Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)
1963-05-25 / 42. szám
LENGYEL* BOLDIZSÁR VERSEI: L L ÖRÖK ÚTITÁRSAINK — Gondolatok az ünnepi könyvhét előtt — S zellemi életünk évről évre visszatérő szép eseménye az Ünnepi Könyvhét, amelyet ebben az esztendőben május 25-től június 2-ig tart az ország. Ünnepeljük a könyvet, amely gyermekkorunk mesevilágától, az iskoláskönyvek komolyságán keresztül életünk minden szakaszában hasznos, kellemes és hűséges útitársunk. Ha egyszer megszerettük, varázsától nem tudunk szabadulni, igényeljük, mint növény a napot, szomjas föld az üdítő esőt. „A szép élet titka az olvasás” — hirdették fedőlapjukon az elmúlt időkben egyik kiadóvállalatunk könyvei, egy olyan korszakban, amikor még kevesek tehették széppé az életüket ezzel a szellemi táplálékkal. Mert a régmúlt oan irodalom és nép, könyvnyomtatás és olvasótábor, valami egymástól távoli fogalmak voltak. A középkorban a könyv a kiváltságosak féltve őrzött ritkaságai közé tartozott — a szó legszorosabb értelmében —, hisz történelmi feljegyzéseink is igazolják, hogy az értékes könyveket tulajdonosaik vastag láncra verve őriztélc, S ha a cellák homályában másolgató szerzetestől — a könyvnyomtatás feltalálásán keresztül modem korunkban el is jutottunk odáig, hogy a könyv mindenkié lehet, mégis nálunk a társadalmi rend megváltoztatásának, egy mélyreható kulturális forradalomnak kellett lezajlania ahhoz, hogy a nép a ,,kiművelt emberfők sokasága” lehessen, akinek joga és főként anyagi lehetősége van arra, hogy a „szellem napvilága” mellett formálja mindennapi éleiét. „Míveletlen föld csak gazt terem, a lélek is csak úgy emelkedik a józanság tisztább világihoz^ ha a tudományok és ismeretek tárából gazdag zsákmányt gyűjt magának” — hirdette a múlt században Berzsenyi Dániel. Talán bűnös uraink nem tudták ezt a költő által megfogalmazott igazságot? Nagyon is tudták, éppen ezért igyekeztek az irodalom hatását minél inkább csökkenteni, illetve olyan „irodalmi” termékekkel elárasztani az országot, amelyek telterelik a mindennapok lázi- tó eseményeiről a figyelmet. Mert az igazi író tolla mindenkor az igazság hirdetője, a zsarnok pedig semmitől sem retteg jobban, mint az igazságtól. Érdemes idézni „A toll meséjé”-1 ebből a szempontból: „Kard őfelsége, a miniszterét Előhívatván, hozzá így beszélt: — ,Nem tűröm immár, hogy hitvány ludak Rossz jobbágyimnak tollat nyújtsanak Mi ellenünk írkálni untalan; Hát vesszen a lúd valamennyi vanV i Szólott haraggal s bosszúsan. Miniszter úr pedig Félénken így merészkedik: — ,Legyen szabad kimondanom, Hogy, fájdalom, Hiába irtanák ki a ludat. Mert tollat ugyan más madár is ad.’ A zsarnok erre felkiált: — .Minden madár vesszen tehát, Ki toll-adó! S így vesszen el, ha kell, egy milliói’ Ekkor sápadtan, mint a liszt, Bebókol egy udvari tiszt S ijedten áll meg véle szemközt. — ,Egy angol ember ezt az eszközt (Szól, egy rakás vastollat odavetve) Egy ócska kardbul készítette.. Éppen az igazság elhallgattatása miatt a régi Magyarországon nem lehetett igazán megünnepelni a könyvet, hisz az ünneplésre legérdemesebb műveket az írók nem írhatták meg, a kiadók nem adhatták, vagy nem adták ki, még ha a mű elkészült is. A régi Magyarországon működő rendkívül szigorú ügyészi cenzúra és bíróságok a haladó műveket elkoboztatták, vagy utólagosan indítottak hajszát szerzőik ellen. Ha az író élni akart, kénytelen volt hazudni, vagy vállalni a nyomort, a nincstelenséget. Szocializmust építő államunk létrejöttének első percétől kezévé olyan kultúrpolitikát folytat, amely lehetővé tette, hogy az egykor lovasairól híres nemzet, könyveiről, könyvolvasóiról híres nemzetté fejlődjék. Ezért tölthet el bennünket jogos büszkeség most, az Ünnepi Könyvhét küszöbén, hogy nálunk a könyv „ünnepe” szinte hétköznapi eseménnyé vált. Papírszegény országunkban nemcsak ünnepi alkalmakra, de a hétköznapok során is 40—100 ezer példányban jelentetik meg és fillérekért adják a magyar és külföldi irodalom remekeit (Olcsó Könyvtár, Kincses Könyvek, Vidám Könyvek. Ifjúsági Könyvtár stb.) és a nép legegyszerűbb gyermeke is együttérzéssel vallja a költővel: „Minden embernek lelkében dal van És saját lelkét hallja minden dalban, S akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek Ennek a mindig szépülő lelkű embernek igényeit elégíti ki az a több mint 300 mű, amely mintegy 2,5 millió példányban várja az olvasókat. (A már raktáron lévőkön kívül.) Közülük csak néhányra szeretnénk felhívni a figyelmet. A verskedvelők „Tiszta szigorúság” címen a fiatal költők antológiáját vásárolhatják meg, amelyben 31 költőnk legjobb alkotásaival- ismerkedhetnek. Ugyancsak érde- lődésre tarthat- számot Vas István: összegyűjtött verseinek 832 oldalas kötete, amely a költő három évtizedes munkásságának összefoglalója, valamint Jobbágy Károly, megyénk szülötte Hó és nap c. munkája. A regények kedvelői Fejes Endre: Rozsdatemető c. nagysikerű művéhez juthatnak hozzá, amely most utánnyomásban jelent meg. Érdeklődésre tarthat számot Galabár- di Zoltán: Móres c. szatirikus műve is, amelyben Gyönyörű Alfréd a talponálló italboltban elkártyázza a reá eső országrészt, és társa Kupa Mihály a regényben leckét ad neki, amiért ilyen köny- nyelműen kezeli a „tiéd az ország” gondolatát. Darvas József: Részeg eső c. munkája nemzedék-regény, a szerző megmutatja, hogy értelmiségi hősei milyen utat futottak be az elmúlt negyedszázad alatt. Fekete Gyula: Az orvos halála c. regénye egy öreg falusi orvos néhány napját tárgyalja. Mesterházi Lajos: Az ártatlanság kora c. munkája egy válságba jutott házasságon keresztül a látszatboldogságból vezeti az igazi boldogságba főhősnőjét. Ismeretterjesztő irodalmunk gazdagodását jelenti Illyés Gyula: Petőfi Sándor c. munkája, amely az 1936-ban megjelent műnek bővített, elsősorban életrajzi vonatkozásokkal gazdagítot kiadása. A könyvhét alkalmával indul a Világirodalom Remekei sorozat, (amely 36 kötetet fog tartalmazni egységesen 26 forintos áron). — Tolsztoj: Karenina Anna c. klasszikus művével. Az Ünnepi Könyvhét méltó megrendezéséhez immár hagyományosan hozzátartoznak az író-olvasó találkozók és irodalmi estek is. A könyvhét alatt megyénkben Mesterházi Lajos, Gyurkó László, Polgár István és Tornai József látogatnak el. Szinte minden községben lesz ünnepélyes megnyitó, házról- házra való árusítás, a könyvtárak pedig kiállításokon keresztül ismertetik meg azokat a műveket, amelyekkel a könyvhéten a könyvtárak gazdagodtak és amelyek az ünnepek után is az olvasók rendelkezésére állnak. Egy ilj'en rövid ismertetőben nem lehet felsorolni minden megjelenő művet és eseményt, hisz az maga is egy kötetet tenne ki. De nincs is rá szükség, hisz biztosak vagyunk benne, hogy az Ünnepi Könyvhét színes forga- tggáíbar, megyénk dolgozói is ott lesznek, és a könyvek sokaságából mindenki kiválasztja magának a szívének leginkább kedves könyvet, azzal a jóleső érzéssel, hogy örök útitársat választott magának, Csukly László da, mögötte a doktor. Egy kilométer, jó negyed óra a fagyon. Másik vissza. És úgy kell a háziakat felverni. Setét a tanya. Hangosan horkol az egész háznép. Tíz percbe telik, amíg bekeverednek. Öóó — csapolja szégyenlős mosollyal Sajti Anna a csikós dunnacihát, — elmúlott aztán, hogy te elmentél, apja. Meg is úntuk a várást” hát ledőltünk. Nincs igazam, doktor úr? Minek fogyjon a petró?! Lugosinak addig csak a szeme forog, forog. De most hirtelen földhöz vágja a táskát. Családi életének váratlan mennykőcsapásai, hat éve eltemetett intézeti élettani kutató álmai. a nap mint nap üldözött vad élete váratlan dördüléssel robbannak. — Nem megmondtam, jóember?! Nem mondtam? De maga nem hisz a doktornak. Mert maga okosabb. Ezért kellettem én? He? Mi magának az orvos? Ezzel fizet, hog-v én kivergődtem apam éppen ilyen tanyájából? Tudja, hogy ez a legembertelenebb dolog, amit maga velem tett? Ott hagytam magában feleségem, s erővel idecibált! Énénén. .. —De miért? — csudálko- 2ák 'teljesen értetlenül Po- vádi Gábor. — A doktor azért van, hogy ha úgy szükségeltetik, akkor kihívja az ember.;. Lugosi nem érti meg e dí1- lanatban, mi jár a paraszt fejében, csak mered rá. teljesen értetlenül. S odadup- íázik Povádinak. — Akkor maga u^van mért isteneit máma délben any nyira? Hát egál ez? Magát nem szabad kibolondítani, engem viszont lehet? Hát egál ez, Povádi elvtárs? Merednek egymásra Povádi hirtelen fertelmesen elresteli magát. Érti már, de még mennyire érti: a ridol sem azonnal hat. Amíg felszívódik, türelemmel kell bírni. Elneveti magát. Tvhű, de igaza van ennek a doktornak! Azért mégse görbebot az orvos, hogy csak úgy ide-oda állogassa az ember. Na megállj, aszony! Majd megköszönöm néked mindjárt ezt a pironkodást! — Már megengedjen, doktor úr, akkor... Egy pohárkával. .: Jó téesz szilva.. Nnna, tessék már... Elő az üveget, zúdít egy vizespoháral. De a doktor rázza ám a fejét. Nem és nem. Az ő gyomra forog az ilyen büdös és veszett italtól. Povádi viszont jól tudja, az asszony hosszú idő óta magamagának zsugorgatja ezt az üveget. Hogy a doktor nem iszik, annál jobb. „Akkor tessék csak bedugni ezt a kis flaskát oda a kabátzsebbe. Kell ám ez a nagy időben Lélekmelegítőnek ...” Aztán régesrég érzett kárörömei veszi észre Sajti Anna felparázsló szemét, és mivel azt is gyanítja: a doktor úgyse fogadja el. mert ez olyan, ennek a mafla doktornak a nénz se kell. gyerünk, a zsebébe dugja. És tessékeli kifelé, valósággal tolia,- ta- szigálja. Menjen, menjem OLYAN ISZONYATOSAN mérges az orvos, hogy mindjárt az első akácfa derekához akarja csapni az üveget. Aztán mégse. Visszanyomkodja. Gondolja, majd a virilista ház előtt odaadja a sofőrnek. Legalább ezegyszer nem a sajátjából kerül ki a borravaló, Készül a megyei tavaszi Július másodikán nyílik meg Salgótarjánban a Nóg- rád megyei képzőművészek munkacsoportjának tavaszi tárlata. A kiállításra egybegyült anyag elbírálása már megtörtént, s a budapesti szakértőkből álló zsűribizottság véleménye szerint ez alkalommal különösen értékes, változatos A szellem Van abban valami hátborzon* gatóan nagyságos, hogy abban a hónapban, amelyben a könyvek, az emberséges irodalom immár 30 esztendővel ezelőtti, 1S3S. május 10-1. németországi nagy tő- megnucszárlásról szoktunk meg- elmékezni, — nálunk a könyv ünnepi hetét tartjuk. Három évtizede, Berlinben, a Staatsoper mögötti téren huszonnégy német író s egy sereg külföldi műveit vetette máglyára a náci propagandagépezet szellemi terrorlegénye, Goebbels s ezzel példát adott magyar követőjének, a fasizálódó Magyarország mindenható sajtódiktátorának, Kolozsvári Borcsa Mihálynak néhány évvel későbbi hasonló elvetemült cselekedetekre. Pokolra szállt alá nálunk a tudós iroda- tomkutatő, Szerb Antal teljes életműve s közismert a magyar szellemromboló hírhedt mondása: — így Irtok én — amikor Karinthy Frigyes: így írtok ti című művét vetette zúzdába, semmisítette meg. Azaz: csak hitték, hogy a gaz- lett megsemmisülésbe küldte a2 emberi szellem alkotásainak színe-javát. Hogy Thomas Mann, Bertolt Brecht, Arnold Zweig, Franz Werfel, Erich Kästner elhamvasztható, a magyar irodalom legjobbjainak remeke szétzúzható. Mert a megsemmisülésre ítéltek túlélték hóhéraikat és élőbbek, mint valaha. Műveik a haladó ember kincsei. Ott sorakoznak a könyvtárak polcain, boltjaink kirakatában új meg új képzőművészek tárlata tematikájú és a művészi megfogalmazás szempontjából is igen sokrétű anyag kerül a nagy nyilvánosság .elé. Á mintegy hetven művet szerepeltető tárlatot Aradi Nóra budapesti egyetemi tanár, művészettörténész nyitja meg s a megnyitó eseményen képviselteti magát a Művelődésügyi Minisztérium művészeti osztálya is.-------------f eltámadása köntösben jelenve meg előttünk a könyv immár hagyományos ünnepein is. A kőnyvégetök sötét és becstelen korára emlékezve mérhetjük meg Igazán azoknak az ünnepeknek a jelentőségét, amelyeket felszabadulásunk óta minden év májusvégi napjaiban a könyv tiszteletére rendezünk. A szellemi kitárolás szabadságát, az alkotó szellem előtti tisztelgést jelentik ezek a napok nekünk. Ebben az esztendőben azt, hogy 64 új és régebbi művet — magyaroktól és külföldiektől — ősz- szesen 750 ezer példányban jelentetünk meg. Idei könyvhetünk különösen parádés tisztelgés az írástudás mesterei előtt, ha tudjuk azt, hogy a választékot tovább bővíti mintegy 250, közelmúltban kiadott mű, amelyekből kereken másfélmillió példány van forgalomban. Az lW3-as ünnepi Könyvhétre megyénk is méltóképpen készült fel. Eseményeinken szíves vendégként köszöntjük mai Irodalmunk izmos tehetségű képviselői, írói, költői közül Mesterházi Lajost, Gyurkó Lászlót, Polgár Istvánt, Tornai Józsefet, akik a Salgótarjáni József Attila művelődési otthonban ma este rendezendő közponi ünnepélyes hétnyitótól mindvégig közöttük lesznek, akikkel összejöveteleken találkozhatunk, vitázhatunk, akikkel együtt Örvendezhetünk a könyv évről évre szebben megújuló diadalának. RAGASZKODÁS Talán a tégla falba szorulva érez ragaszkodást. Vagy benn a törzsben tág anyaölben érzi anya fiát. Egymásba ért utak s a százféle utas érzi társa kezét. Megszülettél, érezlek téged, az vagy nekem mi Halálraítéltnek az élet. HAJNAL Megtalálsz édes. mint halk ágremegések felkúszol ablakomra. Érzem, hogy itt vagy — a langyos vízben összeér ke2tünk — a vászon lágy együtt törülközünk. Megtalálsz édes. mint halk ágremegések felkúszol ablakomra, zsilipjeit a világra nyitod s én látom a házakat, ahol az ember álmodik. Galambot tojással. POLNER ZOLTÁN: Idill A délutánok bozótjából előballagnak a tehenek. Megduzzadt, rózsaszín tőgyükben hozzák a párás, lelegelt mezőt. Az alkony szalmasárga, nagy boglyák fényében ragyog. Gyerekek hajszás hangja zendül s az égre csak az asszonyok kéklő kantái emlékeznek. A napot egy szertelen madár lesodorja, viszi csőrében s a kertek legmélyére száll. Szétömlik a csend, melegével a falu színültig meg telik. A szülők iskolába mennek s alszanak korán a kicsik. i CZINKE FERENC: ------K ábulatból Nyűtt szíi'em harmatban hervadozott, parányi volt. \ Szemem feloldódott a nagy égi üvegharangban — Kettészakadtam — eggyé lettem a világgal... Vittem magamban nagy álmok trombitáját, | S dudaszóra ébresztett a reggel! t Itt vagyok képek erdejében, most élni kell — \ Élni — a rózsakelyhű szent figyelemnek, vörös reggeleknek, ! fekete márványoknak, kék szerelmeknek, zöld szivárványnak Hogy bársonyfényű szerelmes mély végtelenje Bomoljon meleg, puha fészekké életemre — \ S égessen el porzó májusi záporok előtt! ^WVWWWWWWWWVW. ÖREGASSZONY Mustó János rajía
