Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)

1964-05-19 / 82. szám

4 NOGRAD 1964. május 19. kedd r I FÁN TEREM? Megjegyzés a szólásmondásokról * * * cSztnrok fa filmek a e cu t n esi (e sMin álmt KOSARAT kap? No igen, de ez csak egy szó­lás. Tehát kosár nélkül kap kosarat? A Komárom megyei Kocs községben a század elején még divat­ban volt, hogy valóban lyukas kosarat hajított a neki nem tetsző, elutasí­tott kérő után a lány. A mai legényembereknek mánkönnyebb. Nem kell számolni efféle veszélyek­kel. A kosárdobás régi­régi szokását ma már csak ez a szólás őrzi, mint aho­gyan a régebbi korok leg­több, s túlnyomórészt fe­ledésbe merült szokásra is legfeljebb, ha egy-egy el­felejtett szólásmondás em­lékeztet. Miből,' hogyan alakultak ki. mi fán teremnek ezek a szólások? . A kosárdobás szokásának története például a közép­korba nyúlik vissza, ami­kor még a hajdani vár­kisasszonyok kosarakkal könnyítették meg a hoz­zájuk érkező, de nem a vár kapuján át bejutó ud­varló lovagok dolgát. Szo­kás volt, hogy a hódoló lovagot maga a várkisasz- szony húzta fel magához egy kosárban, így■ a ko­sár a szerelem elfogadá­sának jelképévé vált. Per­sze a szerelem elutasítását szintén kosárral fejezték ki. „Félek, nehogy az kosárból kidőlnék..— írta Balassi Bálint. A szo­káshoz ugyanis az is hozzátartozott, hogy a várkisasszony a neki nem tetsző udvarlónak szándé­kosan rossz kosarat kül­dött, amelynek egyik ol­dala, vagy az alja rendsze­rint fossz volt, s körülbe­lül a fele útnál, ég és föld között lebegve szakadt ki. KÉSŐBB szállt csak le a főúri pzokás a nép közé, s a lányok az utóbbi idő­ben már csak az elutasí­tott udvarlót „ajándékoz­ták'’ meg kosárral. A szo­kásból aztán szólás lett, s ma már egyáltalában nem gondolunk minderre a szólás használata közben. Használjuk ezeket a szólásokat? Igen. S a töb­bieket is. Tudjuk, mit je­lent bakot lőni, ebek har- mincadjára jutni, rossz fát tenni a tűzre, egy füst alatt elintézni több dol­got, vagy éppen faképnél hagyni valakit. A mindennapi beszédben gyakran használt nagyobb nyelvi egységek ezek, a nyelv paneljei, előregyár­tóit elemei, ha szabad ezt a kifejezést használnunk. Nagyrészük eredeti . műve­lődéstörténeti vonatkozá­sokat rejt, külön-külön története van a bennük rejtőzködő elhomályosult nyelvi képeknek. Számos szólásmondásunk keletke­A győri Kazinczy Ferenc leánygimnáziumban kezd­te meg működését az or­szág első 4 + 2-es egészség- ügyi szakközépiskolája. A kezdeményezés egyelőre kísérleti jellegű, az a kö­rülmény indokolta létre­hozását, hogy szükség van jól szakképzett és megfe­lelő általános műveltséggel rendelkező emberekre, akik az orvosnak segítő társai lesznek. Az alapelvek szerint a cél az, hogy ezen szakiskolá­ból olyan érettségizett egészségügyi dolgozók ke­rüljenek ki, akiket szakmai műveltségük, társadalmi szemléletük és hivatás- szeretetük alkalmassá tesz arra, hogy az etika és humanizmus szellemében munkálkodjanak a beteg­ségek megelőzésében és gyógyításában. zeit adomából is, kisza­kadva a közszájon forgó történetből. BARÖTI Szabó Dávid A magyarság virága címet adta a múlt század elején megjelent kifejezésgyűjte­ményének. Szólásmondá­saink valóban virágok, alkalmazásuk színesebbé, élénkebbé teszi stílusun­kat, s egy részük éppen a bennük élő elhomályosult nyelvi képen keresztül képzeletünket is felgyújt­ja. Használjuk szólás-virá­gainkat mindennapi beszé­dünkben, díszítsük mon­datainkat ezekkel a virá­gokkal, de ne erőltessük őket. Zsúfolásuk fabatkát sem ér, sőt árt a nyelv­nek. A képzési idő négy év. A szakgyakorlati foglal­kozásokat két éven át, egy I demonstrációs teremben végzik. Szerepel a tanrend­ben rendelőintézeti és kór­termi gyakorlati oktatás is. A tanulók az érettségi­vel egyidejűleg rendelő­intézeti, bőr, nemibeteg gondozói, tüdőbeteg, onko­lógiai és idegbeteg gondo­zói, asszisztensi, valamim üzemápolónői munkakör ellátására képesítő végzett­séget is nyernek. E kis ismertetőt azzal a céllal irtuk, hogy felves­sünk egy gondolatot, nem is javaslatot. Nem lehetne- e ezt Nógrád megye vala­melyik középiskolájában kísérletképpen bevezetni? A LÁTVÁNYOS külső­ségek és a közepes filmek jellemezték az idei cannesi fesztivál első „félidejét”. A színhely valóban impozáns. A Földközi tenger partján, a pálmafákkal szegélyezett Boulevard de la Croiset- te-n, méregdrága szállodák sorában emelkedik a Fesz­tiválok Palotája minden igényt kielégítő moziter­mével, iroda- és klubbhe- lyiségeivel. A palota lépcsőjét vörös szőnyeg borítja. Itt mennek fel az esti előadásokra az előkelő vendégek. Itt vo­nulnak be a sztárok, a fesztivál kedvencei a ren­dőrkordon védelmében a fényképészek, íilmoperatő- rök kameráinak pergőtüze alatt. Körülöttük a lépcső alján, a kapu előtt, az ut­cán bámészkodó kíváncsi tömeg. A sztárokat bámul­ni, lépteiket, tetteiket les­ni — hagyomány a canne­si fesztiválon. A lapok na­ponta közlik a legfrissebb szenzációkat. Azt, hogy Jean Marais feltűnt né­hány órára, majd elhagyta a várost. Megjelent es egy napig itt tartózkodott Sop­hia Loren, Jean Paul Bel­mondo elvesztette a pénz­tárcáját, Anthony Quinn borotválatlanul jelent meg, mert új filmjéhez szakállt növeszt. A fesztivál, legalábbis első felében alig nyújtott igazi nagy élményt. A megnyitó gálaestén verse­nyen kívül A római biro­dalom bukása című ameri­kai szuperprodukciót ve­títették Sophia Loren fő­szereplésével és személyes megjelenése mellett. A film így sem aratott sikert, mint ahogy Belmondo sze­mélyes varázsa sem tudta megmenteni a franciák el­ső versenyfilmjét a meg­érdemelt rossz kritikától. A VÉLEMÉNYEK egyéb­ként megoszlottak. A lá­togatásról, akárcsak szinte valamennyi filmről. Ilyen széleskörű nemzetközi kö­zönség körében ez érthető, így oszlottak meg a véle­mények a rendkívül tehet­séges és fiatal kora ellené­re sok vihart látott fran­cia zeneszerző, Francois Truffaut új filmje, a Sin» bőr körül is. Első látszat­ra nem több szokványos szerelmi háromszögtörté­netnél. A mindennapi drá- j mát azonban szokatlan szemszögből mutatja meg, ‘ leleplezi a titkos kapcsolat | erkölcsi zsákutcáját, a búj- ; kálást, hazudozást, amely i megöli a szerelmet A SZOCIALISTA orszá- ■ gok filmművészete jelen- ; tős helyet foglalt el a fesz- : tivál félideiének ranglistá- ; ján. Elsősorban Jaromil Ji- ' rés csehszlovák rendező ; Első kiáltás című szép és hangulatos filmjéről kell ' megemlékezni. Egy diák- : lány és egy fiatal munkás ' szerelméről és házasságé- j Dr. Veress Sándor Tóth Elemér Az első 4 plusz 2-es egészségügyi szakközépiskola FILMFESZTIVÁL 1964. CANNES: Ranódy László, a „Pacsirta” rendezője a film főszereplőivel, Tolnai Klárival és Nagy Annával ■ PINTER - SZABÓ r:­KÜLWÖSi/AbAflAT 73. — Készítsék elő az adást) — utasította az ezredes a rádiósparancsnokot. — ír­ja! A B. 26-osnak! Azonnal tájékoztatást kérünk, med­dig jutott el Fecske! Ha nem tud semmit megmon­dani, s harminc percen be­lül nem jelentkezik, Fecs­ke nem repül többé!... A bőröndök tartalmát eltün­tetni ! A rádióskapitány a code- csoporthoz sietett, hogy azonnal tegyék át az üze­netet a különleges kulcs­csal. Az ezredes és a két ka­pitány széket kerestek ma­guknak, s leültek. A hely­színen akarták megvárni, mit válaszol a B. 26-os. A rádiósteremben nagy volt a sürgés-forgás, dolgo­zott az apparátus. Ilyenkor éjszakánként sok ügynök adott jelzést, és sokai} kap­tak újabb utasításokat. A Fecske-akció azonban pil­lanatnyilag túlnőtt minden mást, mert azt személye­sen Brondell ezredes és két tanácsadója irányította. Telt az idő, de a válasz még nem érkezett meg. Brondell a karórájára pillantott. ötven percet várnak. Felállt. — Mehetünk! Fecske nem repül többé! Várunk holnapig, s meglátjuk, mi­lyen sikerrel dolgozik a B. 26-os.. . A forrásbarlang mélyén ládikákon ült három nyo­mozótiszt és Pálos őrnagy. Elmúlt hajnali három óra. Odakint lassan pirkadt már, de a barlangban most is vaksötétség uralkodott. Nem láíták egymást, csak körülbelül sejtették, ki hol ül. Istvánfi százados lába mellett halkan megcsörrent a telefonkészülék. A száza­dos felvette a kagylót. — Igen... Itt vagyunk... Semmi7 Miért... Várjanak egy kicsit... — Páloshoz fordult: — Azt mondják, hogy a B. 26-os nem je­lentkezett újra. Nem tud­ták venni az utasítást... Minden létező hullámsávra ráálltak, de nem tudták el­csípni ... Mit csináljanak? — Figyeljenek’ tovább — szólt Pálos. — Adja csak ide azt a telefont. . . Halló! El ne mozduljanak a ké­szülék mellől! Figyeljenek tovább. Vége! Pálos visszaült a ládikó- ra. — Meg kell tudnunk, hogy milyen utasítás érke­zik kintről. Ezen dől el minden. Attól tartok, hogy a B. 26-os most bebújik a kuckójába, s hosszú ideig semmi nyomot nem hagy maga után ... Egyszerűen nem mozdul — magyaráz­ta. — Szerintem a leányt sürgősen el kellene külde­ni a szállóból — mondta Istvánfi. — Attól tartok, hogy Sipos az ő életét sem kíméli, ha menekülnie kell. Ha ott van a leány, sokkal nehezebb a dolgunk . . . — Valóban ,.. Gondo­lom, Ferenczi százados is nagyon féltheti. S igaza is van. A leánynak az életé­be kerülhet ez a „szere­lem”. Reggel feltétlenül beszélek vele! Ismét csend lett. Valami mocorgott a barlang mé­lyén, bogár vagy vipera. Istvánfi felemelte a lábát. Félt a kígyóktól. Reggel hat óráig vártak, amikor a telefon ismét fel­berregett. Pálos kapott a kagyló után. — Nos? Halljam... Igen ... Igen ... Azonnal fejtsék meg, várok... — mondta kissé izgatottan, majd a többiekhez fordult: — Vették az adás végét. Két mondat lehet az egész, most fejtik ... Ugyanazzal a code-dal jött, mint a korábbiak... Csend lett. A barlang mélyébe beszűrődött a friss, reggeli madárdal. Néhány perc múlva a vo­nal túlsó végén megszólalt egy hang: — őrnagy elvtárs, olva­som a szöveget: „Fecske nem repül többé. A bőrön­dök tartalmát eltüntetni.” Ennyi. — Köszönöm. Maradjon a vonalban! Pálos közölte a három rendőrtiszttel a hírt. — Ez várható volt. Sí­post elteszik láb alól. Úgy látszik, hogy a szakaszve­zető nem tudta értesíteni a B. 26-ost a letartóztatás körülményeiről. Pálos nem láthatta a többiek arcát, s olyan ér­zése támadt, mintha a sü­ket falaknak beszélne. Pe­dig mindhárom nyomozó olyan éberen figyelt, mint­ha az életük függött volna tőle, hogy megértenek-e minden szót. — Mozgósítani kell még embereket. De hogyan? — töprengett, mintegy magá­nak beszélve az őrnagy. — Már reggel van ... De, nem jöhetnek... Halló! — szólt ismét a telefonba. — Be- leznay őrnagy vezetésével azonnal indítsanak útnak egy helikoptert. Legyenek vele rádiókapcsolatban. Va­lahol itt a közelben, a he­gyek között szálljon le, hogy szükség esetén azon­nal a szállóhoz röpíthesse az embereket. Lehet, hogy körül kell majd kerítenünk a Palota-szállót. Poláris lámpa, jelzőrakéta legyen. Mindenkit automata pus­kával szereljenek fel. Két- napi hideg élelemmel lás­sák el őket. Fél órán belül induljanak ... Végeztem. Az őrnagy letette a kagy­lót. (folytatjuk.j ,i ról szól: az ő életüknek : 9 egy napját mutatja be a (■ film. A férfi, mint televí- ' \ zió szerelő, házról házra ■ |j jár, miközben nemcsak a 1 f fiatal házaspár előéletének ' | mozzanatai villannak fel a ' 0 vásznon, de a mai Csehszlo- ? vákia életéről is valame­lyes társadalmi kereszt- ; 1 metszetet kapunk. Látjuk • a fiatalasszonyt is szülés : < előtt a kórházban, vajúdá- ( ’ sának nehéz óráit, gyerme- 1 I ’ ke megszületéséig, az anya­gi boldogságnak addig a . pillanatáig, amikor látja ; és hallja újszülött gyerme- . két. A film rendkívül von­zó alkotás. VÉGÜL, de nem utolsó- • sorban magunkról: akár­hogy alakul is a helyzet, a ' Pacsirtával nem vallottunk ; szégyent, megtapsolták, ( megértették, sokat gratu­láltak. Igaz a kritikák a íj film hibáit is szóvátették. IA magyar művészeket, \ Tolnay Klárit, Nagy An- | i nát és a film rendezőjét l Ranódy Lászlót szívélyesen ‘ fogadták. Gyakran fényké- \ pezték őket Cannes-ban. A X filmtől függetlenül is nap- if ról-napra ' tapasztaltuk: ér- X deklödnek irántunk. Film- Sjeinkre és életünkre egy- V aránt kíváncsiak az embe- |rek. S ez a tapasztalát X nem rossz érzés. V. A. ,

Next

/
Thumbnails
Contents