Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)
1963-06-15 / 48. szám
4 nógrádi NÉPÚJSÁG 1963. június 15. ifflKönüveKröi GALGÖCZl ERZSÉBET: Félúton Magvető Könyvkiadó / Érettségizik a IV. a rp avaly ősszel az egyik »dunántúli faluban megöltek egy fiatalembert. Tsz- elnök volt.,, Ezzel a drámai megállapítással indul Galgoczi Erzsébet — most második kiadást megért — regénye a Félúton. A regény azt a nagyarányú változást ábrázolja, amely napjainkban a mező- gazdaság szocialista átszervezése következtében falun végbemegy. Főhőse Madarász Dani fiatal és értelmes ember, sokat olvas, vonzza a modern, a városi élet. a gépek a szput- nyikok, még hisz a babonákban, éjszaka a határban mezsgyekövet emelgető szellemekben. Megérti már a nagyüzem mezőgazdasági termelés előnyeit, nem érzi már a tulajdon szorítását annyira, mint az öregedő parasztok, el tudja képzelni az életet anélkül is, hogy a „magáéban haljon meg”, csak legyen jó sora, boldoguljon. Amikor 1959-ben a szövetkezetét szervezik, előbb csak a hiúság, a hatalomvágy hajtja, nagybirtokon gazdálkodik, sok száz hold ura lesz, a későbbiek során azonban a közös gond az erkölcsi felelősség rádöbbentik, hogy szükséges az új emberi viszonylatok megteremtése, az emberek morális összefogása is. Az elnöki székben nagybátyja., az alattomos, cinikus Limpár és kuláktársai segítségével kerül, akik azt vallják, hogy „ha már úgy is meg kell a szövetkezetét csinálni, ne engedjük át a kommunistáknak, hanem maradjon a rokonság kezében.” Mindaddig nincs is baj, amíg Madarász nem lép fel hatalmaskodásaik. kisebb-nagvobb lopásaik ellen. Ám. ahogy az elnök, részben belső, erkölcsi átalakulása, részben a fiatal agronómuslány. Mók Anna hatására egyértelmeűn a közösség érdekét helyezi a rokonság igényei fölé. ellene lázítják a tsz tagságát és annak nagyrésze sztrájkolni kezd. T\jem segíti az elnököt a ’ falu párttitkára. Mók Ferenc sem. aki merevségével. személyes sérelmeinek ápolgatásával akkor is ellene van. amikor már valóban a közösségért, a többség érdekéért harcol. Nem hisz a volt középparaszt őszinte átalakulásában. mint volt tanácselnök pedig sérelmesnek tartja, hogy nem választották be a vezetőségbe, s azért szívesen veszi, hogy a ..Limpár” félék Madarász helyébe elnöknek jelölik. A sztrájk elleni agitá- ciót is csak a párttagság határozott követelésére hajlandó megkezdeni. Ugyancsak problematikus alak a regényben Drahos is. a járási nárttitkár aki szektás múltiát elvkor telies liberalizmussal igyekszik feledtetni. A regény végén viszont szinté az ő pasz- szivitásának „köszönhető”, hogy Limpár meggyilkolhatja az elnököt. A két legpozitívabb figura a regényben Prohászka, az elnökhelyettes és Mók Anna. az agronómus. Az első cselédből lett „egyéni” gazda 1945-ben. Amikor 1953-ban az első szövetkezetét szervezték, még nem lépett be. „Még egyéni paraszt sem . voltam jószerűen” — válaszolja az unszolásra. Az új szövetkezetét azonban már a saiátiának érzi és politikai szilárdságával íokozatossan nő fel a teendőkhöz. lJZ'inte külön epizód a regényben a kis Mók és az elnök kapcsolata a kezdeti ellenséges viszonytól, az ébredő szerelmen keresztül a tragédiáig. A szegényparaszti sorból kiemelkedett agronómus egy nagy állami gazdaságot hagy ott a szövetkezetért. Tudja, hogv a „csere” számára nem előnvös. mégis vállalja a feladatot, és az ő makacs kitartásának, meg nem alkuvásának köszönhető, hogy az elnök halála után sem érzünk csüggedést, a szövetkezetben nem győzhetnek az ellenséges erők, tovább fog élni. A regény értékét, izgal- masságát növeli, hogy a szerző mindvégig személyesen is ott van, szinte a vizsgálóbíró pontosságával figyeli az eseményeket. Az a körülmény hogy maga is a dunántúli falvak világából jött, a paraszti élet élményeit gyermekkorától magával hozta — alkalmassá teszi, hogy a mai falu sajátos problémáit közelről ismerje. Regénye élénk cáfolata korábbi jelmondatának: „Alkudj meg és élj! Ez is elég bolond gyerek. Ne sirj! S ahol mindenki vak, hunyd be te is a félszemed.” Az Írónő nyitott szemmel látja a mindennapok eseményeit és az olvasót is megtanítja, hogy becsületes ember csak így élhet a világban. Csokly László Az ötvenes évek elején még mint ..Faluszínház” jártuk az országot. Bevett szokás — sőt felsőbb utasítás is az volt, — hogy előadás után a nézőkkel együtt, mi, szereplők vitassuk meg a színdarabot. Ez akkor afféle kökvéle- ménykutatást jelentett, amelyről a felettes szerveinknek alkalomról alkalomra be kellett számolnunk. Előadás után ezt kimerültén, elcsigázotttan. — de csináltuk. Pillanatok alatt dörzsöltük le magunkról a maszkot, a „láé- vát” és vedlettünk át a színjáték szerepéből — magánemberré. Leültünk a színpadra. Felhúzták a függönyt és megkezdődött az „ankét”. Valami fércművet — személyi kultusznak szolgáló „drámát” — játszottunk. Szinte pirulva ültünk a nézők elé. mert az elmondott ptiffogó mondatok olyan messze álltak tőlünk, mint ..Makó- Jeruzsálemtől”. A mi hivatásunk színészeké az. hogy a1 való életet és az embert ábrázoljuk. Mondom, felment a függöny és társulatunk vezetője a közönség elé lépett: — Kedves Elvtársak! — s elmondotta az ez alkalomra készült bevezetőt — és most „vitassuk” meg a látottakat!... Néma csönd a nézőtéren. Mi fáradtan feszengünk a színpadon. Egyszerre egy kéz lendül a magasba és feláll egy majdnem két méter magas munkás és dörgő hangon így szól: — A darab pocsék volt! Vita nincs! — és leül. Vita nem is volt! Való igaz! Még merjék mondani, hogy abban az időben nem volt kritika! —x— A kezdet kezdetén a Déryné Színháznak nem voltak saját központi szállásai, mint manapság és így egy-egy vidéki kiszállásunk alkalmával magánházaknál. alkalmilag kiadott szobákban találtunk szállást, mi színészek. így történt ez az ötvenes évek elején velünk is Salgótarjánban. Moliére: „Tartuffe” című komédiájával jártuk az országot. Egyik kitűnő művész kollégámmal, Tassy Bélával egy színtiszta palóc házban kaptunk gyönyörű, tiszta, kényelmes otthont. Szerettünk ott lakni. mert családtagként bántak velünk. Kedvencünk és játszópajtásunk a család kis „trónörököse” a hat esztendős Jóska gyerek volt. Béla barátom talán egy kicsit túlzottan is kereste a „trónörökös” kegyeit. Pedagógusok, óvónők nyári továbbképzése A nyári vakáció alatt az idén is megszervezik az általános iskolai tanítók, középiskolai tanárok és az óvonók továbbképzését A nevelők nyári tanfolyama június 17-én Salgótarjári- ban nyílik meg. Jtt hatvan általános iskolai nevelő vesz részt egyhetes tanulmányi kirándulással egybekötött továbbképzésen. A résztvevők megismerkednek az ének és testnevelés alsó tagozatra vonatkozó új tantervével. Ugyanekkor Balassagyarmaton a lánykollégiumban szintén hatvan magyar—történelem szakos tanár tanfolyama kezdődik meg. Június 18-án pedig ötven óvónő kezd továbbképzéshez a balassagyarmati lánykollégiumban. A tanfolyam után az óvónők Csongrád megye tsz óvodáit látogatják meg tapasztalat- szerzés céljából. A nyáron összesen ötszáz nevelő vesz részt megyei oktatási, népművelési és központi tanfolyamokon. Egy alkalommal Salgótarjánban, helyben játszottunk és természetesen meghívtuk a családot az előadásunkra. Ünneplőbe öltözötten jelentek meg, a mama, a papa (ez a szépszál egészségtől kicsitta- nó arcó ember) és dédelgetett kedvencünk, Jóska, , aki kicsinyben szakasztott az édesapja mása volt. Az első felvonás szünetében meglátogatott öltözőnkben az apa és a mi kis játszópajtásunk. A kölcsönös üdvözlések, — az akkor divatos „szabadság" — után dicsérni kezdtük a kis „trónörököst”, aki az apja háta mögött tágranyílt szemekkel és öntudatlan körömrágás között figyelt bennünket — de főleg Tassy Béla barátomat, aki a komédia címszerepét „Tartuffe”-öt játszotta. Jóska nem tudta, vagy nem akarta felismerni felnőtt ját- szópajtását — gondolom azért, mert Béla barátom. — szerepéhez híven— korabeli, stilizált papi ruhát viselt. Az apa észrevette fia meg- illetődött szótlanságát és jelentőségteljesen — mint minden fiára büszke apa — így szólt \U7. utánpótláshoz: (persze azzal az utánozhatatlan palócsággal, hogy): — Jóska! Köszönj szépen a Béla bácsinak! Mondd, hogy „szábádcsóg”! A gyermek szeme még nagyobbra nyílt, apjára nézett az ő bálványára és az újját a szájába dugta. Az atya homloka összeráncolódott és erélyes hangon ismét megszólalt: — Jóska! Hogy köszönsz a bácsinak? Mondd: Szabád- csóg! A gyerek szája pityergésre húzódott és az atyai szigortól félve megszólalt: „Dicsértessék!” A technika rohamlépteire mi sem jellemzőbb, mint az. hogy az országot járva egy kis község olyan korszerűen megépített művelődési házában játszottunk, amely modern műszaki berendezésekkel rendelkezett. Mindezt azért bocsátom előre, mert történetem csattanójához feltétlenül szükséges tudinvaló. A„Csárdáskirálynő” fülbemászó melódiáit hallgatta az ünneplőbe öltözött falu ap- raja-nagyja. Én a színfalak mögött a jelenetemre vártam. Hatalmas tapsvihar tört ki, amikor a színpadról kilépett hősszerelmesünk, bonvivá- nunk. A tapstól megrészegül- ten. mámoros szemekkel élvezte megérdemelt sikerét. A balassagyarmati Szántó Kovács Gimnázium díszter- mében ma ünnepélyes lassúsággal telnek az órák. A IV. a) tanulói „most érnek”, teszik le a szóbeli érettségi vizsgát. A folyosón egy teremtett lélek sem jár, csak az érettségi színhelyének szomszédságában vannak „gyerekekének nevezett felnőtt jelöltek, akik nagy drukkal várják sorrakerülésüket. Minduntalan elakad a beszélgetés, eszükbe jut egy-egy rész. amiről bizonytalan még a tudásuk és belapozgatnak a könyvbe. Ott túl. az ajtó mögött három fiú és négy lány már dolgozik a kihúzott tételeken. Éppen Chikán Katié a szó. Üde arcán az ég meleg színét tükrözi vissza rogyogó, nagy szeme. Szép fogsora elő- elő villan, miközben szabatos mondatokba formálja a tudnivalókat a polgári átalakulásért és a nemzeti függetlenségért vívott harcról. Felhasználja irodalmi ismereteit is, miközben Széchenyi és Kossuth munkásságát méltatja. Lassan gördülnek ajkáról a mondatok, megfontol minden szót, még a hangsúlyra is ügyel. Élvezetes, szép felelet az övé. Értelmes rövid magyarázatot ad 2 tételre is: mi a fasizmus? Sí ma arcán hálás mosollyal nyugtázza a tanár és az elnök egybehangEz a fiatal, nagyon tehetséges művész végtelenül büszke — és nem ok nélkül — a szép és valóban fáradhatatlan hangjára. (Igaz is! Mi lett volna velünk, ha az elmúlt kegyetlen hideg télben csak egyszer is bereked!. ..) — Mit szólsz? — suttogta nekem — Milyen volt a hangom? — Ragyogó te-te „pléhtor- kú” — ismertem el a sikerét. — Hát igen!. . . Vócse az van!. . . — mosolygott rám. — Zengett a nézőtér. — Hirtelen elakadt a szava, mert rápillantott a színfalakra bújtatottan felszerelt mikrofonra. Egy falubeli önkéntes tűzoltó állt mellettünk. Mosolyogva fordult hozzá és egy kicsit — hogy is mondjam — öntelten kérdezte tőle: — Az elvtársak megörökítik, manetofonra veszik az előadást? — A fenét! — szólt a tűzoltó — Csak hangszórókat szereltünk fel. hogy a jónép a pénzéért az utolsó sorban is hallja az énekeseket! Sajnos aznap este szegény kollégámmal nem lehetett két értelmes szót váltani. Saját dugájába dőlt!) —x— Az egyik községben csak a kultúrház udvarán keresztül juthattunk az öltözőből a színpadra, általános jelenség országszerte az. hogy a sok áldozattal felépített kultúrhá- zak tervezői mindenre gondoltak, csak épp a szereplőkre nem és a színpad mellé csupán két kis lyukat építettek „öltözőnek”: Ebben egykét emberen kívül nem fér el senki. Igv hát (a legkegyetlenebb télben is) a klubszobákban, vagy irodákban kell felkészülnünk az előadásra, amely, — mondom, mesz- sze esik a színpadtól. így volt ez ebben a községben is. Előadás után a közönség is ezen az udvaron át távozott. Közéjük vegyülve lassan haladtam a szükség-öltöző felé. amikor az egyik idős paraszt- néni szájából a következő mondat ütötte meg a fülemet: „No apjuk, ez a Csárdáskirálynő többet ért, mint egy munkaegység!" Lám. lám, ők már nem forintban számolnak!!! (Folytatjuk) Fehér Tibor az Állami Déryné Színház tagja zó „köszönöm, szép volt” véleményét. Hasonlóan szépen felel Dalos Zita is. Valamivel több zökkenővel Gál Laci. aki az 1514-es parasztháborúról beszél. Mikor a tanár, Szalkay Zoltán kérdez, körmét rágja izgalmában. Kutat emlékei között, s aztán igyekszik pontos választ adni a kérdésekre. Már előzőleg a matematika vizsgán is kitettek magukért a fiatalok. Igaz akadt egészen gyenge felelet is, de ugyanaz a fiú írásbelin erős közepest szerzett. A vizsgaelnök. Nagy János, aki matematika-fizika szakos felügyelő Budapesten, tömören foglalja össze kérdésemre véleményét a tanulócsoportról. — Az osztály közepes képességű, akadnak közte kimagasló teljesítmények és gyenge feleletek is. A legtöbbet irodalomból és történelemből produkálják, azt szeretik. De szép feleletek hangzottak el matematikából is, élvezettel hallgattam őket. Ami pozitív: társadalmi háttérbe állítják a mondanivalót, nem önmagában vizsgálnak egy-egy kérdést. És ez az új vonás az idei érettségin. Nem tételszerű elmondásra törekszenek, hanem összefüggéseiben vizsgálják a dolgokat. Más tárgyakból szerzett ismereteiket is felhasználják, ahol csak szükséges, hogy magyarázni, érvelni tudjanak. — Százöt fiatal érettségizik nálunk — veszi át a szót az igazgató. — Feleleteikben érvényesülnek a marxizmus-le- ninizmus tanításai. s mi, a vizsgabizottság arra is törekszünk, hogy az iskolareform szellemében adjanak számot tudásukról. S a tanárok megértéssel. türelemmel vizsgáztatják az érettségiző fiúkat, lányokat. Túlságosan nagv az izgalom a fiataloknál. Van, aki túl magabiztosnak látszik, érdekes módon főleg a gyengébb tanulók közül. Mások, elsősorban a jó és jeles tanulók kevesebbet produkálnak. mint ami bennük van a nagyfokú izgalom miatt. Herde Erzsébet maid összerop- pant matematikából, s a mindig jeles tanuló nésvesre ért. Grammatik Pali éjjel két órakor kelt fel. hogy ismételjen. tanulion és ez az éjszakai tanulás nyomot hagyott lelkiállapotán fáradtá, idegessé. bizonytalanná tette. Többen izgató, doppingoló szerekhez nyúltak, ezért is kár volt. — Hiszen mi nevelők — formálja meleggé hangját a büszkeség — már a tv Ki miben tudós? döntőin és elődöntőin is arról beszélgettünk, hogy egyik-másik gyerekünk többre is képes, mint amit itt a legjobbaktól láthattunk, hallhattunk. Ügyesek, szorgalmasak, sokoldalúak ezek a mai tizennyolc évesek. Hozzáteszem, amikor egyik-másik mai szereplését elbíráljuk, majd mérlegelünk is sok mindent; egész éves szorgalmat, objektív tényezőket s a némelyiknél szinte lelki rövidzárlatot okozó izgalmat is, Tovább hallgatva a feleleteket a riporter is levonja a maga következtetéseit. Az érettségizők szép, szabatos, magyaros kifejezésmódra törekszenek nem adatszerűén „darálják" le a tételt, hanem világos érvelő okfejtéssel előadják mondandójukat. Még a gyengébb tanulók is igényesebbek a hagyományos gyenge színvonalnál. Tán még egy fokkal javulhatott volna az eredmény, ha a bizottság figyelmezteti őket és a fiatalok élnek is a lehetőséggel, hogy tételhúzás előtt a friss levegőn felüdülhetnek kissé. Egvebek mellett, hogy menynyire kotnolvan és tisztelet- tudó ünnepélyességgel készültek az érettségire, az' is igazolja, hogy valamennyien sötét, elegáns ruhában léptek a vizsgaterembe. _ Ujlaky Mária Kibővített ülést tart a Közalkalmazottak Szakszervezete Nógrád megyei Bizottsága \ A Közalkalmazottak Szak- szervezete Nógrád megyei Bizottsága szombaton, június 15-én Szentendrén rendezi meg esedékes megyebizottsági ülését. A közalkalmazottak szak-' szervezeti üdülőjében megrendezett tanácskozáson a megyebizottság megvitatja a közelmúltban tartott országos szakszervezeti kongresszus határozatainak megyénkre vonatkozó feladatait. A szentendrei üdülőt azért választották tanácskozásuk színhelyéül, hogy a résztvevők megismerjék és népszerűsíteni tudják a szép fekvésű korszerű üdülőt a szakszervezeti tagok körében. PAPP LÁSZLÓ: Búcsúzó öreg munkás Mióta eszemet tudom, korán kelek és dolgozom. De most eljött a pillanat, leteszem szerszámaimat. Búcsúzom, esztergapadok nagy szabadságra indulok. Elvtárs, talán nem is hiszed itt nyűtt közben az életem. — Észre vettem — nem volt nehéz — hogy valamit arcomra rés egy szigorít vidia- kés. .. Hihetetlen, hogy vége van... örülj, — vigasztalom magam — Vár a kiskert, az ulti és komákkal a sörözés. Az asztalon bor és virág, engem búcsúztat a brigád. Lohad a tűz, lealkonyul, egy munkás nyugdíjba vonul. — Vártam, s rettegtem e napot, szomorú és boldog vagyok... 4 napos IBUSZ- TIT autóbusz társasutazás júliuK 7-IO-i” GYŐR — FERTŐD — SOPRON — KŐSZEG SZOMBATHELY — VESZPRÉM-be Részvételi díj teljes ellátással 416,— forint. Jelentkezés június 20-ig az IBUSZ-nál és TIT-nél. Egy országjáró naplójából I.
