Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-24 / 103-104. szám

6, NÓGR ÁDI NEFOJSAf 1963. decerpber 24. Máj omegy etem Alamogordóban Csimpánzok az űrkabinban — Howart a legjobb tanuló Megszégyenült szenátorok Ilyen is van már. Az. űrrna- jömkáder-képzés sürgető szükségletének kielégítésére, Alamogordóban, az Egyesült Államokban van ez a négy­lábú-főiskola. Itt képzik ki embert megelőző próba-űrha­jósokká a csimpánzokat. Hogy miért éppen ezt a fajtát, az ismeretes: sok szempontból ez áll a legközelebb az ember­hez, s kétségtelenül a leg­gyorsabb felfogású és legta­nulékonyabb valamennyi állat között. Az egyetlen, amely nemcsak végigülni képes az űrútat, hanem cselekvőleg is részt venni: gombokat nyo­mogatni, fényeket meggyújta­ni és eloltani, azaz jeleket adni az űrből. Ezt tanulják az egyetemen. A tananyag majomi mér­tékkel mérve elég tetemes. Azzal kezdődik, hogy az űr­hajós-jelölteknek meg kell ta­nulnia felvenni a sisakot és természetük erősen lázadozik, az üléshez. Vagy négy hét be­letelik, amíg ehhez is hozzá­szoknak. A technikai kiképzés már sokkal könnyebb. Három órán át készülékeket kezelnek, gombokat nyomogatnak, kap­csolókat forgatnak. S mind­ezt meghatározott fényjelek­re. Mindaddig, amíg teljesen vérükké nem válik. A követ­kező lépés hangjelekre, pa­rancsszóra tenni ugyanezt. Mindez persze elég unal­mas volna, ha nem kötnék össze jutalommal: finom ba­nánízű pirulákkal. De hogy egy kis fegyelem is legyen, a hibákért, egy-egy érzékeny áramütés jár ki a figyelmet­len tanulónak. Az alamogor- dói csimpánzok azonban elég tanulékonyak. A főiskola létszáma hat­vanhat csimpánz. Legjobb ta­Howart már az ötödik sze­mesztert végzi. Kortársaival együtt már a repülést is gya­korolják. Naponta négy órát repülnek sugárhajtású gépen teljes felszerelésben. A majomegyetemet sokan megtekintik, s ilyenkor a ta­nárok, hogy bemutassák a csimpánzok ügyességét, gyak­ran versenyre szólítják fel a látogatókat. Ezeket a verse­nyeket azonban nemrég be­tiltották. Az történt ugyanis, hogy legutóbb néhány szená­tor látogatott el az intézet­be, s nem állta meg, hogy össze ne mérje ügyességét a majmokéval. A verseny olyan szégyenletesen végződött szá­mukra, hogy az intézet igaz­gatósága jobbnak látta elejét venni a további összehason­lításoknak. Az év különös felvétele A lengédéi (Nyugalnémetország) bányakatasztrófa alkalmával a mentési munkálatok so­rán leküldött parányi vakuval készült felvétel a bányában rekedt, de azóta már meg­mentett bányászokról (MTI Külföldi Képszolgálat) álarcot, s hozzá kell szoknia viseléséhez. Ha megkérdeznék őket, bizonyára azt monda­nuló a hároméves Howart. Lélekjelenlétében, fürgeségé­ben nem csak összes társain, A Franco-önkény országából: nák, hogy ez a legnehezebb tantárgy. Eltart két hónapig is, amíg beletörnek. Ugyanez idő alatt még egy igen kü­lönös dologhoz hozzá kell szokniuk, ami ellen majom­hanem tanárain is túltesz. Howart három—négyszer gyorsabban végzi a művelete­ket a legfűrgébb tanárnál, és aránytalanul kevesebbszer hi­bázik. Hét csatornán A televízió sehol sem hódí­tott meg olyan nagy tömege­ket, mint Tokióban. A japán fővárosban hét TV-adóállomas működik, hét csatornán lehet nézni a különböző műsorokat. Kora reggeltől késő estig a televízió' szórakoztatja ja­pán főváros millióit. A sporteseményeket is rendszeresen közvetítik a ja­pán TV-állomások. Hetenként háromszor teljes estét betöltő sportműsort is adnak. Az ter­mészetes, hogy a népszerűbb sportágak többször kerülnek műsorra. Japánban a haséba! 1 és a sumo (a birkózásnak egy külön faja) a legnépszerűbb. Sumo-bajnokságot minden évben háromszor tartanak, s egy-egy ilyen verseny 15 na pig is elhúzódik. ÄSI|‘*,I Bardeni, Berlanga, Bunuel: ez a három név jelképezi hosszú esztendők óta a spa­nyol filmművészetet a nem­zetközi filmvilág számára. Feltűnő, hogy az 1963-as spa­nyol gyártási listán nem sze­repel egyetlen egy művük sem. Azaz pontosabban: Bar- dem mégiscsak szerepel a névsorban, mint Az ártatla­nok rendezője. A film azon­ban argentin-spanyol kopro­dukció, a történet Argentíná­ban játszódik, ott forgatták és az argentin társadalom problémáival folglalkozik. Baröem egyébként argentin Kffvetliilallo kongresszus „Mallet-bál” amelynek kere­tében — ahogv illik — meg­választották Miss Mallet-t, vagyis a népes rokongyüle­kezet szépségkirálynőjét. A dollár varázsa — B Miss Nem sok ilyen összejövetel volt még a konferenciák és kongresszusok hosszú törté­nelmében: a franciaországi Limoges városba a világ minden tájáról összegyűltek a Mailet vezetéknevű famí­liák és megalakították a „Ma- let-örökösök nemzetközi szö­vetségét." A nagyszabású ösz- széiövelelen '500 ilyen nevű, különböző nemzetiségű férfi és nő veti részt és ismerke­dett mer egy mással. ál, mint napirendi pont Mallet tesen az volt: a halotti levél keresésével párhuzamosai milyen jogi lépéseket kell tenni a vagyon „igazságos" szétosztására. Persze nem biz­tos, hogy az ötszáz Mailet az „igazságos” elosztás a'att ugyanazt érti!... A tárgyalás u!án a na­pirend szórakoztatóbb pontja következett. Egy nagyszabású Búcsú előtt a kiválóan si­került találkozó résztvevői azon töprengtek, hogyan ma­radhatnának állandó kapcso­latban egymással. Több indít­vány közül egy iráni herceg­nő javaslatát fogadták el. aki szintén az egyik Mallet-fami- lia tagja. — Alaptísunk Mallet-újsá- got — mondotta az előkelő hölgy és az egyszerre felzú- gó taps azt bizonyította, hogy már kinyomtatottnak is te­kinthető a páratlan újság. A kölcsönös bemutatkozá­sok után sor került a tanács­kozásra. A napirend első és legfontosabb pontja természe­A képen: Leningrádban Kodály Zoltán és felesége Szolovjev-Szedoj szovjet zeneszerzővel beszélget (MTI Külföldi Képszolgálat) Ötszázmillió dollár Nemcsak a névazonosság, az esetleges távoli rokonság va­rázsa, a megismerkedés ősi vágya hozta össze ezt a sok­sok embert! Az összegyűltek ugyanis azt állítják magukról, hogv le­származottai Joseph Mailéi­nek, egy dúsgazdag amerikai­nak, aki körülbelül 500 millió dollár értékű vagyont hagyot! hátra. A törvény szerint ez a me­sés kincs addig nem kerül­het felosztásra, amíg meg nem találják az örökhagyó halotti levelét. A Mallel-csa- ládok alakuló kongresszusa tehát részben egy nagy sza­bású detektivmunka kezdete is. S ha van olyan okmány, amiért érdemes időt és fárad­ságot áldozni, ez olyan. Családi újság Szombat este zsúfolt nézőtér előtt, a szerző jelenlé­tében mutatták be Kodály Zoltán: Háry János című dal­művét a Moszkvai Stanyiszlßvszkij^Nyemirovics-Dancsenko Színházban. A díszbemutatón megjelent Nyina Hrvscsova, Viktoria Brezsnyeva és a szovjet főváros kulturális- és művészeti életének több magasrangú személyisége. Ott volt Szipka József nagykövet, valamint a magyar kolónia több tagja. neiek és n cenzúra Művészek emigrációban — Központban a fasiszta diktatúra — A spanyol film béklyóba verve — A szabadságvágy utat tör filmje előtt hosszú esztendő­kig teljesen tétlenségre volt kárhoztatva, és most új mű­vével külföldre kényszerült Nem járt jobban Berlan­ga sem. Négyéves teljes hite­getés után készítette el a Piseiot. amely a bordigherai vígja! ékfeszt iválon első díjat nyert ugyan, de odahaza a hivatalos körök részéről olyan ellenséges fogadtatásban ré­szesült (agy on cenzúrázás, saj­tókampány), hogy Berlanga egy időre nem is mert hazá­jában újabb vállalkozásba fogni. Csak otthon nem kellenek A legmegdöbbentőbb azon­ban a hatvan három eszten­dős, világtekintélyre szert tett Bunuel sorsa. A Francó-rend- szer hatalomra jutása óta úgyszólván egyfolytában emigrációban él: Párizsban, Hollywoodban, Mexikóban dolgozott, egyetlen filmje ké­szült Spanyolországban a Vi- ridiána, amelynek példátlan botránya ismeretes: Cannes- ban 1961-ben Aranypálmát nyert, otthon pedig betiltot­ták. Bunuel ezután ismét Mexikóba kényszerült, ott ké­szítette el újabb, nagy fel­tűnést keltő szatíráját. Az öldöklő angval-t. Röviddel ez­előtt visszatért hazájába, de nem is jutott el a forgatásá­ig, mert a cenzúra-bizottság már a forgatókönyvet vissza­utasította és megvalósításra alkalmatlannak minősítette. A harc nem nyomtalan A legrangosabb spanyol filmművészek 'tehát ' odaftéüa nerir kellették.' Karóük még­sem múlt el nyomtalanéi a béklyóba kötött spanyol film­művészek fölött. Az új nem­zedék — javarészt olyan fi­atalok, akik mellettük tanul­ták meg a film ábécéjét, akik csak elbeszélésekből ismerik a polgárháború eseményeit — szintén megjelentek a nem­zetközi fesztiválokon. Leg- sajátabb élményük a mai spanyol társadalom, ennek problémáit, konfliktusait igye­keznek vászonra vinni, nem riadva vissza semmilyen ne­hézségektől. A dolce vita Egy-egy fesztivál után a haladó filmfolyáiratok biza­kodó hangon számolnak be rendíthetetlen harci kedvük­ről. művészi igényességükről és első kísérleteikről. Úgyszól­ván valamennyi „első filme­seinek”. A sort Ramon Comas kezdte meg Üj barátságok ci- mű művévé), amelynek for­gatókönyvét hosszú esztendők­ig nem engedték megfilmesí­teni. A film a madridi dolce vitát állítja pellengérre. A középosztály morális és tár­sadalmi kontaktusait örökíti meg nagyon kritikus hangon az ugyancsak ifjú Jorge Grau Nyári éj című alkotása, amr;y Mar del Platóban nyert di­jat, Eletet hamisító cenzúra A legmegbízhatóbbnak turt- táj a fesztiválok kritikusai a San Sebastian-i fesztiválon második díjat nyert A rózsa­színtől; a..sárgáig-című, filmet. Rendezője Manuel Summers mindössze huszonnyolc esz­tendős. Első kísérlete egy két­részes film. amely a fiatal­kori és az öregkori szerelmet ábrázolja. Legnagyobb eré­nye. hogy dokumentál is hű­séggel örökíti meg a mai spa­nyol életnek, különösen a szegény emberek világának, az ulca életének számos moz­zanatát. Nyilván ennek kö­szönheti. hogy a hivatalos cenzúra nem kevesebb, mint huszonegy vágást eszközölt a filmjén, de így is csak az olasz I^ittuada A maffiás c-i- mű műve előzhette meg a San Sebastián-i fesztiválon. A fiatalok kezdeményezései mellett figyelemre méltók a spanyol művészetnek azok a törekvései, amelyek a helyzet realitásaival számolva, a tör­ténelmi hagyományokhoz és az irodalmi múltba nyúlnak vissza mondanivalójuk kifej­tésére. Ez a körkép csak töredéke a mai spanyol filmgyártás béklyóba vert helyzetének. Mennyiségileg óriási túlsúly­ban vannak azok a filmek, amelyek igénytelenségüknél, silányságuknál fogva nem méltók megítélésre. Az utolsó A rabszolgaságot száz évvel ezelőtt eltörölték az Amerikai Egyesült Államokban. Mégis, a dél-karolinai Johnsonville- ben a hatóságok vizsgálatot indítottak egy ottani lakos el­len, aki egy néger munkást két évig teljesen úgy kezelt mint rabszolgát. A vádlottat Robert Cooknak hívják, 40 éves és alkalomadtán prédi­kálni is szokott a helyi ad­ventista imaházban. A rab­szolgát, illetve a szerencsét­len néger munkást. Max Roy Mckenzie-nek hívják, negy­vennégy éves, négy gyermeke van. Max két évvel ezelőtt ke­rült Cook dohányültetvé­nyére, mint munkás. Munka­adója egy nyomorúságos rabszolga? kunyhóban helyezte el a csa­ládjával együtt, és napi há­rom dollár fizetést Ígért. Egy napon a néger mun­kás a szokottnál is fáradtabb­nak érezte magát, és hazatért kunyhójába. Cook rabszolgá­ja után indult. A néger aj­tót nyitott. Cook szól nélkül rásütötte revolverét. Szeren­csére a fegyver csütötököi mondott. Cook erre galléron rayadta áldozatát, és a re- vorveraggyal kezdte ütlegel­ni. A munkás arcát több ütés érte és hamarosan elöntötte a vér. Ekkor Cook láncra verte feltuszkolta egy kocsira visszavitte munkahelyére és kény szeri tette, hegy dolgoz­zon. Az éj leple alatt a néger család felkerekedett. Cook másnap a rendőrséghez for­dult, s kijelentette, hogy a néger egy 25 dollárról szóló kötelezvényt írt neki alá. Minthogy a szerencsétlen em­bernek ráadásul semmiféle igazolványa sem volt, a ren­dőrség letartóztatta, és bör­tönbe vetette. Most már ahhoz, hogy ki­szabadul ign. előbb ki kellet volna fizetnie a 25 dollárt. Neki természetesen egy vasa sem volt. Cook tehát ismét meoielent a rendőrségen és elkérte munkára, hogy ledol­gozza adóságát. Ettől kezdve a néger élete még tűrhetet­lenebbé vált. Az esetről úgy imák az amerikai lapok, mint az utol­só rabszolga történetéről. Ki­tudja, az utolsó-e? í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents