Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-26 / 64. szám

( 17 NÓGflAD 1964 anrtliS 26. vasárnap Unalom NAGVVEZÍR KERESTETIK A fényességes arcú Pa­disah — akit Allah éltessen ezer évig! — színe elé rendelé három vezírét, s szóla hozzájuk imigyen: — Ins Allah! Köztiszte­letben , álló nagyvezírünk, Ali Abdul Hamid, elérvén az korhatárt, nyugdíjba vo­nul, Utódja az lesz közüle- tek, aki a legtaláléko­nyabbnak bizonyul. Kincs­táram drágaságai közé tar­tozik három színarany fél hold és két színarany csil­lag. Ezen drágaságok közül eggyel-eggyel felékesítem turbánotokat. Senki a saját ékét nem láthatja, tükröt, vagy más segédeszközt nem használhat! A nagy ve dr pedig az leszén, ki társai­nak díszét megszemlélve először jelenti ki, hogy az ő turbánján félhold, avagy csillag tündöklik-e. Köny- nyelmű totózástól pedig tartózkodjatok, mert az helytelenül tippelőnek nyomban fejét veszi Ab- derrahman, a »fürge kezű hóhér. A turbánokra felkerül­tek az ékességek. Évszáza­doknak tűnő percek után pedig a jelöltek egyike, Ibrahim vezér felálla, — Egy az Isten és Mo­hammed az ő prófétája! Az én turbánomon félhold fényük. Akkoron pedig a fényes­séges arcú Padisah paran­csára — Allah éltesse őt ezer évig! — valamennyien levevék az ő turbánjukat, s láták: azoknak jele egy­aránt a félhold. Szulejmán és Muhmed pedig igen el- szomorodának, mert belá­ták, hogy fürgébb elmevei bármelyikükből lehetett volna nagyvezír. Kérdésünk: Honnan tud­ta Ibrahim, hogy a fényes­séges arcú Padisah — akit Allah éltessen ezer évig! — turbánjára félholdat, nem pedig csillagot tűzött? A helyes megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. Más’Allah! (Istenbi­zony.) Szulejmán. Ibrahim és Muhmed. „VADÁSZPARADICSOM"- DE MEDDIG MÉG? Suszternek, lenni sem könnyű- az Operaházban Moraviának, a neves ■’asz irúnak több regényéi >egfilmesítik. A nálunk is mert és nagy sikert ara- rit ..Egy asszony meg a anya” után nemrégen fe- •'??íe be „A Megvetés” és az „Unalom” c. filmjét. i ..Megvetés” női fősze­repét, egy francia forgató- ■önyviró feleségét, Brigitte ’ardot alakítja, akit a ma­gár mozilátogató közönség ..Babette háburúba mepy” / "’mű' filmben láthatott elő­- rör. ■Jelenet az „Unalom” c. '•ImbőfU (Foto: Koppány) RÖVIDEK PÁRIZS Illatosított harisnyát hoz­lak forgalomba. Az illat mosás után is megmarad. Zenélő ugrókötél. A kö­tél mozgása hozza műkö­désben a fogóban elhelye­zett muzsikáló szerkezetet. BONN Nyugat-Berlinben meg­nyílt a világ első önki- szolgáló ékszerüzlete. .. de Iv-kamera figyeli a vásár­lókat. LONDON , .Mesterséges pázsitot”, hoztak forgalomba. mű­anyagból, Nem változtatja, színét a napfény hatására. Az operairodalomnak' kétségkívül legrövidebb szerepe azé a japán tisz­té, aki a Pillangókisasz- szony első felvonásában a házassági szertartás után a gratulálok között az új­donsült férjhez fordul és a következő szavakkal ajánlkozik keresztapának: ,,Ha koma kell.” Négy hang, két taktus. (Egy tak­tusba is beleférne, de az utolsó hang a második taktusba kerül, mert az el­ső egy hangnyi szünettel kezdődik). A férj udvaria­san . elhárítja az ajánlatot és a japán tiszt szerepé­nek ezzel vége. A feladat még sem könnyű. A zene szövedéke bonyolult, a replikák gyors ütemben váltják egymást, a színpa­don nagy a mozgás, bi­zony a kezdő tenoristának nagyon kell ügyelnie, hogy mikor és hogyan énekli el négy hangból álló szere­pét. És kik énekelnek a leg­többet? Természetesen Wagner hősei. Kosa Sán­dor, Operaházunk karna­gya jóvoltából ponfos adattal rendelkezünk: Hans Sachs szerepe a Nürnber­gi mesterdalnokok-ban 6570 lfang, méghozzá fel- vonásonkint növekvő terje­delemben: 880 hang az el­ső 1820 hang a második és 3870 hang a harmadik felvonásban. A zongora partitúra 567 oldal, leg­alább fél napot szánjon rá, aki ugyanolyan lelki- ismeretesen utána akarja számolni. A hatalmas ba­ritonszerep Losonczy György és Jámbor László feladatai közé tartozik Ope­ra házunkban. Ezenkívül még 81 hangot kell meg­szólaltatniuk kalapácsokkal a partitúrában pontosan meghatározott helyen, ami­kor Hans Sachs a második felvonásban a sámfára hú­zott cipőre mért kalapács-, ütésekkel jelzi az éneklő Beckmesser hibáit. Mire Beckmesser befejezi a dalt. a cipő is elkészül. — ezekután meggondol­juk. hogy , egy-egy opera­énekes repertoárja nyolc­tíz szerepnél kezdődik, de ennek többszöröse is le­het (Székely Mihály több mint 40 szerepet tudott), akkor fogalmat alkotha­Most írok egy hat és fel­kötetes regényt. Nem di­csérni akarom magam, de hatalmas lélektani dráma lesz. Regényem fő hősei idős Fricsák és az ifjú Fri- csák. Ifjú Fricsak háromhó na­pos volt, amikor az első nagy törés bekövetkezett életében. Azzal kezdődött, hogy kiköpte az anyatejet, és búskomorságba esett. Eleinte nem érfették szü­lei a kis Fricsák gyerekes viselkedését. Egy napon aztán az apja ráhibázott. Kesében éppen egy jókora pohár kadar volt. A gye­rek meglátta a bor piros színét és mély baritonján apjához szólott: „aaa” (ad­jál) — mondta, s egy jó apa az utolsó decit is meg­osztja a gyermekével. Idős Fricsák és ifjú Fricsák koccintott, aminek késő éjszakába nyúló poharazás lett a vége1. Az anya mindezt nem nézte jó szemmel, korholta is férj- urát. hogy: ..Már mondtam ne adj a gyereknek”! Ifjú Fricsák öthónapos volt. amikor az apa látta, hogy nem lesz jó vége a borozásnak és az éjszakáig tartó csárdásozásnak. Ezért áttért a pálinkára és a las­sú, édesbús magyar nóták­ra. Fiit is rávette erre. Ezzel mindkettőjük élete kiegyensúlyozott lett. Azt persze kikötötte ifjú Fri- rsák, hogy csak törkölyt iszik, mert a cseresznye kellemetlenül befolyásolja rágóizmainak erősödését. Az apa nem ellenkezett, megértette gyermekének aggodalmát. Ilyen tisztá­zott viszonyok, között már gyorsan telt múlt az idő. Ifjú Fricsák tízhönapos koráin mindössze hatszor tunk magunknak e nehéz hivatás fáradalmairól, a vele járó rengeteg tanulás­ról és munkáról. Az Ope­raházban nem kis dolog suszternek' lenni a kapta­fánál. Europa nagy részén ag­gasztóan megfogyott a vad­éi omány: sokhelyütt már csak „mutatóban” vannak szarvasok, özek, vaddisz­nók, az apró vadat pedig a mezőgazdaság gyors gé­pesítése és kemizálása né­hány évtized alatt csak­nem teljesen kipusztította. Magyarország és — kisebb mértékben — a szomszé­dos közép-európai .orszá­gok éppen ezért hosszabb idő óta valóságos „vadász­paradicsomnak” számíta­nak. A legutóbbi évek felmé­rései szerint Magyaror­szág nagyvad-állománya (szarvas, őz, vaddisznó, muflon és túzok együtte­sen) körülbelül 135^140000 „főből” áll. Köztük az őz abszolút számbeli főlényt élvez, mivel a jelenlegi létszáma meghaladja a százezret. Az apróvadnak számító— nyúl. fogoly, fá­cán együttes létszáma 3.5- 3,8 millió körül Vah. Itt a fácán képviseli a kisebb­séget: a száma megközelí­tőleg fele a fogolylétszám- ’nak, s még inkább elma­rad a nyulaké mögött. Az évi vadászzsákmány — vadásztársasági viszony­latban — erős iramú emel­kedést mutat: fácánból az 1959,'60-as vadászati idény­ben 80 000-et, 1961,62-ben pedig már 140 000-et lőt­tek, a fogolynál 80000-ről 112 000-re nőtt az évi zsák­mány, a nyúlnál pedig 425 000-ről 480 000-re. Ugyanez idő alatt az -élve befogott apróvad évi mennyisége 27 700-ról 291 000-re bővült. A statisztikai adatok sze­rint 1936 37-ben az elej­tett nagyvad szama 20 000 volt, 1961,62-ben pedig már csak 18 200. Különösen a nyulvadászatok lettek sok­kal szegényesebbek: a 25 év előtti 1,200 000 helyett a tavalyi vadászidényben csak 550 000 tapsifülesből lett vadászzsákmány. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL KIRE FAJZOTT? itta le magát. De egyetlen alkalommal sem okozott közbotrányt. Tudomásul vette, hogy berúgott, hal­kan elénekelte ;az Éjjel virágzik a tök” című örök­becsű dalt, aztán elaludt. Az első lépésekkel pró­bálkozott és ekkor történt, élétéúek második nagy tö­rése. Egy napon szeszközi állapotban elvesztette egyensúlyát és ezzel együtt apró tejfogait. Az eset ala­pos gondolkodásra késztet­te. Felismerte a szesz rom­boló hatását. Mondtass az apjának, hogy „eeee" (vagyis nem iszom), de az apja, azt mondta „ha nem iszol kitagadlak a család­ból”. E súlyos kijelentés nagyon elgondolkoztatta if­jú Fricsákot. így töpren­gett: „Ha nem iszom meg­halok. — és ráadásul kita­gadnak a családból is, — ha iszom, akkor is megha­lok. Hát mért ne igyák!” És ivott. Apjával koccin­tott. aki meghatottan könnyezett a tékozló fiú megtérésén. Igazi apja fia. Jó magyar! — mondta és elszaladt a butikba még egy liter törkölyért. Telt az idő. Ifjú Fricsák megtanult járni — négy­kézláb. Ugyanis korán fel­fedezte a tömegvonzás tör­vényét, amely a pálinka hatására egyre erősebben érvényesült. Anyja hiába kérte, hogy csak a lábán járjon. Az apa szava erő­sebb volt. s azt mondta: ..Járjon csak négykézláb, hadd szokjon hozzá, ha felnőtt korában kifelé jön az ' italboltból, nem lep majd a kezére”. S a gye­rek hallgatott az apjara mert nagyon apás volt. Aztán másféléves korá­ban, amikor már kezdett brovirágosodni az orra, fel­fedezte, hogy hat féldeci után beáll a súlytalanság állapota. Ettől kezdve egy­re erősebben, tréningezett, mert érezte, hogy egyszer űrhajós lehet. Az iskolaévek hamar el­teltek, mert Fricsák csak négy osztályt járt. Ez idő­ben hallott a „vándorma­darakról”, s ő nem akarta minden évben tantermét változtatni. Így több éven keresztül egy osztályba járt, mindaddig, amíg túl­korosként el nem bocsáj- tották. Ekkor került ki az élet­be. Anyagmozgató lett a Ka­zánkészítő Vállalatnál. És most már hivatalból ivott, mert mint szokta mondani: „olyan a munka, hogy in­ni kell.” , Aztán átpártolt az építőiparba, mert meg­tudta, hogy az is o\)an munka, ahol inni kell. Majd más területekre ke­rült, végig járta az ipar és a mezőgazdaság ágazatait, mert ezek tudomása sze­rint mind olyan munkák voltak, ahol inni kellett. Életében nemrég érte a harmadik nagy törés. Ap­ja kilépett a szeszfeldolgo­zók táborából. Fricsákné, amikor életbe lépett az alkoholisták elle­ni törvény, nyomban elvi­tette férjét elvonókúrára, aki éppen a . tányérokat vagdalta földhöz, és váló­perrel fenyegetőzött. Idős Fricsák ezután in­jekció kíséretében kapta a napi szeszadagját. Egy darabig tetszett neki, hogy ilyen kifogástalan kiszol­gálásban részesítik. Arra gondglt, ha kiengedik a kórházból, javasolni fogja a kocsmárosnak: ők is ilyen tiszta poharakba ad­ják az italt. Aztán néhány nap után rájött, hogy fele sem tréfa. Mondta is az orvosnak: „ne marháskod- janak velem ...” Az orvos azonban nem volt hajlan­dó részletes társalgásba bo­csátkozni “fős Fricsákkal. A delérium elmúltával idős Fricsák (számára) ed­dig ismeretlen állapotba került és elengedték a kór­házból. Meg kellett ismer­kedni mindennel. Feltűnő volt, hogy a vegyesáru bolt előtt nincs útkereszteződés, holott ő úgy látta mindig. S amikor hazatért, tétován állt a ház előtt. Nem akart hinni szemének: eddig minden esetben három egy­forma kapu között válogat­hatott, Nem volt mit ten­nie, belépett ezen az egyet­len kapun és most érezte, mi is történt vele ... Bent a konyhában fele­sége sírdogált. A változa­tosság kedvéért ifjú Fri­csák vagdalta földhöz a tá­nyérokat, leltárszerűen. Amikor idős Fricsák■ meglátta'fiát, összecsapta kezét, és felkiáltott: „Fiam, hiszen te yészeg vagy!” És jajveszékelve sírt. „Meg­vert minket az isten, mondta a feleségének. Leg­alább tudnám, kire fajzott ez a részeg gyerek. Kinek a vére folyik ebben a szeszkazanban':” Talán még mindig töp­reng a szegény jó apa. . Vincze György V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents