Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)

1963-11-27 / 95. szám

4 nógrádi népújság 1963. november 27. A következő tanévben már reíormtankönyvekből tanítanak Uj tankönyvek és munkafüzetek — Kézi könyvek Orosz könyv két változatban —■ Pedagógus Az általános iskolai reform tanterv, illetve tankönyvek bevezetése az 1964-65-ös, tan­évben tovább folytatódik. Az újabb tankönyvek kéziratá­nak többségét már jóváhagy­ták, s folyamatosan nyomdá­ba adják. Az általános is­kolák alsó tagozatának min­den osztályában valamennyi tantárgyból életbe lép az új tanterv, s így a gyerekek a következő iskolaévtől kivétel nélkül új könyvekből tanul­nak. Az új tankönyvek a követ­kezők lesznek: a 3-4-es olva­sókönyv, magyar nyelvtan (édes anyanyelvűnk címmel) környezetismeret, — amiből budapesti és vidéki változat készül, a környezetismeret munkafüzetei, számtan-mér- tan, valamint a 4. osztályos énekeskönyv és munkafüzet. Megjelenik a tanyai iskolák összevont tanulócsoportjainak első osztályosai számára ké­szült írási munkafüzet is. Az összevont tanulócsoportok 3. és 4. osztályosainak nyelvta­ni munkafüzetek készülnek. A felső tagozaton a reform második „lépcsője” zömmel az 5. és 6. osztályokat érinti. A felsőtagozatos diákok a re­formtankönyvek közül kézbe kapják az 5-es orosz nyelv­könyvet, amely két változat­ban jelenik meg. Az egyik a hagyományos orosz nyelvok­tatás módszertanára épül, a másik — egyenlőre mintegy 500 iskola részére — kísér­leti tankönyv lesz. Ugyancsak a második ütem­ben vezetik be az új ötödikes történelem, számtan, az ötö­dik és hatodikos énekesköny­vet, földrajzkönyvet és föld­rajzi munkafüzetet, a hato­dikos fizikát, a hetedikes ké­miát és élővilágot. Újdonság, hogy a temészettudományos tárgyak oktatását a jelenlegi­nél több osztályra terjesztik ki, ezért kezdődik már a ha­todikban a fizika, a hetedik­ben pedig a kémia tanítása. A pedagógusok munkájá­nak megkönnyítésére külön­böző kézikönyvek készülnek. Százhúsz diák irodalmi seregszemléje A Salgótarjáni acélárugyá­ri Művelődési Ház könyvtára és Petőfi színjátszó szakosz­tálya a könyvhónap kereté­ben rendezte meg hagyomá­nyos szavalóversenyét a kö­zép- és általános iskolások részére. Akt tanulmány­szombaton, november 23-án a középiskolások, vasárnap, 24- én az általános iskolás tanu­lók szerepeltek, igen sok ér­deklődő hozzátartozó előtt. A fiatalok > versválasztása érzé­ket, felkészülésük alaposságot mutatott. Az értelmezés, át­élés, szép és helyes beszéd mind dicsérendő, s ha vala­miben még lehet és érdemes tanulni az a versmondás mi­kéntje és technikája. A középiskoláknál Kerner Edit, Szegő Ágnes, Básti Il­dikó, Újvári Sándor, az ált. iskolások közül Kiss Anna, Liptay Katalin, Németh At­tila, ülés Ilona, Szamoshelyi Gabriella, Sándor Zoltán ne­vére emlékszünk vissza leg­inkább. A legsikeresebben szereplő iskrlák, a Madách Imre ált. gimnázium és a Május 1 úti iskola oklevelet szereztek, a szavalok közül 32 versenyzőt jutalmazott meg a rendező­ség egy-egy szép könyvvel. Az értékelés során a résztve­vők a versválasztás, versmon­dás felkészülés szempontjából értékes útmutatást, tanácsot kaptak. a megmozdulás mintegy 100- 120 diák verseléssel, költé­szettel való foglalkozását eredményezte. Népi ellenőrzés az iskolákban A Népi Ellenőrzési Bizott­ságok vizsgálatokat tartanak az iskolákban annak megál­lapítására, hogy biztosított-e a meglévő szervezési és anya­gi lehetőségek mellett a mun­kára nevelés és képzés. A vizsgálatok kiterjednek a me­gye minden jelentősebb isko­lájára. A pedagógusok és szü­lők örömmel veszik a népi ellenőrzés ilyen irányú tevé­kenységét. Igyekeznek a lehe­tőségekhez mérten támogatást adni munkájukhoz. Ennek az eredménye, hogy a már meg­vizsgált iskolákban hasznos észrevételeket tettek. Salgótarjánban a Bartók Eéla és Rákóczi úti iskolák­ban megállapították, hogy a pedagógusok nagy igyekezet­tel végzik a munkára neve­lést, de az eredményt gátol­ják a szűk, korszerűtlen tan­műhelyek. A Bartók Béla úton — tekintettel a szűk he­lyiségre — nem rögzítették a fűrészgépet, hogy szükség esetén ki tudják tenni a helyi­ségből, de ez balesetveszélyes, ezért csak a nevelők dolgoz­hatnak a gépen. A Rákóczi úton nincs is műhelyengedély, a helyiséget másra is használ­ják, az anyagellátás is gon­dot okoz számukra még amel­lett is, hogy az iskolát támo­gató üzemek igyekeznek se­gítségükre lenni. Nagyon megfelelő állapo­tokat találtak Mátravere- bélyben. Szép, korszerű a mű­hely, a gyerekek kiváló ké­szítményeket alkotnak, ame­lyeket az iskolai szertárakban helyezik el, de nagyon sokat az óvodákban, mint játék­szereket hasznosítanak. A vizsgálat még tart. A KISKAPUBAN "(Foto: Ki-.'-d) Ballada és népdalest Salgótarjánban Forró hangulat a hideg teremben A Salgótarjáni Állami Ze­neiskola és az Országos Fil­harmónia november 22-én, pénteken tartotta II. bérleti hangversenyét. Ez alkalom­mal többségében népdalok és népballadák voltak az est műsorában. Bartók Béla Rondóját és Ostinátóját játszotta Katona A Agnes fiatal zongoraművész­nő a hangverseny első szá­maként. Katona Ágnest nem kell bemutatnunk, ő már járt itt néhány éve ifjúsági hang­versenyek alkalmával, de rádióból, hanglemezről is ré­gi ismerősünk. Mindkét Bar­tók művet kitűnő előadásban hallhattuk. A hangverseny második részében előadott Liszt: Desz-dur (Hárfa) etűd és Weiner: Rókatánca is fö­// művész visszatekint... Idős Szabó István, Kossuth- dfjas szobrászművészünk ez év őszén töltötte be hatvanadik esztendejét. Az idős mester ereje teljességében végzi alkotó munkáját, formálja bencúrfalvi műter­mében kedves anyagából, a fából újabb remekeit s ezek mel­lett — mintegy pihenésként — rendkívül érdekes élotrajz-regé- nyén dolgozik. Akik ismerik, tisztelik őt, bizonyára nagy érdek­lődéssel várják az önvallomás megjelenését, amely arra ad választ: miként lett az egykori uradalmi kerékgyártó fiából a munkás-, bányásznép életének Kossuth-dí j as szobrászművésze. A készülő regényből közlünk itt egy részletet: Elsőnek azt kérdezte: mi-'J lényes technikai biztonsággal vei csinálom, meg, hogy ki- J szólalt meg. Én amennyire csak tellett, megcsináltam a szobraim s . __ ________, _______„„ _______________ j ött velem az útra a felesé- nek adom el, mennyiért. Mon-J Az eredetileg hirdetett Tö dóm: 150 pengőért. Azt feleli: Jrök Erzsébet helyett — annyi pénzért hivatásos szob­rász is megcsinálja. Én a Elharapódzott a híre a fa­ragásomnak. A főispán úrnak is a fülébe jutott. Kaptam egy aranypecsétes levelet, amelyben közölték, hogy vi­gyek szobrot Balassagyarmat­ra, a főispán úr látni kíván­ja munkámat. Felkészültem az útra, egy bányász szobrot meg két parasztfigurát vit­tem. Egy ekevasat néző, meg egy marokszedő lány volt a két paraszt alakom. Megérkeztem a megyehlzl- ra. Nem sokáig várattak. Amint a zsinóros ruhájú, csá- kós huszár bejelentett, rög­tön bemehettem. A 'főispán úr igen szívélyesen és barát­ságosan fogadott s mindjárt félpertuba lettünk. Ö tegezett engem, én méltóságos uraz­tam. Közölte: igen örül, hogy megismert, mert nagyon szép Szobrokat csinálok s éppen ezért szívesen támogat. Ott kellett hagynom a szob­rokat, az árukról is megkér­dezett. de borsosnak tartotta az összeget, amit mondtam. Volt nálam számos levél, hogy bizonyítsam, mennyiért ve­szik a műveimet, így végül is arra jutottunk, bizony sok munka van egy szoborral, ha szépen akarja csinálni az em­ber. Az enyéim pedig szépek. Megkérdezte azt is: lenne-e kedvem tanulni. Mondtam a helyzetemet s hogy nagyon szeretnék, meg azt is mond­tam, meghálálnám, meg, hogy nem vallana szégyent velem, ígérte: kisüt valamit a tanu­lásra úgy, hogy a megélheté­sem is biztos legyen. Nagy reményekkel, de üres zsebbel mentem haza. Erősen munkához láttam, legyenek újabb szobraim is, mire jön, mert látogatását Ígérte. S csakugyan, nem váratott so­káig. Jött és kiválasztott há­rom szobrot, hogy vigyem fel Pestre, a Földművelésügyi Mi­nisztérium vásárolja meg, de ő is ott lesz, mert magam nehezen boldogulnék. Megál­lapodtunk pontos időben, hol, mikor találkozunk. S abban is, hogy darabonként 150 pen­gő lesz a három szobor ára. Kaszafenő, Gereblyéző me­nyecske, Tiloló asszony volt ez a három. Izgalommal készülődtünk. gém is. Korán beért a vonat Pestre, volt idő bőven össze­vissza járkálnunk. Az And- rássy úton, a Képzőművészeti Főiskola előtt megálltunk, né­zegettünk. Mondom a felesé­gemnek: próbáljuk valami ta­nárnak megmutatni a dolga­imat, még jól is jön, hogy múlik vele az idő. Neki is tetszett az ötlet. Megyünk a portáshoz, előadjuk a kíván­ságot. Rövid vita után haj­lik a szóra s közli: próbál­kozzunk Bory Jenő méltósá­gos úrnál. Az ő műterme a földszinten, az udvarról nyí­lik. Megmutatta, hogy merre. Kopogunk, bemutatkozunk, moitdom a kívánságom s már bontogatnám is a hátizsákot, de Bory méltóságos nem kí­váncsi természetű. Leint, hagyjam csak, ne bontsam ki, nem nézi meg. Azt kérdezi: hány éves vagyok? Akkor vol­tam harminc s arról kezd be­szélni, nem lehet már ilyen korban szobrászatot tanulni. Csináljak skatulyákat, az Ibu- szokban megveszik, sőt igen keresik. Közben szobrait mu­togatja: nagyméretű dolgok s arról akar meggyőződni, ne­kem ez a pólya mór elér­hetetlen. Meg, hogy ő is mi­lyen nehezen ért el oda, ahol tart. Intettem közben feleségem­nek, csak bontsa ki a zsákot s amíg mi így társalgunk, csakugyan szedi is elő a Ka­szafenő parasztot. Én meg odatartom Bory elé, hogy mél- tóztasson megnézni. Nem szí­vesen tette, de akkorra már nekiszemtelenedtem. Addig nem mozdulok, míg valamit nem mond. aki betegsége miatt lemondta az előadást — Barlay Zsuzsa, a szemtelenség legmagasabb fo-j Magyar Állami Operaház éne­kén visszakérdek: a méltósá-kese „ugrott be”. Barlay Zsu­gos úr is megcsinálná? Hát erre már nagyon ki­jött a sodrából s míg nagyon lassan, erős beszédhibával be­szélt, már kötöttem a háti­zsákot s végét sem várva a mondókéjának alázatosan bú­csúzva kint is voltunk az ud­varon. Hallottuk még, hogy a portást szólítja s szidja ke­gyetlenül, amiért a nyakára eresztett bennünket. Mi meg csak kuncogtunk, de hasznát, igaz, nem vettem semmit an-|J nak, hogy életemben először * főiskolai tanárral beszélhet- $ tem. Szerencsésen találkoztunk aztán a főispán úrral. Perc­nyi pontosan jött a miniszté­riumhoz, de az államtitkári irodán rengeteget kellett időz­nünk. Én végül nem is lát­tam a minisztert, mert hosszú j várakozás után a főispán úr ment be Lukács Béla állam-' titkár társaságában s vitték a szobrokat is. Sokáig ma-] radtak s izgultam erősen, hogy baj lesz a dolog körül, veszélyben a pénz. Végre mégis kikeveredtek s újsá­golták az eredményt: a ke­gyelmes úr hozzájárult két szobor megvételéhez. A Tiloló menyecske megmaradt. Jó lettlj volna annak az ára is, de mert csakugyan nehezen vál­tam volna meg tőle, könnyenj átestem a csalódáson. Külö­nösen azért, mert a főispán úr azt is kiharcolla, hogy menten kifizetnek. i; zsában kitűnő énekest ismer­hettünk meg. a bérletsorozat­nak amúgyis hiányossága, hogy inkább a hangszeres és zenekari muzsiba van előtér­ben, az énekesek ritkán jut­nak szóhoz. A megszólaltatott Bartók és Kodály népdalfel­dolgozások nagy tetszést arattak a hallgatóság köré­ben. i Az est legnagyobb sikerét Jancsó Adrienn előadómű- vés/nő aratta. Hangulatos, közvetlen, amellett művészi előadása ha a hallgatóság életkori sajátosságainak nem is felelt meg' mindenkor a ki- válaszott ballada — élményt nyújtott. Különösen a Mónár Anna, Barcsai szeretője, Fe­jér László és a Halálba tán­coltatott lány bizonyította mű­vészi felkészültségét, de nagy sikere volt az előadott szé­kely sírfeliratokkal és apró, vidám történetekkel is. A forró hangulatú est, saj­nos igen hideg teremben zaj­lott le, ez természetesen rá­nyomja bélyegét az előadók­ra és a hallgatók türelmére is. Virág László Történész-író találkozója salgótarjáni olvasóival Mit mondanak a Horthy- idők politikusai, katonai és közéleti személyiségei sors­döntő napokról? Hogyan lett egy festőművészből moszkvai futár? Történelmünk izgalmas ku­lisszatitkairól beszélgetett az elmúlt héten író-olvasó talál­kozó keretében Karsai Elek, az ismert történész-író a Sal­gótarjáni Acélárugyár Műve­lődési Házában. Karsai múltnyomozó soro­zatai nagy hallgatótábort sze­reztek a Rádióban, könyvei szintén igen keresettek, olva­sottak s ennek egyik titka a hiteles események közlésének közvetlensége, világos, köny- nyen áttekinthető volta. Ez a közvetlenség teremtett eleven kontaktust a találko­zón is az író és olvasói kö­zött. Karsai készülő, „A bu­dai vártól a gyepűig” című új művébe engedett betekin­tést, a történész tény és ok­mányozó munkájába, az ese­mények feltárásénak, re­konstruálásának folyamatába. Érdekes és tanulságos volt ez a találkozás, bizonyságát szolgálta az élénk kérdés-fe­lelet formájú beszélgetés, amely közelmúltunk egy vég­zetes szakaszának hátterébe világított be. Bemutató volt Diósjenőn Vasárnap este Diósjenőn nagy sikerrel mutatta be az Állami Déryné Színház Jó­kai: Szeretve, mind a vérpe- dig című regényének színpa­di változatát. A darab szerdán és a kö­vetkező napokban még Szu­kán, Romhányban, Salgótar­jánban, Mátranovákon, Ka- rancslapújtőn, Nógrádmegye- ren, Mátraszelén, Etesen, Ér- sekvadkerten, Homokterenyén és Rétságon kerül közönség elé. i

Next

/
Thumbnails
Contents