Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-03 / 45. szám

1364. április 3. péntek X Ö ü S A D 3 Hruscsov elvtárs Komárom megyében (folytatás az 1 oldalról) hogy legyőzték az újtól való idegenkedést és a ba­romfitenyésztésre való át­térés sikeresen, aránylag kevés zökkenővel mehe­tett végbe. N. Sz. Hruscsov köszöne­tét mondott a szakszerű és részletes tájékoztatásért és elismeréssel állapította meg, hogy a számszerű adatok tanúsága szerint a Bábol­nai Állami Gazdaság a ha­sonló típusú szovjet mező- gazdasági üzemekhez vi­szonyítva is igen jó ered­ményeket mutathat fel. Közvetlen beszélgetés Amilyen jóleső érzéssel hallgatták a dicsérő szava­kat a gazdaság szakembe­rei, olyan feszült figyelem­mel kísérték Nyikita Szer- gejevics szavait, amikor ar­ról beszélt, hogy a Szovjet­unióban milyen behatóan kutatják a mezőgazdaság fejlesztésének lehetőségeit. Mosolyogva fűzte hozzá, hogy nemrégiben Nyecsa- jev szovhoz-igazgató, aki személyesen járt Bábolnán, levélben hívta fel figyel­mét az itt alkalmazott ter­melési módszerekre. Utalt arra, hogy a Szov­jetunióban sokhelyütt, — ugyanúgy mint nálunk — lebecsülték a baromfite­nyésztés jelentőségét. Eb­ben persze ludas az a „férfiszemlélet” is, amely azt tartotta: a baromfite­nyésztés az asszonyok dol­ga. A teremben jelenlévő mezőgazdasági szakembe­rek — többségükben férfi­ak — élénken helyeseltek. Amikor Hruscsov el­avultnak nevezte ezt a fel­fogást és azzal is teljesen egyetértettek, hogy ma már a baromfitenyésztés intezi- tásának növelése éppen olyan fontos, mint a többi mezőgazdasági ág termelé­sének fejlesztése. Hruscsov hangsúlyozta: jóllehet a bábolnai gazda­ság eredményei igen szé­pek — de a legjobb szov­jet szovhozokhoz hasonló­an — még mindig elma­radnak a legfejlettebb tő­kés mezőgazdasági nagy­üzemek eredményei mö­gött Túlszárnyalni a nyugatot Hozzáfűzte, világos a fel­adat: mielőbb el kell érnünk, sőt túl kell szárnyalnunk a legjobb nyugati termelé­si mutatókat. Ehhez azon­ban meg kell teremteni a megfelelő körülményeket, széles körben meg kell is­mertetni dolgozó parasztja­inkkal a helyes gazdálko­dás legjobb módszereit, az agro- és zootechnika leg­újabb eredményeit, biztosí­tani kell a munkafegyel­met. N. Sz. Hruscsov elmon­dotta, a Szovjetunióban a tapasztalatok szerint a gazdálkodás kellő feltétele­inek bizosítása a legidősze­rűbb feladat. Tréfákkal fűszerezve ugyan, de pon­tos adatokkal mutatott rá, hogy a fejlődést rendkívül meg lehet gyorsítani, ha helyesen gazdálkodunk a munkaerővel és a takar­mánnyal. A példák egész sorával bizonyította, hogy a kapitalista országok gazda­ságainak rekordjai is túl­szárnyalhatok, tehát a leg­jobb gazdaságok sem elé­gedhetnek meg az eddigi eredményekkel. Gazdaságilag is győzni Ezután arról beszél, a szocialista mezőgazdaság adottságai minden reményt megadnak arra, hogy ezt a célt elérjük- Megszüntettük a kizsákmányolást, megte­remtettük a nép hatalmát, győzelemre vittük a szo­cializmus ügyét. Bizonyos, hogy gazdasági téren is győzelmet aratunk a kapi­talizmus felett. Elsősorban a szakembereken, az agro- nómusokon, a nemesítőkön stb. múlik, hogyan aknáz­zuk ki a minden eddiginél nagyobb lehetőségeket, — mondotta. Nagy derültséget keltett, amikor N. Sz. Hruscsov arról beszélt, hogy a bá­bolnai gazdaságban a to- jasihozam igen jó, de ha a tyúkok beszélni tudnának, alighanem azt mondanák: az évi 262 helyett szivesen tojnánk akár 305-öt, ha még jobban gondoznának takarmányoznának ben­nünket. Hruscsov kitért a hús­termelés másik fontos te­rületére, a sertéstenyész­tésre is. Tréfálkozva be­szélt azokról, akik a hizla­lás tudományos módszereit lebecsülik és azt mondo­gatják nem kény úr az a hízó, hogy tálcán hord­juk eléje az ételt, meg lesz az anélkül is. Ko­molyra fordítva a szót megjegyezte; abban iga­zuk van, hogy nem pusztul el a sertés ilyen bánás­mód mellett sem, de nem is gyarapszik, vagy ha igen, sokkal lassabban. N. Sz. Hruscsov rendkí­vül közvetlen hangú be­szédét azzal zárta, hogy a bábolnai állami gazdaság­ban szerzett tapasztalato­kat magukkal viszik és átadják a szovjet szak­embereknek. Majd azzal a baráti tanáccsal búcsúzott, hogy a gazdaság dolgozói a jó eredmény ellenére se bízzák el magukat, ne elé­gedjenek meg az eddigi sikerekkel. A vendégek ezután az állami gazdaság vezetői­nek kalauzolásával a nagy baromfitenyésztő gazdaság két üzemegységébe láto­gattak. Először a farkas- kúti baromfihizlaló tele­pet, a broiler-üzemet te­kintették meg. Majd a lo­sonci tojóüzemet látogat­ták meg. A nagymultú gazdaság neve, 175 éves fennállása óta. elválaszthatatlanul egybefonódott a magyar lótenyésztés történetével. Ezek a tradíciók ma is elevenen él Bábolnán. Ezt bizonyította az állami gaz­daság ménes-udvarán ren­dezett pazar lovasbemuta­tó. Amikor a vendégek az udvarra érkeztek megszó­laltak a harsonák, s pat­togó induló hangjaira, ma­gyaros díszruhába öltöz­ve felvonultak a bábolnai általános iskola lovas út­törő szakkörének tagjai. A legifjabb lovasok bemuta­tója után felvonultak a gazdaság legértékesebb törzsménei, köztük a híres. 13 éves Óhaján. A ménesudvarról Nyi­kita Szergejevics Hruscsov és Kádár János, továbbá a szovjet párt- és kormány- küldöttség tagjai átsétál­tak a bábolnai gazdaság üzemi étkezdéjébe. Útköz­ben sokan köszöntötték testvéri szeretettel a ven­dégeket és N. Sz. Hrus­csov mosolyogva, derűsen viszonozta az üdvözlést. Az üzemi étkezőben az MSZMP Komárom megyei Bizottsága és a megyei ta­nács ebedet adott a ven­dégek tiszteletére. Az ebéden Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Ko­márom megyei bizottságá­nak első titkára, a Köz­ponti Bizottság tagja és N. Sz. Hruscsov pohár­köszöntőt mondott. Ez­után ajándékot nyújtottak át a vendégeknek ,amit a szovjet párt- és kormány- küldöttség vezetője emlék­tárgyakkal viszonzott. FELADAT ÉS SORREND Fogadás Kocson A közvetlen, baráti han­gulatban nehéz volt a bú­csúzás, de a vendégeknek folytatniuk kellett útjukat, mert Kocson már tárták őket, az Aranykalász Ter- melőszövekezet dolgozói. A falu határában díszkapu fogadta a látogatókat, orosz és magyar nyelvű felirattal: „Testvéri üdvöz­let a kommunizmust építő szovjet népnek!" Az ut mentén zászlók lengtek, a falu 1 apraja-nagyja kint volt a házak előtt s lelkes éljenzéssel. ■ zászlócskákkal kendőkkel integetve fogad­ták a vendégeket. Az MSZMP klubja előtt Kol- lok Péter, a tatai járási pártbizottság titkára, Ko­vács György ,a járási ta­nács elnöke. Körmendi Miklós, az Aranykalász tsz elnöke, Záborszky Zsig- mond, a termelőszövetke­zet pattitkára és Stubnya Viktor, a községi tanács elnöke köszöntötte a kül­döttséget. Február közepe óta 1 nem mehettem úgy termelőszövetkezetbe, hogy meg ne kérdezték volna: mit gondolok, jön-e már a jó idő, vethetik-e hama­rosan a borsót, a mákot. Az időjárás azonban az idén is megtréfált bennün­ket. a tavasz egyáltalán nem ragaszkodott a naptá­ri dátumhoz: úgy vára­tott magára mint tavaly. Egy tréfás kedvű tsz-elnök szerint a gépjavítással el­maradott gépállomások késleltették a jó időt, hogy pótolhassák a számlájuk­ra felrótt mulasztásokat. Most azonban kétséget kizáróan beköszöntött a tavasz. Visszavonhatatlan jeleként megjelentek az állami gazdaságok, terme­lőszövetkezetek földjein az első szántótraktorok: a gépállomásokról már vo­nulnak. kitelepülnek a gé­pek a rohamosan szikka­dó földekre, a tavaszillatú határba. Amire megyénk­ben harmincezer tsz-tag várt. megérkezett végre, a tavaszi munkák időszaka. Hasznoson vetik a borsót, Pásztón szántarfak a gép­állomás nehéz traktorai s bár Szfigyben a múlt hé­ten még elsüllyedt a szántással próbálkozó lánc­talpas traktor, most újból megjelent a gép az állami gazdaság szántóterületén. A Cserhát lassabban éb­redő hegyeiben ugyan még nem indult meg ■ a munka, de már a végleges tavaszt hirdetik az észak­nak húzó szalonka-csapa­tok, a megérkezett, megte­lepedett barázdabillegető. A tavasz termelőszövet­kezeteinket nem találja felkészületlenül. Számítá­son felül is jutott idő a tervek alapos megfontolá­sára, kidolgozására, a mun­kaszervezet célratörő, okos kialakítására, az anyagi ösztönzők finomítására, csiszolására, a gépek elő­készítésére, a kemizáláshoz a műtrágyák, vegyszerek beszerzésére és részleges kiszórására. Mégsem lesz könnyű dolguk a szövet­kezeti tagoknak áprilisban, hiszen ismét összetorlód­tak, ismét sürgetnek a munkák. A tavaszi árpát és a zabot ilyenkor már el szokták vetni és általá­ban a cukorrépa vetésre is március végét, április ele­jét tartjuk Nógrád megyé­ben az optimális időpont­nak. A szántótraktorokra még csaknem tizenkilenc- ezer hold tavaszi szántás elvégzése vár. Ll elyesen teszik ter­11 melőszövetkezete- ink, ha a sokféle egy idő­ben jelentkező munkák közt különbséget tesznek és megállapítják a legfon­tosabb tennivalókat. így halaszthatatlanul fontos, a vetéshez hason­lóan mindannyiunkat érin­tő, társadalmi ügy: a ke­nyérgabona gondozása, ápolása és a felkészülés a közeljövőben esedékes vegyszerezésre. Nagyon jól tudjuk, hogy a búza vegy­szerezéséig nagyon rövid az idő, legfeljebb két hét áll a termelőszövetkezetek rendelkezésére. Mintegy tizennyolcezer hold ke­nyérgabonaterület, még­pedig elsősorban az inten­zív búzáknál kell elvégez­ni a dikonirtos gyomirtást. Ez a nagy feladat megfe­lelő felkészültség és az óraműpontosságú üzem- és munkaszervezés nélkül megoldhatatlan. A védeke­zés ideje alatt mind a Nö­vényvédő Gépállomás, mind a termelőszövetke­zetek gépeinek napi 14-16 órát szükséges dolgozniuk. A tavaszi munkák közül döntő fontosságú a talaj­előkészítés és a vetések szakszerű, jóminóségű, pontos elvégzése. Kiemelt feladatnak kell tekintsék szövetkezeteink a takar­mánygabona es a 3600 holdnyi cukorrépa elveté­sét. Április közepén válik esedékessé a megyénkben mind nagyobb tért hódító burgonya vetése is. A kenyérgabona és a cukorrépa hozamá­nak emelésével egyenrangú kötelességé szövetkeze­teinknek a kukorica ter­méshozamának lehető leg­nagyobb arányú növelése Helyesen jártak el azok a szövekezetek, amelyek a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottságai által elfogadott intézkedési terv iránymu­tatásait betartották és még március elején kijelölték a kapásnövények vetésterüle­tét. Még helyesebb, ha a talajerővisszapótlásra és a talajelőkészítésre is idejé­ben gondoltak. Ahol a megelőző munkákkal sem késlekedtek, ott várható, hogy be tudják tartani a kukoricavetésre legalkal­masabb, április 15-től má­jus elsejéig terjedő idősza­kot A kapálás és a kapások növényápolása kevesebb gonddal és kisebb kézi munkaerő igénybevételével végezhető ott, ahol idejé­ben végrehajtották a hun- gazinos gyomirtást. Tavaly 4500 hold kukorica vetéste­rületen végeztek szövetke­zeteink vegyszeres gyom­irtást, az idén további 1200 hold vegyszeres gyomirtá­sát oldották meg és ezzel a tsz-ek közös kukoricate­rületének csaknem fele ■ vegyszerrel kezelt. Szövetkezeteinkben mar most időszerű több gyü- mölcstelepitési, gyümölcs­éé zöldségtermesztés! fel­adat megoldása, sok he­lyütt a rét- és legelőtiszti- tas is elhúzódott, az állat- tenyésztésben is jelentkez­nek a tavaszi teendők, s azoknak, akik a tavasai annyira várták, most váU- vetett szorgalommal kell helytállniuk. P artszervezeteink, a * járási és községi ta­nácsok, a tömegszervezetek ebben az időszakban se­gíthetnek legtöbbet terme­lőszövetkezeteinken, mert ha az indulás jól sikerül termőföldjeinken, akkor biztatóbb, eredményesebb folytatásra számíthatunk. A tavasz késhetett, a Me­zőgazdasági munkák azon­ban nem tűrik a késieke dést. L. tiy. ff) enyitok a tolmácsi " Szabadság Tsz iro­dájába és önkéntelenül visszahőkölök. Úgy tet­szik, mintha értekezletet tartanának odabent. Ki­derül azonban, hogy aki a szót viszi, nem szónokol, hanem budapesti útjáról számol be. ' Délután hat óra lehet. — Most érkeztem meg Budapestről — tájékoztat engem is sebtében Dózsa István traktoros és kimu­tat az ablakon járművére, az utcán várakozó Szuper- Zetorra. Olyan derűs, magabiztos, hogy nem állom meg meg­jegyzés nélkül. — Bizonyára mindent sikerült jól elintéznie. — Dehogyis — mond­ja. — Pótkocsit és vetőgé­pet kellett volna hoznom, de egyiket sem kaptam meg. Papír nélkül nem adták ki. — .Hát akkor? A jelenlévők közül Híd­Jlátta, h a Unttá... végi Béla brigádvezetó és Kurali Erzsébet adminiszt­rátor hangosan elneveti magát. A traktoros pedig átveszi, komolyra forditja a szót. — A bürokráciának kö­szönhetem, hogy szemtől- szembe láttam, hallottam Hruscsov elvtársat. Dolga- végezetlen korábban in­dultam vissza és útközben az Egyesült Izzó közelé­ben egy mellékutcába irá­nyították traktoromat. Nagy tömeg tolongott az utcán és a gyárudvaron. — Hruscsov elvtárs be­szélt az Izzóban — egé­szíti ki Hídvégi. — Erről mesélt éppen — jegyzi meg az admi­nisztrátor. Most mar én is bekap­csolódok a kíváncsi hall­gatók sorába. — Aztán miről beszélt? — Nagyon sokmínden- röl — mondja Dózsa — El kell azt majd olvasni az újságban. — Mégis. .. — Hát elmondta, hogy nekünk itt a szövetkezet­ben nagyon kell igyekez­nünk, mert senki sem ter­meli meg helyettünk a bú­zát meg a kukoricát. S igaza van: aki nem dolgo­zik, ne is egyék. Itt a ta­vasz, dolgozni kell... Jól tudjuk valameny- nyien, hogy Hruscsov elv­társ aligha fogalmazta így a mondatait, de azt is tudjuk, hogy a tolmácsi tsz-tagok számára ez az ő legfontosabb mondanivaló­ja. , ^Jgy azután csodálkoz­” va csüngünk a traktoros szavain, aki ab­ban a szerencsében része­sült, hogy „találkozhatotf’ HruscsovvaL .. t* öu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents