Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-01 / 68. szám
1 tű nógrao 1964. május 1. péntek MMON LAJOS. Hazatérő a küszöbön Véha az ember annyira hirtelen oppan az otthoni küszöbre, \ogy szégyenli üres tenyerét. lélekig elpirul: Ö, kedveseim, nár csak az utolsó kocsit értem el.'.'. ' lába alatt a köszöböt nézi, • nelyre szerencsétlen dédöregapja tzerencsapatkót kalapált. Így vagyok én. így tértem haza, iresen, mindent odahagyva nég szivem nehezékeit is, logy könnyedén jelemelkedjek, tzinte közétek zemem testvérkéi: csillagok! 1lost itt a kiíszöbön kedvem lenne fütyörészni tírni vagy dalolni — ó, te ellágyulásl Arcomon gyík szalad, hideg... Mi az? t talán a könny? a könnyek? tem! nem! Csak erős ammónia száll ■ragyát rakank a szekérre a kertek alatt.. I De jelmosolygok: mégsem érkezem üres tenyerekkel, tcséimnek hoztam háromzseb villamoscsörömpölést, 'ám akasztott az ősz néhány bolyongó ökömyálat, i elhoztam, kishúgaim, verjetek belőle csipkét. 5 nektek, atyámfiai, jóízű híreket hoztam haza,, majd elmondom sorra mind, tsak adjatok egy széket, hogy leüljek... .ÁSZLÓFFY ALADÁR: Fehér ritmus Fehér. Szélnél fehérebb: száguldás — ie a helytállás gesztusával,- mintha robogó teherkocsin szétvetett lábbal közeledsz valami ünnepélyes megérkezéshez: Légifelvétel a fehér blokksorokról, amint egymás mögött, sorban, sorokban messze az eddigi városon túl is hirdetik a várost! Háztömbök, toronyházak. Repülőt kíván, történelmi távlatot sugalmaz képe e mozdulatlan vonulásnak. Háztömbök, toronyházak. Hófehér állóalakok a zöld tavaszi mezőben, a barna őszi mezőben. Halhatatlanul tiszta ritmus ez, — a korok sok ezer eredménye így magasodik — mindig a maga helyén — az emberiségben, s mint végtelen híd, ível többször is végig a földötf és kifut, s már ott folytatódik az égben! TÍZÉVES fennállását ünnepelte a Koconkai Búzavirág Tsz. Az évforduló tiszteletére nemcsak a tsz-gazdák, hanem a természet is megemberelte magát s olyan időjárással örvendeztette meg Kocon- ka • palócait, hogy soha nem látott bőségben bokro- sodtak a búzák, három csövet nevelt a kukorica és a cukorrépa oly hirtelen húsosodott, mint Csirke Amália, a földszöv-ügy- vezető leánya a kései házasságkötés után. Ámbár úgy is lehet, hogy a természet a kényszerű körülményeknek engedelmeskedett, csupán, minthogy a sovány, savanyú talaj az utóbbi években annyi me- szet és komposztot kapott, hogy a szűkkeblű és lusta természet nem foghatta rá tétlenségét a meredek és pucérra kapott hegyoldalakra. Az évforduló önfeledten, derűs hangulata érthetően magával ragadta az ünneplőket s megérdemelt dicsfény lengte körül Banda Bertalan tsz-elnök magas, szögletes homlokát. Az elnök ugyan cseppet sem kérkedett érdemeivel. Ifjúi lendületével és megállapodott bölcsességével a tanult ember szerénységével a dölyf és nagyképűség összeférhetetlen. Egyedül a kecskelábas asztal végén búslakodó Csurka Márton látta a glóriát egyre feltűnőbben fényesedni, mint hajdankori nagynénje, ki a történelemben először társalgott a hasznosi Szűz Máriával s a másnak láthatatlan égi fényektől vesztette el egyszerű emberi józanságát. Az erdei tisztáson egymáshoz ragasztott asztalok —————————• Pihenő munka s (Martin Sladky festménye.) Lakos György: DÜH mellett, fiatal, újtelepítésű fenyők és paprikást rotyog- tató kondérok szomszédságában, a napsugártól mosolygó cserfa erdők tövében s a meleget keblére gyűjtő völgykatlanban a józanság elvesztésének minden szerét összehalmozták: a kétesztendős, érett körtepálinkát, a Gyöngyösről hozatott szemelt rizlinget, nagy ládákban az üveges sört és a szövetkezet csinos és csintalan leányait, akik szorgalmuk és szerénységük álarca mögül ingerlő mosolyt villantottak a vendégekre. Csurka Márton a nagyhangú társaságban egy literes pálinkásüveggel kötött barátságot, igaz örömét azonban megmérgezte a fénykéve Bandur Bertalan feje fölött. Ilyen szemkápráztató fényességet utoljára tsz-elnök korában látott, amikor lába alatt letörött a létra foka s a magtárpadlásról fejjel érkezett a kemény anyaföldre. Ezt a balesetet azonban könnyebben átvészelte, mint a leváltást elnöki tisztségéből. Nem. ezt sohasem fogja megérteni. Dicsősége és hatalma virágzásában érte a menykőcsapás: a közgyűlés megfosztotta bizalmától és új elnököt válasz+ott helyébe. Amikor végre úgy érezte, hogy sikerült megszelídíteni Koconka vadembereit. cserbenhagyta őt mindenki: a pártszervezet, a járás, a borbarátok. A hadvezér megtette kötelességét s mehet vissza a téglagyárba szalagcserepet meózni.- Az indokot mondvacsináltnak találta: „elmulasztotta a szakmai átképzést. távolmaradt az elnök-képző iskolától”. Hogy az istenfeíében jusson ideje tanulásra, ha hajnaltól napestig tsz'-vad- embereket. kell idomítania! Barna Bercinek bizonyosan iobb keresztapia van, valahol a megyénél' is lesz saját. A Szúnyogoldalon már terem a málna ... Csurka Márton belenyalt a pálinkába s nem szólt, csak a glóriát utálta az utód nagy feje fölött. Mari nénit sem sértette a komor hallgatás. — Nagy szakértő ez a Banda Berci — mondta. — Teliülteti a hegyet szamócával, málnával, fekete ri- bizlivel. Dől a pénz a kasszába ... Lefittyedt Csurka duzzadt ajka s fontoskodva, tartózkodó fölényesen igazított egyet aranyos csil- logású nyakkendőjén. — Maga ezt nem érti — mondta lekezelő gőggel. — Bercinek már könnyű dolga volt. A tudatformálást elvégezték helyette, ő. csak leszedi a mások munkájának gyümölcsét. Az eszmei offenzivát más vívta meg, Mari néni... — Mi a fenét? ... S a süketnek is meg kellett értenie, hogy ez a más Csurka Márton volt, egy- személyben. Ettől azután Mari néni is elfancsalodott s üveges szemet meresztett a könyvelőlányra, aki akaratán kívül is kellette magát testhez simuló vászon- ruhájában. Ebéd végére a zenészek is munkához láttak, nyüt- ték a vonót a gyorsütemű palóctáncokon. A tisztás A nyírj es szélén, a fe- i hérháncsú, világító fatörzsek mentén Banda Berci, az elnök lépkedett félreért- ; hetetlen célzattal. Félúton az öreg Godó György keveredett elé a sűrűből. — Megjöttek a járástól — mondta. — A két autó most kanyarodott föl a templomnál... — Ültessék le őket, Gyuri bácsi — mondta Banda — Én is jövök mindjárt öreg Godó nem mozdult.1 — Csak azt akarom a lelkedbe vésni, hogy útra- való nincs. Demizson-töltö- getés nincs. Egyenek-igya- nak, ami beléjük fér, de ajándékozás nincs. A pénzükért bort is, pálinkát is vehetnek bárhol... — Jól van, Gyuri bácsi! Ugyanannál a bokornál állapodtak meg. Csurka hajbókolt, mint az előimádkozó. Banda az eget kémlelte. — Miért nem vágtál a pofájába — szólt Csurka. — Amíg én voltam az elnök, nem mertek ugrálni. Egyszemélyi vezetés van. — Igaza van az öregnek — mondta megértéssel. — Vigyázz — mondta —1 Engem is azért ejtettek, mert nem tömtem őket pálinkával ... Ez csak baráti figyelmeztetés ... Tőlem te csak tanulhatsz... Banda átkarolta Csurkát és megértő mosollyal támogatta a zene, a hangos sokadalom felé. A tánctér, előtt, könnyesen meghatód- J va önnön jóságától, meg- : torpant Csurka. j — A vezetésre születni j kell. Érted te ezt? Banda Mártonnak azon- I ban nem jutott ideje a váMTNEK IS | jött le az ünnepségre! Hogy hagyja magát gúnyolni, kinevetni! A meghívás is Banda Berci ravaszságára vall. Ha nem küld meghívót, most ő lenne fölényben, adhatná a sértettet. A meghívó viszont kényes választás elé állította. Ha nem jelenik meg a tsz-lakomán, fölényesen összesúgnak a háta mögött s még majd azt képzelik, hogy nincs bátorsága a találkozáshoz. Most meg, hogy eljött: magányos óriás az ostora alatt szelídült törpe-emberkék között, Kiszolgáltatottja, játékszere cserbenhagyóinak! Barázdásra gyürődött homlokára átnedvesedett hajtincs ragadt. Fehér arcbőrén sűrű cseppekben csillogott a veríték s orra hegyéről zsíros izzadság- csöppek pötyögtek ünneplő kék ruhájára. Szeme szigorú feketesége áthasította a levegő párás közegét, tekintetét le nem zette Bandáról. Bal szomszédja, a hatrmesztendős Csukás Mari éni. pálinkát töltött uegüresedett poharába. — Igyék, ha ízlik — mondta az asszony vidáman és anyáskodva. — A kolhoz termése: saját termés. Jövőre már málnaié egyik sarkában vidám körtáncba kezdtek a szövetkezet legidősebb asszonyai a szakácsnékkal s legényes virtussal az ég felé nyújtogatták a sörösüvegeket. Ez kedvező hangulatot teremtett a pohárköszöntőkhöz, amelyeknek csak a fiatalok táncos kedve vetett véget. A zene lágy tangót játszott. A Nap hegyek mögül visszapillantó sugara a jóalakú, testhez simuló ruhában tetszelgő könyvelőlány arcát áttetsző lilára festette. SZABAD? A lány előbb elnéző jóindulattal végigmérte a tántorgó, csapzotthajú, lófogú férfit, azután belesimult a kinyújtott karokba. Alig • csetlettek-botlottak kettőt, Misik Mihály, a traktoros lekérte a lányt s ez lehelletkönnyedén bontakozott ki a karok bilincséből. Ez a Misik se merné elvinni a lányt, ha még mindig tsz-elnök lenne! Ezt is csak vele merik megtenni! Eltántorodott a bokrok közé s bizonytalan pillantást vetett a tengelyen forgó, ködött pipáló, szürke hegyhátakra. laszadásra, nem köszönhette meg a bölcs tanítást, az önzetlen intelmeket, mert Mari néni táncba hívta. Csurka szeme előtt felhővé folyt össze a táncosok forgása. S ebből a felhőgomolyból tisztán és üdén bontakozott ki a könyvelőlány tömör gumiból formált alakja. Majd ő megmutatja annak a kis kofának! Elindult a táncosok csapata mentén. Elkóválygott a kondérokig, amelyekben már langyosodott a mosogatóvíz. Egy hirtelen és váratlan csukafejessel az egyik rézüstbe vetődött. A zsírfoltos víz szertefröcs- csent és foltokat hagyott a táncosok ruháján. A könyvelőlány hangosan szólt oda Misiknek. — Nézd már, berondította a ruhámat! Vigyétek már félre azt a részeget! Mire Misik, a traktoros intézkedhetett volna két idős asszony kihúzta az üstből és félrefektette az elázott vendéget. A ZENE gyorsésérdást játszott s látni lehetett: ennek a mulatságnak már csak a hajnal vethet véget. Kiszabad** a Uat az emberekből .. I
