Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-17 / 81. szám
4 NÓGRÍD 1964. május 17. vasárnap Irodalmi esemény Nagybátonyban Mit pletykált el egy nyugatnémet újság? cA tiiztaaizíL {úrrások (Uirősálmti Kolozsvári utijegyzet VÉGIGBÖISKOLTAM már néhány író-olvasó találkozót, melyen a vendég végeláthatatlanul hosszú részletet olvasott fel regényéből, majd még hosszadalmasabb — meglepő ud- variasságú — vitát folytatott hallgatóságával a műről. Pontosan ennek ellenke- jét láttam csütörtökön Nagybátonyban, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Szolgáltató Vállalatának központjában. A zsúfolt termecske ötven főre tehető közönségének legtöbb tagja előtt elegáns formátumú könyvecske virított. Címe: Két világ határán. Riportcsokor a Német Demokratikus Köztársaságról. Szerzője két és fél évet töltött Berlinben, az NDK fővárosában. Most ismét itthon dolgozik, a Népszabadság munkatársa. Nemes Jánosnak hívják. Művéről keveset szólott; bővebb ismertetést adnia, vagy éppen részleteket felolvasnia felesleges lett volna. A riportgyűjteményt olvasta a találkozón megjelent közönség, sőt igen sokan azok közül is, akik a kicsiny helyiségbe nem fértek be. A vendég — hellyel-köz- zel Írására hivatkozva — emberközelségbe hozta az első demokratikus német államot. A szó elevenebb hatású, mint a legélőbb írás. Friss varázsa megéreztette, hogy — akár nálunk — jóakaraté igyekezet, fáradhatatlan munka, hősi erőfeszítés árán épül német barátainknál a szocializmus. Mindezek árán, hiszen ott is tornyosulnak akadályok, s a szocaliz- mushoz vezető út — ellentétben a közlekedésre szolgálókkal — ott sem tükörsima. Persze, elkerülhetetlen volt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság is szóba ne kerüljön. Ekkor derült ki, milyen kíváncsi a nyugatnémet kormány. Egyetlen példa: horribilis honoráriumért amerikai szakembereket szerződtetett, akik valamely leleményes készülékkel megállapították, hányán nézik az NSZK-ban az NDK te- levizó műsorát. Az eredmény az NSZK tv-jére nem volt hízelgő, ezért jóidéig hallgattak róla. A KÖNYV és újságkéd- velő bátonyiak órákon át faggatták a szerzőt, aki kedvező értelemben vett újságírói jólértesültséggel elégítette ki érdeklődésüket. Nemes János nem járt hiába Nagybátonyban. Üj barátokat szerzett az olvasásnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak. — b. 1. — TAVASZI TÁRLAT ELŐTT Radics István: Fűtőház. Nem elsőízben voltam határainkon túl és így nem érhet az a vád, hogy az első külföldlátás csodálatos varázsa ragadott magával. Ismerős volt már az a szorongó érzés, mely a külföldre utazókat akarva- akaratlanul hatalmába keríti és nem volt újdonság az sem, hogy a forint helyett ezúttal lejjel kellett fizetni a könyvesboltban Nem véletlenül említem éppen ezt az üzletet, hiszen mint itthon, tíznapos látogatásom során, Kolozsvárott is legtöbbször a könyvek között forgolódtam. Szeretem a literatu- rát, életelemem a könyv, érdekel a kultúra szinte valamennyi megnyilvánulási formája. Ebben keresendő, hogy a kolozsvári napok olyan nagy hatással voltak rám, hiszen ebben a városban pezsgő kulturális életet találtam. Vannak városok, melyekről azt szokták mondani: ezerarcú. Feltétlen dicséret ez, Kolozsvár esetében azonban egy másik jelző sokkal kifejezőbb. Kulturált ez a város a szó legszorosabb értelmében. Tudom, hogy ez szépen hangzik, de az olvasó, akinek csak ritka esetben volt vagy lesz alkalma, hogy erről meggyőződjön saját szemével, most tőlem követel joggal bizonyítást. Mivel én a Babes- Bolyai Tudományegyetem vendé- : ge voltam, megbocsátható.- hogy a felsőoktatás az első j témaköröm. Tízezer hallgató Kolozsvárt nem kevesebb j mint öt felsőoktatási in- j tézmény van. Az említett I Tudományegyetemen kívül j van a várösban Műegye- j tem, Orvostudományi és ! Gyógyszerészeti Egyetem, Agrártudományi, valamint Zeneművészeti Főiskola. Ez a felsorolás önmagában is sokat mondó és ezekután nem is lehet csodálkozni, hogy az egyetemi hallgatók összlétszáma a tízezer körül mozog A hallgatók nagy része az új ultramodern diákváros kollégiumaiban talál otthonra az egyetemi évek alatt. Szórakozásukról az Egyetemisták Háza gondoskodik, ahol naponta színvonalas műsorok várják az érdeklődőket. Időm nagy részét az Egyetemi Könyvtárban töltöttem és ott alkalmam volt látni ,hogy sz egyes karok hallgatóinak szakkönyvekben sem kell szűkölködni. A könvvtái berendezése egyébként minden igényt kielégít A könyvek mellett a folyóiratok, havi — és napilapok is gazdag anyagot nyújtanak a művelődéshez. Kolozsvár magyon gazdag a sajtótermékekben. A román és a magyar nyelvű folyóiratok, napilapok közül nem egy országos jellegű. Ilyen az Utunk, a Dolgozó Nő és a Napsugár. A legmagasabb színvonalat a Korunk képviseli ,amely havonta megjelenő világnézeti folyóirat. Román nyelven megjelenők közül a Faclia, a Tri- buna és a Steaua a legismertebb. A tudományos életnek a Nyelv és Irodalomtudományi Közlöny illetve a Cercetari ’.ingvisti- ce a reprezentánsai. Arról is személyes alkalmam volt meggyőződni, hor/ a tudományos élet berkeiben milyen lázas munka folyik. Az Akadémia kolozsvári szekcióinak tevékenysége szerves része az egész román tudományosságnak. Külön lapra tartozik Kolozsvár színházi élete. Román és magyar opera, román és magyar prózai színház egyaránt megtalálható. A repertoár azt tanúsítja, hogy mindkét színház jó műsorpolitikát folytat. A román színház a hazai szerzőkön kívül Brechtet Játszik, mig a magyar színházi plakátokon Móricz mellett B. Shaw, Moliere és Pagogyin neve olvasható többek között. A színházak színtársulata országos viszonyok között előkelő helyet foglal el. Kosztolányi és Babits barátja A múzeumok közül csak azokat említem, amelyekben személyesen is megfordultam. Mindössze két múzeumban jártam: a Képzőművészeti Múzeumban és az Emil Isac Emlékházban. Ez utóbbihoz különösen sok emlék fűz, hiszen Emil Isac, aki Ady Endre barátjaként harcolt a román és a magyar nép barátságáért, gyűjtőmunkám tárgyát képviselte. Az innen előkerült adatok azt bizonyítják, hogy Isac nemcsak Adyval, hanem Kosztolányival és Babitssal is baráti viszonyban volt. A kedvesen berendezett, sok értékes anyagot tartalmazó múzeum nemcsak arról győzött meg, hogy a város méltó emléket állít nagy embereinek — jelen esetben egy román költőnek — hanem azt is bebizonyította, hogy az emberek járnak a múzeumokba, nagy mértékben igénylik a kultúrát. Szándékosan szólok utoljára az , irodalomról, amely véleményem szerint óriási szerepet játszik Kolozsvár kulturális életében. Az irodalom, amely az élet közvetlen megnyilatkozásának tekinthető, nincs zaj nélkül. De amint a városban kitűnt, ez a zaj kellemesen hangzik a kolozsvári ember fülének. Bizonyítják ezt a folyóiratok hasábjain megjelenő viták, kritikák és recenziók egyaránt. Szeretik a fiatal irók műveit PINTEK-SZABÓ : j-ríu KÜLÖNÖS VÁGÁSIM Milyen messze van ez a parancsnokság. .. Már többször elhatározta, hogy közelebbre költözik, de soha nem került rá sor. Pedig folyton keresztül kell mennie ezen a forgalmas agyonzsúfolt városon, hogy kijusson München túlsó szélére, az erdőben rejtőző parancsnokságra.. . Amikor aztán zöldre váltott a lámpa, ismét repülhetett a Mercedes, s Brondell negyed óra múlva beléphetett hivatali szobájába-- Parancsa szerint ott várakozott Müller és Garkins. Éppen valami hűsítő italt kevertek maguknak. Hanyag mozdulattal felálltak. — Hallották, mi történt? — szólt oda nekik Brondell. — Igen, mindent tudunk, válaszolta Garkins. Az ezredes leült. Kezébe vette a Fecske akció aktáit, aztán ismét megszólalt: 72. ' — És most mit tegyünk? Szerintem a következő variációk lehetségesek: A B. 12-es hallgatni fog. Ha semmi egyebet nem tudnak az akcióról, akkor talán sikerül kibújnia... Persze valami baklövést csinálhatott... Minden összeroppanhat... A második lehetőség pedig, hogy Fecske rontotta el a dolgot... Ráálltak és követték. — Fecske sokat tud. .. Esetleg nem bírja a kínzásokat és mindent elmond... Nem lenne kellemes dolog — szólt közbe Müller. — S rajta keresztül lebuktathatjuk a B. 26-ost is... — Erre gondoltam én is — mondta az ezredes. Aztán odaszólt az ügyeletesnek, hogy hozasson be valami hűtött italt. — Sőt szerintem ez valószínű. Bár minden jelzés arra utal, hogy az utóbbi években nem kínoznak odaát, mégis könnyen előfordulhat, hogy Fecske beleviszi valamibe a B. 26-ost... Mondjuk, olyan rádiókapcsolatot teremt vele, amit bémérnek — mondta Graskins. — Az akció olyan, hogy biztosan megkínozzák, ha nem vall — erősködött az ezredes. — Mi a véleményük arról, hogy tájékoztatást kérjünk a B. 26-os- fúl, hogyan és miért tartóztatták le a B. 12-est? — Én azt javaslom, hogy ezt ne tegyük... Ma este már egyszer jelentkezett. egészen biztos, hogy ráálltak, akár milyen rövid is az adás. -Ma éjjel nagyon fogják fievelni ezt a hullámsávot. Ha még egyszer ad, könnyen bemérhetik okoskodott Müller. Közben megérkezett a jéghideg bor. Lászott, hogy a palackot most emelték ki a hűtőszekrényből, mert egészen párás volt a fala. .. Mindhárman ittak, csak az ügyeletes tiszt nem. — Hát akkor mégis annál kell maradnunk, hogy a B. 26-os tegye el lábalól Fecskét. Ha életben hagyjuk, túl nagy kockázatot vállalunk... Sajnálom ezt a fickót, de azt hiszem, nem tehetünk mást... — folytatta Brondell. — És persze el kell maradnunk. A B. 26-os tegye el lábalól Fecskét. Ha életben hagyjuk, túl nagy kockázatot vállalunk... Sajnálom ezt a fickót, de azt hiszem, nem tehetünk mást... — folytatta Brondell. . — És persze el kell indítanunk a Fecske Il-t. A B. 26-os közvetlenül lépjen akcióba.. . Nem szívesen csinálom. Legjobb emberünk biztonságát veszélyeztetjük, amikor rábízzuk a hajtóanyagminta megszerzését. De hát, isterem... Washington már élni se hagy. . . — Ezredes úr, tulajdonképpen hány főből áll a B. 26-os hálózat? — kérdezte Garskins. — Kapitány maga nem tanulmányozta át alaposan az akció aktáit! Micsoda kérdés ez? — Én azt hittem, hogy ezt nem írtuk le... — Hallatlan! — szólt dühösen az ezredes. — Nekem kell tájékoztatnom, milyen a B. 26-os hálózata! összesen huszonkettőn vannak!... /Holnap délelőtt kihallgatáson jelentkezik! Megértette? — Értettem! — mondja meglepődve a kapitány. Rövid csend lett. Látták, hogy a főnök dühös, nem mertek megszólalni... — Menjünk fel a rádiószobába! Én mégis megpróbálok kicsikarni egy rövid adást a B. 26-ostól — törte meg a csendet Brondell ezredes. — Kezdek én is azon a véleményen lenni, hogy mégiscsak újabb tájékoztatást kell kérni... Én sem szívesen dobom oda Fecskét... Jól képzett fickó. .. — mondta Müller. — Nem azért! Egyszerűen az anyag miatt! Ha semmi nincs nála, miért kockáztassuk továbbra is az akciót? El kell tenni láb alól! — intette le Müllert az ezredes. Libasorban mentek fel a lépcsőn, a puha szőnyegen. A rádiószobában ugyanúgy kattogtak a készülékek, mint mindig. (folytatjuk) Az újságárús polcain átmenő vendég a friss iro- v dalmi lap, csakúgy, mint az üzletekben az újonnan kiadott könyvek. Két ha- i talmas könyvesbolt a vá- I ros főterén és számtalan i egyéb helyeken igyekszik jaz igényeket kielégíteni. A jromán, a magyar és a vi- | lágirodalom klasszikusai ’mellett, elsősorban a fiatal (irók művei a legkapósab- | bak. A magyar nyelvűek 0 közül a Fprrás sorozat- íj ban megjelent írók köteteit í szeretik az olvasók legin- ikább. Hogy miért, arra J Kántor Lajos fiatal kriti- V kus tollából kapunk vájj laszt. Kántor azt vallja, / hogy köteteiket nagy igé- $ nyességgel írják, mert azt y akarják, hogy a művek X tiszta vizű forrásként, olt- ysák az olvasó szomját. | íme ebben van Kolozs- vár varázsa is. Felkelti az /érdeklődést a kultúra vala- | mennyi ága iránt, de í ugyanakkor nincs olyan 1 területe a kulturális élet- nek, amely ne adna az érdeklődés mellé gazdag anyagot és ne oltaná a kultúrszomjat megfelelő i mértékben. Megbocsát táji Ián a kedves olvasó, hogy y közel kétszázezres lélek- X számú város nyújtotta él- |j menyekből ezt emeltem ki. Csongrády Béla
