Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-28 / 65. szám
4 NÖGk 1964. április 28. kedd Kitárul előttük a világ Hit visznek tarisznyájukban a ballagó óvodások? A salgótarjáni Bartók Béla úti óvoda nagycsoportos óvónénije Lyankus Istvánná. A gyerekek Vilma néninek szólítják. Minden évben valamivel többet rak a gyermekek ballagó tarisznyájába önállóságból, kézügyességből, a jó szokások elsajátításából, az iskolában nélkülözhetetlen alapismeretekből. így van ez az idei csoporttal is. — Pedig kicsit megijedtem, amikor 43 gyermekkel kezdtem el az évet — Hogyan tudok maid ennyi gyerekkel bánni? Sok volt köztük az új gyerek, olyan, aki először lépett az óvodába. Imre és Anikó Vilma néni először velük kezdett foglalkozni. Láitta, hogy magányosan gubbaszt egyik, másik. Ké- zenfogta. Játszani vitte őket a többihez. Imre nem tudta kézbe • enni a ceruzát. Ügyetlen olt, ezt érezte is és írtó- ott a rajztól, félt a fesle- 4etéstől. Az óvónéni megfogta a kezét, vezette a vonalakon. Elérte, hogy egyre kevesebbet kellett Imrével foglalkozni. A dicséret, a türelem ismét segített. Már nem mondja, hogy nem tudom, és nem pityereg, ha egy nehezebb feladat előtt áll. Már azt mondja „megpróbálom”. Anikó bátortalan volt. Nem szerette a szereplést, nem szeret beszélgetni a többi előtt. A minap a mértani ábrákkal (igen, már óvodában a mértani ábrákkal!) ismerkedtek. Anikó elsőnek jelentkezett., hogy megrajzolja a hengert. Nem sikerült neki. A többi majd kiesett a székből, úgy iparkodott a jelentkezéssel. — Hús vét előtt Ági ka hónapokig beteg volt. Az egyik gyerek azt mondja, óvónéni kérem, jó lenne meglátogatni az Ágit. Beleegyeztem. Nagy örömmel készítgettük az ajándékokat. Az egész csoport elment, hogy meglátogassa kis társát. Tanács a szülőnek — Egy napon, az egyik anyuka elkeseredve panaszkodott. Tessék már segíteni. Vilma néni, nem bírok a gyerekkel. Nem akar lefeküdni a tv mese után. Másnap beiktattam a foglalkozási programba. — Gyerekek, kinek van otthon tv-je? — kérdeztem. A válaszokból megtudtam, nemcsak a Tibiké anyukájának jelent gondot a tv. És beszéltem nekik arról, mennyi pihenés kell egy ilyen korukbeli gyerekeknek, meg. hogy az anyukák tudják, mit nem szabad nézni a gyerekeknek, és miért nem. A szófogadás a gyermek egyik legszebb jótulajdonsága. Néhány nap múlva örömmel szorongatta a kezem az anyuka. Az első „írás“ A kis kitérő után, ami egyébként iskolás korban is sokszor okozhat problémát, visszakanyarodunk az eredeti témához. Hogyan készülnek a gyerekek az iskolába? Néhány napja füzetbe kezdtünk „írni”. Vonaltól vonalig rajzolnak karikákat, vonalkákat. pontokat, | amit régen csak az elsőben tanultak meg a gyerekek. Nagy kedvvel csinálják. Ilyet 12 esztendős pályafutásom alatt először csinálunk — összegezi az elmondottakat az óvónő. — Mondta is az egyik anyuka, hogy Erzsiké lánya sokkal készület- lenebbül került az iskolába, mint most a kisfia. — Csak nagyon keveslem a mi képzésünkhöz nyújtott segítséget, t Kevés a szakmai könyv, ami a módszerek tökéletesítésében előre vinne bennünket. Pedig senki nem nevelhet, „selejtet”. Mi mindannyian minden gyermeket egyformán szeretnénk felkészíteni az életre, az óvodából az iskolába. De csakugyan. miért , olyan kevés a szakmai továbbfejlődési lehetőség? Hiszen az ő követett sze- i repük egyre jelentősebb az , iskolareform megvalósításában. V. M. Fel átvizsgálják a szórakoztató zenészek helyzetét Az Országos Szórakoztatózenei Központ ez évben felülvizsgálja és december 31-ig értékeli a szórakoztatózenészek és énekesek működési engedélyét, illetve helyzetét. Jelenleg megyénkben 420 működési engedéllyel rendelkező tánc- és népi zenész szolgálja a dolgozók szórakoztatását. A működési engedélyek, illetve zenészek munkájának felülvizsgálása azt a célt szolgálja, hogy emelkedjék tánczenekaraink és népi zenekaraink kulturáltságának színvonala. SZÁLL A HINTA JHfaLejJuűáejjös h (ji/ertt/achttú Könyvárusítás „becsületkosárból“ Május elsejétől megyénkben is bevezetik a ..Becsületkosárral” való könyvárusítást. E célból a SZÖ- VOSZ huszonöt darab, tetővé és pénztartó dobozza) ellátott fonott kosarat bocsát a MÉSZÖV rendelkezésére, amelyeket járásonként osztanak majd szét. A könyvvel telt kosarakat a községekben az úttörők viszik el reggelenként egy- egy családhoz. A családok tagjai egész napon át szabadon válogathatnak a könyvkévletben, s a megvásárolt müvek árát a dobozba helyezik. EZ EGY sárgára meszelt ház Szécsényben, udvarra néző ablakkal. Az ablakkirakat. Üres. Szaknyelven ,-betekintős kirakat”, amelyen a műhelybe látunk. Különben nyitva van. Bentről száll a méz illata, kívülről besurran a madárfütty. A kirakattá előléptetett ablak mellett fehér ajtó. Az ajtón át a műhelybe jutunk. Ifjú Bérces Gyula mézeskalácsos és gyertyaöntő mester fogad bennünket. Dolgozik. Tésztát sodor, mézet készít elő a sütéshez, fát hajít a nagy forró kemencébe. Vásárokra, búcsúkra készül. Van munkája bőven. — Azelőtt? — Akkor is volt. A környékről, de még a távolabbi falvakból is voltak megrendelőink. PINTÉR-SZABÓ : JP KÜLÖMŐS VAt>ASIAT átment a sötét kapu ala tt. Gyorsan kiért a Széchenyi utcára. Itt már köny- nyen megtalálta a Nagyáruházát. A forgalom is nagyobb volt erre. Sokasával jöttek-mentek az emberek, s az úttest közepén ugyanolyan sárga villamos csilingelt, mint Budapesten. De neki nem volt ideje körülnézni, szemügyre venni az embereket, a kirakatokat. A Nagyáruházban már várták. Belépett a széles üvegajtón, s elvegyült a vásárlók között. A játékosztályt kereste. A tájékoztató szerint a második emeletre kellett mennie. Felsietett a lépcsőn. Hangos gyerekkacaj fogadta. A játékosztályon ugyanis két rugóslábú hintalovat állítottak fel, és fél Miskolc gyerektársadalma ide járt szórakozni. Jönni kellett a szülőknek, ha akartak, ha nem, a gyerekek 56. kikövetelték tőlük. Most is zsúfolt volt a világos, nagyablakos, négyszög alakú emeleti rész, s persze, csakúgy, mint máskor, a legtöbben most is a hinta- lovak körül tolongtak. A felnőttek a háttérben, a gyerekek elől. Éppen egy három-négy év körüli kislány lovagolt, a többiek pedig nevetlek, amint a ló ugyanolyan ügető mozgásokkal mozgott, mint egy igazi. Sipos átfurakodott a gyerekek és a szülők tömegén, aztán kotorászni kezdett a pulton, mintha válogatna. Meglátott egy kis játékautót. felemelte, s megpörgette a kerekét, mintha azt vizsgálná, vajon működik-e. A következő pillanatban egy katona lépett oda hozzá. Szakaszvezetői rangjelzés volt a hajtókáján, s kezében egy szatyrot szorongatott. — Bocsánat! Nem az ön zsebéből esett ki? — szólította meg Sípost, s az orra alá tolt egy fél fényképei. — Dehogynem! — válaszolta Sipos, és a zsebébe nyúlt. — Itt a másik fele... Családi ereklye, csak elszakadt — mutatta fel Sipos a hiányzó darabot. — Nagyon hálás vagyok önnek, igazán nagyon hálás ... — Kövessen — súgta oda a szakaszvezető. Az eladó éppep ebben a pillanatban lépett Síposhoz. — Mit tetszik parancsolni? — kérdezte. — Köszönöm, csak ezt az autót nézegettem ... A kisfiamnak ... De nagyon drága. v — Van olcsóbb is ... — Köszönöm szépen, majd máskor... — mondta Sipos, aztán elment a pulttól, és szemével megkereste az ajtó felé tartó szakaszvezetőt. A lépcső alján már utolérte, s egészen kis távolságot hagyott csak, úgy lépkedett mögötte. Sipos arra gondolt, vajon milyen úton juthatott el ehhez a szakaszvezetöhöz a fénykép másik fele? ... Régen tartogatott ismertető jele volt ez, évekkel ezelőtt került a hálózathoz, s nyilván a B. 26-os őrizte mostanáig. A szakaszvezetőre nagy szerep vár a Fccske-akció lebonyolításában. Síposnak tőle kellett megkapnia a másolatokról készített kulcsokat, aztán az ő segítségével kell majd hozzájutnia a hajtóanyagmintához ... Az ám, de mi lesz a másik feladattal, a sugárvédő gyógyszerrel? Repül az idő, s tulajdonképpen még csak a kezdet kezdetén van ... Pedig a gyógyszerek végett fel kell utaznia Budapestre, s a hálózat segítségével ugyan, de mégicsak neki kell megszereznie a leírásokat, a kutatási anyagot. Mindegy, pillanatnyilag a legfontosabb a hajtóanyagminta ... Egyenlőre jusson ennek a birtokába, aztán majd elválik, hogy jut-e ideje másra ... A szakaszvezető letért egy keskeny kis utcába. Sipos követte. Nem szóltak egymáshoz, úgy viselkedtek, mintha nem ismernék egymást. A szakaszvezető egy emeletes épület kapuján gyorsan befordult, anélkül, hogy hátra nézett volna. Felsietett a lépcsőn. Szaggató mintát tart a kezében. A sütemények halomban hevernek az asztalon, öreg az asztal is> mint maga a mesterség. Csend van: a műhely falán tik-takkol egy óra. — Nem unalmas-e a mé- zeskalácsosnak és gyertyaöntőnek? — Nem mondhatnám. Inkább mozgalmas a mesterség. Na igen, a maga módján. Az apám szintén mézeskalácsos volt. Ismerte a környék. 1910-től dolgozott. 77 éves volt, amikor megvált a mesterségétől. — Nála. 1937-ben lettem — S ifjú Bérces Gyula hol tanulta a mesterséget? önnálló. — Mit csinál jelenleg? — Mézes süteményt süSipos utána. A katona az első emeleten megállt, elő-?! vette a kulcscsomóját, s kinyitott egy barna ajtót. Sipos észrevette, hogy a lakás ajtaján két névtábla van, de egyenlőre nem kérdezett semmit. Ö is belépett a lakásba. A szakaszvezető, még mindig szótlanul, becsukta azí ajtót, rázárta, aztán beve-j) zette Sipost az egyik szobába. — Vigyáznia kell, mert társbérlet... — szólalt meg végre a szakaszvezető. Kissé kopott, régimódi bútorok, egy faragott hármasszekrény, egy ágy, egy éjjeliszekrény, egy asztal, négy párnázott szék, mindössze ennyiből állt a szoba berendezése. Leültek. Egy félig telt fiaskó állt az asztalon. A szakaszvezető töltött, de Sipos elhárító mozdulattal jelezte, hogy nem iszik: — Ilyenkor pláne nem iszom... És azt javaslom, maga se igyon ... — Egyedül vagyunk, mitől fél? ' — Nem arról van szó, de munka közben nem tanácsos inni. Elgyengülnek az ember reflexei. A szakaszvezető azonban nem hallgatott Síposra, hanem egyhajtásra kiitta az ita’* (folytatjuk.) tök a vásárra. A szécsényi- re. Szivet, huszárt, díszítő figurákat is. — Mennyit? — Havi ötven-hatvan kiló mézes sütemény a „norma”. Ez el is fogy. Búcsúkra már nem igen járok. Csak a vásárokra. Azok is kevesebbek mint régen. Egy évben tíz vásár van Szécsényben. — És a gyertyák? Másik helyiségbe megyünk. Ott viasz, parafin halmozódik. Az alapanyag. S kész áruk — gyertyák. Ma kedvesebb, korábban gyertyából is több készült. Együttjár a két mesterség! Mióta? — Amióta a mesterségek kialakultak. — Az mikor volt? — Apám beszélte, tőle tudom: már a rómaiaknak is voltak mézeskalácsosaik és gyertyaöntőik. S már akkor is együtt járt a két szakma. A mézet ugyanis a sejtből nyerték. Amikor a sejtből kisajtolták, kivonták a mézet, még maradt viasz. Nem dobták el, hanem — így olcsóbb is volt — a mézeskalácsos feldolgozta a viaszt is, következésképpen ő lett a gyertyaöntő is. A viasz ma már természetesen drága lenne gyertyakészítésre, ma parafinnal dolgozunk. Negyedévenként 50 kiló para- fint kapunk. Ebből körülbelül 150—200 kiló gyertya készül különböző méretekben. — Melyik a legnagyobb és a legkisebb? — A legnagyobb az ötven dekás. ez hetven centiméter hosszú, a legisebb egy dekás. Szabadkézi öntéssel készülnek. A műhely falán a mesterlevél. „Jó minőségért” oklevelet is őriz a mester. — Tudnak-e egymásról a mézeskalácsosok és gyertyaöntők? — Tudnak. Az adatok szerint ,az országban 10 év óta nem volt ipariszerződés e szakmában. Azért mi 200-an még megélünk a mesterségből. ARCÄNAK ráncai között mosoly bujkál. Az ablakon besüt a nap, fényiének az öreg ,-bútorok”, izzik a kemence. Csattan a sodró, p’ *■- a múló időt. T. E.
