Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-29 / 52. szám

Y 1963. jön his 29. NÖGRÄDI NEPTTJSÄG 5 Túlteljesítették export tervüket a bányagépgifáriak A Salgótarjáni Bányagép­gyár dolgozói igen fontos be­rendezéseket gyártanak nem­csak a szén, hanem az ércbá­nyászok számára is. A terme­lési érték igen nagy hányadát o szállítószalagok, az ezekhez szükséges kisegítő berendezé­sek, és a bányászat frontfej­téseiben használt süveggeren­dák gyártása teszi ki. Számos kisebb, úgynevezett egyedi gyártással is foglalkoznak a gépgyáriak, hogy zavartalanná tegyék bányászaink munkáját. A bányagépgyár ez évi ren­delésében igen jelentős helyet foglal el az exportkötelezett­ség is. Főképpen szállítószala- golcat küldenek Lengyelország­ba, a Haldex Vállalatnak. A gyár dolgozói az év elején ar­ra tettek kötelező ígéretet, hogy munkájuk jobb meg­szervezésével a süveggerendák gyártása mellett jelentősen túlteljesítik az első félév ex­port előírását. Munkájukat si­ker koronázta. A nagyszerű üzem- és munkaszervezés, a dolgozók szocialista munka­versenye gyümölcsözően ha­tott az év első felében. Csü­törtökön már azt jelenthették, hogy eleget tettek ígéretük­nek, s az első félévre vállalt 560 ezer forintos export túl­teljesítést is valóra váltották. Fényképezőgépünk lencséjé­vel is ellátogattunk a bánya- gépgyárba. Mindenütt serény munkával találkozhattunk. Íme a bizonyíték. Pontos munkát igényel ftx exportra szállítandó gumiszalagok meghajtóművének összeszerelése. Tollár Ferenc lakatos, aki szak­mája mellett sportoló is, ejtőernyős — munkában, sportban egy­aránt megállja helyét. A Rudabányai Vasércbánya részére Is készítenek itt alkatrésze­ket. Tamásfalvt László és Sándor László lakatosok a vasércbá­nya rekonstrukciójához szükséges szállítóberendezésen dolgoz­ni. <&> ' Készül a süveg- gerenda, a korsze­rű biztosításhoz szük­séges fontos tarto­zék. Czitor Gyula és Kovács József a sü­veggerenda gyártá­sát végzi nagy szor­galommal. Uj üzemrésszel bővül a Salgótarjáni Bányagépgyár. A tárnok és a süveggerendák gyártásához már épül az új üzemrész. Egy millió forintos túlteljesítés a Vasötvözetgyárban A községfejlesztési feladatokról tárgyaltak A Szécsényi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága legú- tobbi ülését Mihálygerge köz­ségben tartotta. Megtárgyalták a községi tanács végrehajtó bizottságának a község fejlesz­tésével kapcsolatos tevékeny­ségét. A feladatokkal kapcso­latban fontos határozatokat hoztok. Többek között *150 000 forintos hitelt igényelnek a községfejlesztési feladatok még hátralévő megvalósítá­sához. Javaslatot tettek, hogy a községi tanács végrehajtó­bizottsága ülésén negyedéven­ként, a tanácsülés pedig fél évenként értékelje a végzett munkát. Utasították a közsé­gi tanács végrehajtó bizott­ságát, hogy a választási kis- gyűléseken a dolgozók által elmondott javaslatokat a le­hetőség szerint, sorrenben hajtsák végre. Gondoskodja­nak arról, hegy a munkában részt vett társadalmi dolgo­zóknak kitüntetéseket és okle­veleket adjanak át november 7-én. A járási végrehajtó bizott­ság továbbiakban a költségve­tési gazdálkodás végrehajtá­sát majd a félévi munkater­vét tárgyalta. Ötvennégy vizsgálat A népiellenőrzési szervek 1962-ben 54 esetben végeztek vizsgálatot. Ezek közül 6 eset­ben ipari területen, 21 esetben mezőgazdasági területen, 8 esetben >a kereskedelemben, 2 eestben a közlekedésnél é6 szállításnál, 3 esetben az egészségügyi, 2 esetben szociá­lis, kulturális területen. Ve­gyes jellegű vizsgálatot 12 esetben, amely foglalkozott a városrendezéssel, üzemélelme­zéssel, készletgazdálkodással, községfejlesztési alap felhasz­nálásával. A munkában 754 népi ellenőr, 137 szakértő .foglalkozott összesen 3821 munkanap ráfordítással. A Magyar Vasötvözetgyár dolgozói egész évre tett ver­senyvállalásukban 75 tonna ferroszilicium gyártását vál­lalták terven felül. Azt Ígér­ték, hogy ebből a mennyi­ségből az év el§ő felében 32 tonnát termelnek le. hászoknak. Az akarat azon­ban diadalmaskodott a ter­mészeti nehézségek felett. A vasötvözetgyár dolgozói csü­törtökön azt jelenthették, hogy teljesítették első félévi tervüket, s a hátralévő idő­szakban még egy millió fo­rint értékű ferrószilicium- mal teljesítik túl a hat hó­napra előirányzott tervüket ►»»----------------­A gyár dolgozóinak munká­ját is nagymértékben gátol­ta a zord időjárás. A kohá­szoknak sokszor emberfeletti munkát kellett kifejteni, hogy egyenletesen teljesítsék ter­vüket. A kemencéknél a rek- kenő hőséggel az úgynevezett pódiumon túl pedig a kemény hideggel kellett birkózni a ko­A szorospatakiak példamutatása Az elmúlt napokban Szoros­patak bányatelep dolgozói, mintegy 74 férfi és nő vér­adásra jelentkezett. A vér­adók összesen 25,5 liter vért adtak. Mint az egészségügyi szervek ezt kijelentik, a szo­rospatakiak véradó teljesítmé­nye viszonylagos formában az egész megyére kimagasló tel­jesítmény. Külön kiemelik a helybeli Vöröskereszt szerve­ző munkáját. n nnrm rumnn nnnrmn nfinnnonivifwvwinriff r - »“»*«**"***www** Amikor Salgótar­jánban is felropogtak a fegyverek, az elsők között öltötte magára az akkor egy-két „hazafi”-tól annyira gyűlölt pufajkát Mol­nár József, a sajgó- bányai fiatal vájár. Azok alatt a hóna­pok alatt bizony sok­szor vált rémült ijedtté a fiatal Mol­náráé arca, ha az er­dő felől lövéseket sodort a telep felé a szél. A férj, a salgói szakasszal járta a megyét, s ha kellett meggyőző szóval, ér­vekkel védte a pro­letárok hatalmát, a proletárdiktatúrát, nehogy úrrá legyen a „távoli rokonok” álffij szított eszme a tévelygőkön. Lassan telt az idő! Óráknak tűntek a percek. Az őrségben szinte napoknak. De az éjszakai sö­tét zavarossága után végre bíbor vörösen hasadt a hajnal a bá­nyatelep és a megye felett. Nyugvásra tértek a fegyverek! Molnár Jóska pufaj- káját is a bányász­kabát váltotta fel, fegyverét a karbid­lámpa. BÁNVÁSZ Molnár József Salgóbánya... A nyugodt élet visszatért rendes medrébe! Egyre több szenet adott a bánya, a házfalak golyó­ütötte sebeit is új vakolat réteg fedte, s amikor „siktájá- ból” hazatért az em­ber, vidám nevetés­sel fogadta a család. Boldogok voltak és nyugodtak!! Az örökké mozgé­kony Molnár Jóskát azonban ez a nyu­galom nem kárhoz­tatta tétlenségre. Nem is tudta volna! Nem olyan fából fa­ragták ezt az em­bert!! Agitálni kezdett! Először azzal, hogy a Nagytelepről 60 he­lyett 80 csillét küldje­nek a felszínre. Meg azért is, hogy ne hoz­zanak szégyent a bá­nyász névre, amire olyan büszke a Mol­nár dinasztia har­madíziglen visszame­nő férfi tagja, akik mind a föld gyomrá­ban keresték kenye- ■rüket. Nem is maradt Ve az összevont trösztbi­zottságba, s hogy a sorozat teljes legyen, — ami munkája után érthető is — a párt- bizottság első ülésén a végrehajtó bizott­ság tagja lett és ezt újságolta nagy öröm­mel a várakozó asz- szonynak a buszmeg­állónál. A fiatal Molnár Jóska most még a marxizmus—leniniz- must gyűjtögeti a fe­jében az Avas-alji városban, ahová a párt iskolára küldte. Az iskola után bá­nyaipari technikum­ba készül, mert a két Molnár-csemete mellett az idő múlá­sával nem akar le­maradni, és persze ezt kívánja a „ma­gasabb” politika is, — az emberi előrelá­tás. Megvalósult tervek, — megtervezett jövő —, ez jellemzi Mol­nár József salgóbá- nyai vájár életéi! Nincs benne ország­ra — világra szóló cselekmény, ez az írás sem más, mint egyszerű szavakkal megrajzolt portré a becsületes nógrádi bányászok egyikéről. Kovács János .........................................................................................................iiiiiimiiiiiiib a Molnár-brigád. Csakhamar a „Mun- kás-parasztha- talom”-ért érdem­érem mellé miniszte­ri kitüntetések és a kiváló dolgozó jel­vény is odakerült!! A legfiatalabb, de a legszorgalmasabb vájár hírében állt a trösztnél és kommu­nistának tartották a telepen. A zsebében 1956 óta dédelgetett helyet kapott a párt­tagkönyv és mint a párttagok vezetője, tekintélynek számí­tott a bányánál. Tudták, Molnár Jóskára lehet számí­tani, ha a termelés­ről, ha kultúrmeg- mozdulásról volt szó. S alig egy hónapja, hogy tanácskozásra gyűltek össze a Nóg- rád megyei Szénbá­nyászati Tröszt kom­munistáinak küldöt­tei, ahol a miskolci pártiskoláról haza­tért Molnár József is részt vett, — újabb megtiszteltetés érte. A küldöttek egy­hangúan pártbizott­sági tagnak javasolták HiiiiiiiniuniimnitHimHniiHiHiiMiHmiMHMnniiiHHi A múszakj fejlesztéfóruma Az üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze j. A munkások általában megértették az utóbbi két- három évben folyó norma­rendezések szükségességét. Belátják, hogy a munkafel­tételek javulásával — akár gépesítés útján, vagy egyéb okokból következett be — a munkateljesítményeket is emelni kell, vagyis, egy bi­zonyos időegység alatt ma többet kell termeim^ mint rosszabb munkafeltételek mellett tegnap. De az erő­feszítésekkor sokszor azt is tapasztalják, hogy hiába ál­lítanak elő egy-egy darabot ma rövidebb idő alatt, mint tegnap, ezzel még a műhely vagy üzemegység egy mű­szak alatt nem termel töb­bet. Saját bőrükön tapasztal­ják, hogy a műszak egy ré­sze alatt az eddigieknél gyor­sabban, szorgalmasabban, kell dolgozzanak, míg a mű­szak másik részében az ed­digieknél is több a semmi­tevés. Joggal teszik fel ilyen­kor a kérdést: miért kellett a munkanormákat szigoríta­ni? A normák szigorítása előtt az egyenletes munka­tempó mellett kevésbé fárad­tak el, kevesebb volt a kap­kodás, az idegeskedés. Mi­ért nem lehet folyamatossá tenni a teremlést? Ha kö­zelebbről megvizsgáljuk az ütemtelen termelés okait, könnyen megtaláljuk, hol az anyagellátás, hol a gépek gyakori meghibásodása, üzemzavarok, hol a műszaki előkészítés, zavarja a folya- • yiatos termelést. A termelés folyamatossá­ga, illetve annak biztosítása elsősorban már nem a fi­zikai dolgozók, hanem c ter­melés irányítóinak, vezetői­nek az ügye, feladata. Csak a vezetők láthatják a ter­melés szűk keresztmetszetét, csak ők tudnak ebben a kér­désben hatékonyan intézked­ni, csak az ő jobb munkájuk eredményeként háríthatok el a folyamatos termelést gát­ló akadályok. Ezért halljuk az utóbbi időben mind gyakrab­ban, elsősorban a munkások részéről, hogy végre valahá- ra a vezetők „normáját” is rendezni kellene. Ez más szavakkal kifejezve nem je­lent egy ebe f, mint a vezetési színvonal megjavítását. A Központi Bizottság legutób­bi ülésén is — melyen gaz­dasági életünk főbb kérdé­seit a második ötéves terv­vel kapcsolatos feladatokat vitatták meg — a gazdasá­gi vezetés színvonalának emelése volt az egyik köz­ponti kérdés. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben sok szó esik a gazdasági vezetők körében a munka- és az üzemszer­vezés kérdéseiről, mint a ve­zetés fontos eszközéről. A kérdés napirenden tartása természetesen végső soron szoros kapcsolatban áll a munkatermelékenység eme­lésében előttünk álló, min­dinkább növekvő feladatok­kal. A munkanormák fejlesz­tése iránti követelmények va- lóraváltása mindinkább njái- vánvalóvá teszi, hogy a munkanormákat nem lehet a termelési feltételek állan­dó javításától függetlenül, el­szigetelve fejleszteni csupán az egyes munkás, vagy job­bik esetben a munkahely jobb megszervezésével a le­hetőségeket kiaknázni. Ahhoz, hogy az egyes mun­kás munkaidejében a feles­leges várakozási, kieső idők csökkenjenek, egy-egy mű­szak alatt leterhelésük, a munka tempója egyenlete­sebb legyen, a termelés irá­nyítóinak a legtöbb esetben már ki kell lépni az egyes munkahelyekről, az egyes műhelyekből, sőt az egyes üzemrészekből is. A veszte­ségidők, amelyek a termelés üres járataiból adódnak, az eddigi felmérések, tapaszta­latok alapján nem korláto­zódnak csupán az egyes munkahelyekre, az egyes mű­helyekre, függetlenek az egyes munkástól, alapvető­en o termelés-szervezés hi- ánnyosságaival függnek ösz- sze. Már pedig a leggondo­sabban elkészített munka­norma is csak a tényhely­zetet rögzítheti, csak annak következménye lehet. Más szóval, egy-egy munkadarab eikészitése, vagy egy munka­folyamat végzésének idő- szükséglete az adott terme­lési folyamatot befolyásoló technológiai, szervezési fel­tételek figyelembevétele alapján számítható ki, illet­ve fejezhető ki normaidőben Ezért mondjuk és valljuk, hogy a munkanormák „kar­bantartását” nem szabad — de nem is lehet» — a terme­lési feltételektől elszigetelve vizsgálni és fejleszteni. El­lenkezőleg. A termelékeny­ség, az egyes munkateljesít­mények emelésében csak ak­kor tudunk előrehaladni, ha a munkanormákat komplex módon fejlesztjük. Mivel a munkanorma egyrészt része, eleme, másrészt következ­ménye a termelékenység nö­velését elősegítő termelés- szervezési 'és műszaki felté­teleknek, a munkanormák fejlesztése csak altkor segíti elő a termelékenység növe­lését, ha aktívan visszahat, elősegíti a termelékenységet befolyásoló termelési feltéte­lek javítását. Ismeretes, hogy 1960 óta a munkanormák fejlesztésében értünk el bi­zonyos eredményeket, meg­tettük az előbb említett igény kielégítéséhez szüksé­ges első lépéseket. Az ed­digi felmérések, munkanap- fényképezések sok, a terme­lés szervezésében meglévő fogyatékosságra hívták fel a figyelmet. Ezek a felmérések azt mutatják, hogy a terme­lés folyamataiban számotte­vőek az úgynevezett veszte- ségidök, jelentősek a szerve­zésben és a technológiában levő tartalékok, melyek hasz­nosításával a termelést, a termelékenységet beruházás nélkül, esetleg kisebb beru­házásokkal jelentősen növel­ni lehetne. Most az a fel­adat, hogy a munkanormák fejlesztése során az így fel­tárt veszteségidők e megfe­lelő intézkedési tervek alap­ján a lehetőségekhez képest minimálisra csökkentsék. Csak így léphetnek ki a munkanormák a jelenlegi másodlagos — csupán tény­helyzetet rögzítő — szerep­körből és válhatnak aktív szervező eszközzé. Ezek röviden ^zok az in­dító okok, amelyek ma a normák fejlesztése során az eddigieknél jóval nagyobb erővel a termelés-szervezésre irányítják a gazdasági veze­tők és a munkások figyel­mét. Ez a terület a terme­lés frontján, ahol a vezetők — elsősorban a műszakiak — „normáját” teljesítményét emelni kell. Ezt nem csak egy-egy gyár munkásai, ha­nem az egész népgazdaság igényli. Kafculits István az MSZMP Központi Bizott­ság Államigazgatási Osztá­lyának munkatársa. i

Next

/
Thumbnails
Contents