Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)
1963-11-27 / 95. szám
1963. november 27. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 A „drága“ az olcsóbb ÚTÉPÍTŐK Előregyártott elemekből, vagy hagyományosan Nem segít az árrendszer — Idegenkednek a tervezők Napjainkban szinte állan~ dó vita tárgya az építőipai- műszaki fejlesztése. A korszerű építőipari módszerek, anyagok alkalmazásáról mar nemcsak a ‘beruházó, tervező és kivitelező vitatkozik. A sajtó, a rádió, a televizió jóvoltából részt vesz ebben szinte az egész ország. Oka? Egészen nyilvánvaló. A második és a harmadik ötéves terv országépítő programjának végrehajtásában alig akad olyan em- iber, aki ne lenne valamely i formában érdekelt. Vagy úgy, , mint a terv megvalósítója, i vagy úgy. Árrendszer és ösztönzés ' Nógrád megye e vita központjában jelenleg az áll, hogy a létesítendő épületek szerkezete előregyártott elemekből, korszerű építőipari technológiával, vagy éppen monolitikus vasbeton szerkezettel, hagyományos építőipari technológiával készüljön? E viták, az utóbbi időben meglehetősen nagy teret kaptak a megyei sajtóban is, nem érdemtelenül. elfogadható, elsősorban azért, mert egy 1963. januárban kiadott minisztériumi rendelkezés a vasbeton munkákkal kapcsolatos árrendezésről új helyzetet teremtett. Nemcsak arról van tehát szó, hogy előregyártott szerkezetekkel a kivitelezés ideje legkevesebb 20-25 százalékkal rövidebb. Ami pedig hatalmas előny egy létesítmény gyorsabb amortizációs szempontjából. Hanem arról is, ha ma valaki számokkal akarná bebizonyítani, hogy az új technológiákkal való építkezés drágább a hagyományosnál és nem rentábilis, az nyilvánvalóan téved. Elképzelhetetlen, hogy a földön, telepen, vagy üzemben, egyenlő feltételek mellett készített vasbetonszerkezetek többe kerüljenek, mint a helyszínen, gyakran nagy magasságban, nehéz körülmények között előállított vasbeton. És talán az sem minBeton B. 200-as Zsaluzás Sablon Beemelés egy a népgazdaság számára ? — még ha egy-egy konkrét objektum költségvetésében ez í nem is térül meg —, hogy í kihasználják-e az emelőgép j teljes kapacitását, vagy pedig annak csupán egy hányadát Márpedig előregyártás esetén az elemek súlyát a gép teherbíróképességéhez lehet igazítani, amellyel elérhető a [ kapacitás teljes kihasználása. | Számok tükrében De elvi fejtegetések helyett álljon itt egy számítás ame- \ lyet a salgótarjáni főtéri ti- zenhármas jelű lakóház építése során végeztünk. A számításokkal világos választ kapunk az előregyártott és hagyományos függőleges és vízszintes tartósszerkezetek építési költségei közötti különbségére. Összehasonlító táblázat, egy darab keret elemet figyelembe véve: Monolitikusán Előregyártva 1.015,—Ft 976.— Ft f 1,177,—Ft — — Í65.50 Ft — 855.— Ft Mármost a kérdés feltevése: hagyományos vagy új, korszerű módszerekkel, anyagokkal * dolgozzunk-e az első pillanatra tán furcsán hat. Hiszen korunkban — azt hihetnék — már sokan tudják, hogy a termelékenység a világméretekben folyó békés versengés kimenetelének döntő tényezője. Márpedig a termelékenység állandó emelése a korszerű technológiák, a nagyszabású gépesítés, a korszerűbb és gazdaságosabb anyagok, szerkezetek, szerelvények széleskörű, tömeges alkalmazása nélkül elképzelhetetlen. összesen: E számítás szerint tehát az előregyártás keretelemként 195.50 forinttal olcsóbb a monolitikusán készített szerkezetnél. Igaz, hogy a helyszíni előregyártás organizációja többletköltséget okoz: ez az adott esetben elemenként 40 forint. Igaz, hogy az úgyne- vezettt kapcsolatok hegesztése átlagosan 55 forint újabb költség. De még így is keret elemként 100 forinttal olcsóbb a kivitelezés, mintha hagyo2.192,—Ft 1.996.50 Ft mányos módszerekkel végeztük volna. Ha pedig mindéhez hozzászámítjuk az imént említett építési határidő csökkentést, a gépek — és természetesen az emberi munkaerő — jobb kihasználását, továbbá a jobb minőségű be- tonszerkezetet a mérleg nyelve mindenképpen az előregyártás javára billen. Wolszky Géza a Nógrád megyei Építőipari Vállalat termelési osztályvezetője i i A gyakorlatban mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ennek a törvényszerűségnek az érvényesülését az építőiparban két nagyon fontos tényező is gátolja: az egyik az építőiparban kialakult árrendszer, a másik: a tervezők ösztönzési rendszerének fogyatékosságai. A tervezők bizonyos idegenkedésének minden okáról természetesen nem nyilatkoz- hatom. Annyi bizonyos, hogy gyakran hivatkoznak arra: nem érdekeltek korszerű, előregyártott elemekből kialakított szerkezetek megtervezése. És valóban szakember számára nem újdonság, hogy ez jóval bonyolultabb feladat elé állítja őket, s számára olyan többletmunkát jelenthet. amiért ma még sem, dicséret, sem anyagi előnyök nem járnak. Beruházó és tervező Ami a beruházót illeti, a kialakult árpolitikára hivatkozva — amely a legutóbbi időkig az előregyártott elemekre magasabb árakat szabott — ragaszkodik a hagyományos módszerekhez. Mondván, hogy a beruházónak az a fontos: a létesítmény minél kevesebbe kérő'jön. Pedig, ha szakmai szemmel vizsgáljuk a kérdést, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy sem a beruházónak, sem a tervezőnek tulajdonképpen nem lehet érdeke a korszerű technológia elvetése. A tervezőnek azért, mert előregyártás esetén, már a szerkezet és az Alaprajzok kialakításánál, minél több egyforma, vagy csaknem egyforma elem .ervezésére kell törekednie. Ha pedig ez így történik, a számítások sokkalta egyszerűbbek, mint hagyományos módszerű tervezésnél. A beruházó álláspontja sem MEGBECSÜLÉS Valamelyik nap a múlt hé ten egy kellemes kis ünnepségen vettem részt Mátrano- vák bányatelepen. A késő j őszi napok korán megjelenő alkonyulatában, ballagó kis öregek csoszogtak a virágokkal feldíszített kultúrotthon- ba, ahol ünnepi asztal várta őket, találkozóra. Előkerültek a régi élmények, felcsendültek, a régi bányász dalok, majd az éj sötétje bekopogtatott az ablakon és az öregek a megbecsülés boldogságának tudatával indultak haza. Paróczay Péter A megyei tanács minden évben nagy összeget biztosít a megye úthálózatának korszerűsítésére. Az 1963-ra tervezett összeg már meghaladja az 57 millió forintot. Ebből építik a Balassagyarmat—Vác közötti útszakasz Nógrád megyei részét több, mint 25 kilométer hosszúságban. Az építkezés befejezéséhez közeledik. Tovább folytatták a Salgótarján—Nádújfalui útszakasz korszerűsítését. A már elkészült 19 kilométerből az idén 6 kilométer hosszúságban egészen a homokterenyei vasútállomásig. Felújították a Nagybátony—Szorospatak közötti útszakaszt «. Balassagyarmat négy utcájának korszerűsítésére 3 millió forintot, Dorogháza újtelepen létesített útszakasz építésére 1,7 millió forintot költöttek. Rövidesen átadják Karancsalja—Gusztáv akna új bekötöútját, befejezik Pasztán a Tepke pusztai új utat is. A rendelkezésre álló pénzösszegből több korszerű. hidat is építettek a megyében, mint például Érsekvadkerten, Pásztón és Nagyorosziban. Képünkön az Aszfaltépítő Vállalat egyik bitumirkeverő telepe látható (Foto: Kirifca László) ÍJ lakások — hibajegyzékkel Az idén 664 ezer forintot fizettek garanciális javításokra Elgondolkozva szemléltem az érkezők arcán megjelenő mosolyt, itt-ott kigördülő könnycseppeket, melyet a boldogság csalt az arcukra és próbáltam megérteni, próbáltam lélekben átélni érzelmüket. Megértettem őket. Tudtam, hogy most a múlt és a jelen képe van előttünk, tudtam, arra gondolnák, hogy valamikor ők ide nem jöhettek, a fényes termeket csak álmukban ismerték, most pe- dik őket várja annak csillogása, boldog melege. Szeretet megbecsülés övezte a megjelenőket. A fiatalság, a ki- szisták. a „jelen” fogadta a nyugdíjasokat a nagymamákat és nagyapákat, a „múltat” és a remegő kezű, határozatlan léptű öregeket. Gyöngédséggel ültették asztalaikhoz. ahonnan kényelmesen hallgatták azt a műsort, amelyet az unokák, dédunokák mutattak be szórakoztatásukra. Ünnepi köszöntő hangzott el az ifjúság részéről is, amelyből nem hiányzott az önkritika, ugyanakkor fogadalmat tettek, hogy a jövőben igyekeznek még szebbé, boldogabbá tenni a múlt keserűségét, átélt öregek megérdemelt pihenőjét. Pohárcsengés és vacsora után meleg szavakkal köszönték meg a nőtanácsnak és valamennyi szervezőnek a kedves megvendégelést. hangsúlyozva az ifjúságnak: „miénk volt a keserű múlt. dolgozzanak a fiatalok legjobb tudásuk szerint a mi és az ő jelenükért és jövőjükért. A műszaki ellenőr november 11-től 16-ig ment lakásról lakásra, szobáról-szobára. Aztán maja egy hétbe telt mire a hibákat lediktálta: 835 észrevétel, plusz a lakástulajdonosok kifogásai, és aminek az elvégzése még hátra van, a lépcsőház festése, az épület körül a terep rendezése, útépítés. Az építésvezető pedig mindkét kezével az asztalra csap és kijelenti: Én csináltam, tudom, hogy jó... A tavaszon az öblösüveggyárral szemben épített három szövetkezeti lakóház körül nagy vihar dúlt. A kémények nem szeleitek, a parketta felpúposodott, a festés lamálott, a vakolat kipattog- zott, a salétrom térképet rajzolt a falakra, az egyik ablak nyithatatlan volt, a másik zárhatatlan, az ajtótokok estek ki a helyükből — de mit soroljam? A néhány hónappal azelőtt átadott házakat akár újra építhették volna. Most. a Pécskő utcai hármas jelű szövetkezeti lakóház átadásakor az építésvezető méltatlankodik. A vállalat központjában véletlenül benyitottam egy ajtón. A szobában egész sereg szakember tanulmányozta a műszaki ellenőr hibajegyzékét. Tanulmányozta? A szó, a tárgyalás stílusához nem túlságosan illik. Mert a hibák felolvasáa közben röpködtek a „szellemes”, időnként vaskos nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel tűzdelt megjegyzések. Aztán elmentem az épületbe. Hogy értsem, a méltatlankodás miértjét. Az A lépcsőház földszinti 1. számú házába kopogtattunk be először. Ide ugyanis a műszaki ellenőr figyelmeztetése ellenére már beköltözött a tulajdonos. — Miért? — Kénytelen voltam. Nagyon kellett a lakás... Megindulunk a nagyszoba felé. A mozaiklap burkolásban felbotlom, amilyen egyenetlen. Néhány kövön barnáié folt. — Már négyszer felmostuk — mondja a tulajdonos. Nem jön le. Bemegyünk a nagyszobába. Az asszony utánunk szól: — Vigyázzanak, vikszelni fogunk. Vigyázunk. A parkettázó nem vigyázott. A cipőnk sarka alatt üresen koppan a parkett. — Ezt a foltot, tessék mondani, hogy lehet kivenni? — kérdi egy néni és rámutat a parkettán terjeszkedő olaj- festék pacnira. A gőzfűtés csővezetékei, nem elég, hogy a falon kívül vannak (miért nem lehet ezt 1963-ban már a falba süllyeszteni?), de mázolásuk is csúnya, mögöttük a vakolás meszelés durva. A radiátort az ablak alatt ferdén rögzítették, az ajtóüvegek olaj festékesek, ha az ablakot kinyitjuk, egyszerű érintésre ujjunkon vagy zsebkendőnkön marad a külső mázolás. A konyhába a mosogatóból hiányzik a rács, a füszerdobo- zokat nem lehet a helyükre tenni, a beépített szekrény ajtaja nem záródik, a konnektor rossz, a mozaiklapok itt is hepe-hupásak, piszkosak. a fürdőszoba egész vakolása és meszelése kiábrándító, a mosdókagyló lötyög a széle lecsorbult. — Tessék mondani, a csempét kijavítják? — kérdi a tulajdonos. — Mert voltak itt már tegnap, egyet-kettőt kicseréltek, de a többiről letörölték a jelzést, amit az elvtársnak tetszett ráraizolni. Ez a műszaki ellenőrnek szól. Odalép, megkocogtatja a csempelapokat — üres kopogás. Le fog esni. Nem egy, nem kettő. Tucatnyi. Ha nem több. — És tessék mondani — aggódik tovább a lakó —, én a boylerhez megvettem a higanykapcsolót. Mert ami benne volt, törött volt. Hetven forint. Kitől kapom én ezt meg? És ez így megy emeletről emeletre. Indulunk a negyedik emeletről lefelé. Érzem, előre lódulok. Mikor visszanyertem az egyensúlyomat, nézem a lépcsőfokokat: ferdén, lejtősen építették. Mikor kiléptem a ház kapuján, már azt nem értettem: hogyan egyeztethető össze ez a munka Luda László építésvezető jó hírnevével? Nem értettem, hogy felhá- borodása miért nem a keze alá beosztott szakmunkások, művezetők ellen fordult. Hogy ilyen munkát merészeltek a kezük alól kiadni. És önmaga ellen, mert ideiében elmulasztotta az ellenőrzést, vagy mert az ilyen minőségű munkával megelégedett. De ha még csak ez az egy ház volna. Kisiklás — mondhatnánk. De sok hiba volt az egyes és a kettes épületben is. Az üveggyári házak garanciális javítása — a rossz kivitelezés miatt —, még most sem ért véget A vállalat igazgatója háborogva mondja: a garanciális javításokra az idén eddig 664 ezer forintot kellett kifizetni. Megértem az igazgató felháborodását. De nem volna itt az ideje szigorú rendsze- bályokkal jobb belátásra bírni azokat, akik hanyagul, dolgoznak s azokat a vezetőket, akik ezt beosztottaiktól eltűrik? Csizmadia Géza
