Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-26 / 88. szám
\ 1984. május 28. kedd HŐGRÁB 5 GYARAK, EMBEREK Az első lépés az igazgatóé Néháhy héttel ezelőtt mondott, és más munkahelyre távozott a ZIM Salgótarjáni Gyáregységének anyag- és áruforgalmi osztályvezetője, Prousa Tibor. Távozása feltűnést keltett a gyárban. A harmincnyolc éves férfi életének felét a gyárban töltöt- , te. Üzemi írnokként kezdte, volt bérelszámoló, művezető, üzemvezető, MEO vezető, 1956 óta osztályvezető. Mellesleg, munkásőr- parancsnok, a gyár pártvégrehajtó . bizottságának tagja — azaz volt tagja. Két esztendeje megkapta a Kiváló dolgozó oklevelet; a KGM bronzérmes újítója. Évek óta munkaidő után tanul. Kitűnő technikumi érettségi után beiratkozott a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem levelező tagozatára. j A Tűzhelygyárban 2800 forint fizetése volt. Üj munkahelyén .2400 forint az alapfizetése. Ez sem tarthatta vissza attól, hogy a gyárat — amelynek kapuján gyerekként lépett be — most érett férfikorban elhagyja. Vajon miért? Az eset önmagában is. különös. De mert ilyesmi máskor, más vállalatnál is megtörténhet Prousa kilépése nem váltott volna ki ekkora érdeklődést. Csakhogy Prousa nincs egyedül. Ebben az évben megbolydultak a gyár műszaki vezetői. Elment Bartha János mérnök, akire köny- nyen. s nem minden ok nélkül, mondhatták: hadd menjen. De búcsút mondott Oláh Miklós a GYE- GO vézetője, Kovács Ár-, pád, felsőfokig technikumi végzettséggel rendelkező 'szerszámszerkesztő, felmondott Péter Pál mérnök, a távozást latolgatta az egyik üzem ; vezetője — szintén mérnök, — elhelyezkedési lehetőségek iránt érdeklőlött a város egy másik vállalatánál a felső vezetéshez tartozó mérnök . . . Vajon miért? Miért ez a látszólag hirtelen jött elkí- vánkozás egy olyan gyárból, amely országos jelentőségű, hatalmas perspektívákkal kecsegtető feladatot kapott. Amely rekonstrukció előtt áll. Amely amúgy sem bővelkedik jól képzett, termelési tapasztalatokkal rendelkező műszaki vezetőkkel. ígéretek Lássuk csak mit válaszol erre a kérdésre, Péter Pál mérnök. Két esztendeje a műszaki fejlesztési csoport élére került. Felmondását — mondja — a Területi Egyeztető Bizottság egyhónapos határidőra felfüggesztette. A gyár igazgatója megígérte, hogy a csoport munkájánál messzemenően figyelembe veszi a csoportvezető javaslatait. Emeli a fizetéé sét. Már az a fura, hogy ilyen ígéretet az igazgatónak a TEB előtt kell tennie De a hónap lassacskán lejár, s az igazgató igérétei közül csupán az. egyiket teljesítette: Péter Pál háromszáz forint fizetésemelést kapott. A mérnök mégis elégedetlen : — A műszaki fejlesztési csoport hatásköre, feladatai nem úgy fejlődnek, amint azt annak idején az igazgató megígérte — így a mérnök. — Programokat „gyártunk”, meg a felújítási keretből próbálunk valamit összehozni. Az újító műhelyekhez, a kísérleti műhelyekhez és a sgerkesz- téshez — amelyek nélkül meg sem mozdulhafünl semmi közöm. — Szóval, sem feladat, sem hatáskör? — Hatáskör? Hiszen azt sem tudtam a két év alatt elérni, hogy a hivatalos leveleimnek egyik aláírója lehessek. Azt pedig nem Is tudom, hányszor kellett lenyelnem, hogy „sokan vagyunk” a csoportban. Dedósás és szemrehányások Nos, egy csoporthoz, amelynek feladatait megnyirbálják, hatáskörét megcsonkítják — valóban sok a négy ember. Sőt, akár meg is szüntethetnék — ha 'valóban nem volna szükség műszaki fejlesztésre . . Menjünk tovább: Kevés az ösztönzés, kevés a bizalom, kevés a megbecsülés — nagyon sok tűzhelygyári műszaki szavaiból visz- szacsengenek ezek a szemrehányások. Ugyanaz a Prousa, akiről már említettem, keserűen mesélte, ha Pestre, vagy bárhová hP vatalos ügyben interurbán akar telefonálni, az igazgató titkárától kell engedélyt kérni. Nemcsak neki, a többi műszaki vezetőnek is, a főmérnöknek is. Inkább nem telefonálnak. Pláne, hogy az igazgató megkövetelte: levélben kérjék a telefonbeszélgetés visszaigazolását. Azok a műszakiak, akik nem gondolnak felmondásra, szintén nem a legjobb hangulatban végzik napi teendőiket. Van, aki azért csalódott, mert diplomájához — hogy munkáját jobban végezhesse — szerzett egy másikat is. De erről szinte tudomást sem vett az igazgató. A másik úgy érzi, kísérleteihez, kutatásaihoz nem kap segítséget. Sándor Gyula számviteli dolgozó két esztendő leforgása alatt háromszor került új munkakörbe. Egyetlen alkalommal sem kérdezték meg tőle, mi erről a véleménye Az sem derült ki, minek köszönheti ezf a helyezge- tést. Mikor legutóbb már ő kezdte firtatni a dolgot 100 forint fizetésemelést kapott, de az nem nyugtatta meg. Szinte valamennyi műszaki lázadozik az általánosítások ellen. Meri ez itt a tűzhelygyárban nagyon elharapódzott:, ha netán valami nem úgy sikerül, ahogyan eltervezték, máris felteszik a régi lejárt lemezt; „Persze mert a műszakiak”. Ennek ellentéteként ha valami jól sikerül, a műszakiak érdemeit szinte szóra sem méltatják. Máris kellemetlen következményei jelentkeznek annak a viszonynak, amely az igazgató és a műszaki vezetők között kialakult. A felső irányító gárda egy része kedveszegetten dolgozik. S ha már ez is szóba került, el kell mondani, hogy a pártbizottság' korábbi kísérletei: helyreállítani a normális munkatársi kapcsolatokat, igazgató és beosztottai között, kudarcot vallottak. Sőt, e próbálkozásai közben a pártbizottságnak rá kellett döbbenje, hogy az igazgató kapcsolata a pártszervezet vezetőivel is alaposan megromlott: Ami négy éve jó volt... Mármost, „könnyű” lenne igazságot tenni, az elmondottak alapján. Csakhogy minderről az igazgatónak, Longauer Józsefnek is van véleménye. S ezt a véleményt, bárminő ítélet megfogalmazása előtt lehetetlen figyelmen kívül hagyni. A vállalat vezetését négy esztendővel ezelőtt meglehetősen nehéz körülmények közt vette át. Az Acélárugyár gazdag tapasztalatokkal rendelkező gyáregység vezetője, a nagyüzemi pártbizottság volt termelési felelőse azt a feladatot kapta: tegye rendbe a tűzhelygyár dolgait. Vakság és igazságtalanság volna eltagadni ennek a munkának eredményeit És határozott — nem ritkán ellentmondást nerti tűrő modor ennek a négyesztendős periódusnak bizonyok szakaszában hatásosnak bizonyult. De mar akkor voltak műszaki vezetők, akik az igazgató modorát néha méltatlannak, szükségtelenül gorombának tartották. A négy esztendő alatt a vállalat műszaki gárdája nagy változásokon, fejlődésen merít keresztül. Űj, jól képzett mérnökök kerültek a vállalathoz. A régiek közül többen egyetemre, felsőfokú technikumba iratkoztak. Mások, fiatal oklevéllel, diplomával rendelkező szakemberek termelési tapasztalatokban gyarapodtak, s egyre nehezebben viselték el a kioktatást az ellentmondást npm tűrő raportolást... s az általá- nosítgatásokat. Az igazgató elvtárs alighanem ezt a fejlődést nem vette észre. Vagy nem ve" • róla tudomást? S ha az utóbbi az oka a megróni lőtt kapcsolatoknak — ..annál rosszabb. Rosszabb, mert nem könnyen korrigálható tévedést, de szemléletet rejt. Ami igen-igen rögössé teheti a jó viszony helyreállításának útját. Igaz, de!? Sajnos, vannak jelek, amelyek megerősítik, hogy ez az aggodalom nem alaptalan. Mert igazat kell adni- az igazgatónak, ha kikel: előfordult, hogy egy- egy műszaki értekezleten hozott határozatok egyhar- madát nem hajtották végre beosztottai. Azt sem tűrheti, hogy például a műszaki fejlesztési programot, alapos indokolás nélkül Suq^ár Óvzáí ävSmt Megtalálta önmagát megváltoztatják. Nemcsak őt, más vezetőt is joggal sértene, ha fegyelmi ügyekben, a megbüntetett dolgozó „felsőbb” protekció után fűt s a „Protektor’, az igazgatót meg sem hallgatja. De az már gondolkodásra késztet, ha másfél órás beszélgetés során az igazgatónak csupán rossz példák jutnak az eszébe ej> osztottai jellemzéséhez. Ha elkívánkozásuk okait nem hajlandó mással, csak anyagiassággal indokolni, ha beosztottai eredményeit „kisajátítja”, azok eredményeihez nincs szíve nem hogy gratulálni, de azokat elismerni s©m. Hiszen „megmondtam neki, hogy csinálja ...” Ha az aktív és tapasztalt pártmúnikás abban látja a pártvezetőség és a közte kialakult barátságtalan viszony fő okát, hogy „persze mert, én nem engedek meg nekik mindent!” (Egyébként arról, hogy mi az a „minden’, nem nyilatkozott). Mindenki sértett íme, a helyzet tehát jóval bonyolultabb, mintsem első pillanatra látszott. Elképzelhető, hogy a további, még alaposabb, mélyebb elemzés, újabb tünetek, jelenségek vizsgálata közelebb visz majd e vezető kollektíva szervezetét mardosó betegség, az egyenetlenkedés okaihoz és főleg gyógyulásához. Halk zümmögéssel közeledik a karcsú gép. Óvatosan gördülnek a kerekek a szépen kelt burgonyasorok között. A gép nyergében fiatal nő ül. Figyeli a sorokat, s aprókat mozdít a kormányon, ha a sorhoz kell igazítani a kerekeket. A barázda végén intünk neki. ö is bólint. Kivezeti gépét a föld szélére, s leugrik a nyeregből.” — Csak úgy beugrottam vezetni. Hajaj! Nem most csinálom én ezt először — perdül a nyelve. S a szőkésbarna Sugár Erzsi vidáman meséli a történetét. Nem hosszú, de nem is rövid. Valamikor 1952-ben lett traktoros az akkor még Mohorai Gépállomáson. Aprócska lányként kezdte. Alig engedték a gépre. De „traktorozott” vagy három-négy évet. Ezután Patvarcra került a termelőszövetkezetbe. \ ' Haza, a falujába. Sokai dolgozott itt is. Nemrégen kezdett dolgozni. Sehogyan sem találta a helyét a termelőszövetkezetben. — Szívesen csináltam én mindent, mégsem volt kedvem — bizonygatja. — A gép nem. hagyta? Bólint, és mosolyog. — Ezelőtt néhány héttel szólt a brigádvezető: nem ülnék-e gépre? Örömmel beleegyeztem. Még szerencsém volt, hogy a gép régebbi gazdája leszállt a nyeregből, mivel nem tudott eleget keresni. — Ismeri az új gépeket" — kérdezem. — Tanultam éfl sokat traktoros koromban — ,válaszol önérzetesen. — Jó, jó, de a modem univerzálisak! — Ez a vasárnapi program. Előveszem a szaJc- könyveket és tanulmányozom a legújabb tivusoka*. Megcsinálom én már a kisebb javításokat is. Sugár Erzsiről sugárzik a jókedv-.' Hónapokkal ezelőtt még borúsnak látta a,- életét. Most megtalált^. az értelmét a néki tetsző munkában, örül, hogy végre bizonyíthatja erejét, tudását. Megtaláltds önmagát. Fordul a géppel, s megindul az újabb burgonya- sorok között. Szép már a burgonya a patvarci Lenin Termelőszövetkezet, földjén. P. A. I Annyi bizonyos: ennek a folyamatnak, meg kell indulnia, mielőtt a kór jóvátehetetlenül el nem ha- rapódzik. És az első lépést az igazgatónak kell megtennie. Persze az is bizonyos, hogy egyik fél sem léphet fel a csalhatatlan, a hibátlan mezében. Csak együttesen Ezért, amikor e gyár műszaki vezetői, pártmunkásai és az igazgató hozzálátnak, hogy rendberakják házuk táját ne feledjék együttes érdemük — munkásaikkal — hogy ők a kezdeményezői a minőségi mozgalomnak. Valameny- nyiök érdeme, hogy kétszer egymás után vöröszászlós élüzem lett a gyár. S abban is része van ki- nek-kinek, hogy az eltelt néhány esztendő hibáinak Is tanúja volt. Azt se feledjék, hogy ezeken a hibákon is együttesen lehet erőt venniök, mint ahogyan csakis a közös erőfeszítések vihetik őket újabb sikerekre. Csizmadia Géza Sztár: a balatonvidéki bor Befejeződött a világhírű balatonkömyéki borok versenye Balatonfüreden. A Somlyói borvidék Tramini és Furmint borai közül az állami gazdaság 1962-es évjáratú 'Tramini bora nyerte el az első díjat. A verseny sztárjai az idén is a badacsonyi borok voltak. A 285 balatcmvidéki bor közjil 150 került tovább az országos versenyre, S a bírálóbizottság elnökének véleménye szerint esélyesek a nemzetközi versenyen is. Ösztönzőbb árrendszer a nemesített vetőmagvak termeitetéséban A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent a földművelésügyi miniszter rendelete a nemesített vetőmagvak új termelői árának megállapításáról. Eddig két fokozat volt a vetőmagvak termeltetésében: az „eredeti nemesített” és az „utántermesz- tett’. Most az új rendszer szerint négy csoport lesz: elit, továbbá első-, másod- és harmad-fokú nemesített mag. Ebinek megfelelően az Újítással — kevesebb gépállás ) (Tudósítónktól) A Cserháti Erdőgazdaságban tovább növelték a famozgatás termelékenységét. A váltott pótkocsis rendszer, amelyet alkalmaznak a Balassagyarmati Erdészetben bevált. Ennél a rendszernél három darab pótkocsit és egy erőgépet használnak. Míg az erőgép egy pótkocsit vontat, a másik kettőre rakodnak. Az erdőgazdaság gépállomásén ezt a szervezési rendszert egy technikai újítással is bővítették. Ai erőgépet és a pótkocsit a vonószerkezeten és a villamosvezetőkén kívül még légtömlő is összekapcsolja. Ezek szétkapcsolása értékes perceket rabol el a munkaidőből. Különösen nehéz a légtömlők szétkapcsolása, amihez szerszámok is szükségesek. Az újítás éppen a hosszú átkapcsolás! idő rövidítését segíti elő. az újítás alkalmazásával a szétkapcsolás gyorsabb, szerszámok nélkül elvégezhető. Ezután az erőgép és pótkocsi szétkapcsolását akár a rakodómunkás is elvégezheti. JSgy golyós szelep közbeiktatásával a levégő „el- szökését” is megakadályozták. úgynevezett neroesitea felárak — a termesztett, el- szapontott vetőmagvak nemesítési fokozatai szerint — az eddiginél nagyobb eltéréseket mutatnak. Az árkorrekciót úgy hajtották végre, hogy a termelők minden fokozatnál megtalálják a számításukat, a nemesített magtermesztés . azonban mindenképpen jövedelmezőbb legyen, mint a szokvány vetőmagoké. A legnagyobb felárat az elitmagvakat termesztő gazdaságok kapják, ahol rendkívül fontos a jó minőséig, fajtisz- laság, csirázókópesség ,stb. Az új árrendszer ösztönző célját jelzi például, hogy míg a legjobb minőségű nemesített búzavetőmag (jelenleg elit) mázsán- kinti felára 165 forintról -320 forintra emelkedett, a régi utántermeszbett, kiváló minősítést kapott vetőmag 80 forintos vásárlási felára érvényben marad, az új rendszer harmadik fokozatú kiváló minőségi'! vetőmagjaira is Haábnló módon alakult a felár több fontos növényfélénél. Az új ármegállapítás elveit alkalmazzák egyúttal a korábban be nem sorolt, újonnan nemesítésben került növényfajok vetőmagiának termeltetésénél is. V
