Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-16 / 106. szám

íf ÖGR A D 19*4. J3nfus 18. feedd Nagy sikere volt az osztrák munkás zenekar salgótarjáni hangversenyének AZ UTÓBBI években •gyre szélesednek a ma­ivar és szomszédos népek .ozotti politikai, tudomá- ivos, kulturális kapcsola- ok szálai, és ez mind a mi -zámunkra, mind szomszé­daink számára igen sok pozitív eredménnyel, hasz­nos élménnyel jár. Június 13-án, szombaton a Salgó­tarjáni Acélárugyár Kul- türotthonában az Ausztriá­ból, Hőnigsbergből érkezett gyárüzem és a Salgótarjáni Acélárugyár fpvószeneka- :a adott közös hangver­senyt. A két fúvós együttes kö­zül elsőnek az általunk már régóta jól ismert he­lyi zenekart hallottuk. Fu­jik: Koncert-indulójával nyitottak. Ezután követke­zett műsoruk kétségtelenül legigényesebb műsorszáma, Farkas Ferenc Kossuth- díjas zeneszerző Régi ma­gyar táncok című sorozata. A mű eddig főleg fúvós­ötösre. illetve zongorára irt formájában vált közis­mertté, most fúvószeneka­ri átiratában volt alkal­munk megismerni. Nagyon szépen hangzott a bevezető tétel és középrész himnikus hangvételű zsoltárrészlete. Az utolsó tétel lendületes népdalának előadása is méltán ragadtatta tapsra a szépszámú közönséget, ez­zel jutalmazva Krajcsi Lajos karnagy munkáját. Vackar: Három jóbarát c. klarinét, trombita, harsoná­ra írt és zenekari kíséret­tel ellátott művét hallhat­tuk az első rész befejezé­seként. A hangulatos mű előadásában különösen Tóth András klarinétos tűnt ki. Kár, hogy a szólis­ták nem álltak a zenekar elé, ' ez akkusztikailag is jobban hozzájárult volna az előadás sikeréhez. SZÜNET után léptek do­bogóra az osztrák vendé­gek Ramskogler Heribert karnagy vezetésével. A ze­nészek bevezető hangula­tos indulóval megnyerték maguknak a közönséget, Az osztrák zenekar az acélárugyárénál nagyobb létszámú, ezért természete­sen tömörebb, teljesebb hangzású is. Mozart: Szök- tetés a szerályból c. operájának nyitányát hal­lottuk ezután. A mű fú­vós átirata nem adhatta vissza egészen ezt a tö­kélyt, amit megszoktunk eredeti, szimfonikus for­májában —, ahogy azt Mozart megírta —, de így is szívesen hallgattuk és előadása alapján meggyő­ződhettünk arról, hogy ki­tűnő muzsikusok ülnek a színpadon. Klumen: Bé­csi levelek c. egyvelegét régi és újabb operettekből, népszerű dallamokból ösz- szeállított potpourriját va­lószínű a közönség szóra­koztatása céljából tűzték műsorukra. Nagy sikert aratott Hoffman, mai szer­ző modem, hangulatú, dzsesszes hangszerelésű és ritmusú darabja, melyet három igen jó harsonás, miht szólista adott elő a zenekar kíséretével. A zá­ró induló után a közönség több ráadást követelt a vendégzenekartól. így meglepetésre a zenekarból alakult 5—6-tagú csoport tiroli népdalokat adott elő igen nagy tetszésre. FORRÖ SIKERŰ est résztvevői voltunk. Mind­két zenekar sok élvezetet nyújtott. A vendégek is ízelítőt adtak az osztrák öntevékeny zenei élet ered­ményeiből és nem is rosz- szat. Úgy tudjuk, e láto­gatás után az Acélárugyár zenekara vendégszerepei a közeljövőben Ausztriában Alaposan fel kell készülni zenekarunknak erre az uta­zásra, hogy igazolhassa majd a magyar zenei élet külföldön lévő jóhírét. Virágh László A XXXII. Velencei Bi Magyar alkotások a seregszemlén Modern nő — Miért kosaraztad ki a Pistát? — Nagyon maradi! Kézeld, gyereket szeretne.. (Szegő Gizi rajza). Június 20-án nyitja meg kapuit Velencében, a Giar- dini Publiciben a világ képzőművészetének nagy seregszemléje, a Biennále. 1895-ben rendezte meg el­ső alkalommal Velence vá­rosa nemzetközi művészeti kiállítását; hazánk már ek­kor részt vett e bemutatko­záson, a nemzeti megbí­zottak testületében Mun­kácsy Mihály képviselt bennünket. Két háború megszakításait leszámítva, azóta is rendszeresen meg­rendezésre kerül a Bienná­le, amelyen Magyarország 1948-ig — egy kivételével — minden alkalommal részt vett. Tíz év után Ezután tíz esztendeig nem szerepeltünk e tárla­ton — majd 1958. óta is­mét rendszeresen bemutat­juk minden alkalommal a magyar festészet és szob­rászat kiemelkedő meste­reinek alkotásait. Az el­múlt három alkalommal arról igyekeztünk képet adni, hogyan alakult kép­zőművészetünk a felszaba­dulás után; ezért 1958-ban Medgyessy szobrai és Do- manovszky festményei, Fe- renczy Noémi gobelinter­vei, Kovács Margit kerá­miaszobrai kerültek bemu­tatásra — majd két évre rá, régi mulasztás pótlá­saként. nagy proletármű­vészünk Derkovits Gyula késői művei, s mellette Kerényi Jenő, Mikus Sán­dor, Szentiványi Lajos al­kotásai, valamint fiatal művészeink grafikái, leg­utóbb pedig Kmetty Já­nos, Bernáth Aurél, Mar- tyn Ferenc, Gádor István és Kurucz D. István alko­tásai reprezentálták kép­zőművészetünket. 1938 óta egy nemzetközi zsűri döntése alapján osz­tanak díjakat; az egyik festészeti nagydijat 1940- ben Aba Novák Vilmos nyerte el. A második vi­lágháború utáni években a díjat nem kisebb meste­rek nyerték, mint Braque, Moore, Chagall, Matisse, Dufy, Nolde; és mások; e hiányos névsor is szemléle­tesen jelzi e nemzetközi bemutatkozás rangját, me­lyet azóta a nagy mérték­ben elszaporodott bienná- lék és triennálék sikerte­lenül próbálkoztak elhódí­tani: Tizian városának két­évenkénti tárlata, amelyen mintegy félszáz nemzet vesz részt, ma is legjelen­tősebb eseménye a modern képzőművészeti életnek. A hagyományőrző mester Ebben az esztendőben — miután az elmúlt három biennálén már képet ad­tunk az új magyar képző- művészetről — a rendezés egyetlen mester oeuvrejét állította a bemutatkozás középpontjába — s ehhez párosította két fiatal mű­vészünk néhány alkotását. A mester: Barcsay Jenő ér­demes művész, kinek je­lentősége szinte még fel­mérhetetlen az új magyar festészet történetében. Mint főiskolai tanár, az egész generáció tiszteli benne mesterét; művészete azon­ban messze túlmutat ezen. Sajátos hazai jelenség — szervesen kapcsolódik a magyar festészet nagy ha- gyományaihoz; a termé­szetből, a látványból in­dul el s vaslogikával és példát ritkító művészi ér­zékenységgel rendezi a lá­tottakat képpé. A quatt­rocento klasszicimusát egyesíti a XX. század ele­je Párizsának művészi tö­rekvésével — mindezt Nagy István sommázottsá- gával ötvözi. Látszólag csu­pán a tér és forma prob­lémái izgatják — valójá­ban a szigorú konstrukció, a szilárd, biztos szerkezet mögött ott rejlik a világ rendbetevésének igénye. Ez a szigorúsága, igényessége s a benne rejlő művészi alázat emelik művészetét és személyét egyaránt az őszinteség, az igazi emberi és művészi értékek iránt oly fogékony fiatalok köré­ben példamutatóvá. Egykor csupán a szentendrei is­kola vezető mestere volt — ma már egész újjászü­lető festészetünknek egyik vezető alakja. Ketten az új nemzedékből Egy szobrász és egy gra­fikus alkotásai egészítik ki a mester munkásságát Segesdi György szobrainak újszerű formaképzése — melyék nem kis vihart vál­tottak ki az utóbbi évek során — az új mondani­valóhoz új formát kereső művész igényességét mu­tatják. Az új anyag: a rendkívül kemény króm- acél-lemez új megoldásokat követel. Daidaloszában — mely most más művei közt bemutatásra kerül — az emberiség merész álmád­nak megvalósításáért küz­dő embernek állít emlé­ket. Csohány Kálmán több­ségükben kisméretű, mo­numentális grafikáiban a vonal szűkszavú, mérték­tartó, fegyelemzett vezetése szorítja korlátok közé aZ expressziv lendületet Egy­szer lágy líraiság, másszor meleg humor árad rajzai­ból: de mindenkor a leg­tisztább emberség szól be­lőlük. Három művész: a hagyo­mányőrző és teremtő mes­ter, s két fiatal az új nem­zedékből: ők képviselnek bennünket ezidén a vi­lág képzőművészeinek nagy versengésén Velencé­ben. „ MuxároK ötödik fejezet TUDOMÁNYOS BESZÉLGETÉS MUKI ES GAZDAJA KÖZÖTT — Kutyus — veregette meg a simaszőrű, fekete tacskó lapockáját az öreg­úr —, vedd tudomásul, hogy ez tarthatatlan álla­pot. Skandalum! Egyetlen barátom, bizalmasom vagy, és mégsem oszthatom meg veled gondjaimat. Azon egyszerű okból, hogy mű­szaki ismereteid felháborí­tóan hézagosak. Ebbe nem vagyok hajlandó belenyu­godni. Most megmelegítem a vacsorádat, és utána megtartjuk az első tanuló órát. Semmiféle ellenve­tést nem fogadok el. így lesz. Punktum. Felállt, kiment a kony­hát», Muki kedvetlen te­kintettel kísérte, és bor­zasztó nagyot ásított. Az idegesség csalhatalian jele ez a daxliknál. ö sem várt semmi jót a közeljövőtől. Magyarán szólva: utálta a tanulás minden fajtáját, a technikai kérdések pedig az átlagosnál is nagyobb ellenszenvet váltottak ki belőle. Ez annál érthetetlenebb, mivelhogy a lakás, melyet már öt éve osztott meg gazdájával, sokkal inkább kutató laboratóriumnak, ezermester műhelynek il­lett volna be, mint ,egy nyugdíjas bérszámfejtő ott­honának. A nagyszoba egyik falá­hoz mennyezetig érő, tes­tetlen polc simult. Telis­teli idegennyelvű műszaki könyvekkel, folyóiratokkal, szakszótárakkal, lexikonok­kal. Ami a többi berende­zési tárgyakat' illeti, azok­ról még a laikus szemlélő is könnyen megállapíthat­ta, hogy híradástechnikai kísérletezések céljaira szol­gálnak. Szignálgenerátor, magnetofon, reflexiós klisztron, csővoltmérő, elek­tronoptikai készülék, és tu­catnyi más, ismeretlen ren­deltetésű műszer sorako­zott a széles, pertinax le­mezzel borított munkapa­don, vagy lógott a falakon. A legfigyelemreméltóbb azonban az a készülék volt, amely vaslábazaton a könyvespolccal átellenes sarokban állott. Kalapács­lakkal bevont szerelék­lapján két nagyméretű ka­tódsugárcső, rengeteg apró műszer, kapcsoló, tárcsa, indító gomb, különböző színű huzalok, árnyékolt vezetékek lián-szövevé­nye ... — Tessék, kérem — tett le egy kis lábost a daxli elé a visszatérő öregúr. — Jó étvágyat! Én pedig el­kezdem az előadást. Rend­ben lesz így? Muki egy pillanatra ki­emelte a fejét a lábosból, farizeus pofát vágott, sőt még egy álnok farkcsóvá­lást is megkockáztatott. Aztán falt tovább. — Ismerve szellemi rest­ségedet — kezdte a gazdá­ja —, fel kell tételeznem, még azzal sem vagy tisztá­ban, miként zajlik le egy rádióamatőr róka-vadász- verseny. Nagyon-nagyon régen magam'is részt vet­tem néhányon. Nehogy igazi rókára, tarisznyás, puskás vadászokra gondolj. A róka ezúttal ember, aki rövidhullámú rádió-adójá­val elbújik a bozótba, és meghatározott hullámhosz- szon időnként jelenetkezik „Kukucs, erre vagyok, ta­láljatok meg.” Érted? — Vau-vau — imitált élénk érdeklődést Muki és tisztára nyalta az edényt. — Namármost — folytat­ta az öregúr —, a verseny­zők hordozható vevőkészü­lékeikkel útnak indulnak. Ügy tájékozódnak, hogy amikor nagyobb erővel su­gároz a rókát jelképező adó, akkor tudják, hogy jó irányban haladnak, köze­lebb kerültek a búvóhely­hez. Egyébként hasonló módszerrel cserkészik V a háborúban az elhárító szervek s a felderítők rá­dióadóját. És most figye­lem — alapvető kérdéshez érkeztünk! Mi a vélemé­nyed: valódi róka búvóhe­lyét is megtalálhatnák ilyen módszerrel? A kutya, gondolkodás nélkül, tagadóan rázta meg a fejét. ö biztosan rajtaütne a komán, de az ügyetlen emberek, azokkal a drótokból, csavarokból álló ládikóikkal?! Nevetsé­ges! — Nagy tévedés — szö­gezte le a kérdező. — Igen­is, megtalálhatják a rókát. Ehhez három feltétel szük­séges. Először is, hogy az igazi róka is rezegjen, az­az bocsásson ki magából elektromágneses hullámo­kat. Másodszor, a vadá­szoknak olyan vevőkészü­lékkel kell rendelkezniük, amely ilyen hullámok vé­telére általában alkalmas, és végül, hogy a ciklus tar­tományon belül ismerjék a róka pontos rezgészszámát. Muki nyíltan és pima­szul vigyorgott. Még csak leplezni sem próbálta, hogy árva szót sem hisz az egész­ből. (folytatjuk.) Két reprezentatív kiadvány Több nyelvű, színes] Nógrád megyei leporelló készül huszonnégy oldalon) mely a megye legismertebb idegenforgalmi nevezetes-» ségeit, legszebb tájait, mű-» emlékegységeit mutatja bej E, kiadvánnyal egyidőben nógrádi népviseleti pros- pektus is készül, melyből a megye néprajzi körzete­inek legjellegzetesebb da­rabjait ismerheti meg at érdeklődő. A Nógrád me­gyei Idegenforgalmi. Hiva­tal kiadásában megjelenő reprezentatív kiadványok előreláthatóan a jövő év elején látnak napvilágot, y Az előkészületek, illetve az (■anyaggyűjtés már megkez­dődött Új filmehet rendeznek h Néhány napra filmesek V „szállták meg” a Farkas- í hegyet; Makk Károly ren- )dező vezetésével itt for- A gatják a Magyar Filmgyár- X fő Vállalat „Mit csinált fe­leséged 3-tól 5-ig?” című I új produkciójának néhány felvételét. A Farkashegyen építették fel a diszletezök Szelistye kicsinyített váró- sát. Veszprémben ütött ta­nyát néhány napra a „Ta­núság” című készülő alko­tás stábja. Mesterházi La­jos regényét Keleti Már­ton rendező viszi tűmre.

Next

/
Thumbnails
Contents