Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)

1964-05-22 / 85. szám

1964. május 22. péntek NÓGRÁD 5 „Velük a hegyeket is meg lehet mozgatni ff LEÁLLÍTJA a marógé- le van Kapás János har- sen a tél viseli meg. De pet és kezét nyújtva mond- madéves és Ábrahám Pé- amire ő azt mondja, hogy jó, az biztos úgy van — gombolyítja tovább a be­széd fonalát a művezető. — Mindenki ott dolgo­zik, ahol a legtöbbet ad­hatja. Ez sikerünk titka. — nyomja meg a szót a brigádvezető. ja: Szilágyi József va­gyok. A teltarcú, zömök fiatal­ember a Kisterenyei Fű­tőház szocialista címet és oklevelet elnyert mozdony­lakatosok brigádvezetője. Arra a kérdésre, miért éppen őrá esett a válasz­tás Valcsik Árpád, műve­zető válaszol: esztergályos a szakmája, de ismeri a gyalulást és a marás for­télyait, ért a hegesztéshez, ha kell lakatos munkát végez, sőt jó ismerője a motoroknak is... Az ő sokoldalúsága, mun­kaszeretete jellemzi a tér másodéves mozdony­lakatos ipari tanuló. Ők a vízkőtől megtisztított távcsöveket szerelik ösz- sze. — Hosszadalmas és komplikált munka — vilá­gosít fel a rnűvezető. — Ha rosszul javítanánk Ki, szétfolyna a víz a ka­zánban — avatkozik a be­szédbe Szilágyi József bri­gádvezető. cA méhész PEDIG mindannyian fiatalok a szakmában. Át­lagos életkoruk negyed századra tehető. Kettőjük kivételével mindannyian — Eddig sem fordult tagjai a KISZ-nek. Italo- elő, ezután sem lesz zás, fegyelmezetlenség, baj — szól határozottan a igazolatlan mulasztás teltarcú gyerekember, nemcsak a brigádban, ha­akinek még csak most nem az egész fűtőházban i . pelyhedzik a legénytoll az nincs. Nevük mellett a brigád többi tagjainak: Művezetője azonban statisztika sokat mondó Kovács Lászlónak, „ Orbán Józsefnek, Tamás Péter­nek, Szomszéd Lajosnak, Rákos Lászlónak és a többieknek a munkáját. Ha az írás úgy szól, hogy hogy a hat havi időszakos mozdonyjavítást hat nap nap alatt, az éves nagyja­nagy rajongással a hang­jában beszél róla. — Ilyen munkát, egy­éves mozdonylakatos se­gédre, másutt nem bíz­nak. ő azonban olyan ügyes, és amellett nagyon lelkiismeretes, hogy nyu­godtan rábíztam. Mások vitást tizenkét nap alatt viszont Szomszéd Lajosról kell elvégezni, akkor ne­vetve megkérdezik: lehet kevesebb idő alatt is? Kovács Laci a szabályo­zó tömszelencét szedte szét, amikor megismer­kedtünk. — Ki kell cse­rélni, mert kikopott — magyarázza. — Másfél óra múlva kész lesz — fűzi tovább gondolatait, majd fejből sorolja mi vár rá még a mai nap. TŐLE nem messze dol­gozik Szomszéd Lajos. Vé­szárnál díszelegnek: 15 mozdony részlegvizsgájá- nál 16 napot, azaz 640 munkaórát, a hat havi vizsgáknál pedig 59 na­pot, azaz 2680 órát takarí­tottak meg ak elmúlt év­ben. Kezük alól csak ki­fogástalan állapotban, ki­javított mozdony került és kerül ki. Ez utóbbit már Földi József fűtőházfőnök he­lyettes közli irodájában, majd kitekint az ablakon. Az eddigi komoly arc de­rűssé válik. Kisvártatva nagy nyugalommal a és kamrák javításának hangjában a következőket nagy mestere. Az öt órá- mondja: ilyen munkatár­ra tervezett munkát más- sakkal még a hegyeket is fél óra alatt végzi el. Pe- meg iehet mozgatni... dig egeszsegevel sem na­gyon dicsekedhet. Különö- V. K. azt állítják: már vérbeli vasutas. Ha a szükség úgy kívánja, vasárnap éjszaka is bejön dolgozni. Az érte­sítőnek még egyszer sem mondta: nem érek rá... Orbán Józsi bácsiról, a brigád legidősebb tagjáról pedig az járja: a lefúvató váltók, túlhevítő elemek A u.utraverebélyi termelőszövetkezetben is teljes erővel folyik a növényápolási munka. Az asszonyok a cukorrépa sarabolását végzik A méhészek is megkezdték a munkát A mama nyugodt?... A minap mi, akik az egyik fodrászüzletben vá­rakoztunk, szomorúan ta­pasztaltuk, hogy van édes­anya, aki bár minden széppel elhalmozza gyer­mekét, csupán a legfonto­sabbat, gyermeke féltését nem tartja fontosnak. A szóban forgó mama beült a búra alá — egy regény­nyel a kezében — ügyet sem vetett arra, hogy gyer­meke az üzletből ki-s be szaladgál. Szóltunk többen. Fékeztük a gyermeket. De a mama nem figyelt ránk Akkor döbbent csak meg amikor a búra alól kijőve az úttestén suhanó autó hosszú fékcsikorgatását meghallotta. Láttam már csodálatra méltóan nyugodt embert, aki minden időben tudta mit kell tennie. Ilyen anyával azonban még so­ka, sehol nem találkoztam Vajon ennyire közömbös 'enne akkor is, ha a gyer­meke felé rohanó autó fékberendezése — legköze- I lebb esetleg — felmondja I majd a szolgálatot? Tj. Sxállég'jntflés Miiserfási Már egy órája tart a ben közbeszólnak és nem- választott önkormányzati szállógyűlés. Több kérdést csak kérik, de követelik: bizottság irányítja. Képvi- tűztek napirendre Mizser- ha már egyszer megvan seli a mintegy 100 ottlakó fán a bányatelepen. Élénk minden szobában a hang- dolgozó érdekeit és gon- volt a tanácskozás több szóró, az ne legyen néma. doskodik a szórakozásról, hozzászólás tarkította. — Kicsi a házikönyvtár nevelésről, és ha kell a fe­— Nem kielégítő a szál- forgalma. Ritkán cserélik gyelmezésről is. ló tisztasága — vetik fel a könyveket. Legutóbb is. Az utóbbi időben keve- többen. is. olyanokat kaptak, ami már sebb a fegyelemsértés. — A takarítónők nem megvolt a 150 kötet kö- Bosszúság, amint a felszó­használják ki a munka- zott és egyébként sem sok. lalásokból érződött, azért időt. Sokáig elbeszélgetnek, — A könyveszekrényeket akad. A gyűlésről elég so- ezért nem jut idő minden- is az nyitja ki aki akarja, kan hiányoztak. Ennek re — így az egyik. mert nincs rá zár. okát azzal magyarázták a — Mi is hibásak va- — A fürdőben gyakori többiek, hogy felesleges­gyünk, mert föltartjuk a vízhiány. Ilyenkor hiába nek tartják a hibák fel­üket a beszélgetéssel — szaladgál a „vízfelelős” — sorolását, ha úgy sem tör- emígy a másik. mert ilyen is van. ténik intézkedés. Lehet eb­— Nem tartják be egye- _ Sok a fiatal, elkelne ben valami igazság, ami sek a fürdési időt sem. hanem takarítás után men­nek. — — A szobai hangszórók készítenék a pályát, hónapok óta hallgatnak. — salakot hozasson a egy röplabda pálya. A lab­da és a háló meg is van, társadalmi munkában el is csak vála­nem megnyug­egyáltalán tató. Az önkormányzat az utóbbi időben javuló mun­kát végez, de a gondnok­kal és az üzemvezetőség­gel karöltve éppen az ilyen apró gondok megol­sítő megjavításáról hosszú sok felesleges buszjáratról ^^ával még ^ nagyon sokat idő óta nem gondoskodtak, esik szó. ami egy, vagy Ez a gondnokság mulasz- két ember miatt megy. tása. — Azután még töb­térnek azután át más té- lat. — mara- • Azután a konyhai ellen­— A rádió jó, de az erő- őrzésről majd később a AZ ÖREG számadó juhásznak, Batta Istvánnak nagy a hírneve a megyében. Messze kör­nyékről járnak hozzá ta­nácsot kérni juhászok, ál­lattenyésztők, ha betegség lepi meg a nyájat. Még az állatorvosok is szívesen meghallgatják tanácsát. Régi juhászfamília sarja, apáról fiúra szállt a tu­dományuk. Sümegi János, a szécsényi tsz elnöke úgy nyilatkozik róla, mint a hűség mintaképéről. Leg­utóbb az öreg számadó juhász egy díszes minisz­teri oklvelet is kapott. So­ha betegség nem tizedelte a kezére bízott jószágokat, de a termelőszövetkezet A SZÁMADÓ JUHÁSZ ballag a faluba, hogy pó­tolja élelmiszerét. Azonkívül csendes az aranyosi hosszú völgy. Azért telepedtek sapkányi fészkükkel a varjak is a tanyaszéli jegenyékre. Senki nem háborgatja őket. Az öreg juhászt meg már megszokták, talán a kezéből is elfogadnák a feladatot. Ö is megszokta őket, hozzájuk igazítja az időt. Este, ha elcsendesed­nek, behajt, reggel meg a kiabálásukra ébred, szomszédságban élnek. Salgótarjánban a megyei állattenyésztők jelezték, hagyva a sokadalmat ballagott a tanyára. ki­A TÉL VÉGÉN .. _ hogy sok szép látnivaló a™La gyapjut b0seg- akad Aranyoson, és az gél adták. Kint él az öreg az Ara­nyoson, messze minden la­kott helytől, két hűséges szolgájával, a kutyákkal és nyájával. Az elnök meg az agrosómus szokott néha kikocsikázni hozzá, akkor elbeszélget velük a világ dolgairól. Meg olykor be­idős juhásszal igen hasz­nos lehetne egy hosszabb eszmecsere. De az öreg számadó juhász fukarko­dik á szóval. Legutóbb behívták a közgyűlésre, amelynek a végén nagy jövés-menés, beszélgetés kerekedett. Annyira bán­totta ez csendességhez szo­kott természetét, hogy ott­történt, hogy egy éjjel ret­tentő haraggal csaholtak, harsogott tőlük a hóborí­totta környék. Az öreg bentről figyelte, de leg­inkább azt hallgatta, nyug­talankodnak-e a bárányok Aztán kilépett, szólította a kutyákat. Addigra azon­ban a rosszban sántikáló Jó idegen kereket oldott. Magányos hely az Ara­nyos, ilyesmire fel kell készülni és ők hárman készen állnak. Az ellés idején pedig a rókát csíp­ték nyakon, mert bárány­pecsenyére fájt a foga. Csendes a tanya, néptelen, de azért mindig történik valamilyen esemény. Most ért véget az ellés. Kétszázötven kicsiny jó­szágot vártak. Tízzel több lett. Erre különösen büsz­ke az öreg. De a világért nem dicsekedne vele. Úgy kell a szót forgatni, hogy ez is belekívánkozzék a beszédbe. Akkor aztán fel­csillan a szeme. — Ikrek ezek, kérem. Mennyi melegség van ennek a szikár alacsony embernek a tekintetében, amikor a nyájáról beszél A juhászok a betegséget rettegik a legjobban. — Rettenetes az, ami­kor ez az ártatlan állat megbetegszik. Szemével könyörög a segítségért. Mert amilyen ártatlan, olyan érzékeny is. tehetne azért, hogy ez a második otthon — ahol A szálló életét öt tagú ®^etük nagyobb részét töl­tik a dolgozók — még in­kább otthon legyen. Ha pem ilyen hibákról kell majd tanácskozniuk több idő jut másra, hasznosabb­ra, a közös rendezvények­re, művelődésre, ismeret- terjesztésre. Az alapfelté­telek . biztosításához azon­ban még van mit tenni Mizserfán. — bodó — állandóan fertőtlenítette az ólat, mosta a jószágok lábát és figyelte őket. — Most már majd le­választják róluk a bundát és elválik, megszolgáltuk-e bérünket. ÜGY MOSOLYOG, rossz harapás, hirtelen eső, felázott istálló tönkretehe­ti. Jónéhány éve az állami gazdaság juhaiba kapasz­kodott be a betegség, a mint aki biztos a dolgá­ban. Azután komolyra for­dítja a szót. — Érdemes mesterség ez kérem. De mi lesz. ha mi, öreg juhászok nem leszünk már? Mert az öreg Battával véget ért egy híres juhász- dinasztia. A gyerekek már nem követték mesterség- Egy ben apjukat. Elcsábította őket a puszta csendjéből a motor. (Kárhoztatja is miatta a technikát, a civilizációt. De ugyanakkor minden vágya, hogy egy táskará­körömfájás, hullott az diót kapjon magányába!) állat. Ezt a betegséget még a szél is továbbítja. Orvo­sok, juhászok mind tal­pon álltak. Szerencsére a baj idáig nem ért el. Azt mondják Batta István nem húnyta le a szemét, Mi lesz, ha ő is eltávo­zik a dús nyájlegelőkről? Annyi bizonyos: Batta István számadó juhász hír­neve nem egyhamar vész feledésbe. Bobál Gyula Gyermeki lelemény... A balassagyarmati esz­presszóban vagyunk. Szo­katlanul csendes most a presszó, a rádió is hallgat. Mellettem egy két éves kö­rüli kislány ül édesany­ja társaságában. Lám, mégis megtörik a csend. Az ismerős . meg­kérdezi a kicsitől: — Most hol vagytok csil­lagom? Mire a kislány bűbájos hangon: — A piacon! Először nem tudtam a választ megfejteni, de a kislány folytatta: — Otthon nem szabad tudni, hogy itt vagyunk!

Next

/
Thumbnails
Contents