Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-24 / 103-104. szám

1963. december 24 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Az év utolsó elő lege A napokban fizették ki a szécscnyi XI. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben az idei cv utolsó munkaegység elő­leget több. mint 130 000 lórin !ot. Deák Pál fogaícs, Oláh Mihálynak újságolja, mennyi pénzt kapott. Szalagszert! gépjavítás A gépek javítását a Pásztói Gépállomáson is szalagsze­reién végzik az új gépjavítási időszakban. Még nincs min­den feltétel száz százalékosan biztosítva az újrendszerű ja­vítás lebonyolításához, azon­ban a munkát már megkezd­ték. Elsőként a Zetor-család gépei kerültek a javítósza­lagra. Moravcsik Ferenc mű­helyvezető irányításával a szerelők, valamint az egyes gépek vezetői szétszerelték a gépeket, és minden gépnél pontosan megállapítják a ja­vítandó hibákat. A hibafelvé­telezés után a szalagmódszer­nek megfelelően a szerelőcso­port hozzálát a javításhoz. A szalagszerű javítás a ki­szolgáló műhelyekben is né­mi átszervezést tett szüksé­gessé. A kiszolgáló helyeket ügy helyezték el. hogy a ja­vítandó munkadarabok a be­szerelés sorrendjében készül­jenek el. Hazatérés Fehér térítővel takart asz­talnál ültek. Nehéz csend sza­kadt rájuk, telve régmúlt esz­tendők nyomasztó terhével. Gubó István a szövetkezet el­nöke már kifogyott a monda­nivalóból. s hogy Kilián Iván sem szólt, hallgattak. Végül mégiscsak Gubó István tör­te meg a csendet: — Hát akkor miben ma­radunk? ... Mit mondhatok az embereknek? Kilián Iván sokáig nem szólt semmit. Magas homlo­kán összefutottak a ráncok. Minden porcikája tépelődés- röl árulkodott. Később felállt. Közelebb lépett a nagydarab, barna emberhez. — Időt... Legalább egy he­tet ke ;ek — mondta és fiósz­-szú ' c-hj'ilt's ujjaival' 'Végig- szántott gyérülő haján. Meg kell ezt gondolni ... Másnap fázósan húzódott össze a vasúti kocsi egyik homályos sarkában. Szeme fáradtan pihent meg az uti- társakon. Legtöbbjük vatta­ruhás, csizmás parasztember. Évek óta velük együtt járt haza szombatonként. Kis­ecsetre, hétfőn hajnalban pe­dig együtt döcögtek Buda­pest felé. Ismerte már vala­mennyi!. Szinte betéve tudja a hajnali beszélgetéseket is. Az a sovány szikár férfi, most majd a néhány hete alakult szőve! kezeiről mond valamit. Olyasmit, hogy szerinte a tsz oljTan gyenge, mint a har­mat. A történeten azután va­lamennyien nevetnek. Minden ismétlődik. Nincs semmi új. érdekes, érdeklő­dést felcsigázó ebben a ván­dor-munkáséletben I! Átadta magát gondjainak. Volt ideje Pestig. Még éppen csak hajnalodon. Ha vállalja, hogy meződaz- dász lesz Kisecseten, meg­szűnnek ezek a véget nem érő. egyhangú utazások, ügy sem egy ötvenkilencéves em­bernek való ez! Hazatérni a faluba, a családhoz, a föld­höz! Ez lenne jó! Kinézett az ablakon. A haj­nali é-zen már halványultak a csillagok. lUtoliára liléd-ben dolgozott a „szakmáiéban". Állatte­nyésztő ogronómus volt Hé- nyelpusztán. az állami gazda­ságban. N'vvszerűen ment minden. Több évtizedes ta- paszta'et-.;j nem hagyták cser­ben. Fél esztendeje tevékeny­kedett már nvuvodtan és ererlméo’Z'sen. amikor ..köz­ponti utasításra” váratlanul Poros'lí ra helyezték át. Poroszlón az igazgató bizal­matlanul méregette. Balsejtel­mek között meredt az íróasz­tala fedezéke mögé húzódott emberre. — 5 jrms kérem, későn ér­kezett — mondta az igazgató. — Az állást már betöltöttük. Központi utasításra ... Keményen, ridegen koppan­tak a szavak. Kilián Iván megsejtette belőlük az igaz­ságot. A hír, hogy egy régi földbirtokos, egy oszíályide- gen kerül a gazdaságba, ha­marább megérkezett Porosz­lóra, mint ő. Ezért kellett Hényelpuszíéról is elmennie. Nem tartozott az érzékeny emberek közé. Néhány éve megszokta már, hogy az éle­tet úgy kell vennie, hogy az teli van buktatókkal. Önér­zet, egyéniség, célok? Hol van az már! Az első arculcsapás tíz esztendeje érte, amikor koldűsmódra kért bebocsátást öreg nénijénél Kisecseten, hogy meghúzhassa magát a becskei tanyáról kitelepített család. Feleségét már jobban megviselte a sok megpróbál­tatás. A szíve elgyengült, be­teg. Retteg, mi vár meg rá­juk az életben. Tekintete az ablakra esett. Ködbe burkolódzott, zuzmarás fák, havas mezők. Csak eny­Hosszas csatangolás után Felsőgödön talált egy szállást egy „búdéban". Egy kis jó­indulattal azért lakásnak is nevezhette. Néhány esztende­ig innen indult reggelenként Pestre a gyárba és ide tért meg munkája végeztével. Az­után jobb évek jöttek. Elköl­tözhetett Felsőgörlről. Újra Pesten van a szállása. Innen jár haza hetenként egyszer Kisecsetre. A fiának biztosabb jövőt szán. Geológusnak készül a gyerek. Bár egy kicsit na­gyobb szorgalomra, több ki­tartásra lenne szüksége. Állomáshoz érkeztek. El­árasztotta a kocsit az ablakon bebukó reggeli fény ... Most itt az alkalom, hogy életén változtasson. Mezőgaz­dasági akadémiájára, hozzáér­tésére. sokéves tapasztalatára hivatkozott a szövetkezeti el­nök is. amikor mezőgazdász­nak hívta haza falujába, a nyi az egész. amit el kell i: . íla. Csak ennyi az egész... A1 kor helyezkedett el Pes­ten építőipari segédmunkás­nak. Élniök csak kellett va­lamiből. Később még válogat­hatott is a munkában. így lett segédmunkás a textilmű­veknél. Tisztább volt ez, mint korábbi munkahelye, meg az­tán jobban is fizették. A mun­kásszálláson ágy is akadt. De még itt sem talált meg­nyugvást. Megint hivatták és közölték vele: el kell hagy­nia a várost. Csak addig tar­tózkodhat. Pesten, amíg a gyárban a munkaideje tart. kisecseti szövetkezetbe. Talán még állami támogatást is kap­na a munkaegység mellé. Nem kérnek tőle mást, csak­hogy segítsen a tsz-gazdák- nak. Feltéve, ha akar. S ez most nagy-nagy gondot okoz. Mert lehet-e vezető a szö­vetkezetben egv régi földbir­tokos. akinek a felszabadulás előtt 1( 00 holdas birtoka volt a falu határában? Éppen any- nyi, mint amekkora most a kisecseti szövetkezet birtoka? Szét érthet-e azokkal a szö­vetkezeti tagokkal, akik cse­lédek vro’t0k a K’Ftn birto­kon, az ö birtokán? ájr Máté vallomása az életről Mák A hosszú ház udvarának mélyén idős. szálegyenes fér­fi áll. Fürkészve tekint ránk, vajon mit akarunk? Kíván­csisága a bemutatkozás után is megmarad. Leüiök a meleg, nyárikony- haszerű helyiségben. Az idős Mák Máté nehezen döccen le az asztal melletti padra. Pe­dig még biztosan nincs hat­van éves sem. Pár perccel előbb még ö fürkészett en­gem, most én vizsgálgatom. Azt hallottam róla, hogy csa­ládja minden tagja példamu­tató munkás a pataki Kos­suth Termelőszövetkeze tber. Ez önmagában keveset mond az emberről. Mák Máté azonban közlé­Felidézte ismét az elnökkel való beszélgetését. — Ki akarja ezt? — kér­dezte az elnöktől, amikor az felkereste őt. — A közgyűlés . . Hihetetlen szavak. — Maga segíthetne ne­künk ... Itt élt, dolgozott. S felsejlettek benne a gaz­dálkodás örömei. Micsoda ál­latai voltak! Mái1 külföldön is ismerték a hírét. Utakat épített, gazdasági épületeket, hogy előre jusson a gazda­ság. Egy tanulságos eszten­dőt Németországban is töltött. De a tapasztalatok hasznosí­tására mar nem maradt ide­je. — Próbáljuk meg együtt!... Dolgozzon velünk! — magya­rázta az elnök. — Eljön, kö­rülnéz nálunk... Talán még nincs késő ... Ilyen tépelődések közepette érkezeit szombaton haza Kis­ecsetre, a falujába. Már alá­ereszkedett a februári este. Szorult szívvel haladt a szö­vetkezeti iroda felé. Ismerős emberekkel találkozott. Kö­szöntötték. Titkon utánuk for­dult: nem súgnak-e össze mö­götte? ... A szövetkezeti iroda köze­lében Gubó Istvánba, a tsz- elnökbe és Pogyecz Pálba, a párttitkárba ütközött. A párt­titkár fiatal, új ember a fa­luban. Néhány pillanatig néz­ték egymást, aztán együtt in­dultak vissza az irodába. Po­gyecz a villanykapcsolóhoz lé­pett. Hirtelen fény töltötte be az irodát. Megvilágosítot­ta a homályos sarkokat, majd kiszökött az ablakon, a sötét utca egy darabkájára. Kilián Iván félénken, ün­nepélyesen állt a szoba köze­pén. A hirtelen világosság el­vakította. — Már éppen hazafelé ké­szülődtünk — szabadkozott Gubó Istvánn, s közben sú­lyos testével leereszekedett a asztal mellé. Hellyel kínálta Kilián Ivánt. Kilián leült. Mindnyájan hallgattak. — Hát megjöttem — mond­ta kis szünet után. Végigsi- mította homlokát és zavar­tan, tétován körülnézett. — Segíteni szeretnék ... ha csak­ugyan úgy akarják . . . ha a közgyűlés elfogad. Kétszer fordult az eszten­dő malmának kereke azóta, hogy Kilián Iván Kisecseten hazatalált. Emberek közössé­ge sodorja magával, s új gon­dokkal telnek hétköznapjai. Segítenek neki... Bátorítják, hogy valóban segíthessen . .. Vincze Istvánné kény ember, nem fukarkodik a szóval. — Sole minden történt már velem az életben. Az én éle­tem mindig csak a munka volt. Nem panaszkodom, mert hála isten, én nem szeretek tétlenkedni. Pedig van olyan tagtárs is. akinek elmondhat­nám: „Jani, lépjél már be a jobblábbal is!" Sóhajt. Az arcán átsuhan a fájdolam. — Én is lépnék nagyobba­kat is, de nem lehet. Ful­ladok. Baj van már a mo­torral — a mellére csap. — Lassan Imii mozognom, ha él­ni akarok. így csak hajtó­kocsis vágyóit a termelőszö­vetkezetben. Nos, meg tag — teszi hozzá nem kis önérzet­tel. — A feleségem és a me­nyem a növénytermesztésben dolgozik, a Sándor fiam meg traktoros. Ipari alkalmazott. Felcsillan a szeme. — Tudja milyen gyerek az? i Mindig abban dolgozik, ami- i tői a többi fityorog. Nem a fuvar az istene. Megfogja bárhol a boldogabbik tenni­valót. A nyáron mindig mon­dogatta: „Húzzuk csak fel ez órát, mert most akarok tel­jesíteni, amikor lehet!" Segít ő zsákolni, rakodni. A cukor­répa hordásnál is csak egy rakodója volt. Idős Mák Máté felesége kó­pékét vesz elő a konyhaszek­rényből. Mutogatják a fiú­kat és a menyüket. Mim ka közben fényképezte le őket az agronómus. Mák Mátéban most már nem reked meg a szó. — Tavaly nekünk volt a legtöbb munkaegységünk. Egyik-másik irigyelte is, de azt nem nézték, hogy hatan teljesítettük. Mák Máté a feleségéhez for­dul. — Szedd csak elő a fizeté­si cédulákat! ’•— Azután újra hozzám beszél. — Rendszere­sen megkaptuk a havi 20 fo­Talajvédelmi ankétot ren­dezett Salgótarjánban, az Acél­árugyár Művelődési Házában a Élagyar Agrártudományi Egyesület Nógrád megyei szakosztálya és a Megyei Ta­nács mezőgazdasági osztálya. Az ankéton a termelőszövet­kezeti elnökök, mezőgazdá­szok, a járási és a megyei szakapparátus dolgozói vet­tek részt. Molnár Sándor, megyei me­zőgazdasági osztályvezető megnyitó szavai után Duck Tivadar, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tudományos kutatója „Talajvédelmi fel­adatok Nógrád megyében" címmel . mondott vitaindító beszédet. A szünet után két tudomá­nyos filmet — „Védjük meg termőtalajainkat ' és „Pusztító hatja, havonta kaptunk két­ezer forinton felül. Igaz. ne­kem csak havi 30 munka­egységem van, a nagyobb pénzt a fiam meg a többi­ek hozzák. Ej, csak itthon lenne ez á Sándor! A me­nyem is éppen most ment Sal­gótarjánba értekezletre. Máté bácsi nagyon szereti a családot. Az ő szemében a család az erő, a minden. Ami­kor még bajok voltak a ter­melőszövetkezetben a nagy elvándorlási láz Sanyit is ha­talmúba kerítette. Csalogat­ták is sokan. Már a helyet is elkészítették neki Pesten, és az anyja megvásárolta az utazótáskát. Hétfőn reggel csak indulni kellett volna. Vasárnap azohban előállott Sándor és azt mondta: ..Nem megyek én Peslre. édesanyám. Megpróbálom itthon". így lett belőle traktoros. — Mink is szétfröcskölőd- hettünk volna, de a fiamban is gvőzött a paraszti munka szeretető. Erősebb volt a mindannyiunkat összekötő ka­pocs minden csalogatásnál. Nem is bánta meg. hogv nem ment el. Megvan itt nekünk mindenünk. A háztájiban ter­mett vagy 7o zsák krumpli, meg kukorica is. Négy süldőm van. hármat már eladtam. Eladtunk egv üszőcskét is. Van még két boriam, tehén­nek valók meg hízóm. Akad egv kis borom is. En nem szeretek a s-omszédba menni egy pohár borért, vaflv hn- r«oni valóért. ha vendégem jön. Ezért dolgozunk. Mák Máté elégedett az év­sei.' bár még nem tudják mit hoz a közös hivatalos szám­adása. Fgyütt számolgatunk^ s körülbelül 60 ezer forint lesz a család évi jövcd?lm<\ csak a termelőszövetkezetből. A háztájit nem is számoltuk. Búcsúzni akarók. Mák MzV., azonban a termelőszövetkeze­tig kísér. A jószágokhoz megy etetni. Pádár András gatóságnak, majd dr. Ccrc László, az Országos Mezőgaz­dasági Minőségvizsgáló Inté­zet igazgatója mondta el hoz­zászólását. Ismertette az üze­mi talajvédelmi tervek elké­szítését, jelentőségét. Hangsú­lyozta, hogy ezek a tervek csalt akkor valósulhatnak meg, ha biztosítják a gyakor­lati előfeltételeket. Ezután dr. Cságola Ferenc. a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense szólt hozzá a vitaindító előadáshoz. Fel­hívta a figyelmet arra is, hogy minél több megyei fiatalt küldjenek szakiskolákba, egye­temekre. Molnár Só.ndor zárszavában ismételten hangsúlyozta a jö­vő évi feladatok megoldásá­nak fontosságát. A N0GRAD MEGYEI Szövetkezetek Értékesítő felhívja a lakosság figyelmét, hogy a téli hónapot- ban fogyasszon több gyümölcsöt, zöldségfélét, sava­nyúságot ezzel nagymértékben pótolhatja szerveze­tének VITAMIN SZÜKSÉGLETÉT. Korlátlan meny- íyiségben beszerezhetők Salgótarjánban és az iparvi­dékén a MÉK szakboltokban. Vidéken pedig a Földművesszövetkezet ban szakbolt jsi­rintos munkaéve,sós-előleget. Itt vannak a cédulák. Lát­lni a lehetőségekké Talajvédelmi ankét Salgótarjánban esők" — vetítették le a ha!'-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents