Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-12 / 47. szám

1963. június 12. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 ELKÉSZÜL-E HATÁRIDŐRE? Gyorsítsák meg a termelőszövetkezeti építkezéseket! Háromszázezer hí i ián 48 millió forint. Ennyit fordítha­tunk az idén megyénkben me­zőgazdasági beruházásokra. Ebből az összesből éDÍtenek a meeve 91 termelőszövetkeze­tében szarvasmarha és növen- dékislállókat. korszerű, a mes­terséges nevelésre alkalmas boriúnevelőket. Ebből a pénz­ből létesítünk — többek kö­zött öntöző telepeket. Dalánta- nevelőházakat a kertészettel foglalkozó mezőgazdasási naa'vü zenieknél. Mivel a korábbi évek ta- Dasztalatai azt bizonyították, hosv nálunk a szerfás. sza- badtartásos éDületek nem vál­tak be az idén épülő mező­gazdasági éDületek zöme — a mi adottságainknak jobban megfelelő — stabil épület lesz. A mezőgazdasági épüle­tekre és egvéb létesítmények­re meglévő milliókból a leg­nagyobb mértékű építkezést a termelőszövetkezeti ' házi­brigádok végzik. Több mint 11 és félmilió forint értékű munkát végez az ÉM. Építő- ipari Vállalat és több milli­ós értéket készítenek az idén Nógrád meave termelőszövet­kezeteinél a tanácsi építőipa­ri vállalat, a KTSZ-ek és egyéb vállalatok is. Ami az építkezések ielenlesi helyzetét illeti, a tervezett 181 létesítménynek nem egészen felén kezdték mes a munká­latokat. A lemaradás különö­sen a megyei építőipari válla­latnál aggasztó, hiszen a ren­delkezésükre álló összeg ie- lentös részéből e vállalat munkáia nyomán épülnek • meg a magtárak, a baromfi- nevelők és egvéb épületek. Nem sikerült telies egészében biztosítani a házi énítőbrigá- dokba szükséges létszámot sem és ez minden bizonnyal akadályozza maid a termelő­szövetkezeti építkezések meg­valósítását. Az építőipari vállalat szám- szerint 12 épületet készít és a munkálatokat legtöbb épü­letnél csak a közelmúltban kezdték meg. Tr- a korábban vállalt határidőket nem is tudiák tartani. A magtárak­ban például iúlius helvett elő­reláthatólag csak októberben tárolhatnak gabonát a szövet­kezetek. és a szeptemberre tervezett borom fi nevel ők sem készülnek el határidőre. A munkák megkezdését az akadályozta, hogy a megvei beruházási iroda nem bizto­sította időben az építkezések megkezdéséhez szükséges en­gedélyeket. S mivel nem si­került összehangolni az épít­kezések előkészítésében részt­vevő szervek munkáiét, kés­tek az építkezések megkezdé­séhez szükséges egvéb okmá­nyok is. Mindezek ellenére előbbre tarthatnánk már. ha az építőipari vállalat és a ter­melőszövetkezetek között, va­lamint az építőipari vállalat és a beruházási iroda között nincs három-négv hetes huza­vona a szerződések miatt. Az­tán hiányzott a terveszerűsée az építkezésekhez szükséges anyagok megrendelésénél is. Itt van például a boromfineve- lők esete. Módosított tetőszer­kezettel készülnek, de a te­tőzethez szükséges anyagot nem rendelték meg időben. Nem egészen megnyugtató a helyzet azoknál az építke­zéseknél sem. amelyeket a termelőszövetkezeti házibri sá- dok végeznek. A legfőbb gon­dot az okozza, hogy kevés az építőbrigádokban foglalkozta­tott szakemberek, szakmun­kások száma. A tervek szerint ezek a brigádok mintegy 21 és fél.millió forint értékű be­ruházást végeznek» > a millió­kat nem lehet pusztán a vé­letlenre bízni. Mert jelenleg mi a helyzet? A megye termelőszövetkezete­inél hat központi építőbrigád dolgozik és mintegy 210 em­bert foglalkoztatnak. Ha most már figyelembe vesszük a 21 és félmilliós értéket kiderül, hogy az év hátralévő hónapja­iban az építőbrigádok vala­mennyi tagjának havonta mintegy 14 ezer 700 forint ér­tékű munkát kell elvégezni­X. ök, hogy a tervezett mezőgaz­dasági epületek valamennyi termelőszövetkezetnél elké­szüljenek. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy ez képtelenség, és öt-hat ezer forintnyi az 22 összeg, ame- nyi értékű építőmunkát egy ember, egy hónap alatt ké­pes létrehozni. A gondok, problémák elle­nére az 1963-as év építési programját mégis meg kell valósítani. A megyei beruhá­zási iroda még a munkák megindulása előtt szocialista szerződést kötött a mezőgaz­dasági építkezéseket végző ál­lami és tanácsi vállalatokkal. Ezekben a szerződésekben többele között az is bennfog- laltatik: a vállalatok vala­mennyi előkészített építkezést még az év első felében meg­kezdenek. Nyilvánvaló, hogv ez azonban csak akkor vá­lik valósággá, ha a megyei beruházási iroda időben biz­tosítja az építkezésekhez szükséges terveket, engedélye­ket. segít az építőanyagok, ce­ment, tégla, fenyöfűrészárú megszerzésében, sőt ahol er­re szükség van műszaki ta­nácsokkal, gyakorlati ellenőr­zésekkel segíti az építkezések mielőbbi megindulását, megva­lósítását. A termelőszövetkezeti építő- brigádokban legalább 500 em­berre van szükség, hogy meg­felelő ütemben haladjon a munka. A szakmunkások biz- tosításg azonban még nem minden. A járási tanácsok­nak, a termelőszövetkezeti ve­zetőknek úgy kell szervezni, irányítani a munkákat, hogy a szövetkezeti építőbrigádok meg is tudják valósítani azt. amit vállaltak. Romhányban például az egyébként hozzá­értő brigádvezető elvész az adminisztrációs munkában, holott az építkezések jelenlegi helyzete azt kívánja, hogv minél több időt töltsön kint a munkahelyen: Nógrád megye termi őszövet- kezetei tavaly több mint 230 millió forint értékű árút ad­tak a népgazdaságnak. A ter­vek szerint az idén tovább nö­vekszik az értékesítésre kerü­lő áruféleségek mennyisége. A növénytermesztés hozamainak növelése, az értékesítésre ke­rülő tenvész- és hizóállatok számának gyarapodása rész­ben attól is függ. hogy a me­zőgazdasági üzemiekben idő- | ben munkához tudnak-e állni az öntözőtelepek és az építő­vállalatok, a termelöszövetke- zeti házibrigádok időben elké­szítik-e az állati férőhelyeket. Rendkívül fontos szempont ez. hiszen a lakosság élelmi­szer ellátása függ ettől. Van azonban egy másik dolog is, amely ugyancsak sürgeti az 1963-as építési program meg­valósítását. Tavaly a rendki- kül szeszélyes őszi időjárás miatt, no meg az- építkezések előkészítésében és később a munkában tapasztalt szerve­zetlenség miatt sok építkezést csak az idén sikerült befejez­ni. A szükséges összeget ter­mészetesen az 1963-ra bizto­sított forintokból kellett el­vonni. Mezőgazdaságunk egészséges fejlődése követeli, hogy az idén ne ismétlődiön meg a tavalyi példa kezdjük tiszta lappal a jövő évet. Vincze Istvánná « # • Meddig lesz még elhagyott? Szentén megérlelődtek a változások A szentéi Uj" Élet Termelő- szövetkezetben nagy terveket forgat a fejében az elnök és az agronómus. Egy évvel ez­előtt még nem lehetett ilyen tervekről gondolkodni, beszél­ni. Azóta, változott az élet Szentén is, manapság már bátrabban körvonalazhatják a jövőt a termelőszövetkezeti ve­zetők. A tavalyi eredmények nyomán tovább fejleszthetik az állattenyésztést és a gyü­mölcstermesztést. — végered­ményben e két üzemág jelen­ti a felemelkedést a termelő- szövetkezetnek. Mi adott alapot a tovább­haladáshoz Szentén? Ez nem­csak a tagság megnövekedett munkakedvével magyarázha­tó. Bonyolult, sokoldalú mun­ka eredménye; bár mégis egyszerűnek mondható. Mikor Léman József és Berták Ist­ván, az agronómus és az elnök a termelőszövetkezetbe került, zilált helyzetet találtak. Első feladatuknak tartották a mun­kafegyelem, megszilárdítását, s a terméseredmények növelé­sét. E célok eléréséhez viszont elengedhetetlen volt a helyes anyagi ösztönzés kialakítása. A változás a műit évben következett be. Míg 1961-ben igen hanyag munka folyt az Uj.. Életben,, a következő évi­ben, — éppen az említett in­tézkedések hatására. — "már* jelentős változás történt. De nézzük ezt néhány termés- eredmény tükrében. kukorica: burgonya: cukorrépa: 1961 1,5 mázsa/hold 15 mázsa/hold 30 mázsa/hold 15 50 150 1962 mázsa hold mázsa/hold mázsa/hold Nem véletlen, hogy ezt a három. fő kapásnövényt emeltem ki a növénytermesz­tésből, hiszen mindhármat jelentős területen termelik és éppen ezeken lehet a leg­szembetűnőbben lemérni a fejlődést. Egyébként a nö­vénytermesztésben és az állat­tenyésztésben számottevő ha­ladást sikerült elérni a szen- teieknek. Mivel Szentén az állatte­nyésztést akarják az egyik fő jövedelemforrássá fejleszteni. lelkiismeretesen gondoskodtak a takarmánytermesztésről és az állatállomány kialakítá­sáról is. Az 50 hold régi tele­pítésű lucernát 5 holddal megnövelték, 70 holdon ter­melnek vörösherét 29 holdon silókukoricát, s több mint 20 holdon különféle takarmány- növényeket. Számítások sze­rint a takarmány elegendő lesz az állatállománynak. így aztán lehetőség nyílik a te­hénállomány, illetve a szarvasmarhák létszámának növelésére, a sertéstenyész­Megyei bizottsági ülés lesz a MEDOSZ-nál Három jelentős napirendi kérdést vitat meg pénteken délelőtt Balassagyarmaton a MEDOSZ megvei bizottsága. A tavaszi mezőgazdasági mun­kák helyzetéről, valamint az aratásra és cséplésre való fel­készülésről. és a Cserháti Er­dőgazdaság első féléves terv- teljesítéséről lesz beszámoló. Ezen az ülésen vitatják meg a megyei bizottság második féléves munkatervét is. tés fejlesztésére. Az idén például már saját erőből biz­tosítják a jövő évi szarvas­marha és sertés hízóalapanya­got. A másik fő jövedelemfor­rásként a gyümölcstermesztést szeretnék kialakítani. Jelen­leg 5 hold málnája és 1 hold íeketeribizlije van a szövetke- kezetnek, amelyhez még újabb 10 hold málnát telepí­tenek az idén. Az ötéves terv végére pedig 30 hold ve­gyesgyümölcsösük lesz a ter­vek szerint. Mindezt pedig úgy csinálják, hogy kialakít­ják az egybefüggő táblákat is. Nos, ezek a tervek, számók, elképzelések, amelyek az el­nököt, agronómust foglalkoz­tatják. De foglalkoztatják már a tagságot is, mert. — na- f .yon héiyeseh, "■— a" tagokat is érdekeltté tették mindezek megvalósításában. Az új ve­zetőség mindenkivel szemé­lyesen beszélt, időben és méltányosan kiosztották a háztájit, s a tagok kívánsága szerint alakították ki a pre­mizálást is. A szenteiek eddi­gi tevékenysége — minden soronkövetltező munkát idő­ben elvégeznek — is azt bi­zonyítja: Szentén jól irányít a vezetőség és a tagság valóra akarja váltani a terveket. Pádár András Ha valahol sok a kastély, megyénkben bővelkedünk ezekben a múltból ittmaradt, tetszetős építményekben. Om­lanak, romlanak, vajmi kevés gondot fordítunk tatarozá­sukra A képen látható épület Nagymező-pusztán áll, szép kör­nyezetben. A Pásztói Állami Gazdaság tulajdonában levő kastély már hosszú ideje áll lakatlanul. Amint utóbb ki­derült, a gazdaság sem tud vele mit kezdeni, mert süllyed az épület — repedések keletkeztek a falakon. Nem a Pásztói Állami Gazdaság a bűnös az épület ha­nyag kezelésében, mert előtte is volt gazdája ezeknek a ránk maradt épületeknek Nemzeti értékek pusztulásáról van szó, mégha any- nyira Is egy-egy vállalat kezeli ezeket, S ilyesmik éppen egy olyan megyében történnek, ahol jócskán akad törlesz­teni való az elmaradottságból, rjl.n n lt.1 I 1 •» 1 löFödjunk velük A legkülönbözőbb mezőgaz- riumba a szükséges iratokat, dasági gépekkel, tenyészálla- A járási pártbizottság atká­tokkal, mezőgazdasági épille- rának erélyes fellépésére volt tekkel és a termelést szerve- szükség ahhoz, hogy az elnök zö, irányitó mezőgazdasági valamennyi előleghez jusson, szakemberekkel, elnökökkel, amíg fizetése rendeződik, mezőgazdászokkal segítjük a Látszólag apró ügy ez, de gyenge termelőszövetkezetek ha azt nézzük, hogy a gyenge termelőszövetkezetek megerő­södésének alapja a mezőgaz­dasági munka, s a termelést a gyakorlatban az elnökök, mezőgazdászok szervezik, irá­nyítják, máris nem lehet kö- ömbös ez a dolog. Hiszen megszilárdítását. Ismerve e törekvéseket, ugyancsak elgondolkodtatott az az eset, amely a közel­múltban történt, a pásztói járás leggyengébb termelő- ______ s zövetkezetének kihelyezett nemcsa]í emberiesség kérdése elnökével es ameiy eset egy c, Koráhbi tapasztalatok bi- cseppet sem segíti a gyenge zonyítják a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszi­lárdítását. Az említett elnök kihelyezésétől számítva két teljes hónapig nem kapott fizetést és a két gyermeke után járó családi pótlékot sem folyósították részére, mert a megyei tanács mező­gazdasági osztályáról „elfelej- tették” elküldeni a miniszié­gépekre, épületekre és egyéb a megerősítést célzó beruhá­zásokra fordított milliók, ko­rábban hoznak eredményt ott, ahol a szövetkezeti vezetők: az elnökök, a mezőgazdászok tengernyi gondjuk közepette is érák, hogy törődünk ve­V. I-né. Népes csoportot találok az egyik termelőszövetkezet iro­dáján. Az aratási előkészüle­tekről beszélgetnek. Szóba ke­rül a gépjavítás, a jó szerve­zés. a cséplőcsapatok megala­kítása — szóval minden fon­tos dolog. Valaki a gépállo­más idei jó eredményeit em­legeti, mire az agronómus megjegyzi: „Nana, csak ne siessünk a dicsérettel. Én azt javasolnám a gépállomások­nak, hogy tüstént fogjanak hozzá az aratáshoz, hogy a cséplést is befejezhessék de­cember végére." <— x — Egyik vasárnemi utam al­kalmával elvetődtem egy gyenge termelőszövetkezetbe. Kíváncsi voltam, dolgoznak-e, hiszen most szorít az idő, min­den perc drága. A község ki­halt volt. Jólesően gondol­tam, no lám, emberkédnek már itt is. Csak akkor hök­kentem meg, mikor a műve­lődési otthonhoz érkeztem: mert ott annál nagyobb volt a sürgés-forgás. Vidám nóta­szó szűrődött ki az épületből, s fehérkötény es, csinos lá­nyok hordták befelé a malac­pörköltet. Kérdezem az egyik szakácsnőt, hogy mi van oda­bent. Csak nem valami név­adó, vagy lakodalom? A vá­lasz meglepő: „Dehogy kérem! elnökkel beszélgetek, mikor nyílik az iroda ajtaja, s be­lép egy idősebb atyafi. Nem szól semmit, leteszi az ükap­jától örökölt kalapot, s nagy sóhajjal leereszkedik egy székre. Kérdőn nézek az el­nökre, de ö zavartalanul be­szélget tovább. Az öregre pil­lantok, aki ügyet sem vet ránk, csak simogatja a foko­sát, mintha búcsúzni akarna tőle. Aztán az elnök a búsuló jövevényhez fordul: „Mi baj van Józsi bácsi?" „Hajaj, el­nök! Baj van, baj van” — haj­togatja nekibúsulva. — „Vehe­tem a sátorfám." „Csak nem akar itthagyni minket Józsi bácsi?” — így az elnök. „Ha nincs rám szükség”, mondja újabb sóhajjal. „Minek már a csősz? Azt hiszed, hogy az idén rajtakaptam már valakit lopáson? Milyen világ ez, hogy még a tolvajok is elfogynak." — x — Aki Bujákra akar menni, jól gondolja meg. Legkeve­sebb egy rugótörésbe kerül. Akinek meg mindenképpen Eljöttek a patronálok, segíteni ^ukségesarra ár^ szM a a szövetkezetét. De menjen út6röket> mJint B bokr't Pedig szegények nem tehet­nek róla, hogy az aszfaltozott út csak Szarvasgedéig készült el. A napokban hallottam, Éppen a termelőszövetkezeti hogy a bujáki bekötőút őrei már be maga is lelkem, mert ilyen pörköltet még nem evett.” — x — már megunták a sok szidást és merész cselekedetre hatá­rozták el magukat. Ellopják az aszfaltutat és felviszik a bujáki szakaszra. Az ötlet nagyszerű volt, azonban a kockázatos vállalkozásba nem mertek belefogni, mivel egyi­kük megkérdezte: „S mit gondoltok, mi marad akkor amott?" — ár­jelentést olvas telefonon a termelőszövetkezet fiatal ag- ronómusa a járási tanácsnak. Izgatott á jóember, ami érthe­tő is, mert az éjjel kislánya született. Monoton, fáradt hangon sorolja az időszerű munkák eredményeit, majd áttér az állattenyésztésre. Ide­gesen megtörli a homlokát a zsebkendőjével, s már a po­kolban szeretné tudni ezt az egész jelentést. De még hát­ra van a borjúszaporulat. Ott meg nem történt különösebb változás. Sorolja. „Számsze- rint három kisborjú született, Viola, Baba. Rózsi... Meg az Éviké, majdnem négy kiló­val ...” — teszi hozzá boldo­gan. Még a tervezéskor történt, hogy a járási mezőgazdasági osztály vezetője a munka meg­kezdése előtt beszédet tartott. „Az elnök elvtársak tudják, miből mennyit akarnak ter­melni, mennyit szerzödneki ezt magukra is bízzuk, mert erősíteni akarjuk a termelő­szövetkezeti demokráciát."- Délután már akkora a vita, hogy alig érteni a szót. Fel­pattan az osztályvezető és so­rolja: „Maguk ennyit, maguk meg annyit termelnek es kész. Elvégre demokratikusan kell ezt csinálni." Űtielszámolást tesznek a termelőszövetkezet főkönyve­lője elé. Az ránéz és határo­zottan kijelenti, hogy nem fi­zeti ki. Az építési brigád ve­zetője dühbegurul, de ez mit sem számít. A hajthatalan fő­könyvelő érvel: „Mit képzel maga barátom? Három napig járkált anyag után, A végén semmit sem hozott és 30 fo­rintot akar kifizettetni magá­nak ezért? Ennyit elintézhe­tett volna félnap alatt is.” A brigádvezetö bevágja maga mögött az ajtót és elviharzik. Másnap az elnök az agronó- mussal együtt a megyeszék­helyre utazik. Mint kiderül, szakember-bálra mentek. A főkönyvelő csak azért nem ment velük, mert azért illik egy héten egyszer a családhoz is ellátogatni Pestre. Hétfőn reggel két űtielszámolást talál a főkönyvelő az íróasztalán. Mindkettőt aláírja és engedé­lyezi a napidíj kifizetését. El­végre ezek a szegény embe­rek egy teljes napig távol vol­tak a családjuktól!... Szimat Péter

Next

/
Thumbnails
Contents