Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-25 / 77. szám
1963. szeptember 23. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Bur^onvaszüret Hugyagon Szedik a burgonyát Nógrád megye egyik hagyományos burgonyatermesztő közös gazdaságában, a hugyagi Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben. A szövetkezetiek az idén 200 holdon termeltek burgonyát ötven hold termését már korábban újburgonyaként értékesítették, 30 holdon pedig vetőburgonyát termeltek, igen jó eredménnyel. A vetőburgonya 115 mázsa termést adott holdanként, az új és az őszi burgonya pedig 65—70 mázsát A termelőszövetkezetben idén is eredményes a burgonyatermesztés, hiszen a számítások szerint több százezer forint jövedelmet várnak a burgonyától. Éjszakai műszak Megyeszerte egyre lendületesebben folyik a talajelőkészftés. Élenjárnak ebben a munkában a g épállomási traktorosok, akik 130 erőgépet üzemeltetnek két műszakban. Mind több gép dolgozik éjszaka a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban is. Képünkön: Kurucz József a Bércé li Gépállomás traktorosa éjszakai műszakban. az •• Ülésezett «•operatív bizottság” Amint azt legutóbbi ülésén a megyei operatív bizottság megállapította, az elmúlt egy hét alatt a megyei, járási, szövetkezeti vezetők erőfeszítései révén sikerült meggyorsítani a mezőgazda- sági munkák ütemét, bár a legfontosabb őszi munkálatok, a talajelőkésziiés. a szántás és a gabonavetés üteme még mindig nem kielégítő. A megyei párt és tanács végrehajtó bizottságának együttes ülésén született határozat értelmében szeptember 20-ig el kellett volna vetni a rozsot és az őszi takarmánykeverékeket, október 1-ig pedig 5400 holdon kell földbe tenni a búzát. A legutóbbi jelentések viszont arról adnak számot, hogy a 6300 holclnyi rozsve- tésböl mintegy 2500 holdon, az őszi árpából mindössze 2456 holdon, az őszi takarmánykeverékek vetésterületének pedig 28 százalékán tették földbe a magot a megye mező- gazdasági nagyüzemei. Búzából mintegy 4700 holdat kellene a héten elvetniük a gépállomásoknak és a termelő- szövetkezeteknek, hogy a párt és tanács végrehajtó bizottságának együttes határozata alapján készített ütemtervet tartani tudjuk. Különösen a balassagyar- I mati és a szécsényi já- , rásban tapasztalható nagyobb mérvű elmaradás, hiszen a szécsényi járásban az erőgépek egy része még mindig cséplőgépet hajt. Az operatív bizottság ülésén a szécsényi járás vezetői is beszámoltak a termelőszövetkezetek és a gépállomások tevékenységéről. Ahogy elmondották: a községi, a szövetkezeti vezetőkkel megbeszélve intézkedési tervet készítettek a járásban. A terv azokat az intézkedéseket tartalmazza. amelyek végrehajtásával lehetőség nyílik most már a nyári munkák gyors befejezésére, az őszi munkáknál mindig az őszi munkák mutatkozó lemaradás pótlására. A járás termelőszövetkezetei a rozsvetésnek 41 százalékát. az őszi takarmánykeverékeknek 17,5 százalékát tették földbe, búzát pedig még nem vetettek a hét elejéig a közös gazdaságok. A járásban megszervezik a vasárnapi munkát is. Szécsényfelfa- lu kivételével már a múlt vasárnap szántottak, vetettek a járás valamennyi termelőszövetkezetében. Azokban a közös gazdaságokban, ahol a hordás és a cséplés akadályozza még még mindig az őszi munkák ütemének meggyorsítását ott gépekkel, fogatokkal hordtak. Nógrádmegyerben például a KISZ-fiatalok 20 fogattal hordták a gabonát, és egy fiatalokból álló munkacsapat pedig csépelt. Az ülésen, az előterjesztéseket követő vita után megfelelő intézkedéseket hoztak • kapásnövények betakarításának, a talajelőkészítés és a vetés meggyorsítása érdekében. A közös gazdaságok nagyrészben a kukorica után is kénytelenek búzát vetni, s a kukorica betakarításának jelenlegi üteme — mindössze 480 holdról törték le a kukoricát, — gátjává válhat az időbeni vetésnek. Ezért a közös gazdaságoknak úgy kell szervezni a betakarítási és a vétési munkát, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobban kihasználják a gépek, a fogatok és az emberek munkáját. Ezért azokba a községekbe, ahol gondot okoz a gabonavetés időbeni befejezése, járási felelősöket küldenek ki, akik segítenek a munakszervezésben. Megnövelik a talajelőkészítésen és vetésen dolgozó gépek számát. is. A hét végén újabb gépek látnak munkához és így lehetőség lesz arra, hogy a jelenleg kettős műszakban dolgozó 198 erőgép számát tovább növeljék. A megyei operatív bizottság megfelelő intézkedéseket tett a műtrágya és vetőmagellátás biztosítására, a hibás gépalkatrészek pótlására és a kapásnövények betakarításához szükséges szállítóeszközök számának növelésére is. T. I-né A CSITÁRI FOGATOSOK Ajagy gondban van Csi- ■*-'< táron Herczeg István János fia és Holecz János. Mindketten brigádvezetők a tsz-ben. Az elnök Dovicsin Sándor, a szó legszorosabb értelmében rájuk parancsolt: — Most már vége a türelmi időnek, tegyetek rendet a fo- gatosok között! Azt mondják, az elnök ritkán szokott kirobbanni, de ha kirobban, akkor már nem lehet magyarázkodni. A két brigádvezető is nagyon jól tudta ezt, ezért egyikük sem szólt. Lesütötték fejüket, s mintha a padlótól várnák a segítséget, azt nézték. Csend volt az elnöki irodában, pe-*- dig ott ült Viroszták Rezső, az agronómus is. A könyve- lőségről pedig Herczeg István. A két brigádvezető alatt egyszerre reccsent meg a szék. — No..,'? — nézett rájuk az elnök. Holecz. megköszörülte torkát. — Nítics más, mint most is a felelősségre vonás. űrre megint csend lett. •*-' Herczeg egyetértést bólintott, az agronómus a cigarettája után kapargált, Herczeg a ceruzájával játszott, az elnök meg a homlokát ráncolta. Valamennyien tudták, mit jelent az a „most is”. Már egyszer felelősségre vontak íogatost. Csábi Mártont. Alapjában véve derék dolgos ember volt, de ha megmakacsolta magát, ne adj’isten, hogy bírtak vele. Olyan rossz természete volt, hogy mikor a többiek rendesen munkához láttak nekikugrott: „Mit siettek?" „Ne törjétek magatokat!" Már annyira „egzeciroz- tatta” őket, hogy volt, mikor két órával később indultak munkába. Csábi addig, addig feszítette a húrt, míg elszakadt. Fegyelmi elé állították, leváltották. Később már nem találta helyét, elhagyta a Megjelent a Kormányhatározat a termelőszövetkezetek jövő évi támogatásának rendszeréről „A második ötéves terv gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása, ezen belül a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonalának emelése és a népgazdaság igényeinek a mezőgazdasági terményekből való kielégítése szükségessé teszi a mezőgazdasági termelés és árutermelés fokozását, az ezt megalapozó beruházások növelését és a termelőszövetkezetek szakmai növelésének megjavítását. Az állami támogatásnak is elsősorban e feladatokra kell irányulnia olymódon, hogy a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek tovább fejlődjenek, a ma még gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek pedig mielőbb megszilárduljanak" — olvashatjuk a Magyar Közlöny szeptember 20-i számában közzétett 3004 6-os kormányhatározat bevezetőjében. Ez az irányelv vonul végig a határozat különböző pontjain. A vissza nem térítendő segítségek alkalmazása közvetlenül is érinti Nógrád megyét. Kimondja ugyanis a határozat, hogy a kedvezőtlen természeti viszonyok megjavítása érdekében végzett talajjavítás, talajvédelem, vízrendezés. rét- és legelőjavítás, valamint gyümölcsös- és szőlőtelepítés tereprendezési költségeire vissza nem térítendő állami támogatást kapnak mindazok a termelőszövetkezetek, amelyek a nép- gazdasági tervben kiemelt körzetek területén gazdálkodnak. A talajjtvítás, talajvédelem és az üzemen belüli vízrendezés, agronómiái és organizációs terveit a mezőgazdasági kutató intézetek, a felsőfokú agrártudományi oktatási intézmények. a vízgazdálkodási társulatok és maguk az érintett gazdaságok is elvégezhetik. A beruházásoknál adott hitelelengedés mértékét az új határozat növeli. Tehénistállo építésénél jelenleg ezer forint hitelt engednek el férőhelyenként. 1964-ben az épület korszerűségétől függően 11 ezer forintig terjedhet a hitelelengedés. Tojóházak esetében az eddigi 50 forint helyett 200 forint lesz a férőhelyenkénti hitelelengedés. Növekedik a hitel összege egyéb épületek, így sertésíiaz- tatók, magtárak, gépkarbantartó műhelyek, hideglevegös szénaszáritólt építése során is. A határozat értelmében a vissza nem térítendő állami támogatás összege öntözőtelep építésnél, víztároló- és csőkútépítésnél, a szarvasmarha- és baromfitenyésztés épület-építésénél, dohánypajtánál, gépkarbantartó építésénél nem haladhatja meg a költségvetési előirányzat 80 százalékát. A többi épületeknél 50 százalék lehet az állami támogatás. Meglévő épületek korszerűsítése esetében 30 százalékos kedvezmény jár. A kormányhatározat szerint a termelőszövetkezetek a meglevő gyümölcsösök és szőlőtelepítések korszerűsítésére hosszúlejáratú hitelt kaphatnak. A fásítási beruházási keret terhére a termelő- szövetkezetek elvégezhetik a legelők és a tsz-majorok fásítását. A víztárolók után köbméterenként kapnak a tsz-ek kedvezményt. A szövetkezetekből kiselejtezett állatok pótlására a kocánként első elléslcor nyújtott középlejáratú hitelt most 1500 forintra emelték. Részletesen foglalkozik a kormányhatározat a jövedelemkiegészítések és ösztöndíjak kérdésével, valamint a lakásépítési hozzájárulással. A továbbiakban is segítik a gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezeteket kihelyezett szakemberekkel, ezekben a szövetkezetekben a nyugdíjas mezőgazdászok és könyvelők számára 3—5 évi időtartamra a szüneteltetett nyugellátással azonos összegű jövedelemkiegészítést állapíthatnak meg állami támogatásnak. Foglalkozik a határozat a „kettős elnökök” jövedelemkiegészítésével is. A szakember ellátás javítását támasztja alá az az intézkedés is, amely szerint a termelőszövetkezetekben alkalmazott szakemberek részére típusterv alapján épített két- háromszobás közművesített, készenléti lakások építési költségeiből az állam tálcásonként 80 ezer forintot magára vállal. A 3004 6-os kormányhatározat részletes végrehajtási utasítása néhány hét múlva jelenik meg és a határozat rendelkezései 1964. január 1-én lépnek hatályba. tsz-t. Utána egy darabig rend is volt, de a múlt héten megint csordultig telt a pohár. Járja László fogatjával tizenegy óra felé poroszkált ki a szénahordáshoz. Még tetézte, hogy négy órakor bejött és kifogott. Az elnök, amikor megtudta, haragosan morgott, de Herczeg lecsendesítette. — Hadd öt! Vendégség volt. Legényember, egész éjszaka mulatott. Dovicsin Sándor, az elnök maga is fiatal ember még. Az a néhány ősz szál csak érdekesebbé teszi. Ügy látszott, hogy megérti a kifogást. De később összeültek és számolni kezdtek. A csitári tsz-ben tizenhat fogatos van. Ügy számítanak rájuk, mint egy gép valamelyik fogaskerekére. Ha egy fogaskerék elromlik, a gép csak zakatol. Az elnök kifinomult érzékével felfogta, hogy a fogatosok miatt a tsz munkája is sokat zakatol, hiszen a fogatosok fontos emberek a gazdaságban. Éppen a nyáron sínylették meg kényelmességüket. Hordás volt. Falusi szokás szerint felkelteit ők már négy órakor. Akkor tettek- vettek, beszélgettek, közben etettek. Hét órára jóllakott a ló, akkor befogtak. Nyolc óra felé elindultak, de volt úgy is, hogy kilenc órakor. Féltizenkettö- kor megint hazatértek, etettek, maguk is ettek és két órakor újra elindultak. De már öt, félhat felé visszatértek. Az elnöki irodában most már mindenki számolt. Ki fejben, ki papíron. Viroszták a hordás idejére rögzítette számítását és mély basszusán morogta: — Tessék! Csábi István a Ciber-dűlöről egy nap hatot tért. Felrakott tizenkét csomót. Ez összesen 72 csomó. Ennyit egy pár cammogó ökörrel is behordhatott volna! — Magánkorunkban tízet is fordultunk — toldják meg a brigádvezetők. P zu tán már gyerekjáték volt a következtetéseket levonni. A hordást két nap késéssel végezték el. Ez aztán gyűrűzött tovább, mint tóba dobott kavics után a víz. Elmaradtak a vöröshere hordással és az elmaradás elég volt ahhoz, hogy az I. osztályú heréből II. osztályú legyen, amin elég sokat vesztett a gazdaság. Az I. osztályú here értéke mázsánként 100 forint, a II. osztályú csak 80. Tehát mázsánként 20 forint veszteség a fogatosok miatt. A számolgatás eredménye parázs volt a tűzre. Az elnökön látszott, hogy nagyon haragszik. — Tessék! — tekintetével megcélozta a két brigádvezetőt. — A fogatosoknak 12 órát kéne dolgozni. A falusi ember nyárban tizenhatot is dolgozik — hangja magas C-be szaladt. — De vegyünk csak tizenkettőt. A napi 12 órás munkával 220 forint jövedelmet hajtanak. De a mieink 10 órát dolgoznak! — már dörgött a hangja. — Csak l’SO forint a haszon. Napi 40 forintnak fuccs. Nekünk annyi pénzünk van, hogy csak szórjuk, mert vannak, akik megfeledkeznek kötelességükről? — aztán koppant a ceruza és gondba borultak az arcok. T udták ők valamennyien, hogy az elnöknek igaza van. Megkövetelik a nö- vényesektől, az állattenyésztőktől, a kertészektől a munkát, a fogatosok meg íme, mintha nem is a magukéról volna szó! Legutóbb az állat- tenyésztőket dicsérték, mégpedig az olaszok a szép, kövér hízottmarháért. Ha ők is csak az időt néznék, a dicséretből semmi sem lett volna. De nem is a dicséret hiányzott nekik. Az bántotta volna lelkiismeretüket, ha az a pénz, amit munkájuk után a tsz kapott, elveszett volna. Hiába, a mezőgazdaságban ilyenkor az idő nagy úr. Nem szabad egy percet sem elpazarolni. Az elnök megint a két brigádvezetőre nézett. Haragját felváltotta a megfontoltság, a hangja is higgadt maradt. — Nézzetek utána és vigyázzatok! Állítsátok példának a meggondolatlanok elé idős Varga Mihályt, Antal Mihályt, Vereczki Jánost. Holecz Józsefet, meg a többieket, azokat ti már jobban tudjátok. Ha ó'c tudnak becsületesen dolgozni, tudjon Csábi István Márton is, Járja Laci is, aki ha éjszaka It.^íny, legyen nappal is, Tóth Mihály is, meg mindenki. Mondjátok meg nekik, hogy nekünk csak annyi lesz, a menynyiért megdolgozunk. Nálunk senki nem fog a másik helyett dolgozni. Levette róluk tekintetét, jelezvén, hogy befejezte. Aztán kutatott papírjai között, mert még sok más megbeszélnivalójuk volt. Bobál Gyula Mi lesz a silókukoricával? A szécsényi járás termelő- szövetkezetei mintegy 570 holdról takarítják le a siló- kukoricát most, az ősszel. A munka üteme nem lesz kielégítő, még akkor sem, ha a gépállomás időben kijavítja a hibás gépek sorát. Szervezettebb, gyorsabb munkára van szükség a termelőszövetkezetekben is, hiszen néhány közös gazdaságban, mint például Endreíalván az Aranykalász Tsz-ben még meg sem kezdték a mintegy 35 holdnyi siló betakarítását. A termelési tanácskozásokról .4 Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete a hozzájuk tartozó termelő üzemekben termelési tanácskozásokat tartottak. A tizenkilenc termelő üzemben közel 5 ezer szervezett dolgozó vett részt a tanácskozásokon. Érdekessége volt a tanácskozásnak, hogy az állami gazdaságok területén üzemrészenként, a gépállomásoknál pedig a dolgozókat a brigád-területekről összevonva tartották meg a tanácskozásokat. A tanácskozások három fő témával foglalkoztak., Értékelték az aratási, az őszi szántási,- vetési, betakarítási munkákat. E napirendi pont befejezése után került sor a nyári munkában résztvett dolgozók versenyének értékelésére és rögtön kifizették a munkában legjobb eredménnyel dolgozóknak a célprémiumokat. Nem kénnek az őszi munkákkal A tanácskozáson került sor az üzemi tanácsok megválasztására is, majd a . balesetvédelmi helyzet értékelésére. A megbeszéléseken a dolgozók kifejtették véleményüket a szakvezetéssel, a munkák megszervezésével kapcsolatban. Több dolgozó vállalásokat tett az őszi munkák időben és minőségben való elvégzésére is. A szocialista brigádtagok példát mutatva fogadalmat tettek, hogy a mezőgazdasági munkában még többet segítenek. Vállalták, hogy kettős vagy nyújtott műszakban dolgoznak és úgy szervezik a szállítást, hogy a gépek a lehető legjobban ki legyenek használva. A dolgozók felszólalásaikban több helyen bírálták, hogy rém jó az üzemanyag, és az alkatrészek biztosítása, időben a helyszínre való szállítása. Szót emeltek, hogy nincsenek megszervezve a silózásnál a váltókocsik biztosítása, s ennek következtében a munkájuk akadályokba ütközik. A tanácskozáson több szó elhangzott a balesetvédelemről. Nógrád megye mezőgazdasági üzemei ugyanis az országos baleseti statisztikán a legrosszabb helyen állanak. Sok a baleset, amely abból ered, hogy az embereket nem oktatják a baleset megelőzésére, nem vonják felelősségre a mulasztókat. Elmaradt a „megbeszélés” A szakszervezeti tanácskozások értékét rontotta, hogy például a Borsosberényi Állami Gazdaság pusztaszántói üzemegységében nem volt termelési tanácskozás ez évben, ennek ellenére Szín Béla főagronómus nem a tanácskozás keretébe tartozó problémákról beszélt a dolgozókkal, hanem egyéb feladatokról és ezzel nem keltette fel a dolgozók érdeklődését a munkakörük iránt. Hasonló probléma van a Magyarnándori Állami Gazdaságban is. Nem tudták összevonni a tanácskozást. Mindettől eltekintve a termelési tanácskozás meghozta az eredményét, mert a mezőgazdasági termelő üzemekben dolgozók nagy többsége, valamint az üzemegységek vezetői kicserélték tapasztalataikat. Tolnai István a MEDOSZ Megyei Bizottságának titkára
