Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)
1963-05-25 / 42. szám
GYERMEKFEJ (Radies István rajzá) ******* A BARÁTSÁG KIÁLLÍTÁSÁN „A szécsényi kertbe jertek el, oh ifjak...” Emlékezés Ferenczy Terézre Éppen száztíz esztendeje, hogy május 23-án önkezével véget vetett életének a „fájdalmak leánya”. a szerencsétlen sorsú költőnő: Ferenczy Teréz. Halála nemcsak szűkebb hazáját, Szécsényt kavarta fel. hanem megdöbbentette az ország olvasóközönségét is. A 23 éves költőnő jellegzetesen finom szint képviselt az önkény- uralom alatt a nehezen eszmélő magyar Urában. Érthető, hogy a lapok és olvasóik hetekig találgatták halála okait. Lassan-lassan megoldódott a rejtély. A szerelmi csalódások, öccse hősi halála a szabadságharcban, a haza sorsa, az önkényuralom zaklatásai 48-as érzelmei fniatt — kikezdték a szerencsétlen leány lelkét. Végül is eljutott oda, hogy úgy érezte: ULTUSALI SZÍNHÁZAT A MEGFENEK! Gondolatok egy operett-előadás közben Impozáns a maga nemében szinte párját ritkító kiállítás zárta kapuit a minap Érsek- vadkert községben. A gondos ízléssel összeállított gyűj tömény meggyőző erővel sugározta: hazánkban a Magyar— Szovjet Barátság nem üres frázis, nem divatos jelszó, hanem komoly tartalommal bíró valóság! Az érsekvadkerti általános iskolai tanulók nagy része — zömük lelkes kis úttörő — már hosszú évek -óta levelezési kapcsolatokat folytat szovjet pionírokkal. Április elején nagy elhatározás született a gyermekfejekben: kiállításon kellene bemutatni e régen szövődő baráti kapcsolatok fejlődését, írásos bizonyítékaikat. S az elhatározást tett kivette. Tomcsik Pál. a fáradhatatlan orosz-nyelvszakos nevelő irányításával olyan gyűjteményt bocsátottak rövidesen közszemlére, hogy azt megcsodálni az Iskolába özönlött a község apraja-nagy- ja! Mert gazdag látnivalóban igazán nem volt hiány. Levelek. díszes képeslapok, színes borítékok tömkelegé ,.áruikor dik” arról, hogy a baráti szálak egészen Moszkváig. Le- ningrádig, sőt azon túl is nyúlnak, Nagy városok és kis falvak nyújtottak egymásnak baráti kezet. „Kin itt a léget szívni ...so tavasznak piros rózsáin vérszag terjedez . . . S minden szent hitet koporsó fedez.” Költészetében sajátos módon olvad össze a népies egyszerűség a finom, gyengéd hangú nőiességgel. Éppen ez az asszonyt finomság és érzékenység emeli ki Ferenczy Teréz költészetét a Petőfi- epígonok szürke táborából. Gondolat- és érzésvilágának három összetevője van: rajongott a természetért, szenvedett a szerelemtől és mélyen átevezte a haza és embertársai sorsát. Költészetének egyik alaphangja a fájdalomé, a másik a humanizmusé: „Ha elvennétek fájdalmaimat, az életre több semmi sem marad, ami költői, ami szén lehetne. A mások boldogságáért emelem fel én szózatom . . A fájdalom és a csalódottság mérges-szirmú filozófiát sár jász- tolt" ki benne, amely szerint a föld „egy roppant nagy rothadás, holttest”, amelyen az emberek a „nagy halottnak izzó férgei”. Ezeknek a képeknek a kiváltói között biztosan ott volt a haza Világos utáni állapota is. És bár ez a filozófia azt súgta néki, hogy az ember még a halálban sem tud megnyugodni, hisz az „emberpor . . . viharral fölkeveredik, örvény hordja tenger medréig”, mégis a halálba menekült. — A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT kebelén belül nemzetközi szakcsoport alakult Balassagyarmat területén. A csoport tagjai előadássorozatokat tartanak maid üzemekben, vállalatoknál és hivataloknál időszerű külpolitikai kérdésekről. valamint aktuális nemzetközi vonatkozású eseményekről. Előfordul olyan esemény, van olyan körülmény, amely látszólag hétköznapi és semmitmondó, mégis gondolatok láncolatát hozza mozgásba. Ilyen esemény részese lettem nemrégiben én* is. Az történt ugyanis, hogy kicsit megkésve érkeztem a salgótarjáni Városi Művelődési Otthonba, a Csárdáskirálynő előadására. Eredetileg azzal a szándékkal, hogy rövid szokványbírálatol írok arról, milyen tálalásban játssza a Déryné Színház operett-társulata Kálmán Imre nagy népszerűségnek örvendő operettjét A pár percnyi késedelem azzal járt, hogy ülőhelyemet elfoglalták. A nézőtér zsúfolásig megtelt, a szabad helyeket már telihordtálc pótszékekkel, állni is csak a fal mellett, szorongva lehe- tet1$ A falhoz támaszkodva figyeltem tehát a vándorszínészek átélt, önfeledt játékát. És néztem, figyeltem, csodáltam a közönséget is, amelyben dolgozóink minden rétege képviselve volt, de közülük legtöbben mégis az üzemi munkások voltak. Külsőleg természetesen semmi különbség közöttük, valamennyien színházi estéhez öltöztek s a lelkes, önfeledt tapsolásban különösen eggyéfortak. Régen láttam ilyen forró sikert, régen tapasztaltam ilyen közvetlen, bensőséges kapcsolatot színpad és nézőtér között. S e pillanatban az sem zavart, hogy egy klasszikus „limonádénak" köszönhettem ezt a forró színházi estét... Nem zavart, mert találkoztam én ugyanezzel a közönséggel a központi Vasas Műrészegyüttes színvonalas operaestjein is, ahol ugyancsak feldördült a nagyáriák befejeztével a vastaps. S láttam pirosra verődni a tenyereiket Molier és Schiller halhatatlan rí várnáinak felvonás végein is. Igaz, hogy a Csárdáskirálynő előadására nagyobb volt a tülekedés, sokan rekedtek kívül s az előadás megkezdése után is többen a folyosón vártak, hátha valamilyen véletlen folytán belül kerülhetnek a színházterem ajtaján. Érett, igényes és létszámban sem kicsi a mi közönségünk, habár jócskán vannak még, akiket el kell vezetni az operett limonádék élvezetétől a komoly dráma nektárjának ízleléséhez. De hogyan? Nógrád megyében a mi színházi estéink még — ne is tagadjuk! — nagyon egyszerűek és főleg alkalomszerűek. S ezen mindaddig változtatni sem lehet, amíg korszerű színházat nem kap a megye, elsősorban a megyeszékhely. Lám, a közönség, amely annyira óhajtja a színházi szórakozást, a vidám és lelkes hangulatban észre sem veszi, hogy menynyire hiányzik a díszletek elrendezéséhez a zsinórpadlás, mennyire leegyszerűsített formában kapja azt, amit a forgószínpad oly nagyszerűvé, változatossá, színesebbé tehetne! S a színpad is oly kicsi, hogy a tánckart, négy ügyesen mozgó leány helyettesíti! A bejövetelemkor láttam, hogy a színészek öltözködése és masz- kirozása sem megoldott, az udvaron és folyosón át közlekedtek maszkokkal és kellékekkel a kezükben. Színház kell nagy nézőtérrel, minden igényt kielégítő színpaddal és kényelmes öltözők sorával, hogy akár Madách „Tragédiáját” is színpadra lehessen varázsolni. Mondhatná valaki, hogy nyitott kapukat döngetek, hiszen épül már a megyeszékhely főterén, nem is olcsón, huszonhárom millió forintos költséggel az új, nagy és szép művelődési otthon, amelyben már több szék és nagyobb színpad lesz, és gondoltak a hivatásos színészek igényeinek kielégítésére is. Most mégis arra gondolok, talán a hangulat hatása alatt, hogy nem ártana, ha lehet, a terveket újból felülvizsgálni. Vajon valóban gondoltak-e a tervezők arra ,hogy ez a rohamosan lödö megye, valamint Salgótarján, a kisváros és nagyipari centrum már nem sokáig fejlődhet állandó színház hí- ján, hogyha nemcsak köveket és téglákat akarunk egymásra rakni, nemcsak acélt akarunk edzeni, hanem éppen olyan következetesen fejleszteni akarjuk az emberi kultúrát, éppen olyan nemes ötvözetté akarjuk művelni a gondolkodó embert! Jól tudom, hogy a színpad és az állandó színtársulat a művelődésügy sokrétű lehetőségeinek és elkötelezettségeinek csak egyike s azon is vitatkozni lehet, hogy ezek közül fontosságban a színház milyen helyet foglal el, de hogy az idő nagyon megérett arra, hogy önálló színházunk legyen, arra tanulság a gyakran igénytelen és szegényes előadások szédületes, magával ragadó sikere is. S az állandó színház másirányú fejlődés forrása is. A képzelet szilaj és féktelen csikó: el tudom képzelni azt is, hogy egy Nógrád megyei színház új Madách Imre, új Katona József, vagy éppenséggel új Erkel Ferenc születésének bölcsője lesz, s talán éppen Nógrádból indul el az az áramlat, amely kimozdítja eléggé nyugalmas helyzetéből a magyar drámairodalmat. De ez csak feltevés, álmodozás... Maradjunk inkább szilárd talajon! S nézzük, mit tehetnek önmaguk színházáért azok, akik óhajtják az állandó színházat? Nem tartanám lehetetlennek, hogy üzemeinkben. ahogyan közönséget szervezünk, szervezzünk társadalmi munkásokat, akik segítenének bontásban és építésben, az új nagy művelődési otthon mielőbbi megépítéséért. Ilyen gondolataim támadtak. miközben Edvin gróf házassági kötelezvényt árt áld Szilviával, a kis sanzónettel. Talán ez is egy tégla... VARGA IMRE: .Ä. O L POVÁDI GÁBOR olyan ember, mint a Testvériség szövetkezetben száz közül kereken kilencven. Középtermetű, barnabőrű, tél van a negyvenen ugyancsak» saját tanyáján lakik, fog- hagymásan készíti a kolbászát, s három gyereke van láb alatt odahaza. S ahogy szokás, ott a feleség: Sajti Anna. Az asszony is hajszálra olyan, akár a többi, akinek gyereke van, meg tanyán töltögeti éveit: ő maga nem tagja a szövetkezetnek, de ott dolgozik, ha akad mit, s hozzá a három gyerek az ő napjait rágja. Ráadásul még egy: az epegörcs. Aki ismeri, annak nem kell ezt bemutatni, aki meg nem. örüljön neki. Povádi Gáborral a mai napon a következő érdemleges- ség történt: Nyolc óra. Povádi kisattvog a jó kilóméterre lévő műútra. s várja, várja a Testvériség teherautóját, hogy elvigye Szilasra. Ott még sze- detlen száz hold tengeri. Nyakukra jött a korai tél. s ahogy a traktorok kifagytak a szántásból, akként mene- kedett el az ő körmük is a kukoricacsövektől. Szedje a miniszter, ha nagyon akarja, mondták. Á. Kovács, a brigádvezér fennhangon ígérte tegnap: jön az autó, emberek, kiviszi urasan a tagságot. Délben beszállítia, amit addig törtek, este meg visszahozza a dolgosokat. Es részelés is lesz mindjárt. Kiosztják a prémiumot, nem lafacáznak. Hadd törje a tagság tüzesebb kedvvel a csövet. .. Povádi tehát várakozik a türelmes paraszt módján fél órát A másikat aztán idegesebben. Az időnek foga ’’s van. Povádi ban osztódva szaporodik a méreg; már kétszeresen akkora, mint ő maga. Tíz óra tájban körbe forog, mint a gránát robbanás előtt: van-e a közelben, akire rá- Öntse dühét? Olyan felségesen s hangosan káromkodik, ha lenne isten odafenn, az is mindjárt leszólna: ejnye, ióember. nem restelli magát9 Dehát nem szól le senki: mindössze ő toporzékol tovább a dermedt úton. Hát inkább meglódul. Haza nem mehet. Sajti Anna nem csupán epegörcsös, de átlagon felüli mérges természetű. A szája meg.. Kocog egyenesen a téeszbe. De az is jó öt kilométerre fekszik, s akad olvan atyafi is, akinek egy óra forgása alatt lelohad a mérge De nem ám az övé! Ár Kovácsot, a brigádmaisz- tert egy kupac városi pasasér között kapja. Tízfelé beszélnek; lehetséges. még idegenül is áncigváncolnak, mit érdekli az Povádit. elmarkolja A. Kovács kurta télikabátiát, s mint a jól fizetett kántor máris mondja: .Hogy az a jóisten, te Gábor! Hát azt hiszed te?! Mán le se izélitek az embert? Hát mi az ember, miii?! Annak a világnak már lűttek, hallod, hogy... No. prédikálhattok nékem aztán, amit akartok, de én . . ” CSITlTGATJÄK, jámborítják. Magyarázzák neki: legyen az elvtárs belátással, mert elromolhat még egy teherautó is. A sofőr Csarnai Gábor is azt szuszto- rálja hajnal óta, ügyes keze van neki, de ha nem megy akkor... be Povádi csak hadarja a magáét, azok már csóválják a fejüket. Van aki már kínjában nevet. Istentelen bábéi az egész iroda. Ha jól látszik, már a körzeti doktoruk foga is ott fehérük a nevetők között. Az az, persze dr. Lugosi is itt van. Egymásra ismernek. Lugosi a fejek felett már nyújtja is a kezét. „Aztán szedi a be- tegünk a tablettát, bátyám?" Erre eszébe kavarodik a család, a görcsölt asszony. Persze, persze, hajbókol fejével, szedi, szedi, ajaj, hogy ne szedné! Megint kezet ráznak. A doktor máris berúgja nyamvadt kis Csepelét, s el- szelel. De hogy is járhat egy doktor ilyen semmi génen, morfondírozik Povádi, s megkeseredik szája, a kutya se hallgat már rá. Kicsit még ott ácsorog az iroda előtti konyhában (mert . Zs. Szabó konyhája volt az valamikor), aztán fogja magát, átslattyog a földszöv szemközti boltjába. A földszöv vezetői pedig országosan okos emberek, tudják, minden tsz kifizető hely elé állítani kell egy to- roklocsoldát. Ott meleg van, fröccsöt is lehet kapni, felírásra. Meg ismerős is sikeredik. ÍGY AZTÁN három felé keveredik haza Povádi. Kicsikét amolyan fiatalos kedvvel. Az asszony nagyon összezárja a száját, ebédet sem ád neki. Megették' a gyerekek, mondja, faljon kend fagyos szalonnát, úgyis az az istene. Hát azt rá- gogat, s hogy ne hallgassa tovább a zenés misét, kime- gyen a színbe. Nincs már ott a kocsi, csupán a vágnivaló gally, a morzsolt tengeri csutkája, meg a vén tőke. Vágja vágja, míg attól nem tart. hogy lecsapja a setéiben bal kezefejét. Akkor megeteti a második, maradék hízót, amit a tél végén szúrnak le, s hogy az asszony is bemegy a fejősből, ő is utána húzódik, a konyhai petró mellé, a gyerekek könyvét bámulni. Náluk nincs villany, nem is lesz. Csak a tanyaközpont házaiban sárgállik a világa; egy ilyen messzi, magányos íanyába nem futja az akácfa ágas, meg a drága sárgaréz drót. Az ilyen tanyákat úgyis eltapossa a történelem, már tavalyelőtt megmondták azok a „rábeszélő emberek”. A tejet megeheti petróleumlámpa mellett is. A gyerekek is. Hanem Sajti Anna váratlanul eszét veszti. „Te apja. úgy kívánom én is ezt a fagyos szalonnát, hogy beléhalok, ha.:.” mondja egyszerre. Tiltakozhat Povádi a tej kana- lazása közben, az asszony oda se pillant a kanál lobogta fásra. nagysebesen megmaj- szol vagy három újjn’dt. — Mondtam ügyi?! •— ereszkedik aztán fölénnyel a vitába Povádi az első görcs érkeztekor. Az asszony már csak ujjait lebbenti, akár a vergődő pille a szárnyait. „Mondtad, mondtad! De mikor már milyen régen nem görcsölt! Kétszer is ettem azóta zsírosat, mégse. Akkor most miért? Jajaj, jajaj! Povádi Gábor, fuss el, kedvesem. a doktorért. — Ne bolondozz már, Annus. Este van már. Hogy menjek be?! Vegyél csak be egv tablettát, majd elfelejted» És nagy kedvvel osztoznak. A gyerekek látott szájjal lesik őket. A gyereknek mindig figyelni kell. Kínjában az asszony valóban lenyel egyett a sárgás üveg tablettái közül. Nem ízlik neki. csúfosan fintorog Aztán valósággal ácsit: „Mondtam én! Nem használ ez! Nem olyan ez, mint az injekció! Azért adják ezt a téeszparasztnak, hogy — ne, kutya, fordulj fel! Ha van benned egy csipet emberség, Povádi Gábor, édes, kedves Povádi Gáborom, akkor azonnal bemégy te most Lugosi doktorért. Ó, kik a sózott pesti utcákat járjátok, mit is gyanítjátok ti, mi az, két órán át kocogni, torkodban kótogó szívvel, a fagyott úton, patkós, merev csizmában! Bizony, annyi idő alatt egy re- génnyit el lehet gondolni. Mégis jobb menni, jobb, s ilyesmiken gondolkodni, állítja Povádi magának, amikor az iszánkodásra teremtett műúton korcsolyázik a patkóin, jobb menni, mint odahaza maradni, és látni, látni hallani a görcsökben megránduló asszony jajdulását. LUGOSIÉK AJTAJA persze zárva. Nagy ház meg- relülhetetlen vas kapu. Valamikor a község nyolcadik virilistája , lakott benne, Povádi még emlékszik rá, csak az évi adója kétezer pengő volt. Kolomp van még itt, abból az időből, virilista idejéből. Kiskabátban szalad ki a doktor. Pofát vág de betessékeli. Nem vagyok inspek- ciós, mondja, míg benyomja Povádit a nappali szobába. Vacsoráznak. A doktor, meg a felesége, aki áldott. Povádi nem gyanítja, hogy ez az áldottság ennek a két embernek öröm. Csupáncsak kettőjüknek. Akik várják a harmadikat. Povádit ez nem érdekli. Lugosiné könnyeit annak tudja e pillanatban» hogy most elviszi a férjét mellőle. De Sajti Anna tanyai könnyei erősebbek ennéL Hogy azért is sirhat egy édes áldott nő, mert olyat is hallhat: minek, fiam, egy kezdő körzeti orvosnak mindjárt a gyerek?! Povádi ezt nem tudja, ő csak a neki édes asszony távoli jajait fogja fel fülével. Ami könnyet itt lát, azt nem látja, ő csak a nem látható könyeket látja. — Egészen halálán van az asszony, doktor úr. Tessék már azonnal jönni. — Bevette a ridol tablettát? — Be. De az nem használ. Injekció kéne. Az injekció az igazi, doktor úr! Annak van igazi hatása» — A tabletta is ugyanúgy használ, kérem. Pontosan ugyanaz, kérem. Csak nem azonnal hat. Később. Érti? Nem megyek. Érti? Nem és nem! Különben is.». hogy menjek? Nincs egy gyűszű benzinem. A motoromon nem tudok menni. Kész. Éjjel és gyalog ha nem vagyok szolgálatban, pláne nem megyek ki a tanyára. — Akkorakkorakkor.» hozok takszit, doktor úr! LUGOSI MEGÉRZI a szemvillanásban felszikrázd elektromos töltetet Sóhajt» feláll, összerakja cómókját. Amire kint dudál a sofőr» már ugrik is mellé. Vágtáznak, vágtáznak. Amennyire persze lehet. A bejáró útnál megtorpannak. A kis. mérges paraszt ráles a taxiórára. Kifizeti a kétszeres díjat. Ki- lencvenkét forintot. Á sofőr nyugodt kiszáll, rágyújt, fü- tyürészik. Ezek meg kocognak a tanya felé. Elől a gaz-
