni. S hányszor kell hajnali 3-kor, 4-kor kelni az ag­ronómusnak. Ellenőrizni a fejést, az etetést, a munká­ba indulást. Természetesen azzal, hogy 3-kor felkelt, még nem sokat csinált,. Attól még nem megy jobban •'á munka, ha az agronómus is ott álmosko- dik a koránkelők között. Mert a munka tartalma a fontos. Az a fontos, hogy a szakember pirkadattól késő estig céltudatos, tu­dás hadvezére legven boldogulásért vívott soro­zatos ütközeteknek. IÁ a a jól végzett mun- ka jutalmát is ta­lán mindenkinél jobban élvezi az agronómus. Nincs annál nagyobb öröm, mint­ha az ember napról-napra láthatja erőfeszítései ered­ményét. S a jó szakember hamar megismeri ezt az érzést. A gondozott határ, a fejlődő állatállomány, a tsz-porta rendje, a felraj­zolt tervek sokasága, a gyarapodó jövedelem, s ezzel együtt a tagság nö­vekvő jóléte és elismerése a jó agronómus legszebb dicsérete. Kékesdi Gyula \ I

Next

/
Thumbnails
Contents