Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-22 / 50. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. Június 22. Külföldi vendégek v az őrhalmi hékegyűlésen Palóc baba Valentyina Tyereskovának Kedves vendégeket fogad­tak csütörtökön délután az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet tagjai. A VI. Magyar Békekongresszu­son részt vett Anna Cimbe- Tova, a Leningrádi Béketa­nács alelnöke és Vaszilisz Pa- pasztafidász, a Görög Dol­gozók Leszerelésért és Bé­kéért Nemzeti Bizottság alel­nöke látogatott el a község­be. A vendégeket — akiket elkisért Szatmári Nagy Imre a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára is — a balassagyarmati járás párt és tanácsi szervek vezetői, a községi tanács és a termelő­szövetkezet képviselői fogad­ták. Rövid beszélgetés után megtekintették a termelőszö­vetkezet gazdaságát, többek között azt a hizó marhaál­lományt, amelyet az őrhal­miak éppen Görögországnak exportálnak. A gazdaság látogatása után a külföldi vendégek a me­gyei, járási és a helyi vezetők társaságában ellátogattak He-. gedűs János, Hegedűs József, és Fábián István termelőszö­vetkezeti tagok családi ottho­nába is. Este a külföldi vendégek látogatásaik után a község művelődési otthonában béke­Takarékossági vándorkiállítás Az ország egyetlen takaré­kossági kiállítása megyénkbe érkezett. Első állomása Pász­tó. ahol ünnepélyes keretek között nyitották meg a kiál­lítást június 19-én. Az érde­kes anyag szemléltető módon mutatja be a takarékosság tör­ténetét az őskortól napjain­kig. Pásztón június 24-ig tekint­hető meg. Ezután a vándor- kiállítás anyagát Salgótarján­ban június 25-től 23-ig (11- től 13-ig és 14—20 óráig) te­kintheti meg a közönség a József Attila Művelődési Ott­honban. Szécsényben június 29-től július 3-ig és Balassagyarma­ton július 4-től július 10-ig kerül bemutatásra. Telefotón érkezett képek gyűlésen vettek részt, ahol Marton István, a Hazafias Népfront községi bizottságá­nak elnöke megnyitó szavai után Szatmári Nagy Imre be­szélt a VI. Magyar Békekong­resszusról. annak jelentőse­géről. A békegyűlésen felszó­lalt Anna Cimberova és Va­szilisz Papasztafidász is. Igen kedves jelenet volt, amikor Anna Cimberovának átnyújtották a csaknem egy méter magas palóc népvise­letben öltöztetett babát az­zal a kéréssel, hogy hazatérte után adja át a nógrádi mun­kások. termelőszövetkezeti pa­rasztok. értelmiségiek, az egész Nógrád megye dolgo­zóinak ajándékát Valentyina Tyereskovának, a világ első űrhajós nőjének. Az őrhalmi dolgozók a két külföldi ven­dégnek őrhalmi népviseletbe öltöztetett babát ajándékoz­tak. A békegyűlés után főváro­si művészek nagysikerű elő­adást tartottak. A műsorban fellépett Kohut Magda, a Nemzeti. Vetró Margit a Pe­tőfi és Bodor Tibor a Ma­dách színház művésze. A késő esti órákban a kül­földi vendégek, a művészek és a termelőszöevtkezet kép­viselői közös vacsorán és ba­ráti beszélgetésen vettek részt. VALENTYINA TYERESKOVA, a „Vosztok reszállás után. úi hajó utasa f 5M­..*OCt0K* H »ß ú ... VALERIJ BIKOVSZKIJ, a sikeres földreszállás után a kazahsztá­ni Pravdát olvassa. (MITI Külföldi Képszolgálat) A beszélgetésből először csak annyit értek, hogy azon vitatkoz­nak. egyszer ezüstözzék a ,.kondi”-csövet vagy két­szer. Hanem egy perc múl­va kidéiül, nem egészen ... Az imént nyitottam be Tölgyesi Ferencnek a balassaavarmaü porcelán avár üzemvezetőié­nek szobájába, és éppen egy tanácskozás közepébe pottvan­tam. úgv látszik. A ielek sze­rint nem valami vidám a han­gulat. Most Szalavné. a mű­vezető háboroa: — Bejövök este kilenckor, hát szól a magnó, a lánvok hülyéskednek! Hogv-hogv? Tudia — fordul Tölgyesihez — hogy rendes körülmények között ió. ha fél tízre befe­jezik a munkát! Akkor még rendet csinálni, satöbbi. Ezek pedig már kilenckor vígan vannak. Tölgyesi, aki eddig valami kimutatás-féle sifmait bön­gészte felemeli a feiét: — Asszonyok, van-e javas­latuk? Mert én megmondom őszintén. mo6t a probléma megoldásához csak radikális eszközökkel nyúlhatnánk. De egv ..tisztogatásba” attól fé­lek belesodródnának olyanok is. akik nem érdemlik meg. Az asszonyok hallgatnak. Végül Legényné. a C mű­szak ezüstöző brigádvezetője szólal meg: — Véleményem szerint ha­nyagok. Talán az a bai. hogv a többség túl fiatal. Néhány idősebbet kellene közéjük ten­ni. — Igen. ez is lehet egv megoldás. Mert — emeli fel a kezét Tölgyesi — azt hi­szem maguk is belátiák; an­nak nem volna értelme, hogy az egyszeri ezüstözést leállít­suk. Mikor maguk már ilyen szépen belejöttek a munkába. Viszont annak sincs értelme, hogy bárki maguk közül, csak azért, mert az egyszeri ezüs- tözés egyelőre nem fizet olyan jól. mint a réei eljárás, in­kább rosszul csinálja... Fo­gadok ilyesmi is megfordult már a fejükben. Legényné elneveti magát: — Hát. őszintén megmon­dom. dühömben már én is Hát érdemes jól dolgozni? n rr M‘ gondoltam arra, hogy jó csíkosán hagyom, aztán .;: — No. látja! Már pedig, ha ez magának az eszébe jutott, másoknak méginkább. Eiyiek ellenére maguknak tökélete­sen Igazuk van. Lehetetlen ál­lapot. hogy azok járjanak rosszul, akik iól dolgoznak. őst kezdek igazán fü­lelni. Ehe! Szóval itt nem az a vitás, hogv egyszer vagy kétszer ezüstöz- ni jobb. Az már eldőlt. De eközben úgvlátszik valami feietetejére állított helyzet alakult ki. Közben Tölgyesi folvtatia: — Amire maguk, asszonyok, rájöttek, előbb .vagy utóbb, a teljesítmények alakulását vizs­gálva. én is rájöttem volna. Itt van előttem egy lista. Ez már is mutatja: az utóbbi naDokban csökkent a kiemel­kedő és nőtt az átlagon alu­li teljesítmények száma. De íev jobb. Hogv szóltak. Gyor­sabban, okosobban a végére járhatunk. Azt már jelezték nekem, hogy a B műszakkal valami baj van. a C műszak meg az orrát lógatja. Már pedig, ha maguknak rossz kedvük van. az nem jó sem maguknak sem az üzemnek. Nos. ezt a részét a problé­mának könnyebb megoldani. Esetleg prémiummal. Tud­ják, mi a prémium? — Hát. nem nagyon — re- beei Simonná. — A prémium olyan juta­lom. amelyet rendkívüli tel­jesítményért adunk. Érti? — lügen .:; — No — biccent Tölgyesi — szóval ha egy futótól azt követelik meg, hogy bizonyos távolságot egv perc alatt fus­son végig, s ha ez neki még rövidebb idő alatt sikerül — ezért jutalmat, prémiumot kap • — Igen. most már értem — csillan fel Simonné szeme. — Vagyis, a maguk sérel­mét valahogy így fogjuk or­vosolni. De még mindég hát­ra van a B műszak. Esetleg. Legénynéni. valóban menjen át hozzáiuk. A maga segítsé­gével egv műszakot már si­került összekovácsolni. Magá­nak ott csak az lenne a dol­ga. hogv neveljen jó ezüstö- zőket. tanítsa őket..; — Véleményem szerint — kottyant közbe Simonné — azt kéne csinálni, hogy azo­kat. akik a B műszakban a rendetlenséget csináliák. ki­emelni. jöjjenek át hozzánk, maid mi ráncba szedjük őket. — Nyert! — kiált föl Töl­gyesi. — És hogy akari a őket kiemelni? — Hát úgv. hogv megkér­dezem a brigádot, kit szeret­ne áthelyezni más brigádba. Maid oszt ők megmondták .:: — Nyert! — örül az üzem­vezető. — És. hogy maguk­nak elmúljon a gyomorfájá­suk, most játszunk egy ki­csit, mert tanulják meg asszonyok, nem kell mindent olyan tragikusan felfogni: A z üzemvezető elővett egv tiszta papírlanot. arra valamit írt, az­tán a lapot beletette egv bo­rítékba és leragasztotta. — Van egy fogadásom. Ezen a papíron három név szele­pei. Fogadjunk, hogy a bri­gád is ezt a három nevet mondja maid. Én már nem állom meg. megkérdezem: — Olyan biztos, hogy a bri­gád pont azokat fogja ..föl­ajánlani” akik a munka­fegyelmet lazították? — Biztos. — vágja rá Simon­né. — Csaknem száz százalékig biztos — hagyja helvben Töl­gyesi is. — Tudniillik, ha mi úgv állítanánk oda. 'hogy ki a hibás a rendetlenségért, már csak betvárbecsületből is el­hallgatnák a nevüket. De így. hogv szabadulhatnak tőlük — boldogan. Még néhány eligazító szó. s megy ki-ki a dolga után. A irodában ketten maradtun az üzemvezetővel: — A végén ugyan már sej tettem valamit, de magvaráz za meg kérem, mi történt ii tulajdonképpen? —A kondenzátor csöveket ed dig kétszer ezüstöztük. Ápri lisban kidolgoztunk egv ú technológiát, egyszeri ezüstc zésre. — Igen. ezt értettem. lg nyilván termelékenyebb. Ha minőséget is meg tudják ol dani... De mi okozta a be nyodalmat? — Hát éppen ez. A legki valóbb dolgozóinkkal próbál tattuk ki az úi technológiá aztán általánosítjuk. Ma má a C műszakban mindenki ig csinálja, az A műszakban fe lerészban. A B műszak leggyengébb, ott még a rét technológia fut. és természe tesena régi norma. — Késéi nyésen elneveti magát. — É itt nem voltunk eléggé ele relátóak. Az úi technológi még kísérlet, norma nincs, dolgozók a régi norma 100 •/< os teljesítésének megfelelő béi kapják érte. A régi norma val. kétszeri ezüstözéssel ne dig 104 százalékot is el le hét érni. így aztán, akit ló munkájáért jutalmazni kel lett volna — éppen az jár rosszul. A gyengébbek, plán a hanvagok meg nevetnek markukba. Ez nem igazságot az üzemnek sem használ. Lát ia még a legbecsületesebbel fejében is megfordul: Egvál talán érdemes-e iól dolgozni ha emiatt kevesebbet keres a ember! Két napja volt bér fizetés, és most robbant fc mi az oka az elkeseredésnek Nagy tanulság az nekünk. H valaki az úi technológia be vezetéséért harcol, ez töbi munka, fáradság, idegek, é igy tovább. Akkor még rosszabl kereset is? Nem Tárható úl Máskor jobban vigyázunk; .­'őst gondolatban éi mondom: Nverl üzemvezető elvtár! A tanulság hasznos. Ha más kor iobban vigyáznak — méi hasznosabb. S ha elolvasvi ezt az írást, máshol, másol is levonták ezt a tanulságo — az sem lesz haszontalan. M TERÍTÉKEN A TELEVÍZIÓ 1. SENKI NEM TUD SEMMIT Éppen egy hete történt. Nemcsak Salgótarjánban, Zagyvapálfalván, de értesü­léseink szerint Balassagyar­maton, sót még Hatvanban is a televízió tulajdonosok tá­borában valóságos pánik ütött ki. A magántulajdonosok a szomszédokhoz rohantak. „Rossz a magáé is?” — kér­dezték egymástól. Akik pedig klubokban, művelődési ottho­nokban kívánták élvezni e nagyszerű készülék adását, egyik helyről a másikra fut­kostak. Otthon, Zagyvapálfalván engemet is meglepetés foga­dott. Azonnal megértettem a hangulatot. Zúgott a készülék, de se hang, se kép az ernyőn. Rohanás a telefonhoz. Elő­ször a GELKÁ-t hívtam. Semmit sem tudtak. No gye­rünk a postához! A tudakozó majd csak mond valamit, utóvégre is a postának fize­tem a havi 50 forintos díjat. A 08-as telefonon kétségbe­esett női hang adott választ. „Kérem ez lassan bolondok Jiáza” — mondta. „Mindenki a GELKA számát kéri és még többen érdeklődnek: mi van a televízióvalT” Felhívtam a kékesi erősítő állomást. „Érdeklődjenek Bu- dapestenF’ — mondták a ké­kesiek. Hívtam a budapesti 184—840-es számot. Sajnos, ők sem tudnak semmit. ^Az ön panasza nem a budapesti, hanem a Budapesti Vidéki Postaigazgatósághoz tartozik. Talán ott” — adták az udva­rias felvilágosítást. „De ké­rem Ez már a hatodik hely, ahol érdeklődömI Tessék se­gíteni”. Kérésemet nem utasították vissza. De a Vidéki Posta­igazgatóság sem adott kérdé­semre választ. Még mindég senki nem tud semmit! A készülékem pedig csak nem jó — most már legalább két órája. Vég­re hét óra tájban megjött a kép is, a hang is... A televízióban a „Ki mit tud...” népszerű műsora ment éppen a kényszerszünet alatt. Azok a fiatalok, akik már a középdöntőig eljutot­tak, valamit tudnak is. De úgy látszik, hogy ha a közve­títésben valami hiba van, senki nem tud semmit... S. L. 2. MISE ÉS KUGLTVERSENY A múlt vasárnap egyéb meglepetés is érte a televízió gyanútlan nézőit. A délelőtti műsorban, különösen a Ha­lászbástyáról közvetített hang­verseny közben a salgótarjáni készülékek képernyőjén temp­lomi kép jelent meg, miséző pappal, később pedig olasz­nyelvű hang hallatszott. Dél­után viszont, elsősorban a budapesti adókra állított an­tennákkal rendelkező tv-tulaj- donosok csodálhatták a cseh­szlovákiai nemzetközi kugli- versenyt azon a csatornán, amelyen máskor Budapestet vették. A csehszlovák adások nem­csak ezen a napon, de csak­nem mindennap zavarják a Nógrád megyei, határmenti tv-adás élvezetét. Helyes len­ne, ha a Magyar Televízói vezetői mielőbb intézkedné­nek egy Nógrád megyei köz­vetítő antenna megépítésé­ről, mert a kékesi adó, sajnos, nem oldotta meg a televizói- tulajdonosok gondját. Csak­nem kétezer televíziónéző joggal kívánja, hogy amikor történetesen a Dorog—Vasas meccsre kíváncsi, ne a milá­nói dómról, vagy a nemzet­közi kugliversenyről kapjon közvetítést Elvégre nem az olasz s nem a csehszlovák, hanem a ma­gyar televízió műsorára fi­zettünk elől 3. NEM VAGYOK CARUSO A sors különös kegyénél fogva — a zavaró körülmé­nyek ellenére is — módom­ban állott megtekinteni a te­levízió képernyőjén a „Ki mit tud” legutóbbi középdön­tőjét. Színvonalasak, érdeke­sek a műsorok, valóban na­gyon ügyes, rátermett fiata­lok mutogatják képességeiket. Igazán nehéz a helyzete a zsűrinek! Sokszor több egyen­lő értékű műsorból kell vá­lasztaniuk s ez hálátlan fel­adat. Ilyen esetben nem min­dig egyezhet véleményük a közönségével és a nézőkével. Mégis megdöbbenést kelt egyik-másik szakértői indoko­lás. Legutóbb például az ra­gadta meg figyelmemet, hogy a jcga-gyakorlatot végző ifjú technikumi hallgatót azért ta­lálták méltatlannak a tovább­jutásra, mert bár jól, de ugyanazokat a gyakorlatokat mutatta be, mint Clemendore, a nemrégiben kazánban járt világhírű hindu fakir. Tehát semmivel sem nyújtott töb­bet, mint a nagy művész, aki húsz esztendeje gyakorolja hi­vatásos művészetét. Lámcsalc, emelkedik a szín­vonal! Én már hiába is je­lentkeznék történetesen ének­számmal, mert van önkriti­kám s belátom, semmivel sem tudom túlszárnyalni Carusot. Táncszámmal is hiá­ba mutatkoznék be, mert Fü- löp Viktornál aligha tudnék többet nyújtani, s a bűvész­kedésben sem versenyezhetek Rodolfóval. Meg kell mondjam azon­ban, hogy időnként a zsűri indokolása is Seneca, Aristo­teles, vagy teszem azt Dioge­nes érveléseinek színvonala alatt marad. L Gj. Propán-bután gázfogyasztók Figyelem! Az ÁFOR és az illetékes szervek közös megálla­podása alapján háztartási propán, bután gázberende­zések ellenőrzése és javítására vállalatunk lett kije­lölve. Fentiek végrehajtása érdé kében kérünk minden fogyasztót, hogy pontos címét velünk mielőbb — és saját érdekében közölni szíveskedjék. Nógrád megyei Vegyesipari Vállalat (volt salgótarjáni Vegyesipari V.) Salgótarján, Szabadság-tér 5 sz.

Next

/
Thumbnails
Contents