Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-25 / 77. szám
4 NÓGRÁDI NEP0JSA6 1963. szeptember 25. A bányász szakszervezet nagybátonyi városi könyvtárában A nagybátonyi bányász művelődési otthonban, az emeleti sor ajtaján ez a felirat fogadja az érkezőt, Bányaipari Dolgozók Szakszervezete városi könyvtára. A felirat még egészen friss, szinte alig száradt meg a festék, mert a szakszervezeti könyvtár mindössze július 1 óta lát el az egész városra kiterjedő funkciót. Az addigi szűkös hatókör kiszélesedése régi szükségletnek tett eleget: általánosságban nyitott ajtót a bátonyi felnőtt olvasók előtt a bányavárosi könyvtár polcaihoz. A Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett könyvtárossal, Laun Ottóval beszélgetünk a könyvtár munkájáról, megnövekedett feladatairól. Szerelmese ő ennek a munkának s'" nem kis része van a fejlődés eddigi eredményeiben az utóbbi öt esztendő alatt. — 1958-ban vettem át a könyvtárat, — mondja. — Akkor évi 5 ezer forint volt a támogatás, most 20 ezer forint a fejlesztési keretünk és ezen felül 20 ezer forintot kaptunk átalakításra, berendezkedésre. A könyvtár forgalmában is szembetűnő eredményeket értünk el az utóbbi években s jelenleg gyermekek nélkül, — mert azoknak most már önálló kölcsönzőjük és ölasójuk van a bányavárosban, — 597 beiratkozott tagunk van. Az év eltelt hónapjairól mintegy 15 ezer kötet kölcsönzését tartjuk számon. Ez Laun Ottó könyvtárában annyit tesz, hogy minden kötet majdnem háromszor fordult meg az olvasók kezén. S a forgalomnak a népszerű Ottó bácsi szerint 1963. végéig is tovább kell növekednie. — Az a törekvésünk, — közli —, hogy beiratkozott olvasóink száma az idén legalább 800-at érjen el. Ehhez a könyvtár gazdasága mellett jó könyvtárosi propaganda a legfontosabb feltétel. — És mi a jó propaganda titka? — kérdezem. — Legelsősorban, az, hogy a könyvtáros ismerje a műveket, amelyeket ajánl. Ismerje olvasóinak érdeklődési területét s ennek birtokában hasznosan irányítani tudja az olvasmányanyag sorrendjét. Az ízlésesen berendezett, szabadpolcos helyiségben Laun Ottó rendszerető munkája nyomán rendkívül áttekinthető minden. Műfajok szerint válogathatunk, a szép- irodalmi művek pedig gondos ábécé egymásutánban sorakoznak. Igen hasznos az asztalon lelhető könyvismertető lapok gyűjteménye, amelyekből a kölcsöriző tájékozódhat a kiválasztott mű rövid tartalmáról. Egy másik gyűjtemény a könyvek szép kivitelű borítólapjait őrzi, hívja fel a rendelkezésre álló anyagra és új szerzeményekre a figyelmet. A polcok oldalán is feliratok tanúsítják, hogy Laun Ottó jó gazdája a könyvtárnak. Az útikönyveknél például ilyen felirat hívja fel a kötetekre a figyelmet: „Utazzon könyvekkel a világ körül ..Másik helyen általánosabban ez: „A hét minden egyes napján olvasson könyvet.” Ennek az ajánlásnak megvalósítását szolgálja számában gyarapodó köteteivel a könyvtár, szolgálja dicséretes, elismerésre méltó fáradozással a hét négy napján is az idős könyvtáros. Az Állami Bábszínház a megyében Szeptember végén és október folyamán két előadási együttessel Nógrád megyében vendégszerepei a kicsinyek népszerű színháza, az Állami Bábszínház. Szeptember 27, 28, 29-én a János vitéz című mesejátékot mutatja be a társulat, október 8—13, illetve október 15—19 között pedig a Fajankó kalandjai című darab szerepel a műsorrenden, 17-én két előadással Salgótarjánban Néprajzi vándorgyűlés, Múzeumi Hónap Balassagyarmaton A balassagyarmati Palóc Múzeumban mozgalmas lesz szeptember vége és október hónap. Szeptember 27-én, 28-án 29- én az egész országból érkező vendégek részvételével néprajzi vándorgyűlésre kerül sor. A gyűlés első két napján a vendégek tanulmányozzák a múzeumot, megbeszélik a néprajzkutatás problémáit, a harmadik napon, 29-én, vasárnap pedig kirándulást tesznek őrhalom, Hollókő és Buják néprajzi nevezetességeihez. Ugyancsak szeptember 29- én kezdődik meg Balassagyarmaton a Múzeumi Hónap eseménysorozata is. A megnyitó napjától kerül közönség elé és október 18-ig tekinthető meg a hajdúböszörményi képzőművészek Salgótarjánban nagy érdeklődést keltett anyaga. A Múzeumi Hónap huszonegyféle rendezvényt tartogat a nyilvánosságnak. Keretében emléktáblát lepleznek le Szé- csényben Ferenczi Teréz, a múlt század tragikus életű költőnője, Herencsényben Lisznyai Damó Kálmán költő, Litkén Borbás Vince geobotanikus emlékére és márványtáblával örökítik meg a nógrádi szénmedence bányászatának kezdetét Inászón. Szórakozó fiatalok Szeptember 23-án, délután 4 órakor „Uj tánczenei felvételek” címmel táncdélutánt rendeztek a József Attila kultúrotthonban. A fiatalság örömmel vette ezt tudomásul. A kultúrház nagytermében nevető arcú, gondtalan, vidám lányok, fiúk özönlöttek. E táncdélután résztvevői főleg a gimnázium, közgazda- sági és gépipari technikum diákjai voltak. Twist, medison, csa-csa-csa, tangó, stb. várták a tánczenét kedvelőket. Tiofeí versenyre is sor került, hol a 'benevezett párák"olyan jól, ritmikusan, ügyesen táncoltak, hogy nehéz volt eldönteni, leiket részesítsenek jutalomban. Lauter Zsuzsa IS. Endrényi Ernő szirákl gyógy szerész a tavasszal kapta ideg több évtizedes kiváló gyógyszerészi munkája elismeréseként az érdemes gyógyszerész . eímet. A gyógyszerek népszerű szakértője munka közben. ILINY, ez az alig ötszáz lakosú kis község úgy elrejtőzik a Cserhát vonulatai között, hogy észre sem lehet venni. Ha Nógrádgár- donyban nem mutatná az útjelző tábla az irányt, nem is sejtené az arrajáró, hogy egy kilométerrel arréb még van egy falu. A girbe-görbe utcán alig látni egy lelket, ami érthető, hiszen most annyi a munka, hogy szinte a határban lakhatnak az emberek. Keresem a termelőszövetkezeti irodát, s a véletlen éppen az elnökkel, Kovács Jánossal hoz össze. Ahogyan közeledünk a szövetkezeti irodához, egyre erősebben hallom a cséplőgép zúgását. — Még csépelnek? — kérdezem meglepetten az elnököt. — Sajnos, igen — válaszol csendesen, de mentségül hozzáteszi: — Különben jól haladunk más munkákkal. S ezt olyan meggyőződéssel mondja, hogy elhiszem neki. Azonban tüstént felmerül bennem a gyanú is. Vajon tényleg olyan jól mennek a dolgok, mint ahogyan az elnök mondja? De akkor miért csépelnek még? — Az eső, az eső — hajtogatja az elnök, s ettől többet nem tudok meg tőle, bárhogyan is csüröm-csavarom a szót. A gabonatermelést kivéve szép eredményekről adhatnak számot a? ilinyiek. Hiszen ezelőtt két évvel, a kezdet kezdetén — hároméves a szövetkezet — még alig volt osztani való, hiányoztak a gazdasági épületek, s a tagok is csak immel-ámmal dőlIlinyi beszélgetés goztak. Tavaly elnökcsere történt, megszilárdult a vezetés, építkezni kezdtek, s körvonalaiban kibontakozott a közös gazdálkodás. Kovács János foga- tos-birgádvezető volt. Mikor szóba került, hogy ő lesz az elnök, meglepődött, de vállalta. — Sokmindent rendbe kellett hozni. Jóidéig a bizalmatlanlanság jelentette a nagy akadályt — magyarázza. — Szokás volt nálunk az is, hogy augusztustól már nem fizettek előleget. Mert nem volt miből — teszi hozzá ironikusan. — Érthető, hogy a tagok nem bíztak az ígéretekben, s ha dolgozgattak is a közösben, mellékutakon keresték az anyagi érvényesülést. Ilinyben a tavalyi évet amolyan fordulópontként tartják számon. Felépítették a legszükségesebb gazdasági épületeket, szilárdult a fegyelem, s javarészt időben elvégezték a legtöbb munkát. A NYÁR elején az intenzív búzájukról a legkedvezőbben nyilatkozott az Érsekvadkerti Gépállomás főagro- nómusa. Rekordtermést vártak. S most mégis azt mondja az elnök, hogy mintegy tíz vagon búzával kevesebb lesz, mint ahogyan tervezték. Magyarázkodik, hőütés- sel, időjárási tényezőkkel bizonygatja a megváltozhatatlan tényt — a tíz vagon gabona pusztulását. Mindehhez ví- gasztalólag mondja, hogy a húsz holdnyi silónak valót már levágták, besilózták. Valóban mintaszerű a silójuk. De gondosak a szénakazlak is. Mindezt nem kis büszkeséggel mutatják. Lesz elegendő takarmányuk. Hogyan készültek a betakarításra, vetésre ? — Most még mindenki a csépléssel foglalkozik, de a hét végén már szedjük a burgonyát. Ez azért is nagyon fontos, mert a búza egy része erre a területre kerül. Különben a 177 holdnyi vetőszántásból már több mint 100 hold készen van. Ma vethettük volna már az őszi árpát, ha közbe nem jön a kosok szállítása... A betakarításra váró terület aránylag nem nagy a termelőszövetkezetben. Összesen 60 hold. Kukorica, burgonya, cukorrépa: 20—20 hold. A cukorrépát csak október második felében ássák, mert a Sely- pi Cukorgyár altkor r>e- szi át tőlük. — A betakarítással nem lesz baj — mondja bizakodva az elnök. — Harmadában művelték, de nálunk egyébként is jó a munkaszellem. A családtagok is kivétel nélkül részt- vesznek a nagyobb munkákban. LÁTOGATÁSI időm a végefelé jár, s éppen a végkövetkeztetések megfogalmazásán gondolkozom, mikor gépkocsi érkezik. Az elnök kinéz. , — Megjött a járás — mondja derűsen. A derűből azonban tüstént ború lesz, mert Körmendi József, a balassagyarmati járási tanács titkárságának vezetője „érdekes” párbeszédet folytat Kovács Jánossal. — Csütörtökre nem lesztek kész a csépléssel, nem állítjátok be a harmadik cséplőgépet? — kérdezi Körmendi elvtárs. (Lapzártakor történt érdeklődésünkre elmondták, hogy megfogadták a javaslatot, s éjjel-nappali munkával határidőre elcsépeltek, s egyéb munkákkal is a legjobb szövetkezetek között vannak.) — Nincs elegendő munkaerő — válaszol nyugodtan az elnök. — Nincs, nincs! S az asszonyok egy része miért a háztáji burgonyát ássa? Vajon honnan kapnak fogatot, hogy haza vigyék? Meg aztán vannak ott férfiak is. Ez a „vád” egyeztetést kíván. De az elnök nyugodtan válaszolgat, s elsorolja a cáfolatait. Csendben figyelem a szópárbajt, amely egyre érdekesebb lesz, mert jónéhány olyan dolog kerül szóba, amely előttem teljesen ismeretlen. — Jobban kellene igyekezni! Nem elég, hogy ennyi búza tönkre ment? A vetés sem lesz meg. éppen a késlekedés, szervezetlenség miatt. — • Nem lehetek egyszerre hat helyen! — csattan az elnök válasza. — A szántásnál, cséplésnél, meg építkezünk is... — Éppen ez az! Miért hordottál fát az építkezéshez, mikor még nem is kellett, most is ott áll jó része feldolgozatlanul. A hordás emiatt maradt el. Miért mondod azt, hogy az asszonyok a közösben dolgoznak, mikor a háztájit ássák? Mit mondanak erre azok, akik a közösben szorgoskodnak? — Engedni kell a tagság akaratának is — válaszol az elnök békí- tőleg. — Ne félj, meg lesz a betakarítás hiánytalanul. Mindebből úgy látszik, mintha Kovács János a megalkuvó engedékenység megtestesítője lenne. Pedig nem így van. Igaz, hogy előfordulnak munkaszervezési hibák is. de az a legnagyobb baj. hogy kevés a munkaerő. Körmendi elvtársnak megjegyzem, hogy megírom, amit hallottam, amire mosolyogva mondja: — Azért nincsenek itt olyan nagy bajok .. Az egészséges türelmetlenség sosem árt. TJgy vélem ebből fakadt az alábbi vita is. Bár arról nem lehet meggyőződni egy-két óra alatt, hogy mi a teljes igazság. Az ember csak topogat, apró tényekből, véleményekből próbálja összerakni magának a valóságot. ILINYBEN még bizonytalan, hogy a búza kiesése mennyire befolyásolja a tervezett részesedés értékét, de annyi bizonyos: a megelőző évektől lényegesen jobb a helyzet. S még jobb lesz, ha Bállá István, az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet elnöke, aki vállalta Ilinyben a „társelnökségwt”, gyakrabban eljár ide és többet segít a munkák elvégzésében. Pádár András ^(kmrtíú kípJtLiíLfi DANUBIUS KŰT. ENGELS- TÉR (Szlovák György rajza) im KönaveKim Morfin/ Miklós tifkos iratai Kossuth Könyvkiadó 1963. 533 oldal. Diderot, a francia felvilágosodás nagy gondolkozója figyelmeztet egy helyen: „Idézd gyakran emlékezetedbe, hogy egyetlen gonosz és hatalmas ember elegendő ahhoz, hogy százezef más ember sírjon, nyögjön és átkozza életét.” Valahogy ez a mondás jut az ember eszébe, amikor Horthy titkos iratainak vaskos kötetét lapozgatja, amelyet Szinai Miklós és Szűcs László az Országos Levéltár két munkatársa álított össze és látott el magyarázó jegyzeteidről. A kötet 88 terjedelmes dokumentuma végigvezet bennünket 1919 júniusától 1944 júliusáig az ellenforradalmi rendszer 25 évén. A „lovas tengerész” még meg sem kezdte dicstelen országlását, de a hazaárulás olyan bajnoka, mint pl. Windischgraetz Lajos herceg máris ajánlkozik, mint erről az első dokumentum tanúskodik: ,,Neked föltétlenül szükséged van megbízható és semmitől sem visszarettenő régi fajtájú katonákra. és ezért kardomat örömmel rendelkezésedre bocsátom.” Mi sem természetesebb, mint hogy Otrantó tengerészeket tizedelő „hőse” elfogadja a megbízható ember ajálkozását, hisz lehet-e jobban igazolni a semmitől sem való viszarettenést, mint pl. az 1919-ben burgonyavásárlásra kapott állami pénzek el- sikkasztásával, vagy pedig a későbbi frankhamisítálsi ügygyei. De Horthynak kellenek a gátlástalan lovagok, mert a „keresztény európai civilizációt” egy bolsevizmus elleni kereszteshadjárattal lehet csak megmenteni. Horthy már 1920-ban hirdeti: „a szovjet hatalom egyaránt veszélyezteti Magyarországot és Németországot éppen úgy. mint az egész világ polgárságát. 1932-ben a kapitalista világválságból való kivezető utat is abban látja, ha a Szovjetunió megsemmisítésére háborút robbantanak ki. Ettől a rögeszméjétől semmiféle józan megfontolás sem tudja eltéríteni. 1941-ben ő ösztökéli Hitlert a Szovjetunió megtámadására, mert .,megyöződésem szerint nem jöhet boldogság, béke és nyugalom, amíg a szovjet hatalom és ez az óriási Oroszország fennáll.” Hogy a földről álmodozó szegényparasztoknak más a véleménye a boldogságról, mint a főméltóságú úrnak, az Horthyt az iratok bizonysága szerint nem zavarja. Pedig mindenki meggyőződhet róla. hogy Ferenc József ö apostoli császári felsége volt számysegédje igazán „szociális” érzelmű ember, de hát tehet ő arról,, hogy az isteni rendelés másként intézkedett e siralomvölgy társadalmi és gazdasági viszonyairól. ”Köny- nyű például földosztást Ígérni — cseveg a 35. iratban —, de azon nem lehet változtatóit hogy Magyarország kilencmillió holdnyi szántóföldjéből nem juthat több fejenként a kilencmillió magyarnak egy holdnál. Egy hold földből pedig nem lehet megélni. De ha mindenkinek ezer holdat adhatnánk, akkor nem lenne, aki a földet megmunkálja.” Horthy igazán jól tudja, hogy egy hold földből nem lehet megélni, hisz az állami pénzekből korszerűsített, szépen gyarapodó kenderesi „családi” birtokainak a jövedelmei sem elégségesek, jól jön időnként a zsidó tőkésektől várható támogatás is. Ezzel magyarázható, hogy 1940-ben Horthy így ír: „Én hirdettem talán először az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megalázásokat. .. mikor még szükségünk van rájuk.” Undorító, de itt legalább egy félmondat erejéig • az üldözöttek védőjének szerelőében tetszeleg, ha nem is önzetlenül. A vitézi szék felállításáról szóló elmélkedésben azonban már a fajtisztaság rendíthetetlen hirdetője. Ez a alakulat a külső támadás és a belső „destruktív erők újbóli forradalmi kísérlete esetén” a tőkés társadalmi renszer- nek biztos támasza lesz, Az iratok bizonyítják, hogy Horthy személyében egy középkori gondolkodású ember került a Várba és irányította az ország életét egy törpe kisebbség érdekében. Olykor nevetségesnek hat, amit tett (pl. amikor párbajra hívja ki a csehszl ovák köztársasági elnököt), de nincs kedvünk nevetni, mert látjuk a dicstelen véget, amikor az öngyilkosságba menekülő Teleki Pál gróf is kénytelen megállapítani e kalandor politikus egész rendszerének csődjét. Mert gyávaságból ,.a gazemberek oldalára álltunk” — mondja — ezért „hullarablók lesnünk! a legpocsékabb nemzet.” A kötet nemcsak tudományos értékű publikáció, hanem rendkívül izgalmas olvasmány is. Csukly László
