Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-26 / 88. szám
IJŐGR AD I9M. májas SS. tedd A „Bakfis ”-ról A napokban került bemutatásra megyénkben a Bakfis” című lengyel film. A film, amely a serdülő ifjúság problémáival foglalkozik, egy fiatal árva diáklány életének döntő mozzanatairól ad képet: az iskolai élet, a szakmaválasztás valamint az élettárs keresésével kapcsolatbon. A téma, amely filmbeli felvetésében nem egészen mindennapi módon jelentkezik, kétségkívül sok vitát fog eredményezni a filmet megtekintő fiatalok körében. A vita e tekintetben hasznos is, mivel a filmben felvetésre került kérdések mind napjaink élő problémairól Szólnak s élesebb vagy halványabb tormában minden fiatal életében jelentkeznek. A film válaszadása kétségkívül nem egészen pontos és világos, különösen a párválasztás kérdésével kapcsolatosan. E tekintetben a film nem adott elég reális magyarázatot, mivel a fiatal' lány ragaszkodása, vonzalma gyámapjához, mint kiszemelt élettárshoz nem nyer kellő érzelmi aláfestést, az orvos gyámapa iránti ragaszkodás nem annyira a szerelmes vágyakozáson, mint inkább gyermeki hálán alapszik. Éppen ezért a film főszerepeit alakító színészek rokonszenves kitűnő játéka, a rendezés fordulatos kidolgozottsága ellenére a néző a film végeztével úgy érzi. s gondolja, hogy a film írója inkább csak feltette a kérdéseket az ifjúságnak mintsem maga megnyugtató választ adott volna rájuk. A „Bakfis” egyébként leköti a figyelmet és a filmet kedvelő fiataloknak és idősebbeknek kellemes másfélóra szórakozást jelent. Bajchy Jénő Nagybátony Az analíabétizmus felszámolásáért A PÁSZTÓI járásban kereken hatszázra tehető a tizenöt és negyven év közötti analfabéták száma: a náluk korosabbaké majdnem ugyanennyire. Az írástudatlanság felszámolása érdekében a most zárult oktatási évben Szurdokpüspökin, Szirákon, Jobbágyiban. Pásztón, Taron és Hé- halomban rendeztek alap- ismereti tanfolyamot. A kurzusok — néhány kivételével — eredményesnek bizonyultak. A népművelés névtelen munkásainak legtöbbet a lemorzsolódás ellen kellett küzdeniök. Héhalomban például féltucat jelentkező közül csak egy — nem éppen fiatal, de igyekvő — asszony — járta végig a tanfolyamot. Amennyire elkedvetlenítő a kimaradottak szorgalmának hiánya, annyira biztató, hogy akadt vállalkozó egyetlen felnőtt tanításra is. A járásban nevelőkből, tanácstagokból, népfront aktivistákból akcióbizottság alakult az analfabétizmus megszűntetésére. A bizottság gondosan tájékozódott arról, melyik községben mennyi az írástudatlanok száma. Meglehetősen nagy Bujákon, ahol ez évben technikai okok miatt nem sikerült alapismereti tanfolyamot indítani; és Kállón, ahol az őszön szép számmal akadt ugyan jelentkező, de hallgató — egy sem. Az akcióbizottság vezetősége munkatársaival számos, népszerűsítésre méltó példát ismertetett. Ezek között a szurdokpüspöki parafakőgyárét, ámely munkavállalói részére ángyén biztosítja a tankönyvet, iskolaszert. Az öregdiákokat nem is any- nyira az anyagi kedvezmény lelkesíti, mint az a tud át, hogy üzemük vezetősége fontosnak tartja művelődésüket. AZ ALAPISMERETI tanfolyamok hallgatóinak toborzását maholnap megkezdik. Kívánatos volna, hogy az akcióbizottság fáradhatatlan tagjait a termelőszövetkezeti, üzemi vezetők hasonlóan támogassák, mint teszik a szurdok- püspöki gyár vezetői. Zenei évadzáró hangverseny Balassagyarmaton Múlt év szeptemberében a Pest megyei Petőfi-szín- pad operettegyüttesének vendégszereplésével kezdődött, és most szombaton, a salgótarjáni Állami Zeneiskola zenekarának és a már sok sikert aratott salgótarjáni pedagógus kórusnak ünnepi hangversenyével zárult az Ipoly- parti palócváros, Balassagyarmat őszi-téli zenei évadja. Eddig is változatos programot állítottak össze a város lakóinak szórakoztatására, idén azonban minden eddiginél színesebb. gazdagabb volt a palócváros kulturális élete. Különösen a zenei élet lépett „felsőbb osztályba” Balassagyarmaton. Múlt év őszén ugyanis otthont kapott az állami zeneiskola a városban, s első nagy vállalkozásaként öt előadásból álló hangversenysorozatot hirdetett az iskola. A szombati záróhangversenyt többszáz zenerajongó részvételével tartották meg a Mikszáth Kálmán Művelődési- Házban. Egy országjáró naplójából AUTÓGRAMOK M i sem jélemzőbb a Déryné Színház társulatainak népszerűségére a vidéki ifjúság körében, mint az, hogy a felvonások szünetében az autogram gyűjtők csapatostól özönlik el öltözőinket. Az autogram gyűjtés évek alatt nemes „Ki miit gyűjt” szenvetdéllyé alakult és ezt színésznek lehetetlen megtagadni — nem beszélve arról, hogy bennünket személy szerint országszerte mennyire népszerűsít. (No persze, egy kicsit a hiúságunknak is hízelgő!) Az autogram gyűjtőkről és adóikról szálnak alábbi történeteim: Valahai az együk ifjúsági előadásunk végeztével a kultúrotthon előcsarnokában megszólított egy nagyon kicsi lány. Elém tartott egy kék bori- tós füzetet meg egy golyóstollat — Bácsi, tessék nekem adni egy „MONOGRAMOT!” ... — mondta és hátranézett Követtem a tekintetét és felfedeztem, hogy jó távolban tőlünk négy-öt kuncogó bakfis áll. No megálljatok gyávák, gondoltam magamban, ezt a kicsit külditek magatok helyett? No jó! Azzal beírtam a füzetbe a „monogramomat” az: F. T.-t A kicsi kikapta a kezemből a füzetet és a tollat, s köszönés nélkül a nagylányokhoz szaladt. Én — belül mosolyogva vártam a fejleményeket és hátat fordítva úgy tettem, mintha az előcsarnok dekorációit olvasnám nagy érdeklődésesl. Kisvártatva valaki meghúzza a kabátomat: — Bácsi! Miért adtál ide csak két betűt? — kérdezi pityergős szájjal a kicsi. — Hát nem te mondtad, hogy adjak „monogramot?” — Igen? De látom, hogy te csak két betűt tudsz leírni én meg már az egész nevem!!! Micsoda színész vagy te? . . . — azzal lesújtó piliantdfesaii! ottiha- gyött és visszafutott a nagylányok közé. — Igen! — mondtam mit sem sejtve. — Akkor magától nem kell! — flzra.1 felkapta a gyűjteményt. — Miért? — kérdeztem meglepődve. — Még kérdi? Az én gyűjteményembe csak becsületes emberek írhatják a nevüket! Azzal végigmért, társaival együtt sarkonfordult és otthagyott. A következő történetet Nyerges Feri barátom mesélte él: — Móricz Zsigmomd: Légy jó mindhalálig című darabjával jártuk éppen Nógrád megyét A kis Nyilas Misi szívhezszóló történetén könnyezett a közönség. Én János urat, a tolvajt játszottam, miatta keveredik bajba és törik össze Nyilas Misi testileg- léUdleg. Mint ahogy ez szokás, a felvonás végén tapsra mentem a függöny elé, ahol éktelen füttykoncert fogadott. „Pfuj! . . . Tolvaj! . . . Csibész! . . . záporozták rám a magukról megfeledkezett fiatal nézők. Én azonban ezt a tüntetést dicséretnek vettem, hiszen ezek szerint megoldottam a szerlepem háládatlan feladatát. A felvonás szünetében ugyancsak elözöniötték az öltözőt a fiatal autogram gyűjtők és megrohamozták a kollégáimat. Egy ünneplőbe öltözött hosszú nadrágos kisfiú nyújtotta felém az albumát és mögötte még vagy öten-ha- tan álltak füzetekkel, fiúk, lányok. De a kisfiú mielőtt még aláfirkanthattam volna a nevemet, megszólalt: —Magának tetszett játszani azt az ... izé . . . János urat? PINTÉR-SZABÓ : ..................h:--' "y* K ÜLÖNÖS — Köszönöm! De inkább itt Szórakozom. Különben szégyell je magát! A német azonban erőltette a dolgot. Ügy gondolta, hogy talán mégiscsak sikerül elcsalniá a leányt. Éva Sípostól akart segít- éget kérni, de a fiatalember eltűnt mellőle. Mire a leány is szó nélkül otthagyta a külföldit és besietett a hallba. Éppen csárdást játszott a zenekar. Sipos ott forgolódott a terem közepén. Repült a két ráakasztott lepedő, mint a parasztlányok bő szoknyája. Éva látta, hogy Sipos jól érzi magát, s nem akart tolakodni. Inkább odament a sarokban pipázgató juhászokhoz, és felkérte az egyiket. A lcgfiatalabbat választotta ki, az is lehetett vagy negyvenéves. Emelkedett volt a hangulat, mindenki igen jól érezte magát. Többen már felöntöttek a garatra, s félre- húzódtak ' a táncotoktól, közelebb a bárpulthoz. 79. Éjfél előtt néhány perccel Kovács igazgató és két pincér behozott egy hatalmas, jó méternyi átmérőjű tálcát, rajta egy még nagyobb lángossal. A közepére gyertyát állítottak, aztán letették a küli* leges méretű „versenytárgyat'’ egy asztalra. Az igazgató leintette a zenekart. A vendégek a dobogó köré csoportosultak. — Mielőtt megkezdenénk a lepényevő vetélkedést, kihirdetjük a jelmezverseny eredményét. A zenekar tagjai pontozták a legszebb, legötletesebb jelmezeket, s úgy találták, hogy a huszonnégy személyes torta a démonnak öltözött kedves vendégünket illeti. Kérem, fáradjon ide. Hatalmas zsivaj támadt a teremben, i sokan nem értettek egyet a zsűri döntésével. De mindenki meglepődött, amikor hárman is elindultak, hogy átvegyék a díjat. A zaj még nagyobb lett. — De kérem! — próbálta az igazgató letorkolni a tömeg zúgását. Közben rákacsintott a hozzá közel álló Évára. — Itt valami tévedés lesz! Ö a győztes — mutatott a démonra ... Az igazgató kezet fogott Évával, aki most már álarc nélkül mosolygott a köré sereglett társaságra. Oly büszkén állt a dobogón, mintha legalábbis olimpiai aranyéremre várna. Kovács átnyújtotta a hatalmas tortát. Ekkor előkerült Sípos is, és bűnbánó arccal gratulált Évának. A leány suttogva ugyan; de azonnal kérdőre vonta. — Miért rohantál el mellőlem? '— Azért, mert azt hittem, hogy okot adtál a külföldinek ilyen ajánlatra — hazudta Sipos, pedig azért szaladt el, hogy ezzel a sértődő jelenettel még inkább megfogja a leányt. Má lap délelőttre ugyanis feltétlenül el akarta érni, hogy felmenjenek Éva miskolci lakására. Hátha alkalom adódik a tervrajzok lefényképezésére... Éva mosolygó tekintettel jelezte, hogy megbocsát. Aztán nekiláttak a huszonnégy személyes tortának. Éva sokaknak szólt, hogy tartsanak velük. Közben az igazgató ismertette a lepényevés versenyszabályait: — Eloltjuk a villanyokat, s meggyújtjuk a gyertyát. A versenyzők körül- állják a lepényt. Tapsra kezdenek. A gyertya alatt egy ötforintost helyeztünk el. Aki legelőször megleli fogaival az ötforintost, az nyer. A díj ugyancsak egy huszonnégy személyes torta ... Két pincér egy nagy. ember magasságú virágállványra helyezte a lepényt. Az igazgató kérte, hogy oltsák el a villanyt. Aztán meggyújtotta a gyertyát. A versenyzők, vagy harmincán, ott álltak fej-fej mellett a lepény körül. Köztük volt Sipos is. A többiek gyűrűként fogták közre őket. A hatalmas étteremben csak a kis, pislákoló gyerty világított. Az arcokat nem is lehetett látni... Kovács igazgató tapsolt. A versenyzők hangos csámcsogással vetették magukat a lepényre. Olyan lárma keletkezett, mint a lóversenytéren. Mindenki biztatta ismerősét, barátját, asztaltársát. — Ne rágd meg annyira, Lajos! — Vigyázz! Megelőznek! — De' rossz fogaid vannak, Jenő! — Ezért éheztettelek, Mihály? — Enni akarok a tortából, Feri! A biztatás egyre fergete- gesebb lett. Néhány versenyző már a lepény közepe felé tartott, amikor váratlanul elaludt a gyertya. — Megállni! — kiáltotta az igazgató. — Villanyt kérek! A hirtelen támadt sötétségben villany után kiáltoztak, de a csillárok sehogy sem akartak kigyulladni. Az igazgató' hangja elveszett a rémült zsivajban. Néhányan öngyújtót vettek elő, s így próbáltak némi világosságot teremteni, amikor egy velőtrázó sikoly dermesztetté meg a hatalmas termet. Olyan ijedtség lett úrrá mindenkin, hogy sokan egymásnak futottak, s egészen összegabalyodtak. (folytatjuk.) A dedikált fényképek ajándékozása bizony nehézségekbe ütközik, mert ami fényképünk vált, azt az évek folyamán régen elosztogattuk, és újabbak tömeges csináltatása tetemes összegbe kerül. így hát a sok kis művészrajongónak meg kell elégednie átálársainkkal. Nem így van ez azonban Rónaszéky András,, színházunk népszerű és! közkedvelt komikusával. Ö ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy nyomdai úton sokszáz példányban sokszorosította fényképét' és előadásonkint „véletlenül” mindig nála van egykét darab, amelyet szét-, osztogat. Persze, hogy ne- ki _ van a csitri autogramgyűjtők körében a legnagyobb népszerűsége. öt. rohanják meg a szüneteké ben és bizony rólunk a többiéfcről el is felejtkeznek. Nem tetszett ez nekünk és én bosszút forraltam ellene. Egy alkalommal Szé-Í csényben játszottunk. Tud-’ tam, hogy nagy autogramkérő invázió várható! Az előadás előtt felkeresett egy csinos diáklány, akit szüleivel együtt hosszú évek óta ismerek, összedugtuk a fejünket és én elmondtam neki a haditervemet. ., Az este — éppúgy mint' j máskor — Rónaszéky ba- )rútunknak megérdemelt, j szép sikere volt. Jöttek is > hozza a szünetben az auto> gram 'kérők és ő pedig boldogan osztogatta az aláí írott fénvképét. Az én kis | ismerősöm is a gyűjtők jközé vegyült és amikor rá- (került a sor szerényen \ megjegyezte: — Nem kaphatnék löb- i bet, művész úr? — Dehogynem! — ragyo- j gott fel Bandi arca és | még vagy négy kép alá ; kanyartn tóttá a nevét. — Köszönöm! De, ha r#ég volna belőle . . . Kollégám aláirt még kettőt, de' látva, hogy a kis- áány nem tágít, mellőle, gyanútlanul megkérdezte: ■ Minek magának ilyen sok? — Tetszik tudni mi nemcsak gyűjtjük, hanem cserélünk is autogramokat és {most csak tíz Rónaszéky- 5 ért tudok kapni egy Fe- < hér Tibort. ^ Iszkoltam kifelé az öltözőből és éppen jókor, mert velőtrázó ordítás közben egy színpadi csizma repült . utánam. Fehér Tibor
