Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-31 / 70. szám

6 wögradinépújság 1963. augusztus 31. A znap éjszaka szemét se ■í®' hunyta le Benedek. Hol dideregve, hol izzadva forgolódott az ágyon. A párt­titkár szavai, a fegyelmi ha­tározat, ráadásul Godóék manipulációja a csillékkel, teljesen összezavarták. Régen érezte már, hogy Godóval rossz vásárt csinált. Most mélységeket érzett megnyílni alatta. „Ezek a jégre visz­nek!” — gondolta. Soha nem volt még olyan hosszú, keserves éjszakája. A konyhából behallatszott Ica köhécselése. Éjféltájban felsírt a gyerek, vizet kért: Benedek hallotta, hogy az asszony nyikorgatja a csapot, aztán csönd, hosszú csönd következett. Hirtelen szomjúság fogta el, úgy érezte, folyókat tudna kiinni egyhajtásra. „El kell vinnem a családot innen” — gondolta. „Ne mutogasson a gyerekre senki majd, hogy ez a Benedek fia.” A gyerek ... Ügy nőtt, nö­vekedett eddig, hogy jófor­mán számot se tudott adni róla. Néha megmagyarázha­tatlan vágyódás fogta el, hogy lekuporodjon mellé a földre, játsszon, viháncoljon vele. De olyankor 'mindig jött Godó, vagy a másik és a kocsmába hívták. Esténként, amikor hazajött, a gyerek már aludt, az anyja nyakát szorosan átkulcsolva. Bene­deknek fájtvez. Lám, ketten hogy megértik egymást! Tenni, tenni kellene vala­mit, hogy megváltozzon kö­rülötte minden. De hogyan szabaduljon Godóéktól? Tud­ta, érezte, hogy ameddig Go­dóék közelében marad, nem tud talpraállni. De az asszony is, ha szólna, ha nem lenne olyan konok, meg lehetne vele beszélni mindent... Hol talál olyan embert, akivel meg tudná értetni, hogy elege van már ebből az életből, hogy már szeretne másképp is él­ni? Fölkelt és járkálni kezdett a szobában. Aztán eszébe ju­tott, hogy zajt csaphat, föl­ébreszti odakint a gyereket. Lassan, kínosan érkezett el a reggel. Most az egyszer nem volt szüksége ébresztésre. — Még ma kenyértörésre kerül a sor! — határozta el erősen. — Ha másképp nem, akkor én megyek el innen. — x — Szótlanul, némán dolgozott egész délelőtt. A másik kettő lopva állandóan az arcát kémlelte. Nem tudták, mi mehet végbe benne,,de komor hallgatása nem sok jót ígért. Godót bosszantotta ez a né­maság. Eddig úgy érgzte, hogy Benedek teljesen a mar­kában van, azt tesz vele, amit akar. — Beszélj már vele, — lökte meg Csonka egy alkalmas pillanatban —, ennek az agyára ment valami. Godó visszahunyorított: „Bízd csak rám.” Délfelé, amikor elszállítot­ták a munkahelyről a szenet, Csonka az inge aljába megtö­rölte az arcát s lámpája után nyúlt. — Megyek — mondta Godó­nak —, rögtön itt leszek — Ügyesen — biccentett a csapatvezető. Csonka elsietett, egyedül maradtak. M — Te Godó ... Már megint kezditek? — kérdezte reked­ten Benedek. — Mit? — kérdezte Godó könnyedén. — Ja! Értem, mi­re gondolsz. Most csak kizá­rólag azért, hogy lásd: milyen könnyen megy az egész. Sem­mi okod, hogy berezelj. Per­sze, nem visszük túlzásba a dolgot. Az ilyesmit ésszel kell csinálni. Holnap te inté­zel el hármat-négyet, aztán egyidőre befejeztük. — Semmit se intézek! — kiáltott fel Benedek. Godó előkotorta a dózniját és leki­csinylőén legyintett Benedek felé. — Félted a bőröd, mi. Ho­vá lett az a híres nagy bátor­ságod? — odanyújtotta a dóz- nit, úgy folytatta. — Attól nem félsz, hogy az én türel­mem fogy el előbb? Pedig nem akarnám elvágni a fát alattad. P enedek kezében meg- állt a félig megcsavart cigaretta. — Fenyegetőzöl? Ehhez az egész disznósághoz semmi kö­zöm! — Bizonyítsd be! — vigyor­gott Godó és élvezte, hogy megremeg a dózni amannak a kezében. — Mi, ha akarjuk, a Csonkával úgy bemártunk, hogy évekig a börtönben rot­hadsz. Érted-e, komám? Van bőven a rovásodon. Horv csak kapásból említsek egyet: emlékszel-e még a csúzdagép- re, amit azért babráltál el, hegy ne kelljen rakodni, mert akkor is dögrováson voltál? — Ne ordíts! — ragadta meg a vájár Godó vállát. — Mit ordítasz? — No, mi az, ideges vagy? — gúnyolódott Godó, majd acsarkodva folytatta. — Ügy látom, meghülyültél, amióta a párttitkárral csevegsz. Meg akarsz javulni, mi? Tán még a pártba is bevesznek! Jó len­ne a szocialista brigádba ke­rülni? Te hülye, azt hiszed, kellenél nekik? « — Elhallgass! — mordult meg Benedek, a csapatvezető elé ugorva. — Szétverem a pofád, ha rögtön be nem fo­god! . . Godó leült egy darab fára és maró tekintetet vetett a hadonászó emberre. — És ha nem fogom be? Ha kikiabálom, hogy Benedek Péter lopja a csilléket? Én és a Csonka elmondhatjuk akár­hol, hogy ... Nem fejezhette a vágat oldalából. — Széthasítlak, te! libben a pillanatban vi- lágosság közeledett. Szétugrottak és feszülten vár­ták, hogy mi lesz. Csonka jött, kövér arcán messziről fénylett a mosoly. Csillebár- cákat mutatott a markából. — Ügy ment, mint a kari­kacsapás. A légvágaton ke­resztül mentem fel a siklóba. Ott eloltottam a lámpát. Van ott a kitérőben vagy harminc telijük. Négyen kicsréltem a bárcát a miénkre. No, látod, te hős: ennyi az egész. Hát veletek mi van? — kérdezte egyszerre megváltozott han­gon. Godóból rekedten tört ki a szó. — Megőrült ez itt! Telebe­szélték a fejét, tisztára eszet­len! — Fogd a szád! — csattant Benedek hangja. — Megmond­tam, hogy elegem van az egészből. Csonka közelebb jött és kérlelni kezdte. — Nyugi! Szedd össze ma­gad. Minden úgy megy, ahogy akarjuk. Benedek verejtéke­zett, melle zihált. Akkorát ütött öklével egy csille olda­lára, hogy azok hátrahőköltek. — Gazemberek vagytok! Minden pénzem elnyeritek! Az asszony beteg... A gye­reknek nincs egy jó ruhája! — hadarta össze-vissza. Cson­ka nekitámaszkodott a csil­lének, úgy köpködte feléje a szót. — Te valóban bediliztél, ba- rátocskám. Ügy látszik, igaza van Godónak. Be akarsz vá­gódni valahová? Hát csak menj, osztán nyalj nekik. — Benedek elé tartotta a mar­kát. — Nesze: itt vannak az be, mert Benedek acélos mar­ka a nyakára tapadt, hogy elkékült belé. — A gazember lelkedet szo­rítom ki, te nyomorult, te ha­miskártyás! — Eressz ... eressz ... — hö­rögte Godó. — Tisztára el­ment az eszed! — lihegte, nyakát tapogatva, amint ki­szabadult a szorításból —, meg se hallgatod, amit aka­rok. Nézd: holnap abbahagy­juk. Várunk addig, amíg elül a lárma. Addig te is meg­nyugszol, gondolkozol rajta — Semmin sem gondolko­zom! Elegem volt belőletek! — Godó arca elé dugta két öklét. — Ezzel a két kezem­mel őrlöm szét a fejeteket, ha még valami disznóságba belekevertek! Godó egy mozdulattal, el­kapta a feldühödött ember gallérját. — így állunk? Talán már más helyet is kerestél? Tele­pofázták a fejedet? — Engedj! Hallod-e, eressz e!... Egy mozdulattal úgy vágta mellbe, hogy az hátrahup­pant, a kiválogatott palarakás tetejére. De vicsorogva ugrott talpra és bordafát kapott elő Ozsvárték baligái. Vidd visz- sza nekik és mondd meg: itt vagyok! Én lopkodtam a csil­léiteket! Csukassatok le! No, miért nem mozdulsz, a szent­ségit a fejednek! Benedek egy csavarással kiszedte markából a csilleje­gyeket. Másik mozdulatával lámpáját kapta le az ácsolat- ról és futásnak eredt. — Hát vissza is viszem! — kiáltott vissza a forgatóle­mezről. — Állj meg, nyomorult! üssük le! — ordított Godó. De Benedek elrohant s azok sápadtan meredtek egymásra a félhomályban. — x — Benedek úgy rohant a lég­vágatban, mintha élete füg­gött volna tőle. Nincs veszte­ni való idő, sietni kell! Talán még nincs késő, nem szállí­tottak le a siklóból a csillé­ket... Vissza mindent, amit lehet! A párttitkár hangja csen­dült hirtelen a fülébe. „Ne­héz visszaútat találni.” Hom­lokát kiverte a verejték, vé­gig csurgóit az orrán, de nem bánta. Csak sikerülne! Csak ne találna senkit a siklóban! Itt van már a sikló, hallani a csúzda csattogását. Eloltotta a karbidlámpát és óvatosan haladt előre. Kikémlelt a lég­vágatból a siklóba. Fent a leg­felső osztón égett csak lámpa. Itt csend és sötétség volt. A kitérőben ott ácsorogtak Ozs­várték teli csilléi. Tudta, hogy itt az alkalom. Körülnézett éa kabátjától takarva felvil­lantotta a gyufa lángját. Be­lekotort a legelső csillébe. A csillebárcán hármas volt, a Godó-csapat száma. A gazem­ber Csonka... Lázas sietség­gel szedte elő zsebéből Ozs­várték csillejegyeit. Letépte a drótjáról a sajátjukat s már vissza akarta cserélni az Ozs- vártékéval, amikor ... Hirtelen vakító világosság támadt körülötte. Négy-öt lámpa lobogott fel, káromko­dás, lábdobogás, aztán zápo­roztak rá az ütések. — Megvagy, nyomorult csil­letolvaj ! Dadogni, magyarázkodni próbált, de szóhoz sem jut­hatott. Kezéből kitépték az áruló baligákat s ő egyszerre megértette, hogy késő min­den. Fásultan tűrte, hogy ki­vigyék a lejtősaknán és be- lökdössék a párttitkár szobá­jába. i — x — J éghideg szelek fujdo- gáltak a hegyek felől s már csak néhány nap hiány­zott az újesztendőhöz, amikor Benedek kiszabadult. A jú­niusban megtartott tárgyalá­son Godóék — ígéretükhöz hí­ven — gyalázatosán ellene vallottak; sok régi ügy ke­rült napvilágra. A bíróság az összes körülmények figyelem­be vételével hat hónapra ítél­— Csak kettőt. Elég lesz ket­tő... — Soha nem lehet tudni, — vágott titokzatos arcot az asszony. Pár perc múlva ko­pogtattak az ajtón s vígan topogva, lábáról a havat ver­ve, az öreg Ozsvárt lépett be. Eenedek elfogódottan kínálta hellyel a vendéget, aki azon­ban cseppet sem volt elfogó- tíott. Jóízűen nevetett, a gye­reket ölbekapta és a vége az lett, hogy egy óra múlva ösz- szeszedelőzködtek s átmentek az öregékhez, egy kis ünnep­lésre. Jó bora volt Ozsvártnak, hamar belemelegedtek a be­szélgetésbe. Az öreg semmit se kérdezett, hagyta Benede­ket kedve szerint beszélgetni, csak néha csóválta meg a fe­jét. Benedek szégyenlősen azt is megkérdezte: hogyan ter­mel a brigád? Tartják még a jó eredményeket? — Hát ami azt illeti, ter- melgetünk, termelgetünk elég szépen, — felelte Ozsvárt —, csak azzal nem vagyok ki­békülve, hogy a két legügye­sebb emberemet októberben elvitték katonának. Kaptam ugyan helyettük mást, de tu­dod ezek vidékiek, kényelme­sek. Nehezen illeszkednek a brigádba. — Majd megszoknak... — sóhajtott Benedek. — Vagy megszöknek! — ne­vetett döcögősen Ozsvárt. Amikor aztán a vendégek éjfél után készülődni kezd­tek, összehajtott kis cédulát ejtett ki ünneplője zsebéből-------------­s hogy Benedek felvette ne­ki, egyszerre eszébe jutott va­lami. — Te Péter, ejnye no, de jó, hogy kezembe akadt ez a cé­dula. A csapat jövő havi te­lepítését írtam rá: már ka­rácsony után meg kellett ad­ni a főaknásznak. De hová is tettem a szemüvegemet — kezdett kotorászni a zsebé­ben —, no de keresse a fene, olvasd csak fel nekem, fiam. A te szemed még ablak nél­kül is lát. é B enedek kisimogatta a papírt, melyre az öreg nagy, ormótlan betűivel rá volt írva: Nyugati sikló, 6-os csapat, szocialista brigád. Ol­vasta a neveket: — Ozsvárt János..., Kiss forgács Bertalan ..., Kovács Bálint... — s akkor hirtelen megakadt egy néven. Jól lát? Nem téved? De az ott csak az ő neve lehet, hiszen nincs másik Benedek Péter. — János bácsi... — kezdte, de nem jutott tovább. Szeme előtt összefutottak a betűk, a szoba, az emberek: minden. — Hanem azért egyet kikö­tök! — jegyezte meg Ozsvárt* huncutkásan csillogó szemmel. — A csillejegyeket. te fogod írni s te is rakod rá egytöl- egyig a csillékre. Hogy min­dig eszedben legyen: yan visz- szaút. Mert bárhová is essen az ember, ha nem hiányzik az erős szándék, akkor van visszaút... (Vége) VÁRSZEGI GYÖRGY 1-----­t e. A büntetésben töltött idő megviselte egy kicsit. Hang­jából eltűnt a kötekedő hety­keség, mozdulatai sem árul­tak már el erőszakosságot. Se kát gondolkozott bünteté­sének töltése közben, hogy mihez fog majd, ha kiszaba­dul? Hogy fogadja a családja, hogy fogadják majd az em­berek? Félt a pillanattól, amikor majd a világ elé kell kerülnie. S a pillanat egy­szerre csak elérkezett. Elfogódottan szállt ki a vonatból. Szándékosan este érkezett, hogy ne lássák, még­is úgy érezte, mindenki őt bámulja, mialatt sapkáját szemébe húzva, gyors léptek­kel sietett lakása felé. Szívdobogva állt meg az ajtóban. Mély lélegzetet vett és csengetett. Egy percbe sem került, már ott állt a lámpafényben az örömében hol síró, hol nevető asszony előtt. Aznap este sokáig világított a villany Benedekéknél. Az asszony elmondta, hogy mi­lyen jó helye van a lámpa­töltőben. És bizony, egy kis pénzt is összegyűjtött, szoba­bútorra. Benedek akkor res­telkedve nyúlt a zsebébe s elővette a pénzt, amit „o n - n a n” kapott, a munkájáért. Nem sok... de hiszen, ni- csak! Pontosan annyi, ameny- nyi az asszony pénzéből hi­bázik a befizetéshez, hogy részletfizetésre bútort kap­hassanak ... x — VASÁRNAPI FEJTÖRŐ TV ehezek voltak az első j Naphosszat otthon ődöngött, félt az emberek elé kerülni. Pedig mindenki tudta már akkor, hogy Godóék éveket kaptak az ő hat hónapjával szemben s ez szépítette is va­lamennyire a helyzetét. De mint aki mély szakadékba került, nem látott kiútat helyzetéből. Sehogy sem tud­ta, hogyan kezdjen újra dol­gozni, kitől kérjen segítséget. Hiszen nem volt egy jóbarát­ja se jóformán; mindenkivel összetűzésbe került. Szilveszter estén kimondha­tatlan vágyat érzett, hogy a kaszinóban megigyék egy po­hár bort. Szeretett volna vi­dáman koccintani, boldog új­esztendőt kívánni valakinek, aki nem néz rá görbe szem­mel. Hallgatagon gyújtotta meg a kis fenyőfa gyertyáit és csendes örömmel nézte a gyereket, aki karácsony óta nem tudott betelni az égő gyertyák, a sziporkázó csil­lagszórók boldogságával. Azon az estén fehér ab­rosszal terített az asszony. Az asztalra bor került. A férfinak jólesett ez a figyel­messég. Amikor Ica a poha­rakat válogatta elő a kony­haszekrényből, mosolyogva szólt rá: 1919 szeptember 6-án volt a felsőgallai bányamunkások! hősi megmozdulása. Ennek emlékére rendezik meg minden évben a bányásznapot. Vízszintes: 1. Nógrád megye bányaüzeme. 6. Angol eposzköltő volt. 12. Nemzet. 13. Neki m. hangzói. 15. Nagyon csúnya. 16. Azonos betűk. 17. A nehéz fizi­kai munkát segíti a bányában. 10. Vissza: menni angolul. 21. Klasszikus dolog. 23. A Cigány­báró egyik alakja. 24. NY. 25. A hant. 27. A régi mértékegység. 28. \ Névelővel: sérülés a testen. 29. Hím állat. 30. Cipészszerszám. 31. Művészet latinul. 32. Gépko­csimárka. 34. Elektromosságban a pozitív sarok. 36. Mázolt. 38. Sebhely. 39. Megsérül. 41. össze­tételekben újat jelent. 42. Mint vízsz. 30. sz. 43. Ital. 44. Versso­rok végén van. 45. Lágy fém. 46. végtelen kohó. 48. Odanyújtás. 51. Mutatószó. 52. Kórus. 54. Név­elővel* csúnya. 55. Érinti. 56. Láb része. 58. Apró közepe. 59. Ered­ménye évről-évre sok millió fo­rint a bányászatban (folyt. függ. 60.) 61. Alig van már bányász- család. ahol ne volna a szobá­ban. 64. Középen kérges. 66. Vi­gadj! 67. Mint vízsz. 41. sz. 69. Félig nála. 70. öltözék. 71. Angol férfinév. 72. Hőemelkedés m. hangzói. 73. GGÖ. 75. Lusták. 78. Félig reggel. 79. Angol mérték- egység. 80. Tiszta németül. 81. Fejének ékessége. 82. Törők név. 83. Nem többet. 85. Napszak. 86. A munkateljesítmény egysége. 88 . Ba-be németül. 89 Óhajtó. 91. Eeykori tartomány Közép-Olas**- országban. 92. A nagyobb helyi­ség. Függőleges: 1. Bányászközség. 2. Idős. 3. Nála m. hangzói. 4. KAB. 5. Ez a burkolat. 7. Női név. 8. Csen. 9. Tóni m. hang­zói. 10. Vajon nagyon régi? 11. Bányaváros. 13. Hosszúkás ter­metű. 14. A bányászok munkáját segítik ezek a berendezések Is. 13. NSA. 19. Akadály. 22. Elismerés. 24. Enni németül. 26. Ről párja. 28. Angyal-fajta. 33. Műhaj. 34. Fő ütőér. 35. AUateledelt. 37. Csi­szolt kőkorszak. 39. Király fran­cia nyelven kiejtve. 40. Jugosz­láv város. 47. Rossz tanácsadó. 49. Vissza: súlyos betegség. 50. Érdes. SÍ. Rádió világmárka. 53. Piros németül. 55. Nem nappali. 50. A bányák gépesítése folya­mán ez is majdnem minden bá­nyában van már. 57. Vissza: nagyszerű. 59. Szoros a Kárpá­tokban. 62. Kanton Svájcban. 63. Pompás! 65. Hamis vád. 68. Az élére. 74. Visszafelé bejegyző! 76. Vissza: Ilyen a rágós hús. 77. Visszanyit. 78. Jelzőberendezés. 83. Eöl. 84. Hajó része. 87. Azo­nos betűk. 90. Kicsinyítő képző. Az oó, Illetve az öő betűk kö­zött nem teszünk különbséget. Beküldendő: Vizsz. 1. 17, 59 (folyt. függ. 60.) 61. függ. 1, 11, 14. 56. valamint a VASÁRNAPI fejtörő szelvény. Beküldési határidő: szeptember 4. Kérjük rejtvényfejtőinket. hogy megfej­téseinket lehetőleg levelezőlapon, a szelvény mellé'.-’etével küldjék be szerkesztőségünk címére. Múltheti fejtörőnk helyes meg­fejtése; Tanganyika. Uganda, Mauritánia. Gabon, Togo, Mali, C*>ád. Marokkó. Kamerun, Libia. Könyvjutalmat nyertek* Katona Erika Balassagyarmat. Király Al­bert Pásztó, Gőz Béla Salgótar­ján. A könyveket postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents