Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-01 / 68. szám
I a NÓ^RÁD MELLÉKLETE „fSzép osiUatj A MÁSODIK VILÁG HÁBORÚ előtti évtizedekben, míg a háború erőszakosan félbe nem szakította a sorozatot, „Salgótarjáni könyvek” összefoglaló cím alatt szerény köntösű füzetek jelentek meg először Salgótarjánban, majd Keszthelyen. A könyvek írója és kiadója egy személyben dr. Damay (Dornyay) Béla volt, akiről nemrégiben az egyik vidéki újság úgy emlékezett meg, mint a honismereti mozgalom nesztoráról. S ő valóban méltó a címre mert mozgalmunk legidősebb neves hazai képviselője Dornyay tanár úr, vagy ahogy városunkban még szívesebben tanítványainak és tisztelőinek százai nevezik, „Béla bácsi", e külsejében valóban szerény, tartalmában azonban annál gazdagabb tanulmányaival megalapította Salgótarján irodalmát. A hetvenet is meghaladja azoknak a dolgozatoknak a száma, melyeket a város és kör- nvéke múltjának szentelt. Dr. Damay (Dornyay) Béla nagyszerű könyveinek belső címlapján ez a két szó olvasható: Honismerettel — honszeretethez' A RÉGIESEN hangzó két szó a reformkor szellemét idézi, s mégis jelszava lehet annak a mind szélesebb körben terjedő honismereti mozgalomnak, mely hazánkban a múlt század elején bontott zászlót, s napjainkban újjászületve tömegeket hódít meg szerte az országban. A mozgalom rangját és hazánk társadalmi és po- ltikai életében vitt szerepét az is bizonyítja, hogy nemrégiben a Hazafias Népfront székházában országos tanácskozásra gyűltek össze annak központi éc megyei irányítói, szervezői a hűn szeretet” sított kiadványa egyelőre igen szerény sajtótermékünk. Minden reményünk megvan azonban arra, hogy a mozgalom kap egy jól szerkesztett, népszerű képes folyóíratott. „Honismerettel — honszeretethez”! Egyszer már idéztük a jelszót. Azért írjuk le újra, hogy hangsúlyozzuk a benne oly tömören megfogalmazott igazságot: csak az szeretheti igazán hazáját, aki ismeri is. Ám a mi honszeretetünk tartalmát az teszi gazdagabbá, hogy már nemcsak a saját, hanem a „népek hazája” felé is szerető érdeklődéssel fordul. S VÉGEZETÜL stílusosan idézzük Petőfi „A hazáról” című feledhetetlen költeményének egy szakaszát: Szép csillag a honszeretet, Gyönyörűségesen ragyog, Szegény hazám, szegény hazám te, Neked kevés van ilyen csillagod. Az első két sornak csak igazat adhatunk, a másik kettőhöz azt fűzhetjük: azért vagyunk, hogy minél több ilyen új csillagot gyújtsunk hazánk egén. MÁJUS 1. Kovács János *****♦*(Czinke Fér sasa raja») A magyar Alföld ihletett művész© Kossta József születésének 100. évfordulója MOZGALMUNK, ahogy a Magyar Nyelv Értelmező Szótára a „honismeret” szó magyarázatában meghatározza, valamely hazai tájegység, esetünkben Nóg- rád megye, biológiai, néprajzi, nyelvi, irodalmi, történeti és egyéb ismereteinek összességét tárja az érdeklődők elé és soraiba szólít mindenkit, aki mind többet akar tudni szűkebb hazánkról, s , van is róla mondanivalója- mások számára. Céljaink megvalósításában legtöbb segítséget a megye múzeumaitól várjuk. Erős támaszaink lesznek munkánkban az iskolák, a művelődési otthonok és mindazok, akik egyelőre magányosan, társakra várva hangyaszorgalommal gyűjtögetik falujuk, városuk, járásuk múltjának kincset érő. tárgyi és szellemi emlékeit. Mozgalmunk soraiból nőnek ki majd a helytörténeti monográfiák írói, a falutörténeti gyűjtemények összeállítói, az utókor számára biztos kalauzul szolgáló falukrónikák, szerkesztői, s nem utolsó sorban HZ egyszerű honismereti szakköri tagok ezrei, kik közül számosán arra is vállalkoznak majd, hogy érdeklődő hallgatóság elé állvá a mondott szó erejével tömegeket vezessenek vissza okulásért, új erő merítéséért múltunk, haladó hagyományaink gazdag tárházába. Fáradozásainkhoz gyors, éppen ezért nagyon ha- lasos segítséget nyújt a megyei sajtó, amikor hasábjain időnként helyet biztosít legjobb eredményeinknek. A Hazafias Népfront Honismeret című sokszoroAz újabb magyar festészet egyik legegyénibb hangú, legjellegzetesebb hangvételű egyénisége, az Alföld világának, népnek és tájnak ihletett festője Koszta József. Brassóban született — első gyermekkori élményeit a Bárvaságnak a városhoz simuló tájai nyújtják számára. Szegény mészáros nyolcadik gyermekeként rendkívül nehezen indul el pályáján: előbb fényképezést tanul, majd egy helybeli piktor tanítgatja: Kolozsvárra kerül s itt e két szakmából: az arcképfestésből és a fo- lograíálásból gyűjt össze annyi pénzt, hogy 1882-ben Becsbe ment tanulni. Bécs után a budapesti Minta- rajziskola következik, majd München, majd ismét Pesten, Benczúr mesteriskolájában fejezi be tanulmányait. 1879-ben szerepel CIVAJjAUI IVlcLLllL-cLÖU'XI . zatérő aratókkal elnyeri a Műbarátok 1500 forintos ösztöndíját. A kép még a müncheni akadémián tanultak hatását mutatja — festői felfogásának finom naturalizmusa a magyar zsánerfestészet hagyományaival ötvöződik. Ezt az elbeszélő hangnemet azonban rövidesen felváltja nála á megjelenítő, tömören érzékeltető, összefoglaló előadásmód. Bontakozó művészete új impulzust kap 1902. nagybányai tartózkodása idején. Ott készült jellegzetes műve a Domboldalon, a nagybányai pleinair megjelenése. Rövid itt tartózkodása után visszatér az Alföldre, a Tisza-környcki községekben él. Ez időben születő művei már ezt a világot mutatják: hatalmas messze- nyúló síkság, a látóhatár Jlf'.a az emberiséget ösz- szekapcsoló érzéseket sorolnánk, beszélhetünk tiszteletről, barátságról, haragról, félelemről, közönyről, szerelemről, gyűlöletről, szerétéiről... Számlálhatatlan gondolat kél az emberekben. Millió ( indulatot . röpít szárnyra szóban, írásban, telefonon, kábelen az időnek minden perce. Családokon belül és világviszonylatban. országok közti jegyzékváltások mélyén, símulékony diplomáciai nyelven megfogalmazott idegtépő retorziók kilátásai, udvarias fenyegetések és jogos tiltakozások után mély lélegzetet vesz az emberiség, akkor, ha a megbékélés, megértés piros vonala, alá fut az indulatok, üzenetek láigörbéje. S ha egyszer eljutna a legtnagasabbrendű szereiéiig: a humánumig'. . . . Hányszor gáncsot kap a égfémjelzettebb érzések Laßt/, őszi tájból... körül is és kikezdhető a baráti, gyermeki, házastársi, rokoni kapcsolat. Elfárad, megfakul benne éltető eleme, a szeretet. Egyetlen szeretet van a világon, amely fogyhatatlan, időálló, megbízható, örök, mindig és mindenkor pozitív érték, számottevő tényező a világ számadásában, évtizedeken, országhatárokon törhetetlenül átívelő egy — amely csak az Édesanyánk szivében la kozik. Mikor- először öleli mag- .gtát keblére az ifjú anya attól • a pillanattól, amíg barázdás, őszfejü gyermekei rávetik az utolsó rögöt elföldelt porhüvelyére, él. izzik, simogat a láthatatlan szálakon hozzájuk kapcsolt csodatevő erő: az anyai szeretet. Vasnál szilárdabb, ércnél keményebb ez a világ káoszos forgatagában mindenkor enyhet adó, gyengéd menedék. Kell-e elmondani? Munka, áldozat, lemondás, segítség, szelídség, hősi kiállás, bátorság, erő és gyöngédség . . . Költők megénekelték, írók megírták, az élet álltai szivükbe vésett ezernyi emlék, esemény vetíti elénk a képet, emrégen ünneplöru- hás közönséggel zsúfolt teremben elmondja valaki József Attilának ..Kései sirató” című költeményét. . . Lágy, őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállítani Téged: de nem futja már. látom az időből, a tömény tűz eléget. . . 1964-et írunk. Reális kor ban élünk és mégis, aho gvan mondani szokta1 szem nem marad szárazon. Mert ami ilyen Igaz, ami megfoghatatlan valóságával benne él s törhetetlen tartozás érzésével bele mar az emberek leikébe, — nem szégyen annak egy kicsorduló könnycseppel áldozni. Az ovodások festett pa- pirszivet ajándékoznak e napon az Édesanyának. A valahai óvodások talán titkárnőnek adnak utasítást borítékos dísztávirat feladására. Sok a tennivaló, az élet irama nagy. De azért... ha lehet, ha csak lehet.. . ezen a navon . .. amikor a kertek alatt befütyül a vonat, a tuúiAevesbe csak a vékonymetéltet kell befőzni s tiszta kötényt cserél a mama a régi konyhában, a papa meg a kerítés sarkán belülről lesi az állomás 'rn.vuát . . . ' ■ rarjanak hiaba.' Solt Péterne felett szélesen terülő ég, s az alakok a látóhatár fölé magasodnak. Korai korszakának (1904 körül) legmo- numentálisabb darabjait alkotja ekkor: a Mezőn, a Vízhordók, majd egyik legszebb: a Három királyok. Színei már izzóbbak lettek, a formák tömörek — de ez az előadásmód még nem a drámát; a lírát érzi e világból. Képei azonban nem aratnak sikert. A század- forduló korának a Népszínház cifra parasztjaihoz szokott közönsége nem tudott mit kezdeni Koszta képének világával, mélyről fakadó, őszinte realizmusával: összeegyeztethetetlen volt az idillikus álromantikával képeinek igazsága. Bátran helyezhetjük e müveket Móricz fiatalkori müvei: a Hét krajcár, a Sárarany, a Fáklya mellé. Az 1910-es évek elején végleg Szentesen telepedik le. Itt jut el művészetének fordulópontjához. Ez új periódusát, a sötét háttérből kiragyogó zöldek, sárgák, fehérek, vörösök jellemzik a komor hátteret épp az előtér buja ragyogása teszi ilyen sötétté. A szentesi határ messzi távolságai, nyitott mennyboltja, az Alföld éles fényei, egyhangú perspektívája emelkednek itt képpé — rögzítve mintegy az időtlenséget, szimbólummá emelve a mozdulatlanságot. A magyar festészet csodálatos gyöngyszemei születnek ekkor: a Kukoricatörők (több változatban is), a kislány v' 'val, a Tányértörölgető nő. a Muskátlis kislány, a Ruhaszárítás. Ezek a képek hozzák meg végre az ötveneszten- dó's után új Munkácsvként. magyar Goyaként emlegeti a kritikus, s képei gyorsan elkelnek. Több mint három évtizeden át festi a Szentes környéki tájat, soha el nem unva annak változásait, mindig mélyebbre hatolva e világ lényegében. Ecsel ra kerül ki — képeit egyre szélesebb ecsetjárással, egyre sűrűbb színekben festi. Múveszeteben eredeti egyénisége, sajátos élményvilága fejlődik ki: a valóságon alapuló látomásai drámai képekké formálódtak ecsetje alatt, melyekben a paraszti lét súlyos, küzdelmes problémáit jelenítette meg. A nép megbecsülését fejezte ki e nagyszerű művészet iránt kormányunk, midőn — halála előtt, mintegy utolsó akkordként — 1949-ben Kos- suth-dijjal ismerte el művészi munkásságát. Lancz Sándor Tüzekböl szüléiéi! Tüzekböl született Májusnak rózsája A színe acélkék Hamuszfirke szára. A hamu belepte, Befogta a rozsda. De a tűz esője Szép tisztára mosta. A mi virágunk nem Tej-arcu kertészek Babusgatták — ott nőtt, Hol mindenki kiégett. Vasporos udvaron. Fekete vidéken, Hogy május napjára Kabátunkon égjen. Ha kell, akkor szépség, Ha kell, szúrőfegyver, Hogy rohamra indult Vele millió ember, Volt. mikor vöröslőtt, A verőnk szülétől, Most már kék, mint aeé!. Ér színétől szépül. Dara» Endre
