Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-15 / 48. szám

1963. június 15. nógrádi népújság Megyei szavaloverseny a kisipari ROZSDÁSODÓ HÁT MILLIÓ Megnyílt a bükkszék! bányászüdülő szövetkezeteknél A Szolnok megyei KISZÖV által július 12-re meghirde­tett országos szavalóverseny­re a Nógrád megyei kisipari szövetkezetek fiataljai is lel­kesen készülődnek. Ennek ke­retében hétfőn délelőtt szinvo- nalfnérő szavalóversenyre ke­rült sor a KISZÖV salgótar­jáni kultúrtermében. A megyei kisipari szövetke­zetek fiataljainak szavalóver- senyén a legjobbnak bizonyult Budai Mihály, a káliói vegyes­ipari ktsz, dr. Simon Mihály- né, a balassagyarmati szabó ktsz és Vezér Jánosné, a sal­gótarjáni ruházati ktsz dol­gozója. Közöttük Budai és dr Simonná a szolnoki országos versenyen is részt vesz. A verseny résztvevői közül dicséretet érdemelnek dr. Tóth Gézáné, a salgótarjáni faipari, Murányi János az ér­sekvadkerti vegyesipari és különösen Rácz Julianna és Rácz Dezső, a nógrádmegyeri szegkovács ktsz dolgozói, akik 'ügyes előadókészségükkel és- helyes versválasztásukkal egy­aránt kitűntek. * i Talán egy éve annak, hogy egy bizottság járt a Salgótar­jáni Bányagépgyárban. Süveg­gerendákat kértek a bányák számára. A kérés nagyon iz­gatottan hangzott, szinte SOS- ként. Ha pálfalva nem vál­lalja, — mondták — veszély­ben az egész szénbányászat termelése. Süveggerendá c hiá­nyában leállnak a frontfej­tések. Hogy a pálfalvaiak vál­lalják, Ígértek akkor mindent: pénzt, béralapot, létszámot — mindent. A bányagépgyáriak úgy vél­ték, ha már egy külön bi­zottság jött hozzájuk egészen biztos sürgős és fontos a sü­veggerenda. Nem is késleked­tek. Miattuk bizony nem áll le egyetlen frontfejtés sem! — jelentették ki. Azokban a napokban han­gyabolyhoz hasonlított a vál­lalat. Mindenki tervezett, szervezett, épített, agitált. Mert azért — akár hogy is van — nagy dolog egy tel­jesen új gyártmány termelé­sét előkészíteni, megkezdeni. Ráadásul már 1962-ben nyolc ezer darab siiveggerendát kér­tek. , A munka megkezdéséhez két hét leforgása alatt 105 embert vettek fel dolgozni. 0 • m ha aan! Az egész dolog ott kczdő- , dött, hogy az egyik bányász i Nagybátonyban nem valami dicséretes szavakkal illette az üzemi konyha Vezetőit. Vala­hogy úgy mondotta: ő vidé­ken lakik, a felelsége a ter­melőszövetkezetben dolgozik. Van ott bőven saláta, borsó, káposzta — alig győzik szed­ni. Itt a konyhán meg: tész­ta. rizs. tarhonya, szinte ál­landóan ez ismétlődik. És valóban van! Van nagy mennyiségben a piacon, lehet kapni az üzletekben. De ak­kor hát miért nincs az fize­tni konyhákon? Érdemes tallózni az üzemi konyhák étlapján. Az Egri Üzemélelmezési Vállalat 6-os számú nagybátonyi konyháján ebben a szezonban saláta, zöldhagyma ugyan már volt. de csak egy esetben adtak lii burgonyát az ételhez. Volt „zöld”-borsó és „zöld”-bab is. de — sajnos — az csak kon- zervből. Idei zöldborsóról még nem is hallottak, talán nem is rendeltek, mert 850 ember részére azt kifejteni valóban nagy munka lenne. De ak­kor miért nem gondoskodnak megfelelő felszerelésről — en­nek hiányában nem lehet az ott étkezőket sóitani. Nem sokkal, de valamivel már jobb a helvzet a mizserfai kony­hán. T*t változatosabb az ét­lap. Ebédre már adnak úi burgonya főzeléket, idei kel­káposzta főzeléket, s igen rendszeres a fejes saláta, a cseresznye, sőt a karalábé le­ves is. Az már valóban nem a konyha, hanem a MÉK hi­bája. hogy nem szállította má­jus 28-án például a spenótot. 31-én a retket. 6-án a sóskát, retket, spenótot — s ki tud­ja még mit. Ezért kerül elő a raktárból a sárgaborsó, a tészta, meg a többi. Még meg­lepőbb a mátranováki „Vén- diófa” kisvendéglő étlapja. Azon aztán alig találni zöld­ségfélét. de van konzerv pa­radicsomból készült leves, akad galuska, csőtészta, tar­honya. És mindez azért, mert — úgy mondják — nem éri meg a Vendéglátóipart Vál­lalatnak azt a néhány kiló zöldárut kiküldeni, amire a konyhának éppen szüksége lenne. Minden képpen meg­állapítható: ha a salgótarjá­ni vendéglátó egységekben — bár itt sem kielégítő — akad is zöldáru, annál kevesebb vidéken. De ha van zöldárú. akkor miért nincs az üzemi és ven­déglátó éttermekben? Ebben az esetben sokkal több a pia­cokon a zöldáru, mint ez em­berek étkeztetését biztosító fe­lelőssége. És ezért nincs új­donság az étlapokon. S. L. fia Figaró tudná... A kezdeti bosszankodás megnyírt vendég türelmesen után csupán átmeneti, vélet­len jelenségnek tartottam, hogy három hajvágás, meg egy borotválás egy óráig tart a salgótarjáni vásártéri fod­rászüzletben. Gondoltam, még kora reggel lévén nem „zú­zódtak bele” a munkába, biz­tosan amolyan szokásos „ne­kifutás” az egész, ami munka­kezdéskor nem ritkaság. Hanem mikor este a KISZÖV megyei elnöke Ko­vács Márton elvtárs eseten­ként nyomdafestéket nem tű­rő megjegyzéseit hallottam, mgváltozott a véleményem. A személyes tapasztalatok mellett a legilletékesebbtől hangzott el vélemény az előbb említett fodrászüzlet dolgozói­ról. Csak egy néhányat a KISZÖV elnökének akkor frissen szerzett tapasztalatai­ból. Egy kisfiú megnyírása — 40 perc! Két olló-csattogás között — néhány perc csevegés a vi­lág és a borbélyszakma kü­lönböző dolgoiról. A félig vár. „Kisfiam nagyobbra is nö­veszthetted volna a hajad, legalább kontyba lehet csa­varni. ..” — hangzik a meg­jegyzés, amikor Figaró mai utóda már únja a munkát. Még hosszú az idő a zárá­sig. Az unalom már tetőfoká­ra hágott, a várakozó vendé­geket legszívesebben hazakül- denék. Az egyik dolgozó bor­ízű hangon szól az ajtóban borotválásra váró KISZÖV elnökhöz: „Csak a testén ke­resztül engedjen be újabb vendégeket!” Talán elég is lesz a felsoro­lásból. .. Egyesek azt tartják, hogy a lassú munkához idő kell. A jelek szerint akadnak, akik ezt úgy csinálják, hogy minél többet bosszankodjon a vendég, megtoldják eny sem­miképpen sem tűrhető maga­tartással. Pedig vannak szolgáltató üzemek, ahol olyan jelszót is ismernek, hogy dolgozz pon­tosan, gyorsan, udvariasan... B. Gy. Valamennyi szakmunkás, el­sősorban hegesztő. Szinte kö­nyörögtek a bányáknak, más ipari üzemeknek: adjatok szakmunkásokat! Hegesztő tanfolyamot is szemeztek, hogy egy-egy jó lakatosból, kovácsból hegesztőt képezze­nek. És amikor ez úgy, ahogy rendbe volt. újabb kilincsel- getés kezdődött. Hegesztődina­mók kellettek. Ebben is se­gített a minisztérium, a bá­nya, az Acélárugyár — min­denki, aki tehette. A műsza­kiak, — technikusok mérnö­kök — vasárnapjukat áldoz­ták fel, s társadalmi mun­kában végezték el a süveg­gerendák gyártására kiszemelt épület villamos szerelését, a köbei fektetését. A munkásokat már agitálni sem kellett. Az újért való lelkesedésből jelesre vizsgáz­tak. Mégis közben, egyre több bosszantó akadályba üt­köztek. A kovácsolt anyag kés­ve érkezett. Nem vállalták az egyes gyárak a hőkezelést. Sokan már arról is lemondtak, hogy nyolc ezer gerenda el­szülhet. Szeptemberben mé­gis úgy látszott el­hárulnak az utolsó akadályok. Októberben, novemberben özönlött az anyag, vele együtt a sürgetés, a kérés, az uta­sítás is: Gyerünk, gyerünk, kell a süveggerenda! A csüg- gedés újabb lelkesedésbe csa­pott ót. Adunk mi, amennyi csak kell! — válaszolták a gépgyáriak. És adtak is. Nem is nyolc ezret, sokkal több süveggerendát gyártot­tak már az elmúlt évben. Különben is. A Bányagép­gyártási Tröszt és a Bányá­szati Anyag és Faforgalmi Vállalat, a BAFAV, 1963-ra mintegy 25-30 ezer süvegge­renda megrendelését helyezte kilátásba. A gépgyáriak igy is készültek. Az eddigi korsze­rűtlen, egészségtelen csarnok helyett nyolc millió forintos költséggel új csarnokot épí­tettek. A süveggerenda ön- j költségét leszorították, meg- | teremtették a lehetőségét, I hogy nagyüzemi módon gyárt- j sák az olyannyira fontos sü- j veggerendákat. Ma Js gyártanák, a múlt ! évi ütemben, ha. .. .. .Ha: A Bányagépgyártási Tröszt és a BAFAV vélemé- j nye szerint újabban nincs is j olyan nagy szükség azokra a süveggerendákra. Erre az év- j re nem is rendeltek csak 15 ezer darabot. Talán a bányák­nak nincs többre igé- j nye? Még cifrább, hogy j a BAFAV — nem is egy­szer felszólította a gépgyárat hogy lassítsa a termelést! No de akkor miért volt az elmúlt évi S.O.S. jelzés? Miért ve­zették félre az embereket? Miért, hogy a tavaly még sür­getett és elkészített süvegge­rendák ma hevernek, rozsdá­sodnak a gépgyárban, nem kevesebb, mint 4 ezer — ird és mondd hatmillió forint értékű — süveggerenda vár­ja sorsát. Pedig nem sajnálták az újítási költségeket sem. Súlyos ezreket fizettek ki egy-egy újításért, — ma befagyasztották még a süveg­gerendán eszközlendő újításo­kat is. Furcsán találkoznak a vé­letlenek. Tavaly azzal indo­kolták a süveggerenda gyors gyártását, hogy kellenek a külföldi acéltámokhoz. Ma azzal lassítják a termelést, Mennyi alumínium van az ételeinkben? Egyidőben azt terjesztették, hogy az alumínium edények­ből alumínium kerül az étel­be és az ártalmas. Sok száz vizsgálat alapján megállapí­tották, hogy az edényről le­kerülő alumínium mennyisé­ge csak körülbelül annyi, amennyi élelmiszereinkben amúgy is előfordul. Ez nem okoz azonban ká­rosodást. Mennyi alumínium van élelmiszereinkben? Egy kiló marhahúsban 2,3—8,4 mi- ligramm. Egy kiló disznóhús­ban 4,4, egy kiló disznó vagy borjúmájban 17.5. Egy kiló lisztben 16.9, Egy kiló bur­gonyában 10, egy kiló zöld­babban 0,8. miligramm. hogy nincs acéltám, nem kell annyi süveggerenda sem. Nem kell? Telefonon kerestük fel az egyes trösztöket. A bá­nyatrösztök a BAFAV meg­kerülésével még külön kétez­ret kértek a gépgyártól! Ezenkívül a Várpalotai Szén- bányászati Tröszt ezer süveg­gerendát kért erre az évre. ötszázat az első, ötszázat a második félévre. A bányagépgárban négy ezer da­rab ott hever, de a BAFAV jóvoltából késett az elsőne­gyedévi szállítás, a fél évre igé­nyelt mennyiséget sem kap­ták még meg! És Várpalotán azt mondják: igen-igen hálá­sak lennének a gépgyárnak, ha mind az ezer darabot mi­nél előbb leszállítanák, hiszen akkor terven felüli új gépe­sített, acéltámbs munkahelyet tudnának üzembe helyezni. A Középdunántúli Szénbá­nyászati Tröszt üzemeiben 12 ezer acéltám van. Erre az év­re négy ezerf!) süveggerenda kellene. De nem értik, miért késik a szállítás. Kérik, igény­lik a süveggerendát. Lenne is készlet, ki tudnák elégíteni az igényeket. De ott hever, rozsdásodik a gépgyárban, s benne hat millió forint. A süveggerendát nem lehet az acéltámtól elválasztani. Most a BAFAV arra hivat­kozik, hogv késik a külföldi szállítás. Akkor miért nem oldják meg hazai gyártással? Kiskunfélegyházán már kísér­leteztek a „Hungária B” tí­pusú acéltámmal. A salgótar­jáni gépgyár is foglalkozik a tárnok készítésével. Van hoz­zá kapacitása, em'-vre,tminden. csak alapanyag és kooperáció kellene. Éppen a Ganz-MÄ- VAG-tól. A gépgyáriak szíve­sen gyártanák, nagyszerű mű­szaki feladatnak tartják, csak­hogy. .. A bányászok várják a ge­rendákat. de valahol elakadt. Mi gondoljuk miért: Nem tudia a balkéz, mit csinál a jobb! Igaz, hogy az itt készített süveggerendák körül sok volt eddig is a probléma. Ezek a gerendák egyes bányai viszo­nyok mellett gyengének bi­zonyultak. De az alaptípusnak már készültek erősített kivi­telű változatai is. Bár ezeket sem a gyár, sem a bányák nem tartják végleges megol­dásnak. A tennivalót tehát először és legsürgősebben e téren látjuk! És ha már kö­zös erővel megteremtették a magyar süveggerendák alap­típusát, alakítsák ki minél sürgősebben az univerzális rendeltetésű süveggerendák és tárnok típusait is. Akkor a Salgótarjáni Bányagépgyár ed­digi erőfeszítései, gyártás és beruházás terén elvégzett te­vékenysége kamatoztatható lesz a magyar szénbányászat javára. Somogyvári László A Nógrádi Szénbányászati Tröszt minden évben sokat tesz azért, hogy elősegítse a munkában elfáradt emberek pihenését, gyógyulását. Két évvel ezelőtt kezdtek a többi között Bükkszéken egy üdülő­telep kialakításához, ahol már tavaly megkezdhették az üdültetést. A bánya bükkszé- ki üdülőtelepe az idén tovább gazdagodott, újabb épület áll a bányászok rendelkezésére. Az üdülőtelep fejlesztésére eddig több mint 3 millió fo- rintbt költöttek. Ez viszont> lehetővé teszi, hogy egy-egy csoportban 50 ember üdülhet, gyógyulhat. Előnye a bükk-* széki üdülőnek, hogy a bá* nyászok családostól is igény* be vehetik. Az üdülőtelep egy része, a nagyszerűen berendezett viklcendházak. Hogy mind szebb legyen a környezet, megkezdték a parkosítást, fásítást Is. Később erek a fák kellemes árnyékot biztosítanak az üdülő bányászok pihenéséhez. — Ez lesz az On szobája — mondja Huszár Gyuláné, az fldflM gondnoka. — Tessék nézni. Kényelmes ágy, tiszta ágynemű. Itt aztán lehet pihenni. Szinte az első fecskék voltak az Idén Kotrocá Lőrinc Jánosék Mátranovákról. Feleségével és Molnár József nyugdíjas bányász- szál szívesen olvasnak az Ízlésesen berendezett társalgóban. A fürdés után itt valóban jól esik a pihenés, a szórakozás. CIKKÜNK Ny OMÁN: Válaszolnak az illetékesek Április 3-i számunkban „Visszatérő balesetek tanul­ság nélkül" címmel megír­tuk, hogy Tar vasúti kitérő­ben március 29-én a 363-as tehervonat 1816 tonna terhe­léssel 25 kilométeres sebes­séggel a második csonkavá­gány zárób,lkjának ütközött. A mozdony kinyomta az üt­közőbakot. s valósággal be­fúródott a bak mögötti föld- dómba, majd oldalra dőlt. Két szénnel telt kocsi is ki­siklott és súlyosan megsérült. Emberéletben nem esett kár. A mozdonyvezető és a fűtő időben leugrottak a mozdony­ról, így mindketten csak köny- nyebben sérültek meg. Cikkünk nyomán a MÁV Budapesti Igazgatóságának Vasúti üzemi Biztonsági Osz­tálya tájékoztatta szerkesztő­ségünket: visszatérően rend­szeres oktatás tárgyát képezi a Tar kitérőben 6.6 ezrelékes lejtő veszélye. A jövőben szi­gorúbban ellenőrzik kitérő­be behaladó vonatokon köte­lezően előírt fékpróbák meg­tartását és a menetsebessé­get. A lejtős vasúti pálya át­építésére a közeljövőben nincs lehetőség. Ugynakkor a baleset veszé­lyes térségben áz újabb ki­siklások megelőzését szolgál­ják azok a tervek, amelyek a Hatvan—Salgótarján szaka­szon a kettős vágány lefekte­tésére készülnek. A kettős pálya megépííésével. a vasúti kocsipark korszerűsítésével végképp megszűnik a baleseti góccá nőtt Tar vasúti kitérő ma még veszélyes állapota. —x— ,„A Nógrádi Népújság jú­nius 1-i számában „Ki tudja hol áll meg” címmel cikk je­lent meg. Mint ismeretes a Salgótar­jánban folyó építkezések miatt a Pécskő utcai Autó­busz állomást a közeljövőben áthelyezik a November 7 filmszínház mögötti térségre. Az építkezés befejezése előtt lévő új MAVAUT állomás térségére már átszállítottuk a Pécskő utcai utasterelő vas­koriatokat és a kocsiálláso­kat jelző számtáblákat is. Az autóbuszok vezetői ennek el­lenére arra a helyre állnak gépkocsijaikkal, ahol a ko­csiállásokat jelző táblák vol­tak, tekintettel arra. hogy »* utazóközönség tudja, hogy melyik állásról mely irányba indulnak ki járataink. Az újságcikk a Karancs- keszibe induló autóbuszt em­lítette meg, amely üresen közlekedett. Az 1-es, illetve a volt 1-es kocsiállásról indul­nak a Krancs-völgy községei felé közlekedő autóbuszaink. A kocsiállást jelző táblához közvetlenül csak egy autóbusz állhat, például az etesi. de közvetlen utána áll meg a Iáiké, Egyházasgerge, vagy a Karancskeszi felé közlekedő autóbusz is. Az utasterelő korlátok le­szerelése előtt intézkedést tettünk arra vonatkozóan, hogy minden utazó keresgé­lés nélkül el tadjon utazni célállomására. Sajnos az Önök által is javasolt hangos­bemondót nem tudjuk üze­meltetni, mert a Finommec­hanikai Vállalat — alkatrész hiánya miatt — még nem javította azt meg. Reméljük, hogv a beállított ügyeletes szolgálat segítséget nyújt abban, hogy hasonló panaszok ne fordulhassanak elő. Cser Gynla igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents