Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)

1963-09-25 / 77. szám

Valóra váltjuk a párt határozatát! Egy millióval kevesebb? Szinte kiáltó az ellentét, amely hetek óta a salgótarjá­ni építkezések és a sajtó szék­ház építési üteme közt ta­pasztalható. Az elmúlt szom­baton is: legtöbb objektumon zúgnak a gépek, az emberek, mint hangyák a bolyban, sü- rögnek, forognak. A nyomdánál unott csönd. Itt-ott lézeng egy-egy ember, hazafelé készülőben. Vasár­nap — szintén semmi. Csak a vagyonőr bukkan néha elő az irodából. De azonkívül semmi, semmi... Mi okozza ezt a vigasztalan lassú tempót, megkérdeztük 2'«r Béla építésvezetőt. Az építésvezető — Kovács László, vállalati fődiszpécser i segédletével — elmondja, i hogy az idén 2 millió 800 ezer forintot kellett volna felhasz­nálni a nyomda építésére en­gedélyezett hitelből. Az épít- ikezés jelenlegi állapota alap- í ján aligha lehet többre szá­mítani, mint 2 millió forint beépítésére. Különben most parázs vita van a kivitelező és a beruházó között. A be­ruházó ugyanis ragaszkodik a megszabott és az Építésügyi Minisztérium által jóváha­gyott tervhez. Az épí­tők ebből az összegből egy­milliót szeretnének lealkudni. Az ügy a központi döntőbi­zottság elé kerül. — És ha a döntőbizottság a beruházónak ad igazat? — kérdem a fődiszpécsertől? — Az lehetséges. Ilyen már előfordult. Akkor sem fog menni. — Mi az építésvezető véle­ménye? — Ahogyan már azt koráb­ban elmondtam, a mi mun­kánkat több tényező hátrál­tatta. Voltaképpen a mai na­pig nem rendelkezem a tel­jes munkaterülettel. Ez kés­leltette, nehézzé tette a föld­munkát. Veszélyessé is, mert egész idő alatt — hogy úgy ne járjunk, mint amikor a Rákóczi úti iskola mellett a szövetkezeti házat építettük — dúcolni kellett. Idegen test az építkezés területén az Állami Áruház raktára, amelyet most már éppen ideje lenne kitele­píteni. E pillanatban, folytatta az építésvezető, az iroda épület alatti pince-teknő készen van, néhány nap és a szigetelést is befejezik, s akkor teljes gőzzel indulhatnak fölfelé. Az üzemcsarnok pillérei is álla­nak, a szükséges falazást is elvégezték. A hetek óta tartó pangást az okozza, hogy a lánctalpas beemelő gépre vár­nak. Azzal kell a jónéhány tonna súlyú, 12 és félméteres fesztávolságú vasbeton mes­tergerendákat a helyére rak­ni. A gép azonban egyre vá­rat magára. A minisztérium­mal, illetve az épületgép köl­csönző vállalattal történt meg­állapodás értelmében október elsejére itt kell lennie. — Nem hivatalos forrásból hallottam, — szól közbe a fő- tíiszpécser —, hogy lesz abból az október 1-ből 10, vagy 15 is. Az építésvezető lemondóan sóhajt. — Nos... hát igen. De még talán akkor is ... a csarnok­részt az idén mindenképpen be akarjuk fejezni. Ha a da­ru megérkezik, a betoneleme­ket csak fel kell rakni. Nagy része már a helyszínen van. Ami hiányzik még, Zsóri La­jos, a kórház építésvezetője megígérte, a héten megcsinál­tatja. Október 15-re kész a csarnok-szerkezet, belső fala­zás nem sok van, gép alap is csupán három ... december 31-ig akár az összes gépeket berakhatják. Az iroda rész szerkezetileg lesz készen, hogy a télen válaszfalazást és egyéb belső munkákat végez­hessünk. Mindebbe azonban már nem fémek bele olyan munkák, amelyek végső soron kitennék a kétmillió-nyolc­százezret. Kétmillió: ennyit még merek vállalni. Többet emberileg lehetetlen... Egyébként a végső átadási határidőt, az építésvezető et­től függetlenül jelenleg reá­lisnak tartja. Legközelebb a beruházót kérdezzük meg: mi a véle­ménye az építést eddig aka­dályozó tényezőkről, s miként tartja lehetségesnek a terv­ben megszabott 2 millió 800 ezer forint beépítését még az idén.-.Majd a nyakamra kötöm ",.. A lépcsőházban, folyosókon vakoltak, a „sitnyik” lányok hordták a maltert. A nehéz ládával nyaktörő mutatványo­kat végeztek sóder, cément, homok halmokon keresztül, kábel tekercseken átbukdácsol­va, csúszkálva síkos pallókon. A művezető rájukreccsent: „Miért nem takarítják el az utat?” Akkor két perc alatt rendet csaptak. Mire a leg­felső emeletről viszajövet ugyanide értünk, újra a feje tetejére állt minden ,., Az egyik nyolcadik emeleti erkély-párkányon burkoló munkás állt, szédítő magas­ság fölé rögzített bikini nagy­ságú pallón. A főművezető azt mondja: „A biztonsági övét kapcsolja föl” A munkás kelletlenül válaszol: „Jó, majd fölkapcsolom”. A művezető makacskodik: „Nem, addig ne is dolgozzon, míg a biztonsá­gi övét föl nem kötötte.” Az­zal továbbment. Ö már nem, de én még hallottam, amit a munkás a bajsza alá mor­mogott: „Jó, majd a nyakam­ra kötöm!” És dolgozott to­vább, biztonsági öv nélkül. Nem is gondolta, ördöge van: ha így dolgozik rosz- szabb, mintha az övvel fel­kötné magát. Egy pillanatnyi szédülés, vagy egy rossz lé­pés, és odalenn kanállal szed­hetik össze a maradványait. A felesége férje nélkül, gyer­mekei apjuk nélkül marad­nak. A művezetőt pedig tör­vény elé citálják, még tán el is ítélik ... Építőmunkások efajta fölé­nyeskedésével, felelőtlenségé­vel saját testi épségük, egész­ségük, életük iránt más épít­kezéseken is találkozhatunk. Ennek a felelőtlenségnek a szomorú következménye, hogy csupán félesztendő leforgása alatt negyven ' baleset tör­tént. A negyven közül 37 három napon tűi gyógyuló sé­rüléssel, s legalább nyolcvan százalékát a sérült vagy a sérült munkatársainak ha­nyagsága okozta. Annyi kár- baveszett munkanapot okozott ez a sok baleset, mintha egy munkás egyfolytában csaknem négy éven keresztül nyomná az ágyat. S hogy mennyi fájdalmat gondot, keserűséget, azt már sem évekkel, sem napokkal számlálni nem lehet. MOST KEZDŐDIK... Folyamatos építésszervezéssel Ebben a hónapban remél­hetőleg befejeződik a Pécskő utca északi részén építendő 8 emeletes pontházak helyének tereprendezése. Az Építőipari Vállalat segítségére sietett a városi tanácsnak, s közbe járt, hogy a Vasútépítő Vál­lalat egy éppen „szabad” kot­Készáru raktár a hideghengerműnek Az Acélárugyárban a közel­jövőben végre elkezdődhet a hí deghengermű készáruraktá­rának az építése. A 20 millió forintból emelt raktár cölöp­alapozással készül. Várják a cölöpöket, valamint a cölöp- ,verő gépet: hír szerint októ­ber elsejére ez is megérkezik. Erre az időpontra várják a 10 tonnás lánctalpas beemelő gép érkezését is, amelyet a nyomda építésénél reá váró feladatok után, szintén ide irányítanak. Kétszázliarminckét lakás Tógépével meggyorsítsa a munkahely átadását. Előrelát­hatólag októberben az építők hozzáláthatnak az alapozás­hoz, s megindulnak fölfelé is — ameddig az idő engedi — a monolitikus vasbetonszerke­zetű ház építésével. Egyébként, a vállalat kéré­sére, a minisztérium folya­matos építésszervezési tech­nológia bevezetésére jelölte Id az egyébként körülbelül 5 millióba kerülő pontházakat. A folyamatos építésszervezési technológia nagyjából azt je­lenti, hegy az építkezésen egy-egy műveletet -ciklikusan, szigorúan egymás utáni sor­rendben végeznek el. A mű­velet elvégzésének idejéhez igazítják a munkáslétszámot. A műveletet sem hamarább, sem később befejezni a tech­nológia által előírt időtől nem szabad, mert az az egész építkezés ritmusát zavarja meg. Nógrád megyében ez lesz az első építkezés, amelyen a korszerű szervezési mód­szert alkalmazzák. V asárnap az építkezéseken Önkéntes épftőmnnkár* jelentke zett üzemi munkások a főtéri 7 emeletes lakóház alapozásán dolgoznak. Korszerű irányítási módszerrel: naprakész grafikon szerint Irá­nyítják a salgótarjáni pártszékház építését. a Rokkant-hegyen Mintegy 35 millió forintos beruházással 232 lakás építé­sének előkészületeit kezdik meg a napokban a salgótar­jáni építők. Folyamatban van a szerződéskötés az utak és közművek megépítésére. Az új lakótelepen — amely a megyei tanács mögötti lakó­házak fölötti dombon létesül — általában 7 és 14 lakásos, egy-másfélszobás házak lesz­nek. Az előkészítés után 1964- ben fognak hozzá a lakóházak kivitelezéséhez, s 64 darabot át is adnak belőlük. Másfél hónappal hamarább befejezik a Rákóczi úti szövetkezeti lakóház építését December 31. helyett no­vember 15-én átadás: ez a Rákóczi úti szövetkezeti la­kóház építőinek jelszava im­már hetek óta. Azt a hetes zökkenőt, amit még a ház szerkezeti összerakása idején a daru romlása okozott, már régen a múltnak adták át. Az építésvezető ezekben a napok­ban már azt jelenthette, hogy az épület belső építőmesteri munkálatai befejeződtek. Tel­jes gőzzel csatasorba állt a szakipar. Biztosítja a vállalt határidő megtartását az is, hogy a külső munkálatokhoz szüksé­ges állvány anyagot még ezen ü héten megkapják. így no­vember 15-én tulajdonosaik birtokba vehetik lakásaikat. Ahol most állunk, Klecsán Pál ács brigád­vezetővel, ez lesz a ru­határ, az ácsok a lép­csőt zsaluzzák, amely a ruhatárból a színházte­rembe vezet. Mások a konzolokat, amelyek mint valami ernyő veszi majd körül az egész épületet. Hát igen: messziről sűrű fa-deszka erdő, aki nem ért hozzá, tán még meg is kérdezné: mi az, tán csak nem faházat építenek újabban Tar- jánban? De innen köz­vetlen közelről minden érthetőbb. Különösen ha az embert olyas va­laki kalauzolja, mint Klecsán Pál, egyik épí­tője ennek a nagyszerű­nek ígérkező intézmény­nek. Ha ő magyarázza, mutatja, szinte látom a belső udvart övező osz­lopsort, a kamarater­met, a nézőteret, amely­nek katlanszerűen ki­alakított, a színpadtól hátrafelé lépcsőzetesen emelkedő padlója a né­zőtér minden pontjától biztosítja, hogy előadás közben senkinek a nya­kát nyújtogatni ne kell­jen, érzékelni, milyen felelősség úgy dolgozni, hegy a négyzetméteren­kénti 500 kilogrammos hasznos terhelésre ter­vezett szerkezet olyan is legyen, ahogyan ezt tervező előírta. S ért­hető az is, hogy Kle­csán bizony néha még álmában is a zsalut csi­nálja ... „Nem is volt még olyan Salgótarján építői A Klecsán brigád munkája Klecsánnak és a brigádjához tartozó ácsoknak, amelyik így próbára tette volna, mint a szálloda és a művelődési ház. Pedig a törzsgárda 10—12 éve a vállalat dolgozója. Klecsán visszaemléke­zik 1949-es munkákra is. Volt tán két meg­szakítás: egyszer a ka­tonaság, aztán egy pró­ba, maszek vadászmező­kön. De az út mind­kétszer visszavezetett a vállalathoz. Mitagadás — nyugodtabb, rende­zettebb így az élet, másfelől, Klecsán nem tartja magát akármi­lyen szakembernek, a munkájára mindig is sokat adott. S bár az sem akármilyen munka: családi házakat építeni, csak büszkébben emlé­kezik vissza az ember a salgói szénbunkerre, a feszigyári üzemcsar­nokra, a megyei tanács mögötti emeletes lakó­házakra, a szállodára, amelyek mint egy-egy vonás a jólismert ar­con, az új Salgótarján képét formálják. Klecsánék néhány hó­napja a megyei műve­lődési házon dolgoznak. Csak közbe-közbe volt egy-egy rövidebb kirán­dulás a szállodához, a pártszékházhoz. Nagy létszámú brigád a Klecsán Pálé. Hu­szonhárom tagja van. Voltak már persze töb­ben is, a brigádvezető mostanában mégis mor­golódik: felhígították, — azt mondja — az össze­tételét. Sok a fiatal. A létszámának több, mint a fele kevés szakmai gyakorlattal rendelkező munkás, s ez a brigád mostani teljesítményé­ben is megmutatkozik: „csak” 100—105 százalék. Dehát az is igaz: ki ne­velje oktassa a fiatalo­kat, ha nem a szocia­lista címmel kitünte­tett Klecsán-brigád hír­neves ácsai. Mert az az­tán igaz, ha valaki kö­zéjük kerül, megtanul­ja a szakma minden csínját-binját. Még azt is, ami tulajdonképpen nem ács munka. Hiszen a pártszékháznál pélr dául kevés volt a kubi­kos — betonoztak. Mi­kor a szállodánál ügy­ködtek, a homlokzatot díszítő beton „dobozo­kat” is ők rakták fel. A nagyobbak 12 mázsá­sak. Bennük, ácsokban, akik megszokták már, hogy nagy magasságok fölött is biztosan mo­zogjanak, valahogy job­ban megbízott az épí­tésvezető. Ami azt ille­ti, ha biztonsági övvel ki is kötötték magukat, azért csak bátorság, jó idegek kellenek ehhez. Kohánka István, Fekete Gyula, Sági Simon, Far­kas György, Éliás Sán­dor — Klecsán vezény­letével — helyt is áll­tak. — Itt dolgozik a Rá- kózei utcában — nevet Klecsán — egy fodrász barátom. , Te — azt mondja —, én már nem tudtam nézni, hogy tor­násztok ott fenn, elmen­tem, ne is lássam. Ti nem féltek? — Á! — mondom ne­ki — az csak neked fur­csa. Aki ott fent dolgo­zik, észre sem veszi. Nincs sok ideje rá. Nos, sokat spekulálni azon, veszélyes-e a mun­ka vagy sem, valóban nincs idő. Itt, a műve­lődési háznál — ha nem is a veszély miatt — szintén van gond ... Fi­gyelniük kell például, hogy a kivitelezés során nem csúszott-e valami hiba a tervbe? Nemcsak az, hogy a dokumentá­ciók gyorsan készültek! A fontosabb: az elmé­let, nem mindig így fest a megvalósítás során, ahogyan azt a tervező kigondolta. Hogy a gya­korlatban megállja-e a helyét, annak egyik legelső ellenőre az ács. És bizony gyakran elő­fordult, hogy Klecsánék megállnak: ez így nem jó, nem megy! Hívni kell a tervezőt. — Ha kezdjük majd a nézőtéri födémet, az is cifra portéka — mondja Klecsán —, a tervezők két napig egyfolytában itt lesznek, művezetni. A művelődési ház szerkezetének ebben az évben állni kell. Együtt a betonozó brigáddal, Klecsánék élharcosai ennek. Csák faanyag le­gyen — rajtuk nem fog múlni. S ha jövőre, a megnyitó ünnepségre és díszelőadásra meghív­nak majd tiszteletre­méltó vendégeket, az első meghívók közül egyre bizonyosan ezt írja majd a toll: „Klecsán Pál szocia­lista ácsbrigádjának, Salgótarján építőinek.” Cs. G. Elhárultak az akadályok Múlt hét szerdán lapunk egyik cikkében is foglalkoz­tunk azzal a veszéllyel, ame­lyet az öblösüveggyár export raktárának építéséhez szüksé­ges födémpanelek késedelmes szállítása okozott. Nemcsak az Építőipari Vállalat, de megyei vezetők is eljártak, hogy az akadály elháruljon. Az intézkedéseknek köszön­hetően hétfőre 120 darab vasbeton elemmel megrakott vagonok futottak be az üveg­gyári építkezésre. Ugyancsak veszélyeztette a vállalatnak az exportraktár felépítésével kapcsolatos ter­veit az a tény is, hogy a budapesti Fémmunkás Válla­lat kecskeméti lakatosipari telepe csak a jövő év február 28-ra igazolta vissza a nyílás­záró szerkezeteket. Szerencsé­re, sikerült a kecskemétieket rábírni arra, hogy a jövő év helyett, már az idén novem­ber 15-re küldjék el a náluk megrendelt árut. így az építők felajánlásá­nak megvalósítása elől elhá­rultak a legnehezebb akadá­lyok. S ha a betonelemek szállítása is folyamatos lesz, még ebben az évben átadhat­ják rendeltetésének a raktá­rai. Az öt millió forintos, ön­költségcsökkentési hitelből lé­tesülő raktár jelentősége rendkívül nagy. Használatba helyezésével részben a sza­bad ég alatti tárolás is meg­szűnik, másrészt meg fog fe­lelni a ^korszerű raktározás követelmeSyeinek, lehetővé teszi a gépesített szállítást, rakodást.

Next

/
Thumbnails
Contents