Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-15 / 48. szám

1363. június 15.

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

5

A munka szül majd rendet

Látogatás a megye „leggyengébb” szövetkezetében

Az anyagi ösztönzés hatására megnőtt a munkakedv. A növényápolásban egyszerre hetvenen is nekifognak egy

táblának

• •

éppen ezért ellenségei mindenféle újnak s mindezeket betetőzve tanyát ütött közöttük az irigység, a gonoszság.

Mondom ezt a párttitkárnak.

— Amolyan fél igazság ez,. — magyarázza. — A vezetőség nem volt jó.. Az elnök, — teszi hozzá magyarázatképpen, — nem lett volna rossz gyerek... Gyenge volt, néhá- nyan a vezetőségből a fejére nőttek. A végén njár amolyan bólogató János volt.

A tagok, ahány ember annyi féle. Nem szeretnek dolgozni? A 670 ember között vannak olyanok is. hiszen most

nyos régi ház, ide költözik majd Konc János, az elnök után, a család. Több mint négy milliót kapott a szövetkezet dotációként az idén, hogy végre saját lábára álljon ne kelljen kapaszkodnia segítségért.

Hoevan hasznosítia a szövetkezet a segítséget?

— Ha az idő engedi, a héten befe- t jezzük az első kapálást, — tájékoztat az agronómus. Azt azonban még hozzáteszi: — Ilyen nem volt még a szövetkezet történetében, hiszen tavaly kapálat- lan maradt a kukorica. burgonya is...

A párttitkár meg

Ellenőrzésre indul Koncz János elnök. Indulás előtt megbeszéli a tennivalókat Koluch Vil mos párttitkárral

Még tartott a Népújságban a „100 forint egy munkaegység” című pályázatra beérkezett javaslatok közlése. amikor

a Cserhát lábánál, festői környezetben meghúzódó faluból hozott levelet a posta a kékszinű borítékban bujtatott füzetlapon szabálytalan kicsit gyerekes betűkkel ez állt:

„A március 20-an megjelent számban közölték, hogy az én javaslataim is részt- vesznek a sorsolásban. örültem, hogy egyszerű asszony létemre, olyan javaslatokat tudtam adni, amelyek elősegíthetik, hogy nálunk a szövetkezetben is növekedjék a munkaegység értéke, örömöm azonban nem tartott sokáig, mert a szövetkezeti tagok közül többen gúnyolnak. mások meg korholnak érte. Ilyeneket mondanak:

— Miért fáj az neked, hogy alacsony a munkaegység érléke?

— Nincs neked más dolgod. csak hogy ilyeneken törd a fejed?

De nemcsak nekem. a férjemnek sincs már emiatt

iiÄsf itsfii jits g;»:?!isinyugta. Mondogatják neki is:

— Az asszonyod híres lesz... kitette magát az újságba.

Egy darabig tűrte, de most már ő is ellenem van miatta.

De talán a legnagyobb baj mégis csak a fiammal van.

•Tizennégy esztendős, s mezőgazdasagi gépszerelőnek készül Ed ig nrn, heveit róla serkTfk, "e • i i apui- 1&' V

valamennyiüket megkérdezte: milyen pályát választanak maguknak.

A fiam is elmondta terveit. De bár ne tette volna. Társai gúnyolják, csúfolják érte.

— Mi az, mindenki menekül a tsz-ből te meg éppen ide akarsz visszajönni?

Úgy látom a gyereknek most már koránt sincs olyan kedve ehhez a munkához, mint korábban volt. Ha biztatom is, hogy ne hátrálj fiam, itthon a szövetkezetben szükség van rád, nemigen szól. ín azonban láttam

rajta, hogy megingott erősen gondolkodik mit is tegyen?

Mi mindenképpen azt szedetnénk, ha el végezné az iskolát és itthon dolgozna. Hiszen most is van gép a szövetkezetben, bizony sokszor napokig állnak azért, mert nincs szerelő, aki megjavítaná. Úgy érzem most már kevés az én erőm. Kérem segítsenek, hogy a fiam büszke lehessen szakmájára. Ne szégyenkezzen társai előtt azért, mert a termelőszövetkezetbe szeretne visz- szajönni dolgozni.

Eddig a levél, Ködők Józsefné segélykiáltása. Aztán újra néhány sor Bujákról. Valamelyik „névtelen szövetkezeti tag dobta postára. A sorok telve aggodalommal: megváltozhatnak-e azok az emberek, akik tavaly még vittek a közösből. amit csak megfoghattak? Mert a vezetőség most két ilyen embert szakmunkás tanfolyamra küldött.

A két levéllel, s tengernyi kérdéssel ülünk le beszélgetni, a szövetkezeti iroda csendes zugába a termelőszövetkezet

fiatal, szinte gyermekképű pártitkárával. Két esztendeje még lakatos volt Salgótarján egyik üzemében. Aztán egy napon letette a szerszámokat, s azóta jóval bonyolultabb ..szerkezetbe” az emberekbe próbál bepillantani, segíteni ahol bajt sejt, hogy végre a jó kerékvágásba zökkenjen

Bujákon is a közös szekere. Áldozat? Most már, hogy itt a család is, nem érzi annyira, hogy anyagilag rövideb- bek lettek. Igen, az asszonyka fizetése kevesebb 700 forinttal. De azért megvannak.

Már korábban is sokat hallottam Bujákról. hiszen a közös gazdaság évek óta a „leggyengébb” termelőszövetkezet. Voltak akik a vezetésben vélték a tengernyi gond, belső viszályok okát. Mások meg a tagságot okolták, mert nem szeretnek dolgozni, szakmai műveltségük igen alacsony,

sem számíthatnak 400-nál több dolgozó tagra. Szakmai műveletlenség? Korábban nem volt kitől tanulják. Gróf Pappenheim Szieg- frieclne, aki a környék birtokosa volt, nem oktatta őket. Most télen igen sok szövetkezeti tag je- lenkezett az ezüstkalászos tanfolyamra. Hegedűs Pál, a mezőgazdász foglalkozott velük, s néhány hallgatónál meglepően jó lett az eredmény.

— Az első esztendőt nálunk nem jobb, hanem mind gyengébb eredmények követték. Tavaly a szövetkezet erejéből mindössze kilenc forint munkaegység futotta. Az állam segítségével tornásztuk fel az összeget 22 és fél forintra, s az esztendő mérlege nem kevesebb mint másfél millió hiányt mutatott... A mun- kákedv az olyan dolog. hogy ha a tagok zsebükben érzik, kamrájukban látják munkájuk eredményét, megvan egykönnyen. ..

így beszélgetünk, aztán szóba kerül az idén jobban halad a munka, mint tavaly A három és félezer holdat, a 670 tag sorsát csaknem a véletlenre bízni, bűnös felelőtlenség. Az idén aztán valósággal megrohamozták a közös gazdaságot. A tavasszal gépóriások sora dübörgött a határba. Uj kihelyezett elnök jött Pestről. A falu szélén már rendben van a torgyorsan határjárásra invitál, ki a borsóföldre, nézzük csak meg hogyan dolgoznak az asszonyok. Jól mondták bent az irodán, szaporán halad a munka. Ora- vecz Vencelnek. a

brigád vezetőnek ugyancsak meggyűlik a gondja, a teljesítmények felmérésével.

— Most már nem , lesz baj... jönnek az asszonyok, magyarázza. — A háztájival nincs már munka. Az első nap csak heten, aztán tizenöten, később már harmincnégyen dolgoztak a borsóban. Ma 64 asszonyt számoltam.

Az aszonyok sorától távolabb férficsapat áldogál. Délre jár az idő melegen süt a nap, vízre várnak. Míg körbe jár a friss vízzel telt kanna teteje megismerkedünk.

— Az építő brigád tagjai volnánk, — világosít fel egyszerre több ember is.

— Nincs talán munkájuk?

— Munka az van, csak győzzük... Csak hát sok a borsó is, az asszonyok nem bírtak ''ele, el is gyomosodott. Most két napig itt tartanak bennünket is

— A területelosztás családok között nem lett volna jobb? — faggatom a párttitkárt.

— Megcsináltuk, de maradt borsóból, kukoricából is burgonyából is olyan terület, amelynek nincs gazdája. Ilyen ez a borsó is, — mutat maga elé.

— Segít majd az

erdőgazdaság, a szi- ráki és a pásztói állami gazdaság is. Nem marad kapálat- lan terület, — egészíti ki- a párttitkár szavát Konc János, az elnök. Szirákról jött, ahol a szakszerű takarmányszárítási eljárást nézte meg. Dohog is miatta:

A gyenge szövetkezetekkel megvetetik a szárítókhoz a drága faanyagot, hadd menjen a pénz! Szirákon meg majdnem hulladékanyagból készítették, s nagyszerűen megfelel a célnak.

Ahogy az asszonyok észreveszik a borsótábla végén az elnököt, egy kettőre köréje gyűlnek. Délidő van ugyanis, Ideje pihenni, s harapni valamit.

— Nincs olyan nap hogy ne lennék itt a közösben, s nekem mégis a legrosszabb helyen adták a háztájit. — panaszkodik egy bamaarcú, világos kendős menyecske.

Mukudina Vencel- hé sem hagyja any- nyiba a dolgot:

—Az én háztájimra nem panaszko- dok, de tényleg meg kellett volna nézni jobban... Azoknak jutott a jó föld akiket alig látunk a közösben kapálni, — mondja.

— Asszonyok, a

háztáji földek nem egyformák, mindenkinek nem tudunk igazat tenni. Egy mázsa pétisót adunk azokra a területekre, ahol gyenge a vetés, — nyugtatja meg az asszonyokat az elnök. *

Mondják, szinte egyik napról a másikra változott panasz irodává a szövetkezeti iroda, amikor a faluban hire szaladt: az új elnök mindenkit meghallgat. s ahol tud. seaít is. Bujákon csaknem minden szövetkezeti tagnak volt valami korábbi sérelme, hiszen a felelőtlen ígérgetésben itt tavaly, tavalyelőtt nem volt hiány. S hogy nem volt forum, ahol beszélhettek, mert a közgyűlés olyan ritka volt itt, mint a fehér holló, most egyszerre kívánkozott ki minden jogos keserűség, s nagyon sok jogtalan, vélt sérelem is. Az új elnök jó ideig nem is csinált mást, csak hallgatta az embereket, akikkel együtt kell dolgoznia.

— Nézze, — mondja az elnök, — nem szeretem a nagy szavakat, de addig nem megyek el a szövetkezetből míg talpra nem állítjuk. ..

Visszafelé haladunk a faluba. Az út baloldalán van a szövetkezet egyik majorja. Uj épületek mindenütt. Buják uradalmi birtok volt

de gazdasági épületet nem örökölt már, amelyeket a közös gazdaság hasznosítani tudott volna a közös állomány elhelyezésénél. Mindent maguk építettek, az állam segítségével. Az idén is sok állatnak teremt férőhelyet az építőbrigád. Befejezik a tavaly elkezdett sertésszállást. S ha elkészül a 100 férőhelyes szarvas- marhaistálló, meg a borjúnevelő az állattartásról áttérnek a szakszerű tenyésztési munlsára.

Beülök a brigádvezetők délutáni ta- ■'nácskozására. A másnapi tennivalókat vitatják. Azt hogy hány szekér megy hordani a lucernát, kell e fogat a dohányosoknak,^ melyik terület nem kapott még lókapát, s mit csinálnak majd a gépek? Hegedűs Pál az őszi gyümölcstelepítésről is szól néhány szót: fekete ribizlit, málnát telepítenek, s ha szaporító anyagnak nem lesznek híj- ján, szőlőt is. Két év múlva meg őszibarackos lesz a Tátó- hegy. Keczeli György az egyik növényiért mesztési brigádvezető a fekete ribizli telepítéséért lelkesedik.

— No lám, eddig nem ismertük, most meg majd egy-egy holdról ezreseket érő gyümölcsöt szedünk.

Mások a szőlő, meg a Tátó-hegyi őszibarackos mellett szólnak. Nagyobb termést ad majd a barack egy-egy holdja, mint most a Tátó- hegyen termelt tavaszi árpa értéke együttesen.

Nagyszerű, sokat Ígérő tervek ezek, mert készítésüket s megvalósításukat sem a véletlenre bízzák.

— A tervkészítések idején a vezetőségi ülésre meghívtunk néhány elismert. jó gazdát is, — mondja az elnök. ,— Sokat segítettek több esztendős tapasztalataikkal, hogy kialakítsuk a közös gazdálkodás helyes irányát

Most a növényápolási munkákhoz ugyancsak a szövetkezeti tagok segítségét kérték. Közgyűlésen, brigádértekezleten beszélik meg, hogy a kapásnövények területét családokra osztják. s anyagilag is érdekelté teszik a tagokat a munkában. A húsz hold takarmányrépát harmadában, munkálják a tagok, s ilyen alapon takarítják be a rétek árokpartok füvét is. A somkórót meg felébe kaszálják.

— így biztosan nem kell vagonszámra takarmányt vásárolnunk. hogy átteleltessük az állatokat. — szögezi le a párttitkár. — Jut a háztáji állománynak is. kevesebben lesznek, akik a közöséhez nyúljak.

S mondja, a névtelen levélíró igazolására, tavaly még azt a keveset is elvitték egy-egy óvatlan pillanatban a tagok. amit a tengernyi gond. vi'z*iv. s a mostoha időjárás ellenére megtermeltek. Neveket sorbl: Patkós László. Takács István nevét is. akiket tavaly tetten értek. hoev Vitték a takarmányt. Takács István tagja volt az ellenőrző bizottságnak. s naevon szér gyelte a dolgot. ..Belefeküdt” a szovjet búzába, de az sem takarta el szégyenét.

Úgy próbálta nevéről eltüntetni a fol- tot, hogy kettőzött szorgalommal dolgoz2tt:i,Az idén Pedig odaállt a vezetőség ele tanulni szeretne szakmunkás tanfolyamon. Elküldték hájánbahétíS

— Miért akadályoztuk volna meg, hogy ^munkás legyen? Mert egyszer félre lepett? Egy év ala*

is sokat változhatnak az emberek. — s ne_ vetve meséli Ungi Udmos, mezőőr esern~, Hát maholnap munka nélkül írják lova nekem a mun kaegységet - csovál- 13 a fejét.

Hgy-hogy? _

c

sodálkoztak rá az irodán. 32

al~ 9?®? azért- mert ahg akad ember, akit figyelmeztetni kell

atórtekh bÜntetés Jár i l1' a közös tulajdonhoz nyúl mondotta.

az idő- esett szó, fiatalokról jóformán

az'1iölI’^Pedig nincs az Jol, hogy alig-alig

'ran fiatal a szövetkezetben. Kodákné ]e- említem. Ismerik őt, jóravaló rendes asszony. Rendszeresen résztvesz a munkában. Indulunk 32 ötéves terv útra megkeresni őt

— Az valahol a szolo-hegyen kapál, mondja a szomszédja

nem. nem tudom merre van a földjük.

Ilasznosi Józsefné tavaly 1*0 munkaegységet szerzett

— mondja. Közelebb jön hozzánk, s úgy kérdezi:

— Csak nem a fia

miatt jöttek? Mert nálunk is volna éppen olyan idős gyerek, szerelő lenne*az is... *

— Mezőgazdaságban?

— Nem. — tiltakozik. — Nem, az iparban szeretnénk.

A párttitkár megszólal:

— Eddig nem volt módunkban hívni őket. Nem csak azért mert gyenge a szövetkezet, kevés a pénz, amit fizetni tudunk. Nem tudtunk törődni velük, míg tanultak.

Látja, nem egészen értem a dolgot, mondja is tovább:

— Tanulókat szerződtetünk a szövetkezetbe, s az ilyen fiataloknak, mint' a Kodákné fia, esetleg ösztöndíjat is adunk. Ha kötelezi magát, hogy visszajön majd a szövetkezetbe...

S ahogy szűnnek az anyagi természetű gondok, biztos lesz a megélhetés a szövetkezetben. úgy tompulnak az ellentétek is a szövetkezeti tagok között. Hajdani uradalmi cselédekből, kisgazdákból, s néhány nagyobb birtokosból alakult annakidején Bujákon a szövetkezet. A párt jelenlegi ’* parasztoo- ütikája már tudniillik az. hogy a szövetkezetben nincsenek cselédek, középparasztok és nagv- gazdák. csak egyenlő jogú termel ősrnvotkezeti. tagok, gyakorlatban nem mindig érvényesül.

Most a növényápolás idején történt az eset. Egyik reggel az iroda udvarán munkába gyülekeztek a tagok. A határ tágas, mindig valami jármű szállítja a munkahelyre az embereket. Aznap a vontatónak más dolga akadt, s Kvarta József brigádvezető, közölte ezt Keczeli Györggyel, a növény- termesztési brigádvezetővel.

Keczelit elfutotta a méreg:

— Te fogsz nekem parancsolgatni te senkiházi! — kiabálta tele torokkal.

Vanák Józsefné is a legszorgalmasabbak közé tartozik

Keczeli jómódú gazdaembernek számított a faluban, míg egyénileg dolgozott. Kvarta Józsefnek soha nem volt nagy gazdasága. A szövetkezetben a gépegység brigádvezetője. Ugyan olyan tagja a közösségnek, mint a tagok közül bárki más. Mert a szövetkezetben, nem az a fontos, ki mennyi földet hozott be, hanem ki hogyan dolgozik, a közösségben.

Háj, valamiféle nagy lelkendezésre

hurrá-hangulatra ilyen dolgok miatt nincs ok Bujákon, a tavaszi biztató indulás ellenére sem. De hát nem is lehet évek egymásra halmozott hibáját néhány hónap alatt eltüntetni. A szövetkezeti vezetők legfőbb érdeme most Bujákon az. hogy a korábbi helytelen vezetési, irányítási,

munkaszervezési módszerekből levonták a megfelelő tanulságokat. s próbálnak kialakítani a közösben egy egészségesebb szellemet, munkaerkölcsöt. S ebben az a jó dolog, hogy a szövetkezeti tagok nagy többsége felsorakozik a vezetők mögé, dolgoznak, mert egyedül a munka az, amely végre rendet szülhet.

De ebbe a kialakuló harmóniába ma még számos disszonáns hang vegyül. Nincs meg még mindig a vezetés teljes egysége, s ez zavarja sok esetben, Koncz Jánosnak,, az elnöknek a munkáját. A tagok munkához való viszonya, is hagy még kívánnivalót maga után. Mindezek együttesen késztették a szövetkezet vezetőit arra. hogy az idén sem tervezzék magasabbra a jövedelemrészesedést, mint tavaly volt. Hogy a kilátások már most jobbak? Hát igen, ez ígv igaz. Több lesz a jövedelem a tervezettnél?. Nincs kizárva. De a buiákiak azt tartiák, olyan sokat kaotak már. az id°n ebből valamit törleszteni is kell. •

t