Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-19 / 66-67. szám

10

NÖGRÄDINEPÜJSAO

1963. augusztus 19.

ß^®3Q0

hogy a szoba nem is olyan neki, hogy felépülése után Fegyelmit kapott, csapatveze- kicsi, mint gondolta és hogy benyújtott sekélykérelmét el- tői tisztségéből leváltották,

XT éső délutánba nyúlt a zal az emberrel, ha mindjárt ■■•“•vezetőségi értekezlet. A az arcomba nevet is. Hátha tágasnak nem mondható he- eltévedt, hátha segítene még lyiségben, ahol már egyéb- rajta a szó? Mi a vélemé- ként is vágni lehetett volna nyük? a füstöt, legalább tizen szívták a cigarettát. Bakonyi, a Késő este lett, mire a ha- köpcös kis főmérnök fuldo- tározat megszületett. Bene- kolva nyitott ablakot és ap- dek Péter vájár, sorozatos ró, párnás tenyereivel pró- műszakmulasztásai miatt fe- bálta az ablakrésen kiterelni gyelmi utón való elbocsátás az orra alá fújt füstfellegeket. helyett írásbeli megrovást Egy darabig vesződött vele, kap, utolsó figyelmeztetéssel, aztán látván, munkája hasz- * » *

talanságát reménytvesztve fordult a párttitkár felé.

— Nos, miben maradunk a Benedek-ügyben ?

zett a gyerek felé, nem ébredt-e fel. Aztán halkan, szinte csak magának, tette hozzá: — Lasan már főzni sem tudok, ha ez így megy napról-napra.;.

a fürdőszoba se éppen bolondság. De azért kifogást mindjárt talált most is: "Mi az anyánk micsodáját tesszük belé ? * — mutatott a tágas, parkettás, szobára. Hiszen ez olyanoknak való mint a Hargitai mérnök, akinek három

utasították. mint összeférhetetlent, a munkatársai közt is bomlasztó te- — No jó, — fújtatott feldü- vékenységet folytató dolgozót, hödve — ha nektek csak ad- Büntetésből fenntartási dig kell a ló, míg húz, majd munkára osztották, csinálok én munkaversenyt! o

Szótlanul, komor

IJenedek keserű szájíz- zel ébredt.

Az ágy melletti ‘ széken

A párttitkár maga nem harsányan és sürgetően ber- dohanyos, gyomorbajos ember. regett a vekker. Ügyetlen ke- akit a cigarettafüst ugyan- zgkkel tapogatott végig raj- ugy bántott, mint Bakonyit, ta, hogy elzárja. A kísérlet de mindvégig fegyelmezet- nem sikerült s ez felbőszítet- ten ült a helyen — az elotte fekvő iratcsomóra tette a Hogy a fene egyen

kezét. meg...

— A vezetőség nem ért

egyet a fegyelmi határozat- A sötétben még egyszer tatai. lálomra a hang irányába sö— De drága Vígh elvtárs, port egyik kezével. Sikerült — kezdte szinte könyörögve levernie az órát. de az valami a főmérnök — mikor aka- puhára esve, tovább berre- runk már végre érvényt sze- gett.

rezni annak a határozatnak,

hogy a fegyelmezetlenséget Vegre alábbhagyott a csör- felszámoljuk? Ha én most ■ Benedek a másik olda- holmi kis írásbeli megrovás- Iára fordult. Akkor ^ halkan sál cirógatom meg ezt a Be- nyílott az ajtó, belépett az nedeket, egyszerűen a ké- asszony.

pembe vigyorog és a legkö- _ Péter.., Hat óra elmúlt, zelebbi fizetéskor egy hétig Kelj fel... tanácstalant állt nem jón munkába! Esetleg ideigi aztán megérintette

meg ] utalomudulesre is sza- az alvó vállát mot tart.

S hogy erre derültség tá- — Hallottam, nem vagyok madt a szobában, mégjobban süket — morgott az ember nekihevülve folytatta: és a fülére húzta a párnát —

— Tessék, most kaptam mit állsz még itt, mi? Nem

meg a jövő évi tervfeladato- érted, hogy nem vagyok sü- kat. öt vagonnal emelték a két?

napi termelésünket! — meg- — Akkor kelj fel — húzlobogtatta a papírt. De ki- ta össze magán a kabátot vei hozom én ki a napi hat- fázósan az asszony — mert vannyolc vagonomat ezen a megint elkésel, nem hagynak rossz lejtősaknán? Az ilyen beszállni, aztán annak is én Benedek-féle emberekkel? — leszek az pka, mint minden- Tessék — fordult a főak- nek.

nászok felé —, szóljanak ma- — Mi közöd hozzá? A maguk is, nehogy az legyen, gad dolgával törődj,

hogy csak én vagyok ellene!

— Ebben az évben már öt Amint az asszony szó nélmulasztása volt, — nyitotta hül kiment, újra belebújt a szét a naplóját Adám főak- párnák közé, de már nem nász — a múlt hónapban aludt el. Torka kiszáradt, nem hiányzott, de azelőtt gyomra émelygett. Talán egy annál inkább: egymásután óra is lehetett már éjszakét napig maradt otthon. ha. amikor hazakecmergett

— Kérem — tárta szét kar- Godóéktól. Alaposan beszíjait Bakonyi. — A tények v<>tt a pálinkától. Ráadásul beszélnek. el is nyerték a pénzét azok

— Igaz, — mondta békí- az átkozottak. Már előre kötőén a párttitkár — amit P°tt, hogy milyen parázs vi- mondott, az mind igaz. De *■a *?sz Icával, ha az keresi nézzük meg azt is, hogy tu- a pénzt. Egyszer már befog- lajdonképpen milyen ember- la a száját annak is, hogy nem ről van szó? Iszik, züllik Be- hoszoni meg. Mindig a pen- nedek az utóbbi időben? Igen. nyafog, örökke sírásra

Kimaradozik a munkából, a , a, szaj.a- Hiszen az este nem dolgozik rendesen? Vi- ??ar u.gy 1® X°^’ nyer.

tathatatlan, sok baj van ve- Valami ketszaznyolcvan föle. De megnéztük-e már egy- rin*; Ha Csonka

Szer is alaposabban, hogy mi n?m, mgerkedik vele... A a csuda ütött abba az ember- _ mindent visszanyertek

be? Hát akik itt ülnek, mind tcűe> raadasul tartozik is ket- évek óta ismerik. Ha nagy- szazak Persze, mert berugat- szájú is, de becsületes, dől- tak s USY csaltak a bitan- gos munkás volt azelőtt. Az ®ok’ ahogy csak akartak.

igaz, hogy régen volt, de így — No, de leverem rajtuk, voU.Aversenytablan az el- az biztos... Ez a gondolat sok közt emlegettük a nevet! kiugrasztotta az ágyból. Fel- A csapata mindig elen járt. csaVarta a villanyt és dide- De miért. — mordult regve öltözködött a kopár meg a sarokban Ozsvart, a szobában. A bakancsot húz- Bzikar, öreg csapatvezető. — va észrevette, hogy egyiknek Olyan csapatot verbuvált leválik a talpa. A sínbe

össze maganak, hogy a bányát akadhatott, vagy mi lett ve- “ kihordtak volna a kalap- le Mikor is kap bakancsot,

juKban. _A kocsi tolta a lovat, Majd valamikor a nyáron, de Pem a„ ° húzta a kocsit. így az m^g messze van Hát csak könnyű legenykedm. Amióta ^ a bakancsukat! - szetment a csapat, Benedsk gondolta günyosan. Ha minnincs sehol. den jól megy. úgy itthagyja

— Dehogynem. A kocsma- ezt a büdös fészket hogy ba"> az, ulti-brigádban - viss2a se néz többé

szolt valaki a másik sarokból, a cigarettafüst mögül. A gyerek aludt még, Ica a

— Jó, — mondta a párt- tűzhelynél piszmogott, amikor

titkár — iszik, fegyelmezet- kiment a konyhába. Munkás- lenkedik, nagyszájú, köteke- kabátját lecibálta a szögről, dő. Igaza van az üzemveze- mire az asszony szótlanul tettének, hogy ilyen emberekkel te az asztal szélére az ülném lehet dolgozni. De kér- sáepaoírha takart ennivalót, dem én az elvtársaktól: le- Benedekben határtalan gyű- ültünk-e az utóbbi időben az ] öl etet lobbantott ez a mnz- asztalhoz Benedek mellé? Ki- dulat. Persze, a zsíroskenyér! faagattuk-e miféle ördög bújt Legalább megkenné tisztessé- bele? Próbáltuk-e észretérí- pesen. de csak megmutatja a teni? zsírnak hoey az ember gyom_

_ i__i_ ra fordul ki tőle.

— Próbálja meg, — legyintett Adám — ha ugyan meg- _ Nem keni _ vágta az hallgatja. De ha meghallgat- asztal közenére a kenyeret, ja annak sincs sok értelme. — Ha mindig csak ezt adod

— Lehet, hogy makacsnak keii!

tartanak. — mosolygott a

párttitkár — de kitartok az — Nincs más. Tudod, hogy álláspontom mellett. Én még nincs más... — sírta el ma- egyszer beszélni akarok az- gát az asszony s ijedten né— Ne bőgj ! — csikorított a fogán az ember. — Vizet adj !

Az asszony szepegve hozta a

horpadt Plébögrét s Benedek, milyen bútort hoztak össze míg a karbidlámpával bab- }.^ esztendő alatt! Igaz,

rált félszemmel az aszony h Telek Jani -s másféle

sapadt arcat kémlelte. Rossz ember 01yan világravaló< te. színben van, úgy latszik, nem ngrős-fajta. Az kikaparja a nyög hiába. Kicsit lehiggadt, míg a lámpát igazgatta, de csak az ajtóból szólt vissza, mielőtt behúzta volna.

arccal

gyűrte zsebre a fegyelmi papírt. Hosszú idők óta először akkor rúgott be a kocsmában, amúgy istenigazában. S akkor ütötte meg legelőször az asz- szonyt, mert a szokatlan eseNo, aztán nekem ne picsogj. Ha minden jól jön ki,

Csinált is. Már az első hó- . , .. , , „ napokban másodiknak törte

autó hordta a holmit. No, az jej magdt a havi versenyben övék egy kocsira is ráfért... g azontúl

nem tágítottak az

Morgott, dohogott, végül e^s° három helytől, mégis az aszony győzött. Ha _ No _ mondta Icának,

nincs bútor, hát majd lesz. amint legelőször vittek haza meny miatt porolni kezdett Benedek Te!ekékaek sem ,_volt, s lám- a vastagabbra sikerült boriié- vele.

. — kot — kezdődik a sztahanovistaság.

De hiába volt a hónapokig tartó következetes küzdelem.

Amikor a termelési tanácskozáson közzétették a sztahanovista címre felterjesztettek névsorát, Benedek sera a maga nevét, de csapata egyik tagjáét sem találta a felolva- — Fütyülök én a sztahano- sottak között.

pénzt a kő alól is. Persze, teheti: élmunkás, sztahanovista.

Benedek erre csak ingerülten legyintett egyet.

nem várjuk'itt meg a nyarat, vistára ! Engem ne reklámozAkkor aztán kievickélünk ebből a rongy kódusságból.

zanak, úgyis csak bolondítás az egész. Ha dolgozom: keresek — ha nem dolgozom, nem keresek. Persze könnyű azoknak, akiknek a pofalemezét az újságok mutatják. A bá— Hát ezt minek köszönhetjük ? — támadt nyersen a szakszervezeti titkárra.

A ház előtt feltűrte kis- ^ kabátja gallérját. A március már megroppantotta helyekre rakja őket. (Az új- a patakok jégpnácélját. Éjsza- ságfirkálók meg mindig ka ólmos eső eshetett, mert körülöttük lebzselnek.) üvegszeru, vékony jegreteg ropogott a hó tetején. Óvatosan, a világosból jövő ember hunyorgásával toppantott néhányat a síkos úton, míg csak hozzá nem szokott az utcai világításhoz. Az út néptelen volt még, a házak ablakai csak imitt-amott világosodtak meg s ebből Benedek rögtön rájött, hogy az asszony — ismerve az ébresztéssel járó hercehurcákat — már megint előrebabrálta az órát. Ott egye meg a fene, mindegy már ! Ha visszamegy, ebből is csak veszekedés lesz. Ha nem megy vissza: fagyoskodhat vagy félórát a kis vonatnál, mert az csak fél hét előtt

A csendes, jóravaló asszony erre összeszedelőzködött s meg sem állt az Alföldig, ahol szülei laktak. Benedek hagyta, hadd menjen útjára. Űgyis tudta, hogy hamarosan visszajön, hiszen már harmadik hónapjában volt akkor. De a hetek teltek, Ica nem jelentkezett. Benedekre ólomsúllyal nehezedett az egyedüllét. Talán soha nem lett volna akkora szüksége az asszonyra, mint ebben az időben, amikor nem akadt a környezetében ember, aki szives tekintetet vetet volna rá.

A titkár, aki valamikor csapatvezetője volt, a járási

pártbizottságra hivatkozott, Büszkesége nagyobb volt,

i/r^unka" csűrte-csavarta a dolgot. Vé- semhogy utána induljon az

gül is kibökte, hogy igaz, a asszonynak,

termelési követelményeket teljesítették, de vannak olyan _ szempontok is, melyeknek

Ennek a sora van most, nem tett eleget a brigád. Töb— mondta békítőén az asz- bek között: nem járnak rendszony. — Nekik áll a világ. A szeresen gyűlésekre, politikasztahanovistáknak. ila§ nem képezik magukat.

— Nem küldtem: nem is hívom, — mondta a szomszédok kérdezősködéseire. — Egyedül is eltalál oda, ahol a visszafelé szóló bilétát adják.

— Áll, ameddig áll.;. — mormogta Benedek. Szó, ami szó, érezte, hogy van valami

meg éppen magukért.

kabátjára tűzve fénylik valami, arra mindjárt más szemmel néznek. Ej őt ne bámulja senki. Eddig is dolgozott, ezután is fog, míg ereje bírja. 1952-ben volt ez, amikor a Loy-mozgalom bejárta az

............._______________ ,A magány és elhagyatottság

A

z államkölcsön jegyzéseknél hónapjaiban végképp rákapott nem tettek ki az ita'ra- Először csak azzal tért be az italmérésbe, hogy munkából jövet be kap egy Benedek végighalgatta a ki- féldecit, mielőtt a hideg la- igaza az aszonynak. Akinek a fogásokat, aztán az asztalra kásba hazatér. Az első pohár

ejtette súlyos öklét, de akkor ital jólesett, megivott hát még már a szakszervezeti könyve eggyel. A fáradt, kiéhezett is a markában volt. Hogy emberen azonban hamar erőt milyen vita zajlott le közte és vett az ital: elvesztette ural- az ÜB. közt, azt a kívülállók mát önmaga fölött. Ezek a nem tudták pontosan. O még munkából egyenest a kocsmá- évek múlva is esküdözött, ha való betérések egyre sű- hogy csak az asztalt verte rűbbek lettek, egyre később meg a szakszervezeti titkár indult haza, a rideggé vált előtt, mások viszont úgy ta- lakásba, lálgatták, hogy magát a szak- „

szervezeti titkárt. 1956 őszét írtak. Mar majdnem novemberre fordult az A szakszervezeti könyv idő, amikor az ellenforrada- visszaadásából nagy ribilió lom hulláma eljutott a városkeletkezett. A csapatvezető káig. Mint aféle újságot nem példáját követve, a csapatból, olvasó, rádiót nem hallgató még négyen jelentették be, ember, csak a kocsmában hal- hogy nem kívánnak többé lottak után próbált tájékozód- szakszervezeti tagok lenni, ni az események felől. Egy es- Benedeket hivatták ide-oda, te odadűlöngélt mellé a kis még a járási pártbizottság is Tórák és bizalmasan kacsin- foglalkozott a dologgal. De a ra: feldühödött vájár meg se hallgatta az intelmet. »Nem vagyok párttag« — mondta —

»nem tartozunk egymásnak számadással.« Attól a perctől kezdve nem fizetett szakszervezeti díjat. Az irodát elkerülte, ha hivatták se ment be:

»Köpök rátok, csak papoltok, jártatjátok a szátokat.«

— No, komám, viszik már az irhájukat a komcsik ! Most visszaüthetünk nekik mindenért !

indul. Benedek az utóbbit választotta.

országot s az akna fölé is kitűzték a bányászok harci jelszavát: "Termelj ma többet, mint tegnap ! *

Amikor évekkel ézelőtt Ica unszolására lakást kért az épülő szocialista váosban, nem Benedek csöndesen moso- bízott benne, hogy meg tudja lyogta a jelszót. Ma többet, szokni a környezetet. Igaz, mint tegnap... Nono, még

Aztán lassan a versenyvállalásokkal is békén hagyták. Ügy látszott, mintha megfeledkeztek volna a Benedek- csapatról. Persze, nem feledkeztek meg sőt, éppenséggel nagy gondja volt miattuk a termelési felelősnek, aki váltig törte a fejét, vajon hogyan nevelje meg őket ? S hogy mennyire nem feledkeztek meg róluk, az is bizonyította, hogy egy gyengébben sikerült hónap után egyszer csak ott találta magát Benedek a versenytáblán, mégpedig egy

Benedek soha életében nem állhatta a hunyorgó, mindig fontoskodó vájárt.

— Miért akarsz te fizetni ? — mordult az emberre.

— Miért, no miért ! Talán neked nem is volt jóakaród akit szívesen megcirógatnál viszonzásul ? Mire vársz ? Este téged is beválasztottunk a forradalmi bizottságba.

— Be az anyátok... — s megmondta, hogy mibe — En- gem ne választgasson senki. Köpök én a bizottságoto,lra, meg a locsogásotokra. Nekem elég volt már a maszlagokból. érted-e ?

De azért érdeklődéssel szemlélte az eseményeket. Amikor a bánya volt műhelymár akkor is mutatós volt az kitörik a nyakukat, akik úgy ^Íf^J17ÍÜn-„lovag<?lva’, a maga titkára a sztrájkok idején arra tpiniilps pmplptps poületp- sietnek! Pedig akkoriban nem miencvennegy szazalekaval. kérte: nem tnltppo.o

új telpülés, emeletes épülete- sietnek ! Pedig akkoriban nem ivei, a félig-kész házak friss egyszer maga is részesült ver- mész-szagával, s sürgölődő senyj utalómban. Egyszer egy

daruk sokadalmával. De valahogyan nagyon furcsállta az épületek formáját. "Olyanok, mint a skatulyák" — mondogatta. Azt sem tudta elképzelni, hogy ő negyvened- ötvened magával egy épületben lakjon. Gyerekkorát falun töltötte: szeme megszokta a szabad táj bőkezű méreteit s ezek az új arányok nagyon törpéknek tűntek előtte. Hogy ő egy gyufaskatulya szobában lakjon ! Inkább maradt volna a régi helyükön, a bányatelepen, mert ott legalább kert volt, állatot lehetett tartani és közel volt az erdő. Dehát az asszonyt úgy belelovalták az új lakásba, hogy nem lehetett birni vele. Persze, az asszonyoknak mindig új kell: a zománcozott tűzhely, parketzsebórát is kapott. Mert ha csapata messze is járt a sztahanovista szinttől, azért általában mindig inkább jóval felette jártak a normának, mint alatta. S a szakszervezeti titkár sokszor célozgatott a csapatnak, hogy az a messze nem is lenne olyan messze...

P e Benedek nem vette komolyan az UB. szavait. Ha munkahelyén felkeresték, hogy tegyen versenyvállalást, csak eltolta maga elől a papírt, »írjatok rá, amit akartok.« Vagy ezt mondta: »Vállalok én mindent, csak hagyjatok békén.«

Napokig dúlt-fújt magában az eset után. Szóval így áll a helyzet ? Amikor segélyről lenne szó, elzárkóznak ? Kitüntetésre mást terjesztenek fel helyette ? Csak amikor macerálni kell valakit, akkor jut eszükbe Benedek Péter ?

kérte: nem töltene-e dupla műszakot az egyik földalatti szivattyúnál, csak megvonta a vállát.

A dolgomtól éppen .. Legalább addig sem ülök egyedül otthon.

— Szaki bácsi, maga nem talált gyorsabb járművet magának ? — Benedek horkan1955-ben történt, hogy megsérült, hónapokig betegeskedett. A szakszervezeti vezetőségben akkoriban változások tás szoba, vízvezeték. Mintha történtek ; az új vezetőségből tott, mint a bika s úgy vágta a régi, épített sparheld nem is senkinek sem jutott eszébe P°f°n a csillést az egész ki“ >ó 1 b»« ™B,ä,oS,ss>: - s;

Amikor később Icával meg- Keserűen vette ezt tudomásul, senytáblának esett. Ezzel az- szemlélték a lakást, kiderült, De legjobban mégis az fájt tán be is telt a mérték.

— Köszönöm Benedek elvr.-VMaat ‘‘““SS"..'

gém ne elvtársnzzon ! — för- medt rá Benedek — Ha eddig nem voltam elvta-suk, most ne legyek az. amikor az embernek a bőrét lyukasztók ki érte ! De munkába szorgalmasan eljárt, ha mégoly görbén is néztek rá miatta. Később, mikor ez az érdeme szóba került, helytállásáért megdicsérték, csak ellegyin- tette a dolgot:

be, verekedésbe vitte, izegni- mozogni kezdett. Csapatának tagjai ismerték őt, tudták, hogy ilyenkor nem érdemes szólni hozzá, mert hamar eljár a keze. Az a fiatal csillés viszont, aki csak néhány napja került az üzemhez, nem ismerhette Benedek természetét s így mosolygós arcai kérdezte tőle a versenytábla előtt:

— Üntam magam otthon, ennyi az egész. Meg aztán a pénz is kellett, hogy leszophassam magam. Nem érdemes cécót csinálni belőle.

VARSZEGI GYÖRGY (Folytatjuk)