Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-22 / 85. szám
4 NŐGR AD 1964. május 22. péntek A diósjenői kezdeményezés nyomán Értelmükkel felfogják ugyan... Növeljük a könyvolvasók számát AZ OLVASÁS- az ismeretszerzésnek ez a mindenki által elérhető szenvedélye három évvel ezelőtt terebélyesedett mozgalommá. Megyénkben is megalakult a Könyvbarát Akció Bizottság, melyben a nőtanács, a népfront, a MÉSZÖV, a könyvtár és a tanács képviselői együttesen láttak hozzá, hogy segítsenek minél több emberhez eljuttatni a könyvet, mind több emberrel megszerettetni az olvasást. Akkor még csak néhány ezer olvasót számláltak a könyvtárak, azokból is, több volt az ifjúkorú, az iskolás, mint a felnőtt. Nem mintha az volna a baj, hogy a fiatalok olvasnak. Nem. Az volt a cél. hogy a felnőtt olvasók száma növekedjen, nem utolsó sorban a művelődéstől sokáig elzárt falvak lakosaiból. nőiek el szeretnék érni, hogy a lakosság 20 százaléka könyvtári olvasó legyen. Az olvasók 60 százalékát viszont a felnőtt lakosságból akarják toborozni. A községben olvasói térképet készítenek, a könyvek borítólapjából színes albumot készítve hívják fel a figyelmet az ajánlott könyvek olvasására. A könyvállomány gyarapodásához kulturális alapjából kétezer forinttal hozzájárul a termelőszövetkezet is. Még az év során könyvbarát vasárnapot is tartanak, amikor valamennyi tömegszervezeti aktíva az olvasók toboro- zásával foglalkozik majd. Ennyi mindent tartalmaz a több mint 2000 példányban megjelenő felhívás, amelyet majd valamennyi községi tömegszervezet aktivistáinak megküldenek. amelynek teljes bevételéből több ezer forint értékű könyvvel gyarapodott a falu, s csak az egyik bálon ötszáz forintért vásároltak könyvet a bálozók. Másutt belépőjegyül egy-egy már olvasott könyvvel adózott a bálba lépő. A kishartyá- ni és a mátraverebélyi asszonyok pedig az olvasók toborzásában mutattak nagy leleményességet. Áprilisban indult útnak a diósjenői felhívás, s már megyeszerte beszélnek róla. Az viszont az öt évre tervezett könyvbarát mozgalom első három évében már bebizonyosodott: eredményt csak ott lehet elérni, ahol egy akarattal, minden tömegszervezet ösz- szefogásával, a tervek ösz- szehangolásával, munkálkodnak a sikerekért. U. M. A minap egyszerű év- ™ záró ülésen vettem részt egyik középiskolában. Az ünnepi összejövetelre invitáló meghívó alján ez állt: ifjú történészek és irodalmárok. Az esemény a vénséges iskola első emeleti nagytermében zajlott le. Egybenyitottunk két osztályt, a székeket elrendezték szépen. De bizony közönség vajmi kevés, volt, néhány sor telt meg1 mindössze. A titkár, a kis Győrffy Sarolta mentegetőzött: „Pedig kiküldtük a meghívókat.” A szélesre tárt ablakokon szállt be a jó levegő, meg a közeli hegyekből a madárzaj. Az ülés: megnyitó. Szép, fegyelmezetten fogalmazott mondatok, néhol apró, bájos ' okoskodások is. A fehér blúzos leányok és a sötétruhás fiúk érezhetően Évről-évre örvendetesen gyarapodott a statisztika mutatta eredmény, s ma már könyvtáraink 36 000 olvasót tartanak nyilván. Ebből húszezer a felnőtt könyvbarátok száma. Nőtt a paraszt olvasók száma is, jelenleg 19 százalékuk lapozza rendszeresen a könyvet. A könyvbarátmozga- lom aktívái azonban ezt az arányt év végéig negyven százalékra szeretnék növelni. MOST KERÜL nyomdába egy röpirat, amelyet a diósjenői könyvbarátok fogalmaztak meg, ott fogant az ötlet, hogy a mozgalmat jó lenne versennyel színesíteni. Nemcsak az olvasói létszám növelése szerepel ebben a programban, szeretnék csinossá, otthonossá és barátságossá is tenni a könyvtárat. Az ötéves terv befejezéséig a diósjeA KÖNYVBARÁT mozgalomhoz tartozó tömegszervezetek megyei vezetői pedig a verseny nyilvánosságával és a győztesek megjutalmazásával segítik sikerre vinni ezt a legnemesebb vetélkedést. A megye legjobb eredményt elérő községe 4 000 forint értékű könyvjutalomban részesül, a járások egy-egy legjobb községe pedig 2 000 forintból vásárolhat könyvet a községi könyvtárba. A verseny eredményeiért legjobban tevékenykedő könyvbarát aktivisták ugyancsak “ jutalmat kapnak. A mozgalom sikereit növelő módszerekből a megye községei már eddig is gazdag válaszékot tudtak felmutatni. Taron az utóbbi másfél évben háromszor rendeztek könyvbált, Tudjátok meg Ha megyek Vele az utcán, mindig szeretném odakiáltani a fáknak; nézzétek, milyen szép az én Kedvesem! Nézz a szemébe ég, és irigyeld kékje színét, nézz a hajára Nap, és dobálj rá fénycsókokat, simogasd arcát szél, és örülj te járda, hogy rajtad sétál karcsú bokájú, zenélő léptű lába. ' Bámuljatok utánunk hosszan házak kíváncsi ablak-szemei, s ti emberek, — az ablakok mögött — ha láttok kettőnket itt-ott elmenni, szalíttsatok a szivetekről és nyújtsatok felé sok kedves szirmú mösolyvirágot... Tudjátok meg: szép Kedvesem már kétszáztíz napja áldott, s három ember megy már ott habár csak kettőt láttok. Krecsmáry László PINTER- SZAB Ó : KÜLÖNÖS VÁGÁSI AT 76. — Lassan mi is követik, mert meg fog fájdulni fejünk — mondta Sipos. Jössz, Éva? — Mehetünk ... — hagy- i rá a leány, aztán ő is ■iállt, és a hűvösbe húz- ■k a két nyugágyat. Pálos leült a méregzöld vepre, a fiatalok pedig issza a nyugágyba. Mind- ettőjüknél könyv volt, ?álos miatt azonban nem ■kartak olvasni. — Nem tudja, ki, mibe ütözik estére7 — kíváncsiskodott újra Éva. — Senki sem akarja elárulni ... De igazuk is van, úgy lesz meglepetés ... — válaszolt Pálos, és végigdőlt a fűvön. — Milyen zenekar lesz, nem tudja? — kérdezte Sipos. — Ügy hallottam, hogy Miskolcról hozzák. Azt, amelyik az ismerkedési esten játszott... — Az jó zenekar volt — szólt közbe a leány is. Elhallgattak. Pálos a füvet bogarászta, négylevelű lóherét keresett. Nagy gonddal szétválasztotta a fűszálakat, s egészen belemélyedt a kutatásba. Éva Sípost figyelte. A férfi be- húnyta szemét, s szempilláin át nézte a kék eget. Gondolatai Münchenben jártak. Mit csinálhatnak most a többiek? Hirtelen nagy gyengeség fogta el. Mintha ennek a Pálosnak röntgenszeme lenne ... Vigyázni !! Az őrnagy szintén sokért nem adta volna, ha most belelát az ügynök gondolataiba. Mit tudhat, mire készülhet? Egyáltalán tud- ja-e, hogy a szakaszvezető lebukott? Nem valószínű, mert akkor nem viselkedne ilyen nyugodtan ... Egészen biztos, hogy rövidesen keresni fogja az alkalmat, és újból felveszi a kapcsolatot a szakaszveze- tövel. De eddig még nem is telefonált neki... Vajon mit válaszolhatott a kémközpont? A legvalószínűbb, hogy csak a B. 26-os ismeri a történteket, s most keresi az alkalmat, hogyan ölje meg Sípost. Vigyázni kell rá, mellette maradni! Ügyes emberek ezek, nem hamarkodják el a dolgokat. Elszántak a végtelenségig, a pillanatokat mégis jól kiszámítják ... Kemecsei meggyilkolása is olyan tökéletesen volt időzítve, hogy éppen akkor szakadtak meg a szálak, amikor már egészen forró volt a talaj a B. 26-os lába alatt... Sokat töprengett már azon, miért nem beszélt Kemecsei őrnagy a nyomozati eredményekről. Hiúsági kérdést csinált belőle7 Vagy csupán néhány órával azelőtt találta meg az összefüggéseket? Most már szinte bizonyos, hogy Kemecsei őrnagyot a B. 26-os gyilkolta meg. A Siposnál felfedezett ampulla és a Vonat padlóján talált kis üvegcse teljesen egyforma. Csak a B. 26-osnak állt érdekében elhallgattatni Ke- mecseit... Vajon mit szólna most ez az ügynök, ha tudná, hogy az öreg zenetanár álarca mögött egy nyomozótiszt rejtőzik, aki minden titkát ismeri? Egy kivételével... Sajnos, éppen emiatt kell ilyen sokat várni, ez akasztja meg a nyomozást, s ki tudja, mit hoznak a közeli órák? A B. 26-osnak mindenképpen jelentkeznie kell Siposnál /.. A B. 26-osnak mindenképpen be kell mennie Sipos szobájába, ha azt akarja, hogy Fecske csomagjai megsemmisüljenek ... Nem tehetnek mást, figyeltetni kell Liszkaival Sipos ajtaját. Igen, ezt kell csinálni... — Nagyon meleg van .., Bemegyek, iszom egy pohár limonádét — mondta Pálos a fiataloknak, de azok nem hallották, mert mindketten elszundítottak. Az őrnagy feltápászkö- dott, és bement a hallba. A juhászok most is ott ültek a fotelekben, begombolt ingnyakkal, és pipáztak. Kurt Müller, a német vadász ott állt melletük, és derűs arccal figyelte a három pipázó embert. Nem értették egymás szavát, de a külföldi nem mozdult. Roppant kíváncsi volt, vajon mit ábrázol az öreg juhász pipáján a faragás. Ezt figyelte már percek óta, a juhászok meg hallgattak, és keresztülnéztek a bámészkodó külföldin. Az őrnagy odafenn aszó- bájában megnézte, hogy milyen kilátás nyílik a kulcslyukon át a folyosóra. De nem látott oda Síposhoz. Ekkor megpróbálta egy icipicit nyitva tartani az ajtót. Most már jól megfigyelhette az ügynök szobáját. Majd ide fogja állítani a főhadnagyot... A szekrényből kivette poláris fényű lámpáját és miniatűr fényképezőgépét, zsebre dugta őket, aztán ismét kilesett a folyosóra. komolyan vett dolgokat olvastak fel. A szereplők: a történelmi előadásokat Borza Ilona, Bujtás Margit, Römer Klára, Szvircsek Ferenc, Győrffy Sarolta, Kántor Emőke. Keszler Bernát, az irodalmiakat Muzsnai József, Lubi Zsuzsa, Tótok Katalin és Schink Annamária tartották. Dehát nem is erről akarok beszélni! Mégcsak arról pem, hogy fények villogtak a szemükben, hiszen ez sem több közhelynél. Azért fiatalok! Egy leány viszont így kezdte dolgozatát: „Mindezt édesanyám mondta el nekem. Édes kislányom, amikor én annyi idős voltam, mint most te ...” Nos, ez az, amiről beszélni szeretnék. Illetve... Egy Észak-Csehországi üdülőhelyen jártam abban a nemzetközi szórakozóhelyben, amelyet úgy hívnak, hogy Varieté Orfeum. Éjszakánként a varietében egy időben árnyaltabb lesz a fény: ekkor kezdi táncát egy húsz év körüli leány. Szép, fekete hajú leány. Nem ismerte az anyját, az apját, testvéreit. Mielőtt megismerte volna meggyilkolták őket. Őt egy agg szállodaportás találta meg a hotel előtti pádon, ahol rongyokba bugyolálva feküdt, mint valami élettelen csomog. Látszott, valami, jelet előzőleg letéptek a „csomagról”. Valami árulkodó sárga jelet. A portás felnevelte a leányt, aki gondtalanul játszott az utcabéli gyerekekkel, s aki husszú ideig mit sem sejtett apjáról, anyjáról. Ma már tudja a múltat — a történelemből tanulta, a portás beszélt neki róla — de nem érzi. Senkit sem látott. Atsie- tett Sipos ajtajához, s anélkül, hogy biztosította volna magát Liszkaival, kinyitotta. Begyakorlott mozdulatokkal két képet készített a parkettáról, hogy ha nemsokára idegen látogatója akadna a szobának, lábnyomát meg lehessen különböztetni a reggeli nyomoktól. Mindez csupán pillanatokig tartott, s már indult volna kifelé, amikor tekintete ösztönösen az ágyra vetődött. Odaugrott. Egy üres papírdarabka volt csupán, de elhelyezéséből most is látni lehetett, hogy nem véletlenül felejtették ott. Gyorsan ráirányította poláris fényű lámpáját, s előtűnt egy egymondatos szöveg, rendes folyóírással, nem úgy, mint a napokban, amikor jelkulcsot használt ; a B. 26-os. Ügy látszik, na- j gyón sietett, az elkapko- v dott betűk erre utaltak. A „Hajnali négykor a Há- v mor-kohónál, nagyon fon- j tos. B. 26.” Az őrnagy még arról is megfeledkezett, hogy óvatosan kinézzen előbb, úgy, sietett. Kilépett, s bezárta1 az ajtót. Aztán beugrott \ Liszkai szobájába. Felrázta < a fiatal főhadnagyot. — Azonnal menjen le a' barlangba. Adja át a pa-' rancsomat: A helikopter, hozza ki a Bános-csoportot < is. Készüljenek fel, hainah í négykor a Hámor-kohóhoz} jön a B. 26-os. Tudja hol! van? i (folytatjuk.) v Érezni kellene? Dehogy. Jobb így! Neki is. Hogy miért mondtam el mindezt, még hátra van. A történelmi dolgozatok tárgya a közelmúlt, a nyilas uralom, a fasizmus, illetve a velük kapcsolatos dokumentumok feldolgozása összegyűjthető-e? Igen, ami a tárgyi emlékeket illeti. Egyik dolgozatból megtudom: Salgótarjánból csaknem kétezer zsidó férfit, nőt és gyermeket hurcoltak el. Dokumentumok alapján írta azt is az egyik leány, amikor a vasútállomásról kifutott a szerelvény, az emberek tapsoltak, s ez a város örök szégyene. Mondom, mindezt gyermekek dolgozataiból tudom meg, akik az adatokat összegyűjtötték ugyan lelkiismeretesen. Én ez elegáns európai üdülőhelyből nem a vissz- hangos sziklákra, Goethe lábnyomaira, mégcsak nem is gyógyító vizére emlékszem, hanem a Varieté Orfeum táncosnőjére. S van valami hasonló közte, s e gimnazisták között. Hasonló: a számukra egyformán távoli múlt. Értelmükkel felfogják ugyan, dokumentumokat gyűjtenek róla, de szívükkel semmi közük hozzá. Jó ez! Az ülésen még szó volt Madách Imréről, Picasso művészetéről, s még sok másról. Nekem mégis az a mondat volt legmaradandóbb, amelyiket így kezdett az a leány, akinek már a nevére sem emlékszem: „Édes kislányom, amikor én annyi idős voltam, mint te ...” A szakkörvezető tanár, Kovács János — meleg tekintetű, meleg szívű férfi, muzeológus egy személyben — beszéli: a szakkör tavaly alakult, neygvenkét tagja van. Hivatalos neve: megyetörténelmi szakkör. „Annyi szép, nemes emlék, érték van e kis Észak-Magyarországi megyében, hogy sejteni sem lehet talán — mondja. — Emberekre van szükség, akik ha felnőnek, életük céljának, értelmének tartják ezek összegyűjtését, feldolgozását. Tudom, erre egy élet kevés. Egy ember élete méginkább. Velük szeretném megszerettetni, illetve folytatni majd e munkát, amelynek elvégzéséhez nem szabad egyedül maradni.” /Igaz! Am bocsássa 4 meg mégis Kovács János tanár úr, s a salgótarjáni Madách Gimnázium megyetörténeti szakkörének tagjai is — hiszen róluk van szó — hogy most mégsem erről írtam, hanem valami egészen másról. Aminek azért mégis nagyon sok köze van az egészhez, úgy érzem. Tóth Elemér Újabb válóok Angliában Az angol nudista szövet- ' ség utasította fiókintézeteit, hogy nős kérelmezőket csak akikor vehetnek [ tel a szövetségbe, ha a feji eség ük Írásban adja a hozzájárulását. Az utóbbi időben ugyanis a bíróság ; előtt többen azzal indokol- itáik válókeresetüket, hogy j férjük tudtuk nélkül bellépett a nudista szövetségibe.
