Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)

1964-05-10 / 75. szám

\ a NOGRAD FÉRFI FEJ VASÁRNAPI MELLÉKLETE Ahol 200 napnál is tovÉbb élt a Tanácshatalom >S------- Egy salgótarjáni veterán elbeszélése nyomán -------­A Magyar Tanácsköztársaság helyi történetében a visszaemlékezés és részint dokumentumok alap­ján több olyan új részlet kerül még mindig napvi­lágra, amely rendkívül érdekes képet fest az 1919-es, s főként az augusztus elsejei bukást követő esemé­nyekről, A helybeli Munkásmozgalmi Múzeum adattárá­ban több mint 200 életrajz szolgál erről gazdag anyaggal, közülük az egyik olyan tényeket sorol fel, amelyek arra utalnak: Salgótarjánban 200 napnál is tovább, körülbelül október közepéig a direktórium előbbi vezetői gyakorolták a hatalmat. Hogyan is mondja ezt el közülük az egyik? ,,A tarjáni V-öe vörös munkásezredhez a Men- delson vezette első és a Czirbesz István vezette második zászlóalj tartozott. Nagy többségükben a tisz­tek és katonák is tarjáni- ak, vagy Tarján környéki- ke voltak, vasasok és bá­nyászok. Mezőcsáton ké­szülődtünk a románok el­leni támadásra, amikor Pogány József hozta a hírt, hogy megbukott a kommun. Peidl Gyula ne­vét is ekkor hallottam elő­ször, aki állítólag a kor­mány elnöke lett. Augusz­tus elsején, vagy másodi­kén lehetett. Összehívtuk a parancsnokokat és úgy határoztunk, hogy elejét vesszük a pániknak, ezért zártrendben, egységesen vonulunk vissza még akkor is, ha közben támadást kapnánk... Fegyvereink, ágyúink is voltak, elegen­dő lőszerrel, — Elindulva Egeren, Pé- tervásárán, Kisterenyén át minden különösebb zavar nélkül érkeztünk haza. Sal­gótarjánban ekkor nem voltak megszálló csapatok, a direktórium funkcionált. Ki-ki fegyverzetével, fel­szerelésével a lakására ment, a vidékieket a Pécs- kő utc^ és a Polgári is­kolában (a mai Kákóezi úti ált. iskola) szállásol­tuk el. A katonai ügyek intézésével a korábbi vö­rös őrség parancsnokát: Kominek Lajost bíztuk meg. Nem sokkal később a községi tanácsházára mentünk (Salgótarján csak 1922-ben lett város), ahol a soványképű főjegyző fo­gadott bennünket. A kül­döttség tagjai voltak: Gó­lián András, idős Oczel János, Ilek Antal, Komi­nek hajós, Hack Gyula, Bozó György, Priska lfezső direktóriumi' tagok. Ott) volt még Malomhegyi De­zső, a járási direktórium elnöke, Váradi elvtárs, To- manicza bácsi, Vranovics bácsi, Kökény bácsi, idős Puskás Gusztáv, Juhász elvtárs a bányától és Tóth Gyula tanácsnok. — Éppen ezen a napon erkeiett Pestről ' egy elv­társ (akit átsegítettünk \ a csehszlovák határon), ő el­mondotta, hogy a főváros­ban, az Alföldön és a Du­nántúlon szedik össze a kommunistákat. Elhatároz­tuk, hogy küldöttséget me- nesztünk Hatvanba, az ott álomásozó román pa­rancsnoksághoz, azzal az ajánlattal, hogy ne száll­ták meg Salgótarjánt (Zagyvapálfalván mar bent voltak), hanem bízzák ránk a rend- és a fegyelem fenntartását. Mi viszont biztosítjuk nekik a szük­séges szenet és gyári ter­mékeket. — Hatunkat választottak a küldöttségbe, köztünk az erdélyi származású Men- delsonnal, aki a tolmács szerepét töltötte be. Ve­lünk jött a vasútállomás főnöke, aki egy mozdonyt rendelt ki szállításunkra. Az első meglepetés Zagy- vapálfálván ért bennünket, mert ott minden vfiagya- rázat nélkül 10-12 szuro­ny os román katona szállt fel a mozdonyra és kísér­tek Hatvanba, majd ott jó órányi gyaloglás után egy kastélyba elhelyezett pa­rancsnokságra'. Jól besétál­tunk mi a kelepcébe, gon­doltuk, mert alaposan meg­várakoztattak bennünket. Végülis kitárult az ajtó és elmondhattuk jövetelünk célját egy ősz hajú, ma­gyarul is jól beszélő tá­bornoknak. Gúnyos arcáról lesíht, hogy nem tekinti egyenrangú tárgyalófélnek küldöttségünket. Utolsó megoldásként Mendelson azt is felajánlótta, hogy ha a megszállás mégis el­kerülhetetlen, a románok­kal közös parancsnokságot hozzunk létre Salgótarján­on■ Érre hangos kacagás- ban tört, ki a tábornok és röviden csak ennyit mon­dott: „Önök naiv emberek! Mit képzelnek? Háború van, s önökre most szo­morú idők következnek. Salgótarjánt 24 óra múlva megszálljuk, okosabban teszik, ha oda vissza se mennek’. Hátat fordított s 011 örültünk, hogy épp bőrrel távozhattunk. A kastélyból kilépve a ro­mán szumnyosok hozzánk szegődtek és Zagyvapálíal- vaig kísértek. Tovább azon ban nem jöhettek velünk, mert a vörösőrök útjukat állták. — Visszatértünk után újabb megbeszélésre hív­tuk össze a vezetőséget. A jelzett román megszállást csak úgy volt kilátás meg­akadályozni. ha a románok előtt cseh csapatokat hívunk Salgótarjánba. uj küldöttség ment tehát hitkén keresztül hosoncra ahol szívélyes fogadtatás­ban részesültünk. Megven­dégelték étellel, itallal, miközben Ilek Antal, aki jobban beszélt .cseh nyel­ven mint magyarul, el­mondta a hatvani kudar­cunkat és előadta küldött­ségünk kívánságát Maha- nek (vagy Kahanek) tá­bornoknak, aki így vála­széit: „Megértem önöket, hogy az iparilag fontos Salgótarjánt nem akarják kiadni a kezükből, de rrti csak abban az esetben szánhatjuk meg, ha azt az összlakosság nevében kérik tőlünk.” Kérésünket jegyzőkönyvbe rögzítettük s megállapodtunk, hogy a rend fenntartását a cseh és magyar (vörös) - őrség közösen biztosítja —, me­lyet minkét részről aláír­tunk. — Másnap, körülbelül augusztus 5-íén délelőtt 11 órakor Snejderek cseh al- ezds. parancsnoksága alatt egy zászlóalj katonaság vo­nult be Salgótarjánba. Ak­kor még egy kiegészítő megállapodást kötöttünk az együttműködésre és a termelés zavartalan bizto­sítására és azt jegyző­könyvbe foglaltuk. — A csehekkel megkö­tött. kompromisszum alap­ján a direktórium emberei tovább működtek, mindent változatlanul mi intéztünk, zavartalanul folyt az élet. Később tudtuk csak meg, hogy a románok több al­kalommal kísérletet tettek Salgótarján megszál'ásá a. hiszen augusztus 9-i kelte­zéssel plagátot is nyomtat­tak, amelyen René Dimit- riu román királyi százados neve diszelget. E piagáton Salgótarjánra és környéké­re statáriumot hirdetett, elrendelte a fegyverek azonnali beszolgáltatását, a szesztilalmat stb. E hir­detmény kiragasztására és a hatalom átvételére azon­ban a cseh' zászlóalj bevo­nulása miatt nem kerülhe­tett sor. Tudomásom sze­rint mindössze néhányszor alkalomszerűen voltak itt. — Akkoriban érkeztek olyan hírek is, hogy József főherceg ismét porondra lépett, Horthy Miklós fő­vezér lett Szegeden. Pesten pedig a Friedricn-komiá ny került uralomra s az or­szágban megkezdődött a kommunisták kegyetlen üldözése Ezzel szemben Salgótarjánban változat­lanul tanácsirányítás volt. az élelmezési nehézségek ellenere is a-lakosság vi­szonylagos nyugalomban élt. — Október közepéig Ma- hanek tábornok két ízben járt Salgótarjánban é,s arra igyekezett bennünket rávenni, hogy nemzetközi fórum előtt is nyilatkoz­tassuk ki szándékunkat, miszerint a csehekhez aka­runk tartozni. . . Mivel mi erre nem voltunk hajlan­dók, felajánlotta, hogy akik; addig exponáltuk ma- >unVat, azoknak menedék­jogot biztosít. Második al­kalommal (kb. október de­rekán) közölte, hogy az ad­digi helyzet már sokáig nem tartható, mert ha­marosan fel kell venniök Horhyékkal a kapcsolatot. Ez a fordulat aztán nem sokáig váratott magára. Pár nappal később a cseh katonai alakulat létszáma fokozatosan csökkent, a parancsnokot viszahívták és helyébe egy százados került. — Letartóztatásom előtt egy héttel. 1919 október 21-én már darutollas ma­gyar katonát láttam a Fő­utcán a cseh járőrrel men­ni, 28-án pedig letartóztat­tak a csendőrök. Bekísér­tek a járásbíróságra, ahol akkor már ott volt Priska Dezső, Hack Gyula, Gádor Béla, Révész Imre. Bozó György és többen mások. Innen Balassagyar­matra kisértek át. így nyugodtan állíthatom, hogy 19j9 október 20-ig — va­gyis az^ ellenforradalmi alakulatok megérkezéséig — a tanácshatalom vezetői vitték a vezetőszerepet Salgótarjánban, melyet bi­zonyára az akkor keletke­zett iratok is igazolnak. — Pár hónap múlva, 1920 február 28-án állí­tottak bíróság elé, ahol az­zal vádoltak bennünket, „hogy Salgótarjánt a cse­hek kezére akartuk játsza­ni"’, vagyis hazaárulóknak bélyegeztek minket. Eddig az életrajzi emlé­kezés. Egy kis töredéke legújabbkori történel­münknek, mely még az élő résztvevők és szemtanúk felkutatásával, levéltári és egyéb dokumentumok ki­egészítésével hiteltérdemelő bizonyításra vár. Ez már a törénészek dolga, akik e rövid ismertetés nyomán elindulva fényt deríthet­nek a 45 év előtti esemé­nyekre. .. Sándor Rudolf és Kondorosi János (Pataki József rajza hASZhÓFFY AhADAR: Beállítják az ablakkeretet A hatodik emeleten a novemberi szél egykori fecske-utakon a nyílt falakra er. A szobák itt még terraszok. Egy overállas lány ' csöpp pillanatra kihajol a falak foghiján. Vidám, futó kis mozdulat: a mély utcába néz — itt lesz az ablak, valahol az üvege is kész. „Vigyázz csakf” — máris odalép két legény a kerettel . A lakható tér igy nyomult fennebb égy emelettel.. Délig megjön az üveges. A hármas ablak csukva - s a frissen kifestett falak ittmaradnak magukra Kis ünnepélyes csend ragyog az új, üres ' szobában Az ablakos-fal most jelent — a többiek meg. hárman mint bizottság — épp átveszik a fényt meg- n kilátást Az oldal-fal, a szembe-fal helyzete szerint / - maet-mast Az ajtó megpattan kicsit, igy lep be a lakásba 'íz VJ SZOBA HANGUhATA. hogy munkahelyet ássa és mindjárt szervezéshez lát gyakorlott képzelettel (meglátszik, tanácskozott már a mai emberekkel): hogy szép legyen, pihentető, otthonbaváró mindig, ide kágylófotelt helyez, oda egy vqza ülik... a huzatok pasztellszínét az állólámpa fénye mint csendes verset mondja fel, a szemek örömére. Egy rádió, előtte könyv — csak délutánig csukva, a függöny májys-színt borít mindig az ablakukra.. Ki ideáll, maga mögött mint. biztonságot érzi. a berendezkedő szobát, ha városára néz ki. ...Az ajtó csendben visszaér, mint becsukódó ajkak. Jó éjszakát! Ki hazajött, emberi almot alhat. AZ HATÓNÁL te&iby V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents